Én pédául akkor nem, ha egy fél oktávval feljebb kezdik nőnemű egyedek az adott helyen, mint ami az egyébként énekkarban edzett torkomon kiférne!
mr_smith
Tamaska, ki akar Teged vigyazba allitani? Senki sem kenyszerit arra, hogy ebbe a "magyarok" nevu csoportba tartozzal. Van akinek jolesik az osszetartozas tudata (total fuggetlenul attol, hogy eppen milyen redszer vagy kormany van hatalmon) es ezt ki is fejezi valahogy. A magyar himnusz egy olyan dolog ami megkulonboztet minket masoktol egy olyan vilagban ahol minden globalizalodik. Ugyanilyen dolog amikor a Tunder Lalabol vagy a Hobo Blues Bandtol idezel. Csak a himnusznak tortenelmi hagyomanya is van, ezert enekeljuk unnepeken.
Kedves Szalonna!
talan olvastad, hogy a himnuszokat ugy altalaban is utalom, mindenfajta nacionalizmussal egyetemben, es azt sem szeretem, ha vigyazba allitgatnak. Egyebkent nyugodtan jatszd el azt a dallamot, ami a szivednek jolesik.
Szeretettel udv: Tamaska
Azt nem tudod véletlenül, hogy ki vitte el, és hova? Kíváncsi lennék, hogy mit csinál vele. Dicsekszik vele, esetleg ki is állítja, vagy csak őrizgeti?
Kekec
Légy szíves jelezd, hogy a zongorareptetésen a Deutschlandlieden kívül még mely himnuszokat kivánod szólóban elénekelni, és milyen hangnemben, hogy zongorán tudjalak kisérni. Rögtönzött összekötorészeket is vállalok.
Kedves Georg Sand
Kösz az érdekes hozzászolást. Egyébkébnt ugyanebben a topicban 1999-07-28 14:42 kor, már részletesebben irtam a Deutschlandlied eredetéröl.
Ez szerintem egy igazán nagy hír, és máshová nem nagyon illett volna.
Ideteszek egy cikket más országok nemzeti himnuszairól, hátha Ti is érdekesnek találjátok.
Brit himnusz Liechtensteinben?
Meghökkentek a szurkolók, amikor a Liechtenstein–Magyarország mérkőzés előtt Vaduzban felcsendült a liechtensteini himnusz, amelyből azonban a brit „Isten óvd a királynőt” dallamát hallották ki. Tévedés történt volna, mint amikor a Magyarország–Moldova utánpótlás válogatott mérkőzés előtt a moldovai helyett a román himnuszt játszották? De hát a liechtensteiniek hazai pályán csak nem téveszthették össze a saját himnuszukat a britekével.
Nem is tévesztették. A liechtensteini himnusz szövege Jauch német paptól származik ugyan, de dallama valóban megegyezik az 1745 óta ismert angoléval. De nem ők az egyetlenek, akik átvették. Egy időben a „Heil dir im Siegerkranz” (Dicsőség neked...) kezdetű német császári, illetve a svájci himnuszt is az angol dallamára énekelték.
Másképpen ugyan, de kétszeresen is Angliához kötődik az Egyesült Államok himnusza („Star-Spangled Banner”) is. Szövege 1814-ben, az angol– amerikai háború idején keletkezett hazafias költemény, melódiáját azonban egy XVIII. századi londoni klub annak idején népszerű indulójából vették.
Eleve indulónak, a rajnai hadsereg csatadalának („Chant de guerre de l’armée du Rhin”) íródott viszont a Marseillaise, amely 1795 óta a francia himnusz. A dal hamar ismertté vált Dél-Franciaországban is, és ezt énekelték a Párizsba vonuló marseille-i önkéntesek, így végül Marseillaise néven terjedt el.
