Tegnap jött meg, ma kezdtem bele és el is olvastam, épp egy órája fejeztem be.
Nos, mielőtt megrendeltem volna , részben egy disztópikus és részben egy Gattacához hasonló történetet vártam, amit részben meg is kaptam, mégis nem feltétlen -sőt!- antiutópiát ábrázolt Herbert a művében, attól sokkal elembertelenedettebb. Míg egy disztópikus történetben bizonyos szempontból az emberi nem sötét oldalának mélységei mutatkoznak meg, itt valahogy rideg az egész környezet és a végkifejlet is.
Azoknak, akik azt mondták, hogy nem egy kimagasló Herbert-regény, igazuk volt. Tényleg egy gyengébben megírt regény, és azt kell, hogy mondjam kellően zavaros, nem is lehet teljes mértékben elsőre körülhatárolni, mit akart üzenni vele az író. Aki nagy várakozásokkal vág neki az olvasásnak, csalódni fog, és azoknak, akiknek ez az első Herbert-könyvük, lehet, hogy ezután messzire elkerülnék az író többi könyvét.
Pedig mennyi mindenről maradnának le, ismerve a hat Dűne, a Lélekvadász mélységét!
Miért érdemes elolvasni mégis a könyvet? Igaz, hogy egyáltalán nem mondanám keményvonalas science-fictionnek, inkább egy erősen "felsőközepesebb" változatának. Viszont mindenképp érdemes látni és figyelni Herbert kezdeti szárnybontogatásait, mert ebben a könyvben is felvonulnak azon tematikák csírái, amiket később oly előszeretettel tárgyal majd.
A regényben főleg a genetika kérdésköre jelenik meg, az élet változatosságának igénye, az, hogy mi lesz, ha ezzel szembemegyünk. Emellett itt is keményen górcső alá veszi a gépies gondolkodás veszélyeit, azt, hogy ez hová vezethet, szembe állítva ezzel a természetes embert, annak magasabb kvalitását. A vallási kérdéseknek itt csak nagyon halovány nyomait lehet észrevenni, kritikával a fétisek és bálványok, illetve a politikai vezetés fordított és torz hierarchiájának irányába.
A lezárás "természetesen" herberti, és még ha látszólag feloldozást is nyert a három faj (optimberek, kiborgok, emberek) közötti feszültség, és az emberi nem jóvoltából esetlegesen természetes irányt is vesz a világ jövőbeli útja. Azonban Herbert az utolsó sorával, ami egy kérdés, szembemegy az utolsó fejezetbeli megoldással, bemutatva annak továbbra is torz mivoltát, az utolsó sorig azt gondoltatván az olvasóval, hogy a feszültség feloldódott, ám ez csak a tényleges emberi nemre lesz igaz.
És pont ezért érdemes elolvasni, mert ebben az utolsó fordulatban meg lehet látni, hogy Herbert tényleg egy zseni, ami később még inkább kibontakozik életművében. Ha szűkíteni akarnám a mondanivalót, azt mondanám, és ez a legtöbb regényére és történetére igaz: kritika a gépiesedett gondolkodás, a technokrata és a mechanikus világszemlélet irányába, tehát mindazon dolgok irányába, ami "nyugati" és a mi világunk gondolati sémáit meghatározza, ezzel szembeállítva pozitívumként az ősi, archaikus természetes embert.
A Tengeri Sárkányba öcsém kezdett bele, pedig azt akartam először elolvasni, így az egy időre eltolódott, arról majd később írok.
Még iskolás koromban, amikor a megjelent nálunk is a "Bolygó neve halál", találgattuk a következő rész címét. Számtalan jobbnál jobb merült fel, egyet később a Galaktikában is viszontláttam. Valószínüleg persze az író saját ötlete volt, de úgy tűnik egy srófra járt az agyunk. Ilyen címek merültek fel: A Halál halála. A Halál neve Halál. Halhatatlan Halál.
Később Forrestal úrnak köszönhetően (Halál a Ragadozó ellen) újabb agymenéseim lettek: Kirk visszatér - A Halál és a Ragadozó az Enterprise-on. Leghalálosabb csapda - A Halál és a Ragadozó a Borg ellen. Andromeda - A Halál és a Ragadozó a Mélység szolgálatában. Az Istencsászár és Halszólítók ereje - A Halál és a Ragadozó megsemmisülése.
