Amúgy a Brianék miben mondanak ellent az eredeti könyveknek? (Még csak a legendái trilógiát olvastam, és most tartok a Harkonnen ház felénél). Mert néhány rész igen erőltetett, meg felesleges (pl a nem hajó behozásának mi értelme, meg a báró elhízásának módja is igen ügyefogyott), de olyan egetverő retconok nincsenek, semmi olyant nem írnak, ami szögs ellentétben lenne az eredetivel.
A legendái trilógiában meg ha akartak se volna csinálhattak volna continuity errort, mert hát 10 ezer év az 10 ezer év...
Ezt az egész dolgot amúgy kb most úgy mondod, mintha te még nem olvastál volna könyvet azért, hogy szórakozz és leszard a mondanivalóját. Mert gondolom te csak színtiszta szépirodalmat olvasol és művészfilmeken élsz. Kérlek...
Egyetértek azzal, hogy a BH féle könyvek nem olyan kaliberek, mint az apjáé, ponyvák, könyebbek. De lehúzni hogy ekkora fos meg akkora fos szerintem hülyeség. Az írót el lehet ítélni, hogy az apja hagyatékát ilyen-olyan okokból (vagy pénzszerzési okból, vagy mert nem tud úgy írni) elrontja, a műveit másként kell kezelni
Szerintem Bráilyenéket alapjában véve nem érdekli annyira a Dűne univerzuma, hogy sci-fiként folytassák, ami már csak abból is látszik, hogy nem vették a fáradságot, hogy ne mondjanak ellent az új könyvekben a régieknek (amivel automatikusan kizárják a "műveiket" a jó folytatások sorából).
Persze alapjában véve nem az lenne a lényeg, hogy fantasy vagy mi, hanem hogy legyen értelme a több ezer oldalnyi szócséplésnek (azon kívül, hogy van némi cselekmény meg párbeszéd, mert azt akkor is megkapom, ha lemegyek az utcára), ne rontsák le annyira az eredeti karaktereket, hogy értelmetlenné váljon a szereplésük, meg ilyenek. De az erőltetett (és általában erősen vitatható) fejezetkezdő "gondolatokat" is lehetett volna mellőzni, ha már nem tudnak semmi épkézlábat odaírni.
Nade az "olvasható könyv" valahol olyasmi fogalom, mint az "iható alkohol". Aki rosszullét nélkül el tudja fogyasztani, annak hiába magyarázza a másik, hogy az márpedig nem minőség és kukába való. Végül is, biztosan léteznek akkora bréjnsztormerek, akik joggal mondják, hogy nekik az eredeti Dűne sem minőség. (Elvégre 100-200 éve megmondták, hogy a regény az mind csak ponyva:)
Szerintem az eredeti Dűne "hexalógiában" több fantasy volt, mint a Legendái trilógiában (szerintem azok a legjobb BH-féle könyvek). De ezen kár vitázni, mert a fantasy és a sci-fi között nagyon vékony a határvonal, sőt, néhol el is tűnik.
A stílusoból pedig arra következtetek, hogy te elítéled a fantasyt, mint műfajt. Javíts ki ha tévedek. Én se sokat olvasok (szinte semennyit) és sci-fi párti vagyok, de nem hangoztatom, hogy az egyik zsáner a másik fölött állna.
En csak kb. annyit batorkodtam mondani, hogy az eredeti Dune-sorozat igenyes sci-fi, mig a pre- es post- inkabb fantasy, raadasul abbol is a kommersz fajta. Legalabbis ez az en velemenyem :) Nem fogunk osszeveszni, ha neked mas.
Gozom sincs a magyar forditasokrol. Anno a Dune meg a Galaktika sorozatban jelent meg, az korrekt forditas volt. Aztan a folytatasok (Dune Gyermekei es a tovabbiak) a Valhalla paholy altal kiadott borzalmakban kovetkeztek, oldalankent 2-3 gepelesi, forditasi, nyelv-helytelensegi hibaval. Ott es akkor letettem a magyar forditast (ez igy persze nem igaz, vegigolvastam, mert erdekelt, de szenvedtem).
Aztan sok evvel kesobb olvastam vegig angolul. A Szukics kiado forditasarol nem tudok nyilatkozni. De az teny, hogy nagyon oda kell figyelni annak, aki fordit, hogy az osszes konyvet "tudja", marmint hogy ki mit mire forditott.
