Nem volt rossz ez a Tengeri sárkány. Edzett Dűne-olvasó számára lassú lesz a mondanivaló adagolása, inkább olyan bestseller-stílusban íródott, sok a cselekmény. (Azért nem kell világraszóló ponyvaakcióra számítani, egy tengeralattjárón játszódik szinte az egész, aminek 5 fő a személyzete). Sokkal „hígabb” például későbbi Lélekvadásznál, vagy akár a legelső Dűne-kötettől, de azt nem állítanám, hogy nem mond újat hozzájuk képest.
Már elkezdtem olvasni, de ez nekem max. alternatív befejezés lesz, nagyon nem hinném, hogy Frank Herbert így gondolta volna. Most komolyan érdekelne, olvasták-e a Káptalanház utolsó fejezetét. Teljesen egyértelmű, ki Marty és Daniel.
Kb. a felénél tartok a Tengeri Sárkánynak. Elsőre azt hittem csalódás lesz, mert több oldalon át csak ismertet az alaptörténettel és a helyzettel (ezt a Dűnében pl. már elkerülte).
Ahogy elindul a tengeralattjáró, egyre több értelme lesz az egésznek, és persze az sem hátrány, hogy Herbert – mint mindig – kiművelte magát a témában (atomtengeralattjárók), így nem hasraütésből írta a könyvet:) Valószínűleg egyáltalán nem közelíti meg a Dűne értékét a történet, de majd a végén nyilatkozom inkább.
A Leto of Dune 8 részes eposz lesz, két teremtéstörténettel és három özönvízzel. Remélem senkinem nincs ellenvetése! Alternatív megoldásként minden egyes Idaho-ghola idejére készülhetne egy kötet. Végülis hosszú még a Brian Élete:D:D (Tudom, ez most az év rosszvicce volt:)
Ahogy cloaked is mondotta, ha visszatekersz úgy három vagy négy évet a beszélgetésekben :D, kb. 2006 végétől/2007 elejétől kezdődően, akkor láthatod, hogyan és milyen érvekkel szedtük ízekre Brájen és Enderszon "agymenését".
SPOILER (csak a hat kötetre vonatkozóan)
Marty és Daniel -és maga a Sokarcú Ellenség is- az én olvasatomban szuperfejlett, saját "fajjá" valt Arctáncoltatók. Ezt számomra is egyértelművé tette az utolsó fejezet, viszont nemcsak itt kaphatunk ehhez megerősítést, hanem az Idaho-víziókban és Dortulja megérzésében is, amikor a kezelőkkel találkozott.
SPOILER VÉGE
S ha már Butleri- és Házak-trilógia, semmi másért nem írták meg a hat vaskos kötetet, csakhogy a saját meglátásuk szerint "fejezhessék" be. Azóta is rombolják az univerzum képét a töltelékregényekkel, én maradok a hat kötetnél. :D A Paul of Dune-ben írták meg azt az eseményt, amit a Vadászaiba építettek be (Fenring késsel hátbaszúrja Muad-Dibot a Messiást megelőző tizenöt évben a Fremen Dzsihad alatt, majd a gonosz (!) ghola-Pault az erre rászáradt vérből alkotják újjá a Vadászaiban; "fantáziadús" elgondolás, meg kell hagyni :D).
Kíváncsi leszek a Leto of Dune-t hány kötetben írják meg, mert háromezer ötszáz esztendő csak nem fér bele egy "könyvbe". :D Vagy mégis? :D
Amúgy olvasta már valaki a decemberben megjelent Herbert-művet, a Tengeri sárkányt? Kíváncsi vagyok a véleményekre.
Én az eredeti 6 könyvet olvastam, meg a Harkonnen-házat. (Könyvtárból kiveszem a Brian-féle verziókat is.) A "befejezést" is szándékomban áll, bár úgy hallom, hogy Daniel és Marty gondolkodó gépek lesznek. Ezzel nagyon nem értek egyet. Olvasták vajon a Káptalanház utolsó fejezetét?
