Áruld el kezdésnek: szerinted mitől jó a kalibán-trilógia?
Mert én nem olvastam, és ennyi egyáltalán nem győz meg.
És mielőtt kiadásban gondolkozol jusson eszedbe:
- ez egy kis ország
- ezek régi írások
- ezerszám adnak ki minden HÓNAPBAN új könyveket, tehát miért is venné meg pont ezt a nép?
Még az Alien 4 - Ripley Háborúja, Alien vs Predátor - Túlélők, Alien - A királynő nevébent se tudnám eladni, pedig ezek jó könyvek, és el tudnám mondani mitől jók.
A Terminátor a Középkorban dettó.
Fene, Terry Pratchett műveit is nehéz költséghatékonyan kihozni, mert ahhoz meg kell küzdeni azzal is, hogy az író családja a legtöbbet ingyen IS felrakta a netre, különben ma mára kutya nem foglalkozna vele sajnos.
Itt pedig még Asimovra magára se nagyon van igény, nemhogy extrák által írt spinoff-betoldásokra.
Nem hiszem, hogy nagy kereslet lenne rá. Eleve a mások által írt Alapítvány-regények kb. annyira népszerűek itthon, mint a Herbert fia által írt Dűnék. Nem olvastam a Kalibánt, de az írója írt már Star Warsokat is, szóval valami hivatásos franchise-író lehet - nem elvitatva hogy jól ír, de az ilyeneket én is kerülöm.
Egyébként a Szukitsnél most futnak ki az utolsó Asimov-kötetek, szóval esetleg még adná is magát a dolog, de a Szukits is nagyon befürödhetett a klasszikus sci-fivel, ha az ezer oldalas hc Dűnét 2000 hufért adják. Náluk is már szinte csak ezek az Alien vs Predátor kontra Terminátor típusú franchise meg az Star Wars megy, mint sci-fi.
egy újabb fanatikusként írok mindenkinek :) Természetesen megvan az összes újra kiadott Asimov kötet plusz hál isten amit jeleztek a fórumon oldalról kinyomtattam minden mást is ami nem volt meg :) Nagyon köszönöm!
Ne kövezzetek meg, de szerintem fantasztikusan jók a más írók által beépített történetek is. A Kalibán trilógia és a Második Alapítvány trilógia szerintem nagyszerű, és már többször olvastam sorban az eredetikkel együtt.
Egyedül az Alapítvány Barátai novelláskötet nem jön be ill. nem nagyon tudok mit kezdeni egyelőre a Káprázat c. regénnyel.
Mit gondoltok, nem lehetne kiharcolni valahogy ezeknek a kiadásoknak a folytatását?
Ill. ki mit tud a Susan Calvin félre regénytrilógiáról? Állatjólenne még azokat megszerezni :)
"Létezik egy olyan vita, hogy a történelmet nagyformátumú emberek "csinálják" vagy a társadalmi/gazdasági/tudományos tények/változások kényszerítik ki az eseményeket. A pszichohistorikusok az utóbbi nézetet képviselik, ugyanakkor (szerintem) a történelemben vannak "ki nem kényszerített" események is"
Alapvetően ez a történelemtudomány legfontosabb történelemfilozófiai vitája, mely a 17. századtól határozza meg az írott történelmi korok értékelését.
Asimov nem is látensen, hanem nagyon is valóságosan a pszichohistóriában hitt, ezt sok más írásából tudhatjuk; sokkal nagyobb tényezőknek tartotta a társadalmi/gazdasági körülmények erőteljes változását, mint az azokat végső soron előidéző állami vezetők döntéseit.
Ez a vita természetesen messzire vezetne, ám nem kellene ezt az egészet misztifikálni. A kérdés valójában igen egyszerű, a legbonyolultabb szerveződés (esetünkben az emberi társadalom) is pontosan úgy működik, mint egy mikroközösség (esetünkben pl. egy család vagy egy csapat katona). Bármilyenek is a külső körülmények, a közösség sorsát a vezető(k) döntése(i) szabják meg.