Az ilyesmi mindig felpezsdíti tespedt szellememet. Ezúton is elnézést a hülyülésért...
A Booklinenál csomagolás alatt -vagyis egy-két napon belül meglesz- Herberttől a Tengeri Sárkány és a Heisenberg szeme (valamint Abercrombie trilógiájának első két kötete), amint munka mellett végigrágtam magam rajtuk, írok konklúziót. :)
Úgy látszik a szegénységnek is van előnye. Már vagy 10 éve nem futja könyvekre, úgyhogy a Brian áldásaiból is kimaradtam. Egyébként nekem a Dűne istencsászára a kedvencem.
És valóban nem könnyű a megfilmesítése, Ezért is várom az újabb 3 részes történet megjelenését. Kíváncsi vagyok, hogy boldogulnak vele. A történet későbbi része még nagyobb feladat, mint amit eddig megcsináltak.
Mondjuk, én a Hithchikert nagyon szerettem, bár a 70-es (őőőő, 80-as? lusta vagyok most utánanézni) években készült, tévésorozat-változata talán még jobb volt!
Ma jelent meg a Heinsenberg szeme. Érdekes, a webáruházban csak én nem tudom előkeríteni a régebbi könyveket?
Remélem a Pandora Krónikák esetében is még idén kijön keménytáblás kötésben az első kötet. Mert ez tényleg megérdemelné, hogy ilyen kötésben ékesítse a polcunkat, míg a szögfogú borítós kevésbé.
Na, nézzük és olvassunk bele ebe az előzetesbe!
Az ő számozásuk szerinti 12. oldal lap alja:
- Az elmémben már megépítettem Leto szentélyét - szólalt meg Jessica -, mégis jó lesz végső nyugalomra helyezni őt.
Kegyetlenül idétlenül hangzik ez a mondat, amely csak a felvezetése egy még idétlenebb és mindhárom főszereplő esetében karakteridegen beszélgetésnek. Ráadásul amikor Paul technokrata módon beszél a mítoszteremtésről, turistákról (!) -és nem zarándokokról, mint a Mester!-, az maga a borzalom. Olyan, mintha nem is a korábban megismert szereplők beszélnének...
Komolyan, a végén még nekünk kell szégyellenünk, hogy ilyesmit papírra mertek vetni. :(
A második fejezetben Irulan szájába adják Gurney Hallcek pár soros leírását fejezetprológként, mintha az olvasók olyan hülyék lennélek, hogy nem ismerik a barátját. Aki már eljut eddig, az már betéve tudja a főbb szereplőket. Ez kérem az olvasóközönség hülyének nézése.
Szerencsére elég volt régebben a plot a Wikipediás bejegyzésben, hogy lássuk, mekkora baromság lesz, amit csak azért írtak meg, hogy beillesszék a saját ötleteiket, amit a Vadászaiban szórtak el... :(
23. oldal, ő számozásuk (itt megy vissza Paul a Caladanra!) szerint:
Jessica a Hangot használva feddte meg (igen, a Kwisatz Haderachot, miután Császár lett!): - Az édesapád Leto Atreides herceg volt (Van aki ezt nem tudná? Pont Paul maga nem?), ők pedig a népe. Kormányozhatsz egy Impériumot, a Caladan akkor is a szülőbolygód marad, az itteniek pedig épp úgy a családodnak számítanak, ahogy én.
Paul tudta, hogy Jessicának igaza van. Sikerült elmosolyodnia, ezúttal szélesen (széles mosoly, kacc-kacc!): - Köszönöm, hogy figyelmeztettél rá, amikor kellett.
Ááááááááá.
"A kezdet kezdetén kell a leggondosabban ügyelni rá, hogy meglegyen a dolgok egyensúlya. Ezt jól tudja a Bene Gesserit minden tagja. Aki tehát tanulmányozni kezdi Muad-Dib életét, az ne feledje el elhelyezni a korában: IV. Shaddam, a Padisah Császár uralkodásának 57-dik évében jött a világra. És különösen ne feledje el elhelyezni környezetében: az Arrakis bolygón. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a Caladanon született, és ott élte le első tizenöt évét. Muad-Dib helye mindörökre az Arrakis, az a bolygó, amelyet Dűne néven ismernek."