Annó tőlem sokszoros áron megvették ezeket, illetve 2őt, de melyiket most nem ugrik be. talán pont ezen a fórumon kereste a srác, beigért nagy zsetont és nyélbeütöttük.
Izé, pofátlankodok egy sort ide. Ugyan nem Frank Herbert, hanem fia, Brian Herbert:
Hiába túrom már órák óta a netet, sehol se találom a Dűne Legendái trilogiát, megvehető állapotban. Azazhogy, nem teljesen.
A Butleri Dzsihad például abszolút hiánycikk, pedig ez az első könyv belőle. Egyszer még könyvtárból kivéve olvastam, de már ott se látom... meg azt amúgyse rakhatom a polcomra...
A Gépírtó hadjáratot néha még a könyvesboltokban is látom. Úgylátszik, ebből van a legtöbb...
A corrini csata, a harmadik. Ez is elég ritkaság, csak pár antikváriumban találtam meg.
A kérdésem, kérésem a következő: Valaki tud nekem segíteni, hogy egyben megvehessem a három könyvet? Választ előre is köszönöm:)
A Fehér pestis nagyon, nagyon jó! A Dűnék hatására, mihelyt angolul megjelent, beszereztem, és egyrészt izgalmasnak - a cselekmény fordulatossága és maga az ötlet tekintetében - találtam, másrészt abban is igen jók voltak a belső vívódások, meghasonlások ábrázolásai.
Szerintem abszolut semmi köze a Védett férfiakhoz, csak annyi, hogy valamelyik marha, kiadó-közeli alak, kitalálta, hogy Védett nők magyar címmel mennyivel jobban el lehet adni a hazai piacon...
Nagyon szeretem a Védett férfiakat is, de ez más, teljesen más.
A Lélekvadász végével nem tudom hányan tudnának megbékélni vagy azt elfogadni. Ahogy lentebb írtam, végig reménykedtem benne, hogy másként lesz, mint ahogy végződött. Egyébként, nem csak a vége a katarzis, hanem az egész műben való jelenlét, hogy egy olyan környeztbe térnek vissza mindketten, amitől az ember eltávolodott és elidegenedett. Herbert ezt fokozatosan teszi élővé és jelenvalóvá a Holló népének hitét.
Kevés ilyen átütő erejű művet olvastam, amire a "lélektani" kifejezés meglehetősen szegényes.
Hmm.... Nem tudom, hova sorolható majd be a most megjelent Tengeri sárkány, de a fülszöveg leírása szerint, miszerint önmagukkal kell elsősorban megküzdeni, meglehetősen érdekesnek tűnik - kíváncsi vagyok, Herbert mit fog kezdeni a mélységgel, a bezártsággal és az óceán mélyével, mely a emberi lét sötétebb részével áll(hat) analógiában...
Még nem olvastam el, de A fehér pestis c. regényéről eddig csak pozitívumot találtam, és valaki megkockáztatta, hogy sokkal komolyabb hangvételű a Védett férfiaknál.
Tierce
Hasonlóképp véleményen vagyok a minikről, még az elsőről is, mert egyrészt ez "adta" a kezembe a művet, másrészt tudom, hogy alapvetően kis költségvetésből forgatták.
Igen, valóban. Liet halála is egy igen megindító rész, valamint a Fenring és Shaddam közti kis "gondolatcsere" is, ez utóbbi egyik kedvenc részem. Szerintem nem lehetetlen filmre vinni ezt a jelenetet sem, csak hát ehhez is fantázia ... köllene :P
A második minisorozat(a Messiása és Gyermekei), "A" dűne film számomra. Ez már sokkal többmindent visszaad a Dűne hangulatából. És bár itt is vannak fura dolgok, de ezt hajlandó vagyok megbocsátani neki. Valahogy tök jó a hangulata, a zenéje és itt a Paul-t alakító Alec Newman-ről is elhittem, hogy ő Paul Muad'Dib. Nekem iztt átjött a Messiásának a hangulata.