"Szerintem az Öszvér egy ilyen jelenséget mutat, bár Nagy Sándorral ellentétben neki nem maradt maradandó nyoma - és akkor jobb példa Attila vagy Dzsingisz kán."
Alapvetően Nagy Sándor hellenisztikus öröksége is felolvadt később az arab/iszlám hódítás során, bár kétségkívül ennek a hellenisztikus hatásnak köszönhettük később, hogy – iszlám közvetítés révén – a kereszténység is idővel felfedezte az olyan fontos ókori szerzőket, mint Arisztotelész...
Attila is fontos katalizátornak tűnhet korszakában, viszont látni kell, hogy a hunok megjelenése egyes nyugati és keleti germán népeket űzött beljebb a Római Birodalom felé, mégis a Nyugatrómai Birodalom bukását nem a hunok és még csak nem is a népvándorlás, hanem a szövetségesnek fogadott germánok, akik lassanként beépülve a birodalomba később a hatalomra ácsingóztak.
Természetesen ez is egy egyszerűsítés, ám úgy gondolom, az Öszvér alapvetően egy olyan "előre nem látható" tényező a történelmi események láncolatában, ami mégiscsak megváltoztatja a történelem menetét, ami képes egymagában szembeszegülni az összes fennálló körülménnyel, hiszen megvan hozzá a szellemi kapacitása és kellően gátlástalan ahhoz, hogy mindent felrúgjon maga körül (mint Nagy Sándor a perzsákkal szemben vagy az Öszvér is a regényben). Egy olyan minőségi változást idéz elő, ami képessé kell váljon arra, hogy saját hatalmi centrumot kiépítve megváltoztassa a történelem menetét, meglepő és kockázatos lépésekkel kikényszerítve a változást...
nem kell Will Smithnek hagyni hogy elrontson mindent)
Vicces, engem ez a film mozdított el Asimov irányába... és imádom. A filmet és Asimovot is.
Nem is értem miért rontott volna el az a film bármit is... aki előtte is szerette Asimovot és az általa felépített világot, annak teljesen mindegy, hogy sikerül egy ilyen film, aki meg nem ismerte ezt a világot, az pedig kapott egy esélyt, hogy megismerje. Nem kell ebbe többet belelátni.
Az Attilás párhuzamot nem én találtam ki, de abszolút találónak érzem (egy fickó, aki a "semmiből" jött, és akinek a birodalma addig tartott, ameddig élt).
(Nem a wiki cikkekből tájékozódom, ezek elolvasása előtt is képben voltam a fentiekkel, csak ezeket látszott most a legegyszerűbbnek előcitálni "bizonyítékul")
Szerintem az Öszvér nem egy kifejezett történelmi személyiséget mutat be, hanem egy általános jelenséget. Létezik egy olyan vita, hogy a történelmet nagyformátumú emberek "csinálják" vagy a társadalmi/gazdasági/tudományos tények/változások kényszerítik ki az eseményeket. A pszichohistorikusok az utóbbi nézetet képviselik, ugyanakkor (szerintem) a történelemben vannak "ki nem kényszerített" események is, pl. a hellenisztikus kultúra elterjedése a Földközi-tenger keleti medencéjében, ami nem történt volna meg Nagy Sándor nélkül - ami egyáltalán nem volt várható, hogy a kis makedón állam leigázza az ismert világ jelentős részét. Szerintem az Öszvér egy ilyen jelenséget mutat, bár Nagy Sándorral ellentétben neki nem maradt maradandó nyoma - és akkor jobb példa Attila vagy Dzsingisz kán.
Lehetséges. (Én mondjuk azt hittem az első olvasásaim idején, hogy Asimov régen meghalt, holott akkoriban még élt, de ez a lényegen nem változtat.)
Az Öszvért, mint Attilát, még én se hallottam. De nem a vallás-uralmi rész határozza meg az ő szerepét, ettől még lehetne, de alig van valami közös bennük, többek közt az Öszvér nem a Birodalmat támadta, hanem éppen az azt felváltó kulturális "bárkát". Ha már mindenképpen analógiát keresünk rá, inkább mondanám a középkori arabokat, vagy akár a kalandozások korának magyarjait. Főleg utóbbiakat, akik ellen hosszabb időbe tellett megtalálni a megfelelő védekezést és akik a belső területekre is betörtek.
