Ahogy alább is írtam, eddig csak az előzményeket olvastam az utódoktól, és ott nem volt mit összekeverni, hiszen a Dűne Legendái Trilógia a Dűne előtt játszódik.
Nekem jó kis űr háborús könyveknek tűntek gondolkodó gépekkel, bár még csak az első két kötetet olvastam a háromból. Aztán ahogy most olvasom a Dűne Vadászait az már kevésbé tetszik, de nem tartom olvashatatlannak. Azért gondoltam, hogy elolvasom a Dűne Legendáit, és a Dűne Vadászait és Homokférgeit, hogy legyen eleje és vége a történetnek.
A Dűne Harkonnen ház, a Dűne szelei és stb.. könyvek már nekem is pénzhajhászásnak tűnnek.
De szerintem az is belejátszik a véleményedbe, hogy elfogult is vagy, de halott embert feltámasztani már nem lehet, hogy írjon folytatást, így legalább kerek egész lesz. Az se volt jobb, hogy nem volt vége.
Az ízlés és a ponyva megítélése egy dolog, de úgy írni folytatásokat, hogy kismillió helyen átírjuk (jobban mondva leszarjuk) az eredeti történetet, az már botrány. A régebbi hozzászólásokban több tucat ilyet összegyűjtöttünk. Ha nem tetszik a szerzőknek a Dűne, akkor minek folytatják?
ez az első hozzászólásom ezen a fórumon. Nekem tetszik a Dűne univerzum.
Eddig elolvastam (sorrendben):
- A Dűne
- A Dűne Messiása
- A Dűne Gyermekei
- A Dűne Istencsászára
- A Dűne Eretnekei
- A Dűne Káptalanház
- A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- A Dűne Legendái: A Gépirtó hadjárat
Most olvasom: - A Dűne Vadászait, majd terveim szerint a - A Dűne Legendái: A Corrini Csata következik, végül - A Dűne Homokférgei.
Nem olvastam végig a fórumot, csupán az első néhány hozzászólást a 90-es évek végéről, nehogy elmondjatok valamit ami lelövi a lényeget! Kösz előre is!
Nekem a következő sorrendben tetszettek a kötetek:
- Legjobban tetszett a A Dűne Istencsászára
- Utána a A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- Legkevésbé eddig az tetszik, amit most olvasok, a Dűne Vadászai, ezért lassan is haladok vele.
Amúgy az utódok munkája sem rossz szerintem, ízlések és pofonok különböznek.
Természetsen tudunk. A Szukits először a Gáspár András-féle forddítást adta ki a 2000-es években, tehá a Valhallás fordításon ásta át magát. Ennek a borítóján a Dűne sivatagos látképe látható. A későbbi újranyomás már viszont már egy újrafordítás, Galamb Zoltáné.
2009-ben így írtam erről a 3187-es kommentemben:
"A könyvtárból kikölcsönöztem a Dűne Messiása új fordítását, hát, lehet, hogy elfogultság, de valahogy jobb az előző, (mert a legtöbb helyen jobban megragadta a könyv hangulati világát) annak ellenére, hogy egy-két helyen sokkal pontosabban fordít, és így a lényeges dolgok nem maradnak ki, pl.:
"Do you divert me with Zensunni prattle?" Paul asked. "Zensunni has other avenues to explore, Sire, than diversion and display."
Gáspár András:
"- Zenszuni szócsépeléssel akarsz elandalítani? - A zenszuni út, Sire - mondta Hayt - nem erre való."
Galamb Zoltán:
"- Zenszuni szószaporítással akarod elterelni a figyelmemet?- kérdezte Paul. - A Zenszunik a figyelemeltereléstől és a figyelemfelkeltéstől eltérő utakat is bejárhatnak, felség." "
Azonban a lentebb általam idézett, beszélgetés fordítása Paul és Duncan * között a Gáspár-féle változatban szerintem sokkal jobb, mert jobban tükrözi, milyen érzelmi állapotban volt Paul. "
* Itt látja a lehulló holdat, illetve itt beszélgetnek Paul hatalmáról és az ezzel járó teherről. A 3169-es kommentben idézem is.
A háromrészes Dűne gyermekei sorozat valóban elég olcsó film volt. Ez mindenek előtt az effekteken látszik meg, ami sajnos kritikán aluli. Viszont tetszenek a női ruhák, a díszletek, és a sivatagi képek is szépek. Megjegyezném még a fiatal Leto-t alakító James McAvoy-t, aki szerintem nagyon karizmatikus figura, sok lelket öntött a karakterébe.
Lenne egy kérdésem (bárkihez, aki esetleg válaszolna): A Dűne kötetek közül nekem a 2000 utáni kiadások vannak meg. Ugyanakkor mostanában volt szerencsém beleolvasni a Dűne messiása egy régi kiadásába, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szöveg nagyon különbözik. A fordítás nem csak egyszerűen a szóhasználatában, de mondatszerkezetében, sőt néha mintha a mondanivalójában is más lenne... Azóta nem egészen tudom, hogy mihez tartsam magam, mármint hogy melyik kiadás áll közelebb az eredetihez... Tud erről valaki mondani valami irányadót?