Dallamot egyébként nemcsak az angoloktól kölcsönöztek. A németek 1841-es himnuszának (Deutschlandlied) szövegét az 1796-ban keletkezett osztrák császárhimnusznak (Gott erhalte) a zenéjével kombinálták, amely különben Haydn műve. (Ausztriában 1946 óta Mozart Szabadkőműves kantátájának záró dallamára a Land der Berge... szövetségi himnuszt éneklik.)
A Deutschlandlied századunkban viszontagságos utat járt be. A „Deutschland, Deutschland über alles” (Németország mindenek felett) kezdetű, a náci időkben ideológiai töltetűvé vált első versszaka miatt 1945-ben betiltották. 1952 óta a mű harmadik versszaka („Einigkeit und Recht und Freiheit” – Egység, jog és szabadság....) mindmáig a Német Szövetségi Köztársaság himnusza.
Külön történet, hogy az NDK saját himnuszt alkotott magának („Auferstanden aus Ruinen” – A romokból feltámadottan). Szövegének negyedik sora („Deutschland, einig Vaterland” – Németország, egységes haza) miatt azonban 1972-től csak hangszeres darabként játszották.
Az angolokéhoz hasonlóan a lengyelek 1797-ben keletkezett „Nincs még veszve Lengyelország” kezdetű himnusza szintén nagy hatással volt más népekére. Népszerű dallamára 1834-ben egy fiatal szlovák költő megírta Prágában a Hej, szlávok című költeményt. Ez hihetetlen diadalutat járt be. Szinte valamennyi szláv nyelvre lefordították, és az eredeti mazurkaütemnél lassúbb változata a „szlávok közös himnuszaként” terjedt el. Délszláv változata (Hej, Sloveni) 1945-ben Jugoszlávia himnusza lett, és a mai Jugoszlávia (Szerbia– Montenegró) is megtartotta.
Csehszlovákia idejében sajátosan alkották meg az egységes himnuszt. A cseheké eredetileg egy népszínmű betétdala volt, a szlovákoké egy ismert népdal melódiáját vette át. A közös himnuszban a kettőt úgy egyesítették, hogy egyikből is, másikból is átvették az első versszakot, a futamokat pedig úgy rakták össze, mintha egymás után játszanák le.
Más államok esetében is előfordul, hogy ismert népdalokból vagy éppen operamuzsikából kölcsönzik a himnuszaik zenéjét. A mostani orosz himnusz Glinka operájának, az Ivan Szuszanyinnak egy részlete. A dán uralkodói himnusz A halász című operaballadából merít. Szlovénia egy bordalt választott nemzeti himnuszául.
Az Európai Unió közös európai himnusznak Beethoven Örömódáját választotta. A közös európai rendezvényeken az államok nemzeti himnuszai mellett játsszák.
Egyes országok himnuszát csak hangszeres műként adják elő: Jugoszláviáét, Oroszországét, Spanyolországét, San Marinóét. Másutt, mint a többnemzetiségű Belgiumban és Kanadában, több nyelven, többféle szövegét is éneklik a himnuszuknak, bár Belgiumban csak ritkán, mert nem minden szövegváltozat simul a dallamhoz.
Heló Skaccok!
Akkor kezdjük előlről?
Mostanában ez úgyis divat itt a Politikában, hogy több hetes, vagy több hónapos írásokra reagálnak aktualitás nélkül. Persze nem George Sandra gondoltam.
Kekec
Ma reggel hallottam a Szabadság Tér c. műsorban, hogy egy hagyatékban megtalálták a Himusz 1844-es első kiadását.
Ezt árverésre fogják az említett műsorban bocsátani, kikiáltási ára 20.000,- Ft.
George Sand
Én szeretném, ha megmaradna ez a Himnusz. Nagyon tisztelem Kodály Zoltán többek között azért is, mert Rákosi többszörös unszolására sem állt kötélnek.
Off
Kedves Anteris
Ki sugja meg neked, hogy mi az amit, a "hazádért" teszel? Ha te, akkor a "minden" egy kicsit veszélyesnek tünik.