Élő anakronizmus vagy, erről van szó. 30-40-50 évvel ezelőtt, amikor Asimov még joggal volt népszerű, és még mindig aktívan írt, lettél fan. De el tudod képzelni hogy ugyanaz megfogjon MA egy fiatalt?
Én nem.
Ugyanolyan bukás lenne a kezükbe nyomni mint a Cowboyok Űrlények Ellen. Tökéletes film, tökéletesen hozza a kort/műfajt, de ma már nem eladható.
Ugyanígy: leültetsz MA egy kamaszt a Tizedes meg a Többiek elé - és útálni fogja. Útálni fogja a Spartacust, útálni fogja a Körhintát, útálni fogja az Alapítvány és Birodalmat.
A "bevallottan blablabla" meg minimum kéne egy forrás ahol Asimov maga mondja.
De nem mondja.
A '73-as kiadásban Makkai László azt mondja: "Mindenki előtt nyilvánvaló, aki még jól emlékszik középiskolai egyetemes történeti leckéire, hogy a regény [Alapítvány] a Római Birodalom hanyatlásától az olasz reneszánszig tartó európai történelmet játssza le újra egy távoli jövő fejlett technikájának körülményei között. A belső rugalmasságát elvesztő, magas színvonalú (a regényben elsősorban technikai jellegű!) civilizációját továbbfejleszteni nem tudó, majd fokozatosan sorvadni engedő birodalom művelődési örökségét a távoli határvidéken vallásos burokban megőrző, sőt továbbfejlesztő kis közösség az antik szerzőket másoló és a római vízimalmokat tökéletesítő kora középkori angliai szerzetesekre, általában a középkori egyházra emlékeztet. A vallási térítés orvé alatt, majd nyílt haszonszerzési vágyból a barbár környezettel kereskedő és azt leigázó kalmárok történetében a keresztes hadjáratokat kísérő olasz kereskedőktől az aranyláz által hajtott Kolumbuszig tartó európai történelem ismétlődik meg. S ez a vonal folytatódik a trilógia következő köteteiben is. "
Lehetetlen is hogy Öszvér = Attila a hun, hiszen az előtt nem volt se vallás-uralmi korszak, se tisztán-haszonelvű kereskedés korszak (l. Alapítvány).
Az is jó, aztán "Az istenek is..." nagy kedvenc, "A Hold tragédiájá"-t évente előveszem, a robottörténeteket meg csak politikusok tekinthetik Alapítvány-kötetnek :D
ha az Alapítvány Trilógia az emberi történelemanalógiájaként épült
Nem "ha", mert bevallottan a Római birodalom bukása jelenik meg benne. Ebből követezően a két alapítvány a Róma-központú valamint a bizánci típusú kereszténységet takarja.
Nem érdekelnek a háttérinfók, alapban maradnék a regényeknél. Amik bizony avulnak elfele.
Nem véletlen nem olvas senki Asimovtól semmi mást mint Alapítvány-köteteket (én legalább próbáltam szólni hogy robotosakat is lehetne ám, mai embör is képes élvezni őket, nem kell Will Smithnek hagyni hogy elrontson mindent).
Az Első Alapítvány Keresi a Második Alapítványt érdekes történelmi hiányosságra irányította a figyelmemet.
Ha Asimovot tényleg végzettség nélküli szociológusként kezeljük, felmerül hogy az Öszvér valami Hitler-átirat. De akkor az Alapítvány-kötet vége nem lehet az utána következő kor. Helyette az imperializmus kora lesz a megoldás (igen, ehhez elolvastam a '73-as kiadás háttérinfóját), amiről ezek szerint nem sikerült megfelelően szót ejteni. Az iskolai történelmi narratíva elég mélyen kussolt róla hogy és mint mentek ott a dolgok.