Már bocs, de amit mondasz hülyeség. A Dűne igen, az értelmiségnek íródott könyv, de már akkor is voltak sci-fiben ponyva könyvek (Asimov univrzuma is egy szórakoztató sorozat, és az is azidőtájt készült). És ma is íródnak értelmiségieknek sci-fi könyvek. Beskatulyázni egy zsánert hogy kinek íródik, blődéség szerintem. FH fia egyszerűen úgy gondoltam, hogy könyebben olvasható, ezáltal jobban eladható könyveket ír. Ettől még rosszabbak lesznek? Nem, szerintem így is jól megírt, minőségi irományok (ellentétben pl a dan brown könyvekkel). A baj ezzel az, hogy az apja nem ilyen könyveket írt.
De ha már mindenképpen a sci-fit mint zsánert akarjuk kategorizálni, akkor szvsz sztem a legjobbak a pár oldalas novellák (ötvenedik, kétszázadik antalógiák erre jó példák). A sci-fi eredendően olyan műfaj szerintem, aminek a középpontjában áll egy ötlet, elgondolás (akármilyen beteg is), kifejti pár oldalban és hagyja az olvasót, hogy rágódjon rajta.
Bocsanat, hogy belekotyogok, veletlenul bukkantam erre a topikra...
Abban teljesen egyetertek veled, hogy kell az igazi konyv. De... Kinek van helye manapsag tobb ezer konyvet tarolni? Masreszt a konyvek jo reszet 1x olvassa el az ember fia, aztan megy a polcra/antikvariumba/carbootsale-re, az utobbi ketto a jobbik eset mert legalabb nem hiaba gyartottak a papirt.
Az ebook meg jo, mert elolvasod es vagy elrakod vagy sem, de ha elrakod, akkor sem igenyel polcot.
En elegge dinoszaurusznak tartom magam, de a kindle jo dolog.
Es az, hogy elektronikus konyv, nem feltetlen jelenti a szerzoi jogok megserteset. Persze nem itt es mostrol beszelek, hanem ott, ahol ezt kulonben is egy kicsit komolyabban veszik. Pl. ha az emlitett kiado a magyar kiadast 300 forintert adna, akkor eleg sokan azt mondanak, hogy miert adjak en 3000-et egy konyvert, amikor 300-ert is elolvashatom?
Es meg egy gondolat a "folytatasok"-rol (pre- es post- konyvek):
Az eredeti Dune ugy 30-40 eve keszult (nincs kedvem kiguglizni, hogy mikor pontosan, a lenyeg nem ez). Azidotajt sci-fit olvasni egyfajta ertelmisegi letet feltetelezett. Mara a fold lakossaga megduplazodott, az ossz-IQ meg ugye mint tudjuk allando. Azaz mit lehet ma eladni? Fantasy-t, azt is konnyen emesztheto formaban. Vegyetek elo a regi Dune konyveket es az ujakat es csinaljatok egy egyszeru analizist ket dologrol: a fejezetek hosszarol es a mondatszerkezetekrol. A regiekben sokoldalas fejezetek vannak, viszonylag bonyolult mondatszerkezetekkel (e.g. jobb gimit vegzett emberek szamara irodott). A folytatasok 3-4 oldalas fejezetek tomondatokkal. Igy lehet ma eladni a Big Brothel koraban. Ez van sracok :(
– A misztikum meghatározó szerepet játszik minden civilizációban – mondta Leto. – Védőtorlaszokat épít a változás ellen, s ezért a következő nemzedéket mindig felkészületlenül éri az univerzum árulása. A misztikum mindegyik változata felépíti ezeket a torlaszokat: a vallásos misztikum, a hős vezér misztikuma, a messiás-misztikum, a tudomány és a technológia misztikuma és magának a természetnek a misztikuma. Mi egy olyan Birodalomban élünk, melynek születésénél a misztikum bábáskodott, s ez a Birodalom most szétesőben van, mert a legtöbb lakója nem tud különbséget tenni a misztikum és a világegyetem között. Tudod, a misztikum hasonlít kissé a démoni megszállottságra; hajlamos átvenni az uralmat az elme fölött, és mindenséggé válni az ember szemében. – Ezekben a szavakban nagyanyád bölcsességére ismerek – mondta