A fenti ellentmond a "kánonnak". Nem hittem volna, hogy még tudnak a ponyvábbnál lejjebb süllyedni, de sikerült. Amikor Jessica arról győzködni Pault, de hát ők a te néped, számítank rád, ááá, inkább nem is mondok semmit.
A hat kötet itt van a polcomon, igen sűrűn előveszem, a kedvenc részleteket, ezek ketten meg hagy bohóckodjanak. Az eredetiek értékét nem változtatja ez meg, csak elfedi az áramlat. Ez egy búbánatot nem ér. :D
Elnézést a végletekig "egyszerű" megfogalmazásomért, de szerintem a Dűne alapvetően a túlélésről szól. Valahogy úgy fogalmaz "mennyi mindent kellett elkövetni az őseinknek, hogy mi itt lehessünk". Erről van szó. Az emberiség folyamatosan fejlődik, de nem sodródhat örökké az árral, mert bizonyos fejlettségi szint felett már önmagának, tudatosan kell megtalálnia a túlélés útját.
Már nem lesz a jó természet anya, amelyik egy evolúciós trükkel kihúz a kakiból. (feltűnt, hogy a valóságban éppen ilyen helyzet állt elő?)
El kell kezdeni tanuilni a múlt hibáiból. Alkalmazkodni kell az egyre nagyobb kihívásokhoz. Ehhez pedig tudatosság egyre magsabb szintje kell. Emellet, igen sokszor annak aki felismeri a válságot, felül tud emelkedni a "korszellemen", annak bizony néha olyant is cselekednie kell, ami általában - nem helyes. Ha valaki tudatosan, de a közösség túlélése érdekében hoz ilyen döntést, az a legnagyobb áldozat, amit csak hozni lehet.
Hát, igen sajnos Lynchnek pont a Dűne nem sikerült. Pedig szinte minden filmje kiváló. Ráadásul itt adott volt a színészi minőség is, talán csak Stinggel fogott kicsit mellé. MacLachlan így is szenzációs volt - kihozta a szerepből amit ki lehetett. Ezzel együtt is azért még nézhető film.
Én is elkezdtem nézni az Avatart, de az első 20 percben 6-szor aludtam el.
A 3 részes Dűne film viszont kifejezetten tetszett. A Dűne gyermekei is, úgy-ahogy. Már várom a következő hármat. Tud erről valaki valamit?
Kár, hogy már nrm csinálnak olyan kiváló sci-fi paródiákat és humoros SF-eket mint a '80-as-'90-es években. A legutóbbi amit láttam, valami "Bombázók az űrből" vagy hasonló, de nem tudtam eldönteni, hogy egy nagyon rossz paródia, vagy egy igazi agyhalott amcsi sci-fi akar-e lenni.
Hol van már a "Whoops Apocalypse", a "Space Balls", a "Dr. Strangelove", az "Ifjú Frankenstein", az "Ordító egér" és a többi...
A lynch filmben nekem a zene tetszett a legjobban, szerintem jól megfogta a "dűne fílinget".
Művészfilmekből Tarkovszkij a kedvencem, sok filmjét láttam és tetszettek nagyon. Minden képkocka egy műalkotás :)
Tudod, én megnéztem az avatárt, csak hogy véleményezhessem a fenomént. Mit mondjak? A látvány lenyűgözött. Kár, hogy egy ilyen bugyuta sztorival gyak lenullázták az egészet.
A filmmel kicsit túloztam, inkább arról van szó, hogy nehezen támad fel bennem a filmnézési kedv. Évente 1-2 jó filmet látok (ezek főleg az általad is említett "félkommerszek"), aztán 1-2 divatfilmet (na az Avatarra nem vitt rá a lélek, mert a Pocahontast már láttam:D de pl. az Expendablest szívesen megnéztem), és ilyen ritkasággal még jó is nézni őket. Meg moziba is megyek 1-2 havonta, de olyankor nekem tökmindegy, a megfelelő társasággal majdnem minden film nézhető. (A múlt héten megnéztem a Harry Potter 7-et valakivel úgy, hogy lövésem sincs az egészről:) Művészfilmet meg általában azért nem nézek, mert ahogy mondod, sok a szemét, ajánlót kéne nézni hozzá, és ez nálam "majd jövő héten" kategória.
