Sziaszok. Beleolvasva a beszélgetésetekbe eszembe jutott, hogy valahol olvastam Petőfinek nem igen ment az éneklés s hiába szinészkedett ezzel nem igen próbálkozott, de mesélik rólla ha magának dudolgatott akkor mindig a francia himnuszt énekelgette, akkor nem igen tíltották.
Kedves dr. Életkopf!
Azt, hogy ki a felelős nem tudom.
Azt, hogy mi,....arról már lennének elképzeléseim. De ennek megvitatása nem ebbe a topicba való.
Talán valami közoktatási, nevelési téma inkább.
Tulajdonképpen az a szomorú az egészben, hogy Petőfi haláláról sem Martival összehasonlítva, sem anélkül nem emlékeztek meg méltóképpen.
Ezért most ideteszek egy Petőfi-szobrot, a gödöllőit.
De rendben, ha tényleg idegesít, akkor elég volt Martí-ból.
Térjünk vissza Petőfire.
Az utolsó (előtti) szó jogán csak annyit engedj meg: egyáltalán nem szégyen, baj vagy méltatlan, ha más népek művészeivel vetjük egybe a mieinket, különösen, ha az egybevetés ránk nézve kellemes, előnyös.
Kedves dr. Életkopf
Indirekt bizonyítási módozatokat igénybevéve, arra a következtetésre jutottam, hogy Jose Martira gondoltál. Ebben a Petőfi topicban.
Ezt mér Reviczky is elképzelte, sőt ugyanúgy átélte, mint mi.
Reviczky Gyula
Fakó poéta
..........
Szegény magyar fakó poéta!
Szerencséd, hogy nem él Petőfi;
Gyülölte a szemforgatókat,
Nem birt ő, mint te dörgölődni;
S te, a kit a magyar poéták
Között elsőnek mondanak,
Ősz hajjal talpat nyalni jársz el -
Petőfi, jó, hogy halva vagy!
Szegény magyar fakó poéta,
Szerencséd, hogy meghalt Arany.
A velszi bárd örökre hallgat,
Jó, hogy lángajka zárva van.
Te vén gyerek, te kegyleső, te
Fakó költő, nem velszi bárd,
Egy kézszorítás kell neked csak
S kiáltod: Éljen Éduárd!
Szegény magyar fakó poéta
Szerncséd, hogy nem vagy magad.
Szerencséd, hogy komédiás vagy,
Akit a nemzet megtagad.
Szegény magyar fakó poéta!
Szerencséd, édes nemzetem,
Hogy ő hozzá nagy dalnokid közt
Nem hasonlított senkisem.
Végigolvastam ezt a topicot és mivel elég vizuális tipus vagyok rögtön beindult az agyam.
Elképzeltem amint ma Petőfi tollat és pennát ragadva hadakozik mondjuk a Kossuth nyomdát örző, talpig feketébe bujtatott, szekurityoss kopaszgyerekkel és üvöltve követeli, hogy nyomtassák ki a nemzeti dalt. Vagy éppen egy csiliwilli fénymásoló szalonból állítja elő a rend büszke őre, miközben Ő kétségbeesve szavalja a "A talpra magyart". Hát nem tudom, lehet hogy itt az interneten publikálna és a kutya sem figyelne fel rá. De az is lehet, hogy illegális mozgalmával küzdene a mindenkori hatalom képviselői ellen (ezek az elmúlt 150 évben úgy sem változtak), elvégre Ő mégis csak a nép gyermeke.
`(Arra az álhírre, hogy Petőfi a
szibériai ólombányákban raboskodik. 1877.)`
Petőfi él! De nem mint hiszitek,
Nem mint bágyadt tekintetű öreg.
A kor arczára nem vésett redőt,
Fehér hajjal ne képzeljétek őt.
Fejét fenhordja most is; szeme fényes;
Oly fiatal még: csak huszonhat éves!
Petőfi él! De nem volt soha rab.
Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!
Kard van kezében, ajkán harczi dal;
Előre száguld mint a bősz vihar,
És túlharsogja az ágyúk morajját
Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!
Petőfi él! Lánglelke fenviraszt.
Vénség, halál sohasem érik azt.
Lázas szivével, ifjan, szabadon
Él és fog élni, édes magyarom.
Lesz trónok és országok pusztulása; -
De az ő sírja még se lesz megásva!
Kapaszkodj meg: Ők "kubai Petőfinek", sőt, "Kuba Petőfijének" vallják Martít, és büszkék a párhuzamra.
Az, hogy Kubában most milyen rendszer van, az ne tévesszen meg. Martí éppúgy a népe szabadságáért küzdő radikális forradalmár volt, mint Petőfi.
1szerűen nem értem, miért zavar Téged ennyire ez a hasonlat. Tiltakoznál az ellen is, ha azt mondanám: Sibelius a finn Bartók? Kismillió ilyen párhuzamot hallottam, és a népek egyetértését éreztem bennük.