Farad'n. – Nagyszerű, rokon. A nagyanyám megkérdezte tőlem, szörnyszülött vagyok-e, és nemmel válaszoltam. Ez volt az első árulásom. Tudod, Ghanima megmenekült ettől, én viszont nem. Engem arra kényszerítettek, hogy a túladagolt melanzs hatása alatt hozzam egyensúlyba Más Emlékeimet. Kénytelen voltam a tudatomra szabadított életek együttműködését keresni. Ezen a módon elkerültem a legrosszindulatubbakat, s kiválasztottam magamnak egy domináns segítőt, akit az a belső Öntudat javasolt nekem, mely valaha az apám volt. Valójában persze nem lényegültem át sem az apámmá, sem ezzé a segítővé. Viszont nem vagyok II. Leto sem. – Ezt fejtsd ki bővebben! – Tiszteletreméltó az egyenességed – mondta Leto. – Én egy közösség vagyok, melyben egy olyan egyed játssza a vezető szerepet, aki ősrégi és igencsak erőteljes. Annak idején alapított egy dinasztiát, amely háromezer évig uralkodott. A neve Harum volt, s amíg a vérvonala fel nem hígult, és tönkre nem tette az utódok babonasága, az alattvalói életében volt valami ütemes magasztosság. Öntudatlanul együtt mozogtak az évszakok változásával. Olyan utódoknak adtak életet, akik többnyire rövid életűek és babonásak voltak, s egy istenkirály könnyen el tudta kormányozni őket. Egészében véve erős nép voltak. Ösztönös szokásukká vált a faj minden eszközzel való fenntartása.
Szóval, bár az Istencsászárában, főleg a kesergő-szerelemre vágyó pillanatokban jelen van Leto, de az Istencsászár-a Féreg-a Zsarnok már nem ember, ezt több helyütt elmondja ő is. Ő egy rettentő tükre a múltnak, mert benne van minden (viszont micekzon, ha ezt értetted az EGY ember alatt, akkor nem szóltam), szó szerint minden. Ő minden valaha volt tapasztalat egyben.
Ezért helyes ama megállapítása cloakednek, a hogy Dűnék választ próbálnak találni-adni arra, hogy mi lenne, ha az emberiséget nem kötné béklyóba az, hogy egy összenőtt "sejtként" működik, és nem mozogna öntudatlanul együtt a széllel. És az Istencsászár fájdalmát épp ez okozza: "Meg az is, hogy mennyire nehezen képzelünk el olyan lehetőségeket, amikre még nem láttunk példát." - a meglepetések hiánya; mert bár a formák eltérhetnek, eme telepes organizmus, közösség látja és tudja mindazon hatóerőket, melyek eme formák mgött mozognak és állnak. Azt hihetnénk A Szétszóródás erre a válasz, mégis az új Arctáncoltatók is olyan veszedelem, amit "Leto" szerintem látott előre, sőt, lentebb kifejtettem, hogy hasonlóvá váltak hozzá.
A Bene Gesserit kapcsán az Istencsászár is dilemmában van, Hwi Noreenak fejti ki, hogy annyira közel vanna ahhoz, akikké válniuk kellene (erre figyelmezteti Odradét a Rakison), mégis oly távol. Maga Idaho, ha jól emlékszem, veti a szemökre, hogy természetellenesek.
A Bene Gesserit kapcsán ők maguk mondják el, hogy mindig magukba olvasztják az újonnan jöttek tudását -ez a cél a Tisztelet Matrónáival is-, viszont a cél, az attitűdök, maga a Rend eredeti magja változatlan marad, és a legkisebb eltérést is korrigálják. Ebbe a képbe hoz megújulást Odrade, majd Sheeana és Murbella.
Sajnos a Mester halálából kifolyólag nem tudhattuk meg ez hová vzetett volna.
Lényegében az egész BG dolog ellentétes az ember legalapvetőbb ösztöneivel és természetével. A BG rend ilyen szempontból egy utópikus rendszer. Mellesleg a Dűne másik mondanivalója pontoisan az, hogy minden változik és ez így van jól, a változást be kell fogadni. Letonak pont ez a dilemmája: a relatív és abszolút ellentéte, lényegében bármelyik jó.