Felhivom becses figyelmedet, hogy az ember tevékenységét nagyon sok minden -
köztük a hatályos törvények halmaza - korlátozza.
Ezen kivül nagyon egy-ügyü embernek látszol. A "haza" az egy környezeti absztrakciója,azon sok környezet egykének amiben élünk, és nem önmagában való cél, avagy imádatunk tárgya. Számos más jellegü környezetünk van, ami a maga modján nagyon fontos jelentöséggel bir életünkben.
Szovak az adrenalin tolulásodat nagyon komikusnak érzem.
Ez így van! Nekem (és azoknak is, akikkel együtt énekeltem), mindig problémát okozott a szimpla változat. Ráadásul a basszus szólamban nem sok pátosz van.
És persze az sem árt, ha nem a vegyeskari változat szól a lemezről Esz-dúrban, amit csak válogatott szopránok tudnak együtt énekelni vele, hanem a tömegéneklésre alkalmas B-dúr változat.
Persze egy iskolai oktatástechnikusnak nem kell ennyire értenie ehhez sem, de egy énektanárnak talán igen.
Más:
Az ötvenes években műsoron volt az új himnusz, a szövegéből meg is született valami, ami később a Himnusz töredék címet kapta. A költő talán Juhász Ferenc volt, de lehet, hogy rosszul emléxem.
A zeneszerző Kodály Zoltán lett volna, de bojkottálta az egész cirkuszt. (Állítólag ő volt az egyetlen magyar polgár akkoriban, aki megtehette.)
Sziasztok!
Mivel takarékosan kell bánnom a lehívásokkal nem tudtam végigolvasni a topic-ot. A Himnusz énekléssel kapcsolatban van egy saját történetecském.
Kb. 85, vagy 87 március 15-én ott álltunk egy irodalmi körös, amatőr színész kollégámmal a Nemzeti Múzeum előtt, figyelve a műsort, amikoris, ha jól emlékszem a vége felé, a Himnusz következett. Mivel akkoriban én edzett Himnusz éneklő voltam, a Kálvin téri templomban istentisztelet után lehetett hetente gyakorolni, a legnagyobb természetességgel énekelni kezdtem. Pár taktus után megdöbbenve tapasztaltam, hogy a tömegben csak itt, ott tekergőzik elő egy-egy hang, gyakorlatilag a tömeg néma. Két választási lehetőségem volt, vagy gyorsan elhallgatok, vagy folytatom a deviáns viselkedésemet. Mint fiatal idealista természetesen tovább éneltem, de közben borzasztóan éreztem magam. Néhány helyről kuncogást hallottam, a hangom el-el csúszott, a kollégám pedig közben óvatosam elfelé araszolt tőlem, mitegy jelezve, hogy nem együtt vagyunk.
Miután lement a műsor a kollégám, aki pont az ellentétem, olyan szerepelni szerető emberke csatlakozott hozzám. Finoman rákérdezett, óvatosan heherészve, mi is volt ez. Én közöltem vele, hogy úgy gondolom március 15-én a Nemzeti Múzeum kertjében nem szégyenletes dolog a Himnusz eléneklése. Láttam rajta, hogy elgondolkodik és ennyiben maradtunk.
Hogy nyomtalanul nem tűnt el a dolog onnan látszott, hogy kollégámnak szívügye lett a Himnusz éneklés. Valahány alkalom csak volt az ő hangját mindig ragyogóan lehetett hallani. A legemlékezetesebb egy április 4-i vállalati műsor volt, ahol az ebédlőben összegyűlt munkatársak előtt a vállalati KISZ színjátszók voltak a színpadon és a Himnusz következett. Kollégám jól rákészült a dologra, mert éneklős kazettát tettetett be a magnóba, gondolom a társaival próbáltak is, de hiába minden igyekezet, csak nem akaródzott senkinek sem az éneklés. A heves vérmérsékletű Laci élénk mimikával fejezte ki, hogy ő most énekel és ezt elvárja másoktól is. Majd amikor ez sem segített integetni kezdett az igazgatónak és társainak, na mi lesz már, gyerünk!