Aztán mintha A. elkezdene gondolkodni azon, mi lesz Második Birodalom megalapítás után, és a Második Alapítványnak milyen (belső) kihívásokkal kell majd szembenéznie. És részben fel is ismeri a gondokat, ezért kb. a cucc fele elég jó scifi. A másik fele, ahol konkrétan az Első Alapítvány ténfereg, egy sima akciófilm-betét, ami manapság simán második virágkorát élhetné lévén a főszereplő egy 14 éves tinilány (a'la Éhezők Viadala, stb.). Persze másodszor-sokadszor már eléggé átpörgetős, de minden új olvasónak (főleg kamaszoknak) simán lehet ajánlani.
Felmerül továbbá a kérdés: ha az Alapítvány Trilógia az emberi történelemanalógiájaként épült, és a Második Alapítvány-kötettel eredetileg lezárult volna, akkor a két szuperhatalaom (az Első és Második Alapítványok) vajon az USA és a Szovjetunió?
És vajon a Szellemi Elit Diktatúrája csak egy társadalomfilozófiai kép, vagy aktuálpolitikai is? A Második Alapítvány csak nem a parapszichológiai kísérletekbe merült USSR, azaz Asimov korának Szovjet Uniója?
Az Alapítvány Pereme/és Föld pedig szükségessé vált megíratni, mert a Második Alapítvány naív befejezése egyszerűen mára nem maradt elfogadható a műközönsége számára.
Ami valóban hosszabb mint amit egy könyvtől/filmtől könnyű elfogadni. Helyesebb őket mint tv-sorozatszerűséget értékelni. Az alaphelyzet és a kifutás megvan, a fordulatok is jönnek, csak épp nem olyan kiugróak mint egy könyv/film esetében.
A ...Pereme-t egyszer feltétlen érdemes elolvasni, mint összekötőelemet a ...Földhöz, ami egy tuti kis scifi mindenféle idegen kultúrákkal - tök Star Trek ha meggondoljuk.
Abban a fintorgóknak viszont igazuk van hogy Gaia a ...Peremében eléggé mesterségesen van betoldva. Ennek a betoldásnak a - nagyon is jó - feloldása viszont az ...és Föld.
Folytatni kellett a történetet, és meg is érte, de nyilvánvalóan fennállt a probléma: mi legyen az alapkonfliktus? Mint a Star Trekben, itt is sikerült felszámolni minden elegendő nagyságú erőt, a két alapítvány meg már eleget nyüstölte egymást, plusz simán felszámolni a Másodikat mégis, nagyon meh vég, értelmetlenné tette volna magát a koncepciót. Szóval nagy ötlet volt azt mondani "a Második Alapítvány jól működik, sőt, túl jól", azzal behozni még egy adag telepatát - akiknek viszont nincsen saját Mestertervük, ráadásul eléggé különböznek is a többi telepatától.
Ráadásul nagyon ügyes amit a Földdel előad. Egy ~szójátékkal sikerül összekötnie a Földet, Gaiat, a Második Alapítványt, a Terminus-központú Birodalmat - gyakorlatilag mindent. Zseni.
Szerintem írd meg egy fanfictionben a tutit, hogy a következetes karakterépítés jegyében az Öszvérnek egy első és egy második alapítványista zabigyerekének kellett volna lennie, meg akkor már szépen meggyomlálhatnád az összes birodalmas regényt is, mert nem igazán illenek a kánonba.
Köszi a gratulációt!
Egyébként nem villódzik semmi, csak printet olvasok. Neked is javasolnám a Szukits féltégla-méretű kiadásait, mert rengeteg érdekes háttérinfót tartalmaznak a regények születéséről és Asimov motivációiról.
Az "eredeti Alapítvány Trilógia" többé nem létezik.
Minden, ami az Öszvérrel foglalkozik, olvashatatlanná vált.
Ez volt a lényeg.
Amúgy gratulálok a totális igénytelenségedhez. Univerzumépítés? Felépített karakterek? Motivációk? Történetszálak? Mindegy, csak villogjon valami a képernyőn! - ez a mentalitás maga a kipusztulás.