Én is hasonlót írtam pár éve; azt, hogy Herbert esetében a történet és a cselekmény a másodlagos, az elsődlesegesek a karakterek, a belső gondolatok, motivációk - és ez nemcsak a Dűnére igaz, hanem pl. a Lélekvadász c. művére is, amit ajánlok mindenkinek, aki még nem olvasta volna.
Ott van pl. Liet halála is - hiába mutatták meg a "történetileg" a minisorozatban, azt a drámát nem láhet érdemben visszaadni, ahogy a regénybne le van írva, annak ábrázolását, hogy misztikus módon, de Liet érzi a halála közeledtét és magát a pillanatot is. Emellé társulnak még az elméjében lejátszódó jelenetek, az apjával való kapcsolata, amik összefonódnak a külvilággal.
S egyértek, Hawat halála és búcsúja... Ahogy a csalárd tűt felmutatja és Paul érzi kifutni belőle az életet....
A másik, szintén feszültséggel teli pillanat, amit nem tudom, hogy tudnának érdemben visszaadni egyszer rendesen.
"A Császár elfordult, ránézett Fenring grófra. A gróf visszanézett rá – egy szürke és egy zöld szempár pillantása találkozott. A gondolat félreérthetetlenül ott volt közöttük, hiszen olyan régóta ismerték már egymást, hogy egy pillantás is elég volt a megértéshez.
Öld meg nekem ezt a sehonnait, mondta a Császár pillantása. Ez az Atreides fiatal és leleményes, tudom, de kifárasztotta már a küzdelem, és veled amúgy sem tudna elbánni. Hívd ki most… tudod a módját. Öld meg!
Fenring feje megmozdult, csigalassúsággal elfordult, amíg szembe nem nézett Paullal.
– Rajta! – sziszegte a Császár.
A gróf figyelme Paulra összpontosult, Bene Gesserit-módon nézte, ahogy az asszonya, Lady Margot tanította, és látta ebben az ifjú Atreidesben a titokzatosságot, a lappangó nagyságot.
Megölhetném, gondolta Fenring – és tudta, hogy ez az igazság.
Tulajdon, rejtett mélységeiben megmoccant most valami, ami visszatartotta a grófot. Egy rövidke pillanatra, homályosan megpillantotta magában azt, ami előnyhöz juttatta volna Paullal szemben: a rejtőzködés képességét, a személyiség és az indítékok minden emberi szem számára áthatolhatatlan álcázását.
Paul, aki valamennyire felfogta ezt abból, ahogyan az egész jövőkép viharos tengerként forrongott e körül a pillanat körül, most végre megértette, miért nem látta meg soha Fenringet egyik jövőlátomás szövedékében sem. Fenring egyike volt a lehetett volnáknak, a kis híján Kwisatz Haderachoknak – de megnyomorította a genetikai struktúra egy aprócska hibája, és egész tehetsége csak a rejtőzködésben, a belső elzárkózásban koncentrálódott. Mélységes részvét öntötte el Pault, most először érzett igazi testvériséget másvalakivel.
Fenring olvasott Paul érzéseiben. Megszólalt:
– Felség, nemet kell mondanom.
IV. Shaddamot elöntötte az indulat. Két rövid lépést tett a többiek között Fenring felé, és keményen arcul csapta.
A gróf arcát sötét pír öntötte el. Farkasszemet nézett a Császárral, aztán szándékoltan szenvtelen hangon szólalt meg:
– Barátok vagyunk, Felség. Amit most teszek, azt barátságból teszem. Elfelejtem, hogy megütöttél."