Na a Lynch-féle filmben nem sikerült megtalálnom a jót (sőt, végignéznem sem sikerült, pedig többször nekimentem), de tény, hogy nem nagyon tudom függetlenül értékelni az olyan alkotást, ami egy jobb alkotás lerontásából született.
Az utóbi időben meglehetősen sok filmet nézek, nem mondom, hogy művészfilmek, mert nem azok. (Sok művészfilm köldöknézegetéses szar). Mondjuk, hogy igényes félkommersz filmek. Itt gondolok pl Kusturicára, Scorsesere vagy Coppola stb. Hihetetlenül jó rendezők és színészek vannak benne, megéri őket megnézni. A film eredendően nagyon jó művészeti ág, mert ez tudja a leghűebben, de leggroteszkebben is visszaadni a valóságot. Nem értem miért ódzskodsz tőlük. Persze, sok embernek a film az avatárig terjed, de hát ez mindenhol így van.
A Lynch filmet én sem szeretem (mondjuk a syfy féle is gagyi), de ha mint filmet kezeljük, nem könyvet, akkor lynch nem végzett rossz munkát. A problémát ott látom, hogy a dűnét felesleges megpróbálni vászonra vinni.
Mindegy, én élvezem a BH féle könyveket a maguk módján. Ez kicsit nekem olyan így, mint a SW (nagy SW rajongó vagyok). Van egy Lucas féle alap hat mű a maga világában, meg van az EU, ami sok dologban retcon, de azt is ismerem és szeretem. A két világot külön kezelem.
Kezdetnek pl. szinte mindent átvettek a Lynch-filmből, ami pedig arról híres, hogy nem igazán követi a könyvet. Ennek fényében teljesen felforgatták az űrutazást, mammutot csináltak a liga-navigátorokból, kicserélték pl. a báró és Feyd-Rautha karakterét (azért van egy kis különbség a „másképp értelmezés” és a „csináljunk belőlük idiótát” között), elrontották Gurney Hallecket is (a többiek brájen-alteregójával még nem találkoztam), a technikai részletekbez meg egy az egyben síkhülyék, ami nem baj, de akkor legalább ugyanazt kellene írni, ami a Dűnében volt. Úgy emlékszem, az axolotl-tartályokon is elcsúsztak. A történetről konkrétan nem tudok beszámolni, mert képtelen vagyok tőlük egész könyveket elolvasni, de mikor 4 éve foglalkoztunk itt ezzel, kiderült jó sok eseményről, hogy nem fér össze a Dűnével. Folytatást írni nagy munka, nem kell elvállalni, ha képtelenek vagyunk felelősséggel hozzáállni. Ja, hogy Dűne-tematikában több pénzt lehet csinálni. Na az derék.
Nem a mondanivaló a legfontosabb egy regényben, mert ha az lenne, akkor csak filozófusoktól olvasnék. Egy regénynek tucatnyi más értéke lehet, pl. a nyelvezet szépsége, a humor, újszerű lehetőségek bemutatása, sőt, egyáltalán BÁRMI új átadása az olvasónak, ami akár egy érdekes karakter is lehet. Valóban nem olvasok „szórakozásból”, mert ha nem ad a könyv újat, akkor bizony unom. El akartam olvasni a "hetedik" részt (ajándékba kaptam), de 3-4 oldal után nem ment. Aztán át akartam ugorni az értelmetlen részeket, de azzal szembesültem, hogy nincs benne értelmes rész. Akárhol lapoztam bele, mindenhol a "jaj még X oldalt tele kell írnom valamivel!!" szagát találtam. Valahogy nem tudnak századszorra is felizgatni ugyanazok a bejáratott ponyvás fordulatok és ostoba karakterek, sőt, nem is érdekelnek nagyon a fordulatok, pl. sosem voltam oda a krimiért. Tipikus bestsellereket kizárólag akkor olvasok (1-2 évente egyet), ha valós környezetben játszódnak, mert akkor érdekes lehet a háttere, még ha maga a történet értéktelen is. Filmet meg kb azért nézek néha, hogy ne legyen popkulturális lemaradásom:)