Baj nem lett a dologból, megértők voltak a főnökök. A történetet csak azért írtam ide, hogy tanúskodjak, nógatással nem igen megy a dolog, énekelni csak előzetes okítás, gyakorlás, vagy egyszerűen késztetés után fog valaki, magától nem megy. Az sem árt, ha a tekintély, mondjuk az igazgató is énekel.
Üdv:
decibel
Ha némileg visszaszkrollozol, láthatod, hogy már írtam: a júl. 29-i Le Monde-ban címoldalon szerepel a dolog. Úgyhogy nyugi, el lett mesélve a franciáknak!
Üdv
Vitya
"Magyarországom szerencsére nincsenek elkeseredett viták a nemzeti jelképekről."
O.K. rosszul fogalmaztam. A jelen topicban is az egyetértés volt a jellemző. :-)
A japán példát egyébként csak a probléma bonyolultságának illusztrálására hoztam fel.
"Legfeljebb a budapestit kellene kicserélni. "
?????? Meleg van, kedves Jeges...
"A Japán helyzet egészen más. Az ottani himnusz a császár dicsőségét méltatja, amin esetleg érdemes vitatkozni. "
A vita azonban nem erről folyt ! Esetleg érdemes lett volna elolvasni a bemásolt cikkeket...
A nemzeti jelképek nem csak Magyarországon, hanem olyan országokban is, mint például Japán, elkeseredett vitákat váltanak ki.
Ízelítőül bemásoltam 3 angol nyelvű újságcikket a heti japán sajtótermésből.
Az előzményekhez tartozik, hogy a japán parlament a héten szavazott a
himnuszt és a nemzeti lobogót érintő törvényről. Elnézést, hogy a cikkek egy kicsit hosszúak, de akit érdekel a dolog, el tud csemegézni rajtuk.
Japan Times, 1999. aug. 9.
"Flag, anthem now official
The Diet enacted controversial legislation Monday that legally recognizes
the Hinomaru as Japan's national flag and "Kimigayo" as its anthem.
The flag-anthem bill was first endorsed by a House of Councilors special
committee in the early afternoon after a public hearing in the morning.
The bill was then immediately put before a plenary session of the Upper
House, where it was passed with the support of the ruling Liberal
Democratic Party, its junior coalition partner, the Liberal Party, and New
Komeito, according to Diet officials.
A total of 166 votes out of 237 were cast in favor of the bill, and 71 against,
giving it the support of 70 percent of the chamber.
The Democratic Party of Japan submitted an alternative bill at the special
committee session that would officially recognize only the Hinomaru, but it
was voted down.
Afterward, the DPJ allowed its members to vote freely in the session. More
than one-third of them voted for the bill.
Prime Minister Keizo Obuchi said he hopes the new law will help Japanese
citizens deepen their understanding of the two symbols.
Official recognition of the flag and anthem "will not pose new obligations
on the people," Obuchi said in a statement. "But I hope people will take the
enactment of the law as an opportunity to deepen their understanding about
(them)."
The LDP-sponsored bill was passed by the House of Representatives on
July 22 with the support of over 80 percent of the chamber.
The question of whether to legally recognize the Hinomaru and "Kimigayo,"
unofficially translated as "His Majesty's Reign," has been a sensitive issue
because of the symbols' links to Japan's Imperial system and past
militarism.
The LDP began the push to legally recognize the two symbols earlier this
year after a high school principal in Hiroshima Prefecture committed
suicide in the middle of a dispute with teachers after he was ordered by
superiors to ensure that the flag was hoisted during the school's graduation
ceremonies.