Ott van pl. a második mini, ami szerintem jobban sikeredett, mint az első, mégis-mégis... Ott van az a fantasztikus érzelmi töltetű beszélgetés Paul és Idaho között, amikor a lehulló Holdakról és a jövőről beszélgetnek, Csani hiányának érzete tombol benne, erre a filmben a vége felé megcsókolja Irulant. WTF?
___________________________
Beszéltem közben a Szukits Kiadóval, és jó híreim vannak. Továbbra is tervezik kiadni a Heisenberg szemét, illetve nagy örömömre fordítás alatt áll a Destination: Void sorozat első kötete is. :)
Amíg az egyik feldolgozásban (a minisorozatban) egy Duncan Idahonak úgy kell meghalnia, hogy felpillant az égre, majd eltalálja egy -az ellenséges gépről kilőtt- rakéta....
Az egyik legmonumentálisabb, leglátványosabb harcot lehetne bemutatni filmalkotási szempontból, ahol is Duncan Idaho, ha jól emlékszem 19 Sardaukart vág le hősies harcban, hogy Paul és Jessica elmeneküljenek. És erre, hogy hal meg?? Eltalálja egy rakéta...
Érthetetlen számomra. A Lynch filmben legalább harcban hal meg. Ez tény. De ott sem valami hősiesen.
Másik szívfájdalmam Thufir Hawat karaktere. Számomra az ő halála az egyik legszebb pillanat a Dűne végén. Ezt sem sikerült úgy bemutatniuk.
Tragiédia az, amit műveltek a karaktererrek ezek a filmkészítők. Mind Lynch, mind pedig a minisorozat alkotói. Először talán a karaktereket kéne megérteniük és tiszteletben tartaniuk a Dűnében elfoglalt helyüket és ennek megfelelően kezelni őket a történetben.
Nekem minden professzionális művész jó példa (ez kicsit homályos fogalom, mondhatjuk "szakmailag elismernek"is), azaz egy jó gitáros/zongorista kb. bármilyen kottát el tud játszani (akár eléteszik, akár mástól tanulja el hallás után, akár az ő fejéből pattan ki), aztán persze vannak apró különbségek (lehet egyik előadót jobbnak nevezni a másiknál), de hiba nélkül visszaadja, amit akart.
Nos igen, a fantáziátlan színészt nem nevezném jó színésznek:)
convar
én még mindig ugyanott látom a különbséget. Az olvasó elolvassa a regényt, és elképzeli a karaktert. A színész ugyanezt teszi, és jó esetben még jobban átlátja a karaktert az átlag olvasónál, hiszen azért színész (jó esetben), mert ő ebben tehetséges. A benne kialakult képet a színész (mert a jó színész ebben szintén tehetséges) visszaadja a vásznon, és minimum azokat az olvasókat meggyőzi, akik hozzá hasonlóan értelmezték a karaktert. Lehet, hogy a "számítógép" jobbat is tudna, de itt nem a tökéletest kell adni (mint a szimulált verseny esetén), hanem elég a meggyőzőt. Szerintem ránézésre téged is meggyőz a jó pilóta arról, hogy hibátlanul megy a pályán (attól függetlenül, hogy valójában jobban is mehetne, de szemre tökéletesnek tűnik), és én erre a meggyőzésre gondolok.
Persze ez csak a véleményem marad, mivel ahogy mondtad, a bizonyíték még nem született meg:) Szerintem a gyakorlati gond az a filmmel, hogy a Dűne nagyon komplex, problémás belőle nagy darabokat kivenni, 30 órás filmet pedig épeszű ember nem forgat (legalábbis ilyen stílusban nem), soha nem hozná be az árát. Lynch nem próbált igazi dűnét csinálni, a minisorozat pedig mindenben B-kategóriás volt, úgyhogy a színészi lehetőségeket sajnos nem mutatta be egyik sem.