Szerintem meg az egész univerzum két leggyengébb regénye az Acélbarlangok és a Mezítelen Nap. Nincs még egy ilyen idegesítő karakter, mint a félig ember-félig gép, Böde Daneel példakép.
Az Alapítvány eredetileg fejezetenként jelent meg, ezáltal az egész trilógiát egyben érdemes megnézni, így nem is tudok mit kezdeni az olyan problematikával, hogy a Második Alapítvány első fele most hova is tartozik igazából. Az általad hőn áhított konzisztens univerzum kizárólag az eredeti trilógiában létezik. Minden más, tehát a robotok, a Birodalom utólag lett hozzákapcsolva. Csak a te fejedben létezik ez a kiábrándító következetlenség, mert nem tudod elfogadni, hogy Asimovnak eredetileg esze ágában nem volt összekapcsolni a különböző ciklusokat. Asimov az Alapítvány peremének előszavában valahogy úgy fogalmaz, hogy évtizedekig ellenállt a kísértésnek, de a szerződéséből fakadó kiadói nyomás és a szokásos honorárium tízszerese végül meggyőzte, hogy szüksége van a világnak néhány olyan regényre, ami tessék-lássék összekapcsolja a különböző ciklusokat.
Az Alapítvány pereme az első és egyúttal a legjobb újkori regény, a többin már érződik a megfelelési kényszer. Mikor Daneel, Gladia meg Giskard feltűnik a Robotok és Birodalom elején az valami olyasmi endorfin-löket lehetett a fanoknak, mint mikor az Ébredő erő első trailerében feltűnt Chewbacca meg Han Solo.
Valószínűleg tényleg egy igénytelen olvasó vagyok, de engem nem érdekelnek a kövezetlenségek, mert ilyen alapon ezer dologba bele lehetne kötni. Vagy jó a regény, vagy nem jó. A robotkrimiket rühellem, de el tudom őket fogadni, és a helyén kezelni, mint a stílus botorkáló előfutárait. Van ami jobban tetszik, van ami kevésbé, de az általad felvetett dolgok saját hajuknál fogva előráncigált problémák.
Asimov... is elavul. A Második Alapítvány első fele (első története) valójában még az Alapítvány és Birodalom része kellene legyen. Kiadási szempontok miatt került nyilván át. Viszont így sem jó történet az Öszvér története. Valamennyit segítene rajta ha az Öszvér egy renegát 2. Alapítványista és egy 1. Alapítványista gyereke lenne, vagy az 1. Alapítványban felnőtt 2. Alapítványista, vagy hasonló, de a legnagyobb probléma, hogy a mai olvasó túl okos. Mármint túl tájékozott. És nem tud elfogadni egy olyan űrhajózó bolygót, ahol kizárólag rénszarvasterelő prémvadászok laknak, akik rénszarvas-mohát esznek, és még a felszíni fejtés bányászati módszert sem ismerik, mert még az ekéiket is másik bolygóról kell importálniuk.
És ha ezt a tendenciát vesszük, akkora robot-novellákat se nagyon mondhatjuk időtállónak, egyes robot-regények is a "felejtős" kategóriába kerülnek, és ami megmarad (kb. az Acélbarlangok és a Mezítelen Nap) kevés hogy az Alapítvány-ciklushoz kapcsoljuk, még akkor is ha az érdeklődésre méltó, de máshol lezárt történetszálakat (Daneel társa, a Föld radioaktivitása, az Ötven Bolygó elhagyása) elmeséljük nekik valami wiki-cikkelyben.
Az expanded universe-nek meg egyáltalán semmilyen esélye nincsen.
Az Alapítvány azért még áll, és az Alapítvány és Föld is biztos helyen van, a Második Alapítvány második története (azaz valójában a kötet egyetlen oda tartozó története), és az Alapítvány Pereme még felelevenítésre vár mielőtt ítéletet mondok felette, de ... Ennyi. Nem bántam meg hogy újraolvasom, de tutira nem fogok másokat fölöslegesen győzködni hogy az egészet olvassák el :(
Köszönöm a választ. :-) Idén összegyűjtöm rá a pénzt, valamikor december közepe tájékától karácsonyig bezárólag megrendelem. :-) Remélem marad még rendelhető példány.