The law has no clauses obliging the public to respect the flag and anthem,
or to stipulate punishment for not respecting them, although some
conservative politicians called for such clauses.
Appendixes to the bill passed Monday state that the diameter of the sun on
the flag shall be three-fifths of the flag's length and that the center of the sun
shall be the center of the flag. The sun will be red on a white background,
the bill states.
The lyrics and score of "Kimigayo" are also set out in the appendixes. A
well-known translation of the lyrics, which are in ancient Japanese, is:
"Thousands of years of happy reign be thine/ Rule on, my lord, till what are
pebbles now/ By ages united to mighty rocks shall grow/ Whose venerable
sides the moss doth line."
There is no official translation for the title or lyrics of the anthem, or for the
name of the flag."
Japan Times, 1999. aug. 9.
"Flag-anthem law no end to controversy
By ASAKO MURAKAMI
Staff writer
HIROSHIMA -- Ichiro Yuasa's daughter did not attend her high school's
graduation ceremony this March because she did not want to sing
"Kimigayo."
Unlike graduation ceremonies in the previous six years, the principal of her
school had decided to raise the Hinomaru flag and have "Kimigayo" sung at
this year's ceremony, following an order from the Hiroshima Prefectural
Board of Education.
The board's order -- conveyed in writing in December and verbally in
February -- called on public high schools to ensure that the de facto flag and
anthem be honored at their graduation and entrance ceremonies. Principals
could face disciplinary action if they disobey such an instruction.
"The principal seemed to be in agony because he had to obey the order,
about which he himself had doubts," Yuasa said.
The principal was not alone in agonizing over the education board's
instruction.
On Feb. 28, the day before his school's graduation ceremony, Toshihiro
Ishikawa, principal of Sera High School in Sera, Hiroshima Prefecture,
hanged himself, apparently torn between the education board's order and
fierce opposition from teachers.
The tragedy spurred legislation to make the Hinomaru the nation's flag and
"Kimigayo" the anthem. Monday's passage of the bill, however, is unlikely
in reality to help resolve problems faced by principals and teachers,
especially in Hiroshima.
The city's experience with the atomic bomb during the war brought it to
develop a different set of educational principles particularly focused on
peace and human rights.
"Forcing the students would violate the constitutional guarantee of freedom
of thought and conscience," said Yuasa, 49, a public servant.
"What meaning is there when a school raises the Hinomaru and has
'Kimigayo' sung at its ceremonies simply for the sake of formality?" he
asked.
As it turned out, he said, only a few students along with the principal, vice
principal and some senior guests sang "Kimigayo" at the graduation
ceremony of his daughter's school, while most students just stood in silence.
Accustomed to ceremonies without "Kimigayo," many students were not
ready to accept their school's sudden policy change, or more accurately, an
about-face by the prefectural education board.
In a statement in February 1992, the board had said the lyrics of "Kimigayo"
may run counter to the ideals of the postwar Constitution, which stipulates
that sovereignty rests with the people. It also said the Hinomaru's
association with the war and prewar Imperial system should be taught at
school.
The statement was meant to avoid "confusion" at schools caused by the
Education Ministry's guidance in March 1989 mandating that elementary,
junior high and high schools nationwide hoist the Hinomaru and have
"Kimigayo" sung at entrance and graduation ceremonies.
Thus, for six years since 1992, public schools in the prefecture had settled
on their own way of handling the issue at school ceremonies; setting a flag
on a tripod but not singing the anthem. Today, however, school principals
and teachers in Hiroshima are coming under strong pressure from
conservative forces, as seen in the recent turnaround in the prefectural
education board's policy.
In October 1997, Ryozo Ishibashi, a prefectural assembly member of the
Liberal Democratic Party, asked the LDP headquarter's education
committee to look into "the problems" in Hiroshima.