"Vagy csak túl sokat várok a "profi színész" fogalmától:D"
Igen :)
"Számomra azok az igazán jó előadóművészek, akik nem ismernek lehetetlent. Ahogy vannak olyan hangszeres művészek (minden hangszeren), akik bármit eljátszanak, amit elképzeltek maguknak, szerintem a színészet is arról szól, hogy amit el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani -- a szöveg adott, a többi pedig csak mimika és mozdulatok kérdése."
Akkor máshogy fogalmazok, de maradok az autóversenyes hasonlatnál, mert rájöttem hogy igenis jó a párhuzam :D Tehát:
Van egy Schumacher, akinek a legjobb köre xy pályán, egy teszten 1'22,833. Tehát ez csak a legjobb, a többi ált.ban 23as kör, sőt van pár 24es is benne. Pedig a computer szerint a tökéletes kör 1'22,439. Ja, és a gép ezt annyiszor csinálja meg ahányszor kérik rá :)
És akkor a párhuzamok:
Schumacher ---> pl. Lady Jessica a filmben, Franceska Annis megformálásával
computer ---> Lady Jessica a regényben
Ezt persze u.így lehetne vonatkoztatni Leto hercegre, Stilgarra, stb.
Remélem így már érthető hogyan értem :)
"elviekben szerintem nem volna semmi lehettetlen a megfilmesítésben."
Vagy csak túl sokat várok a "profi színész" fogalmától:D Számomra azok az igazán jó előadóművészek, akik nem ismernek lehetetlent. Ahogy vannak olyan hangszeres művészek (minden hangszeren), akik bármit eljátszanak, amit elképzeltek maguknak, szerintem a színészet is arról szól, hogy amit el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani -- a szöveg adott, a többi pedig csak mimika és mozdulatok kérdése. Legalábbis számomra nagyon meglepő volna, ha Herbert szerepei eljátszhatatlanok volnának. Az autóversenyzőt a fizika "ellenőrzi", a színésznek viszont csak a nézőket kell meggyőznie. Úgy értem, nem kell tényleg annyira jónak lennie, mint a karakternek -- a szöveg és cselekmény adott. Szinte csak "jó pofát kell vágni hozzá", na nem mintha ez könnyű volna, de ráadásul a filmforgatás nem színpad, hogy mindig elsőre sikerülnie kellene.
Rejtőt pl. nehezebbnek tartanám, mert ott inkább a leíró nyelvezet adja az egésznek az egyik lényegét, míg Herbert (kövezzetek meg:)) irodalmilag szerintem nem kiemelkedő (persze nincs is gond vele, pl. egész gazdag szókinccsel dolgozik), és őt ez nem is érdekelte, mert (az ő esetében: szerencsére) egész másra koncentrált. A stílusa tekinthető filmszerűnek (írt is róla, hogy őnála mindig van egy "kamera" a művekben, amivel játszik, ide-oda fókuszál), és elviekben szerintem nem volna semmi lehettetlen a megfilmesítésben.
És akkor még szót sem ejtettünk Rejtő Jenő könyveiről..., bár természetesen nála a csodálatos szófűzések, a groteszk humor az, ami miatt képtelenség jó filmet készíteni belőlük.
"convar: Szerintem ha Herbert meg tudta úgy írni a karaktereket, hogy az ember ettől elképzeli "a tökélyt", akkor azt egy igazi színész minden további nélkül el is tudja játszani."
Hát sztem meg pont az van, hogy sokkal könnyebb vmit elképzelni, mint azt meg is valósítani. Hülye példa, de talán mégis jó, autósport: hiába tudja a pilóta hogy hogy kell menni a pályán, hiába ismer minden fűszálat, azt a kört össze is kell rakni.
Vagy más: pl. Asimov Alapítvány, valszeg nem hiába nem lett még megfilmesítve. Mert fejben hiába működik a dolog, a megfilmesítés már egy egész más tészta.
De mind1, ezt úgy néz ki másképp látjuk, van ilyen ;)