A százalékokon nem múlik semmi, már nagyon régóta 8700 körül van az ötös csomag. Mind a tíz könyv ára lehet, hogy változott, de az ötös csomag ugyanennyi volt, mikor az év elején megvettem őket.
Nekem amiket küldtek tökéletes állapotban voltak, ez azt jelenti, hogy a 2001-es első kötet is olyan állapotban volt, mintha akkor jött volna a nyomdából. Persze aki hibásat kap, azt ez nem vigasztalja, de szerintem itt sem nagyobb a hibás könyv esélye, mint bárhol máshol.
Nincsenek bennfentes infóim, de az alapján, hogy a Lem-összest meg az Űrodüsszeia-összest már jó ideje nem kapni sehol, nem nagyon hiszem, hogy kilátásba van az újranyomás Asimovból, mikor itt azért még bőven mennek a boltokból visszahívott példányok. Én mindenképpen bátorítalak a vásárlásra, mert egyszer elfogynak ezek a bolti példányok, akkor aztán meg már csak az antikváriumok maradnak kötetenként 4-5 ezrekért, vagy ki tudja mennyiért.
A Szukits Könyvkiadó weboldalán néztem az Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot univerzuma 1-5. (http://yoineer.com/3UUc) és az Asimov teljes science fiction univerzuma 6-10. (http://yoineer.com/3UOl) köteteket. Az Asimov teljes science fiction univerzuma 6-10. alatt olvastam a hozzászólásban, hogy kötési hibásak a könyvek, s feljavítani "alig-alig" sikerült, a hozzászólás alapján. (Boltból visszajött kötetek, biztos sokan vették fel-le a polcokról, a sok használattól pedig elhasználótak. :-)) Lehet-e tudni, hogy mennyire hibásak a könyvek? Valaki vásárolt-e mostanában a Szukits Könyvkiadótól Isaac Asimov gyűjteményes köteteket mostanában?
Kb 2-3 hete vehetőek voltak ezek a könyvek a Szukits Könyvkiadó oldalán, azonban múlt héten már csak előjegyezni lehetett ezeket a könyveket. Most újra vásárolhatóak, azonban ugyan úgy a 2012-es és 2013-as kiadások vehetőek meg. Kb 2-3 hete 60%-os kedvezmény volt a könyveken, most már 65%. Biztos valaki visszaküldte.
Nem tudom, hogy meg merjem-e venni ezeket a könyveket, mert, ha nagyon hibásak, akkor nincs kedvem az egész visszaküldözgetős procedúrát lefolytatni. Amúgy zavarni nem zavarna, hogy kötési hibásak a könyvek, különösebb nem számítanak az olvasás szempontjából, csak hát... Ennyi pénzt kiadni kötési hibás könyvekért, ha tényleg kötési hibásak... :-/
Illetve az is érdekelne – ha már úgyis 4-5 éve lettek ezek kiadva –, hogy lehet-e tudni, hogy újra ki fogják-e adni ezeket az Isaac Asimov gyűjteményes köteteket? (Hátha tud valaki bennfentes információkat. :D)
Megvan miért érezni az A&Birodalmat némileg gyengébbnek. Két okot találtam:
1) A két történet (a Birodalom maradványa, illetve az Egyéni Tényező) mind "maradék" történet, létezésükkel "az elvárásnak felelnek meg", így voltaképpen unalmasak.
2) Mindkét történet antiklimaktikus kifejletű.
Az első történet mert nem kell csinálniuk semmit PEDIG PRÓBÁLNAK. Nincs egy okos főszereplő aki a megfelelőképpen dönt, egyszerűen csak megtörténik.
A második történetben meg az Öszvér karaktere csak egy kifogás. A valódi Sheldon-esemény a tőkés osztály túl erőssé válása - Asimov, és a 2VH utáni világ állapota. Persze sci-fi szinten extrapolálva, viszont tény hogy Asimov nem ad megoldást a kérdésre, inkább lecseréli az Öszvérre. Ami voltaképpen csalás, és így unalmas. A hipotézisemet erősíti hogy az Alapítvány (1) pedig a valóságos múltat tömöríti egyetlen regénybe. És ott mindig az a kérdés, mivel áll elő az agyas fő"hős", tehát izgalmas.