A Tisztelendő Anyák nem csak „emlékeznek”. Aki átesik az agónián, annak kompromisszumot kell kötnie a más emlékekkel, és nem igazán hozhat többé olyan döntéseket, amik nem tetszenek a „múltnak”. Ha úgy tetszik, mind megszállottak, csak elfogadható mozgásteret élveznek. A zeitgeistot az emberiség alakítja, tehát tudatlanul alakítja önmagát. A BG-ben csak olyanok kerülnek vezető pozícióba, akik megfelelően „Zeitgeit-mentesek” (mivel fűszeragónián átesett tisztelendő anyák), így a BH tudatosan alakítja önmagát. A történelemhez alkalmazkodniuk kell, de ettől nem kell generációnként mindent a feje tetejére állítani. A BG képes valamire, amire az emberiség alapjában véve nem: ami jól működik, azt nem cserélik le, és nem is rontják el. Eközben az emberiség egyetlen perspektívából hoz (általában elég közepes) döntéseket, miközben sorra elítéli a múlt -- számára felfoghatatlan -- döntéseit.
A Dűne egyik mondanivalója pont az, hogy milyen lehetőségek rejlenének benne, ha az emberek nem mindig a széllel vándorolnának. Meg az is, hogy mennyire nehezen képzelünk el olyan lehetőségeket, amikre még nem láttunk példát.
Leto helyzete egészen más, mert az EGY ember végig, az ő céljai és léte nem változott, ugyanakkor a BG-ek folyamatosan változtak. Ahogy jöttek bele új tagok, nyilván hozták magukkal az új személyiséget. A más emlékek révén, oké hogy emlékeznek a régi dolgokra és célokra, de a körülöttük lévő dolgok változnak így nekik is kell. A "zeitgeist" rájuk is hat. A körülöttük lévő dolgok őket is formálják.
Miért kéne változniuk? A legtöbb társadalmi változás azért megy végbe, mert az emberek nem emlékeznek pontosan vagy nem akarnak emlékezni, milyen volt régebben.
Nekik egy céljuk van, az nem változott és felejteni sem felejtenek. Így hát ők se változnak.
Nem abszurd az. Az Istencsászár is pont erről szólt, hogy az emberek mindig pillanatnyi marhaságokkal foglalkoznak, mert nem tudnak és nem is akarnak hosszútávra tervezni, és ezért legkésőbb generációnként sok minden megváltozik körülöttük. A Bene Gesserit pont úgy képes az állandóságra, mint Leto, épp ezért folytatják nagyjából ugyanazt a tervet egész fennállásuk alatt, mint ahogy Leto is a sajátját 3000 (vagy mennyi) évig.
Ha a BG állandósága abszurd, akkor az Istencsászáré is az. A BG tagjai nem cserélőtnek le, hanem csak újak jönnek. A közös tudatban mindenki megmarad.
A nem-hajók térhajlítással közlekedtek, és csak "bekapcsolt" állapotban voltak láthatatlanok. Egy nem-hajó gondolom nincs jelen ebben az univerzumban, és ezért nem láthatja a jövőbelátó. A nem-hajó nem jósolt, ez viszont biztos.
Akkor is abszurd. Attól, hogy még pontosan emlékeznek mindenre az elmúlt X tízezer évben, attól még a szervezetük válozna. Ahogy változnak az idők, nekik is válozniuk kéne. A Tisztelet Matrónáikig viszont kb mintha semmi se történt volna.
A nem-hajók viszont hogy működnek? Azért nem láthatók a jövőlátoknak, mert olyan gondolkodó gépek, akik maguk is jósolnak? Mert én vhogy így képzelem el. (Ezért lennének dzsihad ellenesek, mert nagyon-nagyon fejlett gépek, annyira, hogy már jövőlátók).
Abszurd, de csak azért, mert az is abszurd, hogy pontosan megőrzöd minden elődöd emlékét. Ha viszont elfogadod ezt az alapfeltevést, akkor ebből a szemszögből nézve az lenne az abszurd, ha bármi változott volna.