Velem is hasonlóképpen zajlott a Dűne-univerzum imádata. Én is először a Dune2 számítógépes játékot ismertem meg, még egészen kiskoromban. Azelőtt azt sem tudtam, hogy miféle dolog ez a Dűne-univerzum, ám a játékot azonnal megszerettem és a mai napig, felnőtt fejjel is korszakalkotó etalonnak tartom. Aztán jött a Dune2000, ami számomra ugyancsak nagy kedvenc volt. A könyvolvasás viszont fiatalkoromban nem vonzott, így öt-hat év telt el, mire emberileg beértem a regényhez. A mai napig nem vagyok nagy könyvolvasó, de a Dűne kötetek akkor is életem nagy élményei közé tartoztak és tartoznak most is. A filmek közül az 1984-es válozatot nem igazán szerettem, viszont minden hibája ellenére hálás vagyok, hogy képileg is megalkották Herbert nagy álomvilágát. A Dűne gyermekei sorozat viszont nagyon tetszett, igaz a stílusa kicsit más, mint a Lynch féle mozi... akárhogy is, számomra a Dűne-univerzum az egyik lenagyszerűbb szórakozás... játékban, könyvben, filmben... mindenhogy falom... :)
Én a játék előtt már olvastam a könyvet, és ennek ellenére tetszett a játék is, noha tisztában voltam azzal, hogy a játék és a könyv között nem sok kapcsolat van, kivéve, hogy mindkettőben vannak mentátok, Harkonnenek, Atreideszek, stb.
Nekem egy osztálytársam mondta, hogy ez a játék egy könyv alapján készült, és hogy volt ilyen film is. Addig nem is hallottam róla. Aztán hamar beszereztem a könyvet és a filmet is, majd jött az első rész, aztán a Dune2000, és szép lassan a többi könyv.
Persze, leginkább az első rész hasonlít a filmre. Illetve a Dune2000-ben is közelebb kerültek a filmhez. De azért a kettőben is sokminden emlékeztetett a filmre. Pl. a féreg, a mentátok feje, néhány egység és épület.
a lynch-film kepi vilagat inkabb az elso dune koveti, eleg csak a screenshotokra tekintveni (a cd-s verzioban a filmbol is vannak reszletek), es a zeneje valami zsenialis:
A Dune2 zseniális játék volt. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy én a játék miatt kezdtem érdeklődni a Dűne-univerzum iránt. A sztori mondjuk tényleg csak alapjaiban követi a könyvet (vannak Atreidesek, Harkonnenek és van az Arrakis), de a hangulata nagyon el lett találva. Képi világában a Lynch féle filmre épül, a zenéi már nem annyira, de azért nagyon jók azok is. Nem mellesleg az RTS, mint műfaj megteremtője is ez a játék volt. A folytatások (vagy talán inkább remake-ek), vagyis a Dune2000 és az Emperor sem lettek rosszak, de már nem szólt egyik sem akkorát, mint a Dune2. Egyébként a Dune2-t egy fickó nemrég átírta Windows alá, sőt még multiplayert is támogat. Nem rossz az sem.
És akkor még a '90 környékén megjelent első Dune játékról nem is beszéltem, ami szintén zseniális volt, és sok tekintetben úttörő alkotás.
A könyvekből most épp a Dűne eretnekeit olvasom, ez és a Káptalanház eddig kimaradt az életemből. Ahogy a sokak által lehordott előzménykötetek is. Egyszer azért azokat is elolvasom.
Megkoronázva mai napi tevékenységemet ötödik és egyben utolsó hozzászólásként még annyit jegyeznék meg, hogy nekem tetszett a Dune 2 című számítógépes játék is, aminek amúgy tényleg elég kevés köze van a könyvhöz, de a zene és az intro egyaránt zseni, a játék hangulata pedig kiváló, annak ellenére, hogy tankos sivatagi techno-háború, aminek viszonylag kevés köze van a könyvhöz, mégis nagyon jó.
Mondjuk van olyan sci-fi is, mint a személyes kedvencem, a Blindsight Peter Watts-tól, ahol kábé oldalanként jönnek az ötletek, kétszer el kellett olvasnom, mert az első harminc oldalon szinte semmit nem értettem, csak azt, hogy ez valami olyan világ, ahol én nem akarok élni, és ugyanakkor az a nyomasztó érzés, hogy a mi világunk is elkerülhetetlenül ilyen lesz a közeljövőben...
Asimov Alapítványában a lényeg az adott univerzum, nem a karakterek, szerintem mint regények önmagukban jóval kevésbé állnak meg a lábukon. Részben ezért is nehéz megfilmesíteni. Bár még reménykedhetünk, hogy Hollywood lecsap rá, Will Smith-szel a főszerepben.
Herbert művét vissza lehetne adni teljesen (vagy majdnem teljesen) könyvhűen filmen, ha olyan költségvetést és rendezést kapna, mint a Gyűrűk ura.
Egyébként nincs semmi baj Lynch filmjével, csak nem úgy kell nézni, hogy a könyvet várod tőle.
Nekem egyébként igazából csak az első jelenet tetszik igazán abból a filmből, azt sokszor meg is néztem, a Liga navigátort meg a körötte sertepertélő kezdő/elvetélt navigátorokat jól elkapták, csak az lehetett volna talán jobb, hogy a navigátor is beszélhetett volna érthetetlen nyelven, beszédmodulátor segítségével (sőt még inkább, mint a sertepertélő embere, hiszen ő még mutáltabb, tehát elvileg alkalmatlanabb emberi beszédre), de igazság szerint ez sem zavart túlságosan. Ezen kívül még valamennyire tetszettek a Harkonnenek, bár én abszolút nem így képzeltem el őket, de valamit hangulatra talán mégis visszaadtak. (Bár igaziból én hangulatra is másmilyennek képzeltem el őket, de valahogy el tudtam képzelni ilyen hangulatot is a Harkonneneknek.)