He said education in Hiroshima Prefecture has been biased against the
Emperor, flag and anthem under the strong influence of the teachers' union
and the Buraku Liberation League, a nationwide citizens' group for
descendants of a former outcast class calling for an end to discrimination.
Subsequently, the Education Ministry investigated Hiroshima and issued
orders to the prefectural board of education, telling it, among other things,
to ensure that the flag and anthem be respected at ceremonies.
Ishibashi acknowledges that the legal adoption of the flag and anthem would
do little to change such a situation, although it "enables us to win the
argument" with those rejecting the Hinomaru and "Kimigayo."
Indeed, a 46-year-old elementary school teacher, who declined to be
named, said the legislation would simply cause further annoyance to
principals because education in Hiroshima is deeply rooted in
antidiscrimination principles that run counter to the lyrics of "Kimigayo."
"Hiroshima has its own ways of conducting education," she said.
Meanwhile, Yuasa, who has been involved in protests over a U.S. military
base in Kure, Hiroshima Prefecture, sees enactment of the flag and anthem
law as an attempt by the government and the LDP to unite the Japanese
people in the event of "emergencies" referred to in revised Japan-U.S.
defense cooperation guidelines.
Likewise, a number of citizens' groups and individuals have been voicing
concerns over what they see as Japan's inclination toward nationalism.
But Mitsuo Okamoto, a law professor at Hiroshima Shudo University,
specializing in peace studies and head of a citizens' organization that
opposes obliging individuals to honor the Hinomaru and "Kimigayo,"
remains optimistic about Japan's democracy.
His organization, formed in February by 15 various citizens' groups in the
prefecture, collected about 70,000 signatures nationwide, but mostly in
Hiroshima, calling for the resignation of the chief of the prefectural
education board following the suicide of the Sera High School principal.
He said that unlike in the prewar period, it is no longer possible to unite the
Japanese people into one now that the society allows individuals to have
different values.
"I have trust in our people. I believe that democracy in Japan is not that
weak."
"
Japan Times, 1999. aug. 10.
"State specifies guidelines for Hinomaru, 'Kimigayo'
Following Monday's approval of legislation legally recognizing the
Hinomaru as Japan's national flag and "Kimigayo" as the anthem, Chief
Cabinet Secretary Hiromu Nonaka announced Tuesday guidelines regarding
the official symbols for government organizations to follow.
During the day's regular Cabinet meeting, Nonaka said the government
organizations -- including local governments and public corporations --
should follow the standard design of the Hinomaru stipulated by the law
when procuring a new national flag.
According to the law, the diameter of the sun on the Hinomaru must be
three-fifths of the flag's length and the center of the circle must coincide
with the center of the flag.
According to the guidelines announced by the top government spokesman,
those public entities should make efforts to raise the Hinomaru on national
holidays.
They should also strive to hoist the flag and sing the anthem at
government-sponsored events.
Nonaka, who has been a strong advocate of formal recognition of the flag
and song, also called on the Cabinet ministers to gain the cooperation of
local authorities, such as municipal governments, in carrying out the
guidelines.
At a post-Cabinet meeting news conference, Nonaka said there was no list
specifying which events would apply, noting that would be decided on a
case-by-case basis.
He also said the issue of how national universities must handle the flag and
anthem will be left up to the Education Ministry and the universities.
Meanwhile, the ministry will call on local education boards and teachers
through publications and seminars to teach students about the legality of the
Hinomaru and "Kimigayo" after Monday's enactment of a bill officially
recognizing them, ministry officials said Tuesday.
The officials said they will also urge educators to convey the government's
position regarding the meaning of the lyrics of "Kimigayo."
The move comes because the ministry feels it is necessary that students
"properly deepen their understanding regarding the nation's flag and
anthem," the officials said in a statement.
The ministry will also redouble efforts to get educators who oppose
"Kimigayo" because they consider it to be a song glorifying the Emperor
system to also follow its instructions, according to the officials.
"