Az Alapítvány peremében vettem észre, hogy mintha feltűntek volna a beszédes nevek. Például Quintesetz professzor, vagy a sayshelli vámosok: Jogoroth Sobhaddartha és Namarath Godhisavartha. Asimovnál eddig úgy tapasztaltam, hogy semmiféle rendszer nincs a nevekben - a nemzethatárok eltűnése és a közös galaktikus nyelv teljesen egybeolvasztotta a népeket -, de itt egy kicsit olyan érzésem volt, hogy ezekkel az indiai típusú nevekkel Asimov nemcsak a függetlenséget és a viszonylagos elszigeteltséget akarja szimbolizálni, hanem itt már valami olyasmire gondolt, hogy egy kicsit be kéne már gyarmatosítani ezeket az indusokat :DD
A másik érdekesség Bliss esete, akiről egyből Barbarella ugrott be, majd ugye kiderült, hogy a Bliss az a Blissenobiarella rövidítése. Egyébként nemrég jelent meg először magyarul a klasszikus Barbarella képregény, néhány hét múlva pedig érkezik az Incal első része, aki szereti a klasszikus sci-fit, annak kötelező vétel mindkettő.
De visszatérve Asimovra: egy dolgot hiányolok még rohadtul a magyar könyvkiadásból, hogy Greenberg és Asimov válogatás-sorozatából csak két rész jelent meg magyarul, a Gyilkos idő meg a Szívélyes Fahrenheit. Az RBA számtalan kiadást megért itthon az elmúlt évtizedekben, ezért sem értem, hogy senki nem meri bevállalni azt a sorozatot, ami a Galaktikán felnőtt nemzedékeknek nagyjából a manna lenne.
Az Alapítvány (1) kicsit egyszerű nyelvezetű, de ügyesen megalkotott 4 rövidebb írás. Különösen tetszett az 1. befejezése ahol a befejezés no-reveal, és csak a 2-ban mondják el mi történt ha valaki nem tudta kitalálni (és még a sztoriba is sikerült fennakadás nélkül integrálni).
Manapság divat mondani hogy "de minek a titokzatoskodás a 2. Alapítvánnyal", de ez csak retroaktív emlékezet. Az igazság az, hogy bár említik a Második Alapítványt ebben a köteteben, de annak mibenlétéről nem tudunk meg semmit, azt kell hinnünk hogy az az Alapítványnak pontos mása, csak épp a Galaxis túlvégén. Biztosíték, hogy ha az Alapítvány nem válik be legyen egy tartalék, illetve hogy ne bízzák el nagyon magukat hogy mindenképpen önállóan ők lesznek a Tejút urai minden ellenállás nélkül.
Nekem Trevize francia, Venabili olasz, Olivaw afrikai, Amadiro portugál, Baley ír. A nevek jó része angolszász persze vagy semleges, és érdekes, hogy hiányoznak a germán beütésű nevek. Vagy csak nem jut eszembe hirtelen ilyen. :D
Az Alapítvány sorozatban található nevekkel kapcsolatban kinek, mi az véleménye? Például én Janov Peloratra mindig valami szláv, orosz származékként gondoltam. Ám Golan Trevize-ről max. a Golán-fennsík jutott eszembe. Esetleg valami elferdített olasz vezetéknév (Trevize). Dors Venabilinél szintén latinos, olaszos gyökereket vélek felfedezni. S természetesen vannak angolosabbnak tűnő nevek is.
Visszatérve Asimovra: a RBA-ciklusából a B teljesen kihagyható, egyébként meg az olvasási sorrend feltétlen az Alapítvánnyal kezdődjön.
Ennek oka Hari Seldon alakja. Az Alapítványban egy megaagy tudós, Q-szintű időn átlátó szuperlény, titokzatos és csodálatra méltó. Az Előtt/Előzmény regényekben sokkal emberibbé válik, és ez bár teljesebbé tudja tenni az élményt, de nem jó arra hogy megfogja az olvasót hogy olvassa el a többi (egyébként kiváló) kötetet.