Ezek nem összehasonlíható dolgok. Én csak ezt akartam mondani.
Meg azt, hogy ha csak Martival tudod Petőfit összehasonlítani, akkor inkább ne tedd, mert ez méltatlan Petőfihez.
Nem azért, mert Marti érdemtelen lenne az összehasonlításra, hanem azért mert Petőfi annyira európai, és ezen belül magyar volt, hogy ez az összevetés nekem pejoratív értelmű.
Gondolom a kubaiak sem mondják, hogy Marti a kubai Petőfi.
(egyébként nem nagyon ismerem Marti munkásságát, ez nyugtasson meg egy kicsit)
Kedves dr. Életkopf!
Marti.
Ez kb. olyan, mint Jancsó megnyilatkozása a prágai (vagy karlovy-varyi) filmfesztiválom.
Van a legutóbbi filmjében egy jelenet, amiben azt a dalocskát éneklik, hogy "Petőfi Sándor, gatyában táncol" stb.
Na, erről kezdett beszélni a hallgatóságnak, meg Petőfiről. Petőfi legjellemzőbb tulajdonságának azt tartotta, hogy nem volt magyar.
Na jó, ez nem egészen olyan, mint a Te hasonlításod.
Petőfi elsősorban a nemzetéért, a szabadságért élő és haló költő zseni volt. Semmilyen izmusba nem fér bele, de éppen ezért mert hatalmas, minden kis izmusocska talált magának belőle valamit és azt próbálta felnagyítani.
Nagyságát és zsenialitását többször megpróbálták kis hétköznapi senkik bepiszkítani, de lepörögtek róla, mint borsó a falról.
Ha ma élne, valószínűleg nagyon békétlen lenne e korral, de ahhoz nem fér kétség, hogy költői zsenijét népe szolgálatába állítaná.
Javaslom Petőfit irodalomként kezelni, és elsősorban olvasni. Lobogónak, pártjelvénynek, vasökölnek, karszalagnak stb. versei kifejezetten rosszak. Irodalomnak annál jobbak, az irodalom pedig nem egyenlő a fenti kategóriákkal 150 éves reflexeink ellenére.
Valóban nem keverendő össze a kettő, noha azért voltak kapcsolatok, közös gyökerek a két gondolat között. Nem véletlen, hogy a dualizmus vége fele mind a szocdemek, mind az agrárszocialisták (ha jól tudom) kifejezetten ápolták a Petőfi kultuszt, s kifejezetten a progresszív oldala miatt. (Azt hogy a 48-as radikalizmus és a későbbi munkásmozgalom között kialakulhatott valamilyen kapcsolat, mi sem mutatja jobban, mint Táncsics személye) Petőfi nemzeti és progressziv radikális oldalának az ötvözését majd Révai oldotta meg a harmincas évek végén írt tanulmányiban, melyeket amúgy nem is voltak olyan rosszak.
A 70-es évekkel kapcsolatban amúgy nagyjából egyetértünk. Abban viszont, hogy Petőfi világszabadságának mai aktualitása a globalizmussal való szembenállás lenne, már aligha.
Irod: ‘Petőfinek semmi köze nem volt sem a proletár internacionalizmushoz, sem a kozmopolitizmushoz.’ Rendben. Még kevesebb viszont a globalizmus elleni harchoz.
Petőfi képe mint a globalizmus elleni harc zászlaján lobógó embléma nekem több mint megmosolyogtató.
Nemcsak azért, mint ahogy magad is mondád, mert ő valóban a progresszió híve (is) volt, s a mai globalizáló folyamatok bizony nem függetlenek a - bármilyen értelemben is vett - fejlődéstől. (A vasút akkor korántsem ‘csak’ egy technikai nóvum volt, hanem az egész progresszió jelképe, mint ma a számítógép). Ennek ellenére fenntartom, hogy verseiből nem lehet levezetni sem ilyen sem olyan választ egy olyan kérdésre, ami akkor őbenne még csak sejtéseiben sem fogalmazódhatott meg.
Ami pedig a már topicoff határát súroló másik kérdést illeti (de azért összefügg az elsővel):
A jelenlegi globalizáló tendenciák éppúgy szoros összefüggésben vannak a gazdaság és technikai fejlődéssel (is) mint ahogy a modern értelemben vett nemzet létrejöttéhez a technikai fejlődés (a nemzeti nyelvet, történelmet, stb. nagy tömegekhez eljuttató nyomtatás) a fejlődés által támasztott követelmények (közoktatás) a gazdasági fejlődés (a nemzeti piacot létrehozó kapitalizmus) is elengedhetetlen volt. Ezek nélkül a nemzet sem jöhetett volna létre.