Igazából annyira nem tetszett annyira se az Eretnekei se a Káptalanház. Nem szerettem sohase a Bene Gesserit vonalat, ahogy a Rendet se. Nekem valahogy egy kicsit hiteltelennek tűnik, hogy az évezredek során minden változott (hiszen ez már maga a sorozat fő témája), de a A gesseritek gyakorlatilag ugyanúgy fentmaradtak. Oké, a Matrónák leszakadtak, de az anyaszervezetben semmi változás nem esett. Még csak a tisztségek nevei se változtak 15 ezer évig. Abszurd.
Nekem a Dűne, a Messiása és az Istencsászár tetszett a legjobban.
Most már 220 ldalt elolvastam az Atreides házból, és nem értelek titeket, nekem tetszik eddig. Nem értem mit rúgtak volna fel, eddig minden logikusan vezet az első Dűnébe. (Hacsak nem az Enciklopédához viszonyítatok, de az nem kanon). Persze, nem olyanok mint Fh könyvei, mások, de mindenki szidta, hogy ilyen szar, olyan szar, de eddig engem elszórakoztatott. Nem olyan mély mű, mint az apjáé, de nem is botrányosan rossz.
Igazából nem trilógia, hanem tetralógia. ;) :P Itt a leírásom-ajánlóm egy kommentben a sorozatról az indexes Szukits topikban (szerintem lentebb linkeltem már): a Destination Void, a The Jesus Incident, a The Lazarus Effect és a The Ascension Factor. Én ezeket várom már nagyon, mert a spoilermentes összefoglalókat elolvasva -plusz az ajánlóban linkeltem egy oldalt, ahol a fejezetprológok (amik a Dűnében is megtalálhatóak) elolvashatóak angolul-, nos, ezek alapján szerintem nyugodtan állíthatom, hogy egy Dűne-komolyságú és tartalmi értékkel bíró négyest vehetünk a kezünkbe.
Remélem mindegyik kiadásra kerül és veszik a népek.
Vajon A Dosadi kísérlet és az elmaradt szabotőr-novellák is kiadásra kerülnek? Valamint a Lélekvadász -ez szintén az egyik legjobb regény, amit valaha olvastam- és egy A fehér pestis újrafordítás?
A bikás képű a 2007 es kiadású, míg a férges az 2000 azaz első kiadás.
Azt nem értem hogy a Káptalanháznál a 2006os kiadás olyan jó képpel rendelkezett teljesen átadta a mű hangulatát, aztán sikerült lecserélniük egy elég szerencsétlenre.
Na elkezdtem az előjáték trilógiát. Az öreg herceg lett most a "legjobb arc a sorozatban" szereplő. De majd meglátjuk mi kerekedik ki belőle, igazából csak az utolsó kettőtől félek, nem ezektől :/
ui: Amúgy a könyvtári könyven az a kép van, ahogy egy aratút felfal egy féreg, melyik kiadáson van a bikás rajz? Mert ez a második. Az elsőn, vagy van harmadik? Mert az a matadoros jobb :)
JKA szerintem jó író, de az igazat megvallva eddig csak SW könyveket olvastam tőle. Amik meg ugye szórakoztató ponyvák, és gyanítom a fickó csak ebben a zsánerrben olyan jó. Mert ami elég egy SW könyvet megírni, az FH után tényleg elég szegényes.
A legendáiból az előzményekből és a Dűnéből minden fontosabb szereplő színre lépett (volt millió meg egy ghola), és a vége egy nagy HappyEnd lett amikor Idaho egyesült a gépekkel. Ennyire emlékszem mert rég olvastam és azóta se voltam hajlanó mégegyszer a kezembe venni :D.
Nem ezzel van a baj. Volt egy bejáratott név, rengeteg rajongóval, kínálkozott a lehetőség, ostoba lett volna, ha nem használja ki.
A probléma csak annyi, hogy tehetségtelen. És ahelyett hogy keresett volna valakit, aki nem az, aztán kiadta volna az írásait a saját neve alatt, ő kezdett el szerencsétlenkedni.
Persze nem botrányosan rosszak a könyvei, csak az apjáéval összehasonlítva.
A „Frank Herbert eredeti jegyezeti alapján írtuk” kb. annyira hiteles állítás brályenéktől, mint a Zwacktól az, hogy Ferenc Józsefnek ízlett az az unicum, amit ma gyártanak:)