Továbbá a Nagy Csavarok is jobban működnek ha nincsenek felvezetve. Értve itt az Alapítványt, a Második Alapítványt, és a robotok szerepét, így részemről gyűrűben ajánlom olvasni a ciklust az Alapítvánnyal kezdve, időrendben haladva az ...és Földtől visszaugorva a kezdetekhez, az Én a Robot/Teljes Robothoz.
Az Én a Robot kötetet különválasztva jobban tudom ajánlani, pusztán az összekötő-történet miatt ami a Teljes Robotból már kimaradt sajnos.
Előjáték az Alapítványhoz 4/5
Wanda Seldon
A birodalom tovább hanyatlik, Seldon meg kezd kifutni a pénzből. Pedig a Második Alapítvány még sehol. Ami egyébként sima Biztonsági Másolatnak indult, majd később megosztották a képzettségeket: enciklopédisták balra, pszichohistorikusok jobbra. Ezt a koncepciót bővítette az az esemény, hogy
felfedezi hogy egyik unokája pszí, hát genetikai szűrés alapján keresne hasonlókat.
Seldon családja (fogadott gyereke stb.) elhúznak a Trantoron eluralkodott állapotok miatt (zéró közbiztonság, nincs munka, miegymás), egyedül Wanda marad, mert titokzatos érdeklődést kezd táplálni a pszichohistória iránt (nem magyarázzák meg).
Mellesleg, Seldon végtelen sajnálatára, Wanda képességei meglehetősen kezdetlegesek.
Végül kiderül akik elmentek jártak rosszul. Egy helyi háború civil áldozatai lettek.
Viszont Deus Ex Machina: egyik munkatársról kiderül hogy szintén pszí, merthogy neki az is képessége hogy megérezze a többi pszít, és hát Wanda is pszí - értitek. Genetikai vizsgálatok se kellenek. Azokban amúgyse találtak állítólag semmit.
Szóval ők ketten együtt már elég erősek hogy eljátszhassák X-professzort, hát be is veszik magukat a Könyvtárba végre. A pénz sem jelent gondot, evidensen. Annyit rabolnak telepatikus kényszerítéssel adakozásra rávéve üzletembereket amennyit csak akarnak.
Nem kell spoiler, mert ez egy egyszerű epilógus a könyv végén. Új infó nincs, pláne ha olvastuk/olvassuk az Alapítványt. Már persze azon kívül hogy a sejhajából Seldon előkapart egy rakás Új Mutánst, akarom mondani telepatát a Második Alapítványhoz. Azok nyilván úgy teremnek mint almák a fán vagy mi.
A 4. történet talán még elárul erről valamit - vagy nem.
Egyértelmű hogy most ez a karakter fog meghalni, de az is nyilvánvaló ugyanakkor hogy ez nem biztos hogy fontos a történetben.
Másfelől meg az jutott eszembe, hogy Seldon öregedése, hogy a sztorik pont tízévente történnek afféle Doomsday Clock-mítikus elem, amit csak a pszichohistória kifejlesztése állíthat meg.
No de: Cleon halála nem vetette vissza a pszichohistóriai kutatást, sőt, a csoport tagjai már kísérleti fázisba léptek. Nem mintha erről túl sokat megtudnánk. Helyette Seldon fogadott fiának lányának hülye álmával telnek az oldalak. Azért egy, azaz egy darab kísérletet kapunk: az aktuális kormányzat egy ingatag, gyorsan forgó katonai diktatúra, amit Seldonék egy adójavaslattal döntenek meg. A dolog totálisan érdektelen, és bemondás alapján működik.
A valódi téma hogy az egyik új kutató egyéni babérokra tör, ezért kinyírná Seldont. A merénylet intrikusabb mint egy direkt támadás, az a része Dorsra irányul, akinek láthattuk mennyire beszűkült az idővel a programja, így halála előtt simán kinyírja a munkatársat.