S ahogy a jelenlegi technikai, stb. fejlődés, a politikai és gazdasági világrendszer gyökeres átalakulása számos olyan dolgot fenyeget, amit mi fontosnak tartunk, amellett, hogy számos olyan dolgot is hoz amely valóban áldásos - lásd pl. az az élvezetet, hogy veled eszmecserélhetek : ) - hasonlóképpen a nemzet kialakulása/kialakitása is magával hozott számos olyan elemet, melyet a kortársak (különösen a konzervatívok) valaminek az elvesztéseként értékelhettek. Az egységes irodalmi nyelv oktatása fenyegette a szép ízes helyi nyelvjárásokat, a nemzeti nagyipar tönkretett számos helyi (évszázados értékekre és hagyományokra hivatkozható) céhmestert, megszűntek a városok kiváltságai, hanyatlásnak indultak olyan rétegek (pl. a nemesség egy része) amely ennek a kihívásnak nem tudtak megfelelni, stb...búsonghattak is eleget. Azért Petőfi biztosan nem közéjük tartozott. Mégsem azoknak lehetett igaza, akik a régi-ősi értékek nevében ellenálltak volna ennek a fejlődésnek, hanem azoknak akik az új kihívásoknak megfelő alkalmazkodást hirdették.
Ma is hasonló a helyzet.
A maradandó értékeket is csak így lehet megmenteni. Meg kell találni a nemzetnek/nemzetinek is azt a modern, életképes újrafogalmazását, amely alkalmas arra, hogy a közösségre valóban káros hatásokat a legjobb mértékben kiszürje, miközben képes az adandó előnyöket kihasználni. Különösen, mert a mai értelemben vett nemzet ideája a múlt században legalább annyira ‘modern’ és ‘új’ volt, mint manapság a globalizáció számos terméke.
Lehet keresztbeállni a ‘globalizációnak’ csak akkor úgy járunk, mint a Viktorunk által megemlített autó a vasúti kereszteződésben. A sínrobbantásos ‘harc’ helyett én inkább a váltók finom kezelgetését ajánlom.
Szimbolikus akasztás? Akit felakasztanak, az nagyon is valóságosnak érezheti, de mindegy.
Megkerülted a választ, és helyette inkább a torkomnak ugrottál. Ez már a harc megnyilvánulása talán, mert én globalizáció-párti vagyok? (Bevallom töredelmesen).
Mivel harcot említettél, nem tehetek más, mint újra megkérdezem: kik az ellenfelek, miről lehet őket felismerni, szelektálni, és hogyan kell küzdeni ellenük?
Akár szimbolikus akasztással is.
PS: Javaslom, vonuljunk ezzel az érdekes témával egy másik tonikba, ne zavarjuk a Petőfi-rajongók hozzászólásait.
Megnyugodtam. En mindig szívok más helyett is és segítek ahol tudok. A Bill fiút meg jobban utálom, mint az anyósom és a nagynéném együtt. Így akkor rendben is lennénk. ;-), köszönöm.
Bár megint csak elbizonytalanodtam, mert kizárni azért nem tudom, hogy egyszer ne kínáljon olyan szemérmetlenül nagy összeget, hogy beállok hozzá (és viszem az anyóst is persze), ah nem jó a Te kategóriád Rezső ;-))
Az is ember. legfeljebb az átlagnál jobban és gátlástalanabbul szereti a többiket kihasználni. (Ha úgy jobban tetszik, kizsákmányolni.) És a modern eszközök (informatika) elő is segítik neki.
tesztem nincs. Talán ajánlhatom Bill Gates személyét és tetteit.
He tetszik neked, amit ő csinál, akkor mellette a helyed....
szörnyű balsejtelem kezdett el hirtelen gyötörni: lehet, hogy én "globalista" vagyok? Nem tudsz egy legfeljebb 20 igen-nem kérdéses tesztről ahol megbizonyosodhatnék erről?
Na ne viccelj. Amikor Petőfi az Akasszuk fel a királyokat írja, azt szimbolikusan érti. Én is a bankárokat. (Bár konkrét nevet is tudnék mondani. Gondolom azt a cseh felmérést is ismered, hogy a legveszedelmeseb bűnözök és a legsikeresebb bankárok pszichés jellemzői gyakorlatilag fedik egymást...)
Harcnak éppen elég, ha megőrizzük nemzeti önazonossáunkat, értékeinket. Minden nemzet.
A stratégiai távlatnak pedig azt tartom amit a szombati Magyar hírlapban Csányi Vilmos mondott: "Tudjuk, minden generáció próbál magának új értékeket találni. És kétségtelen: a mostani generáció egyértelműen fogyasztani akar. De amikor majd túljut ezen, akkor újra előkerülhetnek a stabilabb értékek. Először végigrohan a világon a globalizáció, aztán megint a kis csoportok, a nemzeti kultúra, az értékálló szokások és kultúrák kerülnek előtérbe."
Amit pedig Te eredménynek írsz le, az nem más, mint a technikai fejlődés. Ugyanazt csinálod, mint amikor a szocializmus eredményeit a Horthy-korszak fölött például a mosógéppel és a televízióval magyarázták...