Ne haragudj, de nem látom az összefüggést a raftingolás, ejtőernyőzés, teniszezés, bringázás valamint az alkoholfogyasztás mellőzése között. Láttam én már olyat, hogy ihaj. Nagy sportemberek picsarészegen fetrengtek saját hányadékukban. Nagy buli volt.
Addig jo a párkapcsolat amig az egyik a kettö az egyik ¨közül fel nem fogja hogy milyen jo alkohol nélkül.A feleségem nem iszik de eltürte hogy néha néha becsiptem.čn már több mint egy éve semmit nem iszom (igaz azelött sem sokszor rugtam be)és mondhatom hogy ezt mindig igy kelett volna.Nem is dohányzom arrol is leszoktam.Most idömiliomos vagyok.Mert ha megiszik az ember többet is aluszik.Valahol ez érzödik azért.PL : a gyereknevelésben.
Az alkohol nem megy mert mindig egy pohárkával kezdödik.Čs ha az ember nem mértéktarto akkor a vége mindig veszekedéssé fajulhat.
Akinek nincs pénze vagy ideje raftingolni, ejtőernyőzni, teniszezni vagy egyszerűen csak bringázni menni annak marad az alkohol a feszültségek oldására. Vagy lefeljebb az idételn Rambófilmek. Szerintem. Aztán ez további bonyodalmakhoz vezet.
Problémásnak tartom ha egy közös összejövetelen a pár egyik tagja láthatóan illumináltabb mint a másik, mert ez kellemetlen a másiknak. Stb.
Genetta meg tudlak érteni/amúgy egyidősek vagyunk/ az első férjem, akihez 20 évesen mentem hozzá ugyanígy ivott - csak sajnos egy idő után már minden nap. Apám is alkoholista volt de sok-sok évig meg sem látszott rajta hogy iszik, sosem rúgott be. Aztán az utolsó öt év már elviselhetetlen volt.
Visszatérve az alapkérdéshez (párkapcsolat...), én anno hamvas 20 éves koromban együtt éltem egy alkoholistával.
Amikor nem ivott, nagyon jó volt vele lenni, mert értelmes, érzékeny, kedves, szellemes, jó fej, stb. ember. Ha józan volt, fantasztikus tudott lenni, az ideális társ...
Amikor ivott, olyan dolgokat mondott és tett, amik teljességgel ... tolerálhatatlanok, kibírhatatlanok voltak. Utána általában "nem emlékezett", vagy ha muszáj volt, felmentette magát azzal, hogy nem tudta, mit csinál. Általában úgy havonta-kéthavonta megijedt, 1-2 hétig nem ivott egyáltalán, aztán újrakezdte. Középút nem volt, ha egy fröccsöt megivott, biztos volt, hogy nem hagyja abba, amíg "el nem ájul" vagy rosszul nem lesz.
Én nagyon szerelmes voltam, gyakorlatilag az első tartós kapcsolatom volt, és 20 évesen még voltam olyan naiv, hogy elég sokáig azt gondoljam, meg tudom változtatni, ha szeretem (ő 18 évvel volt idősebb nálam, és 2x vált).
3 év után adtam fel.Illetve 2 után feladtam ,de akkor kapta az első infarktusát, szívműtétje volt, úgyhogy a lelkiismeretem nem engedte, hogy otthagyjam. Csak műtét után fél évvel.
Borzasztó nehéz szakítás volt, mert még szerettem, ő pedig mindent bevetett, hogy ne menjek el (sírás, zsarolás, fenyegetődzés, stb).
Ma már nem tartunk semmilyen kapcsolatot, de közös ismerős révén tudok róla, hogy egyre betegebben, egyedül és nagyon boldogtalanul él, természetesen továbbra is iszik.
Nagyon sajnálom őt. Már nem haragszom rá, de ha messziről látom, még ma is megdobban a szívem, és rettegni kezdek...
Még annyit hozzátennék, hogy ugyan berúgni nem szoktam (hébe-hóba bulin), de nem vagyok alkoholellenes, szívesen sörözgetek, stb. Mostanra (kevésbé hamvasan, 32 évesen) már nem is vagyok allergiás arra, ha a párom iszik (együtt szoktunk, társaságban), de éveken át izzadni és görcsölni kezdtem, ha a hozzám tartozó férfi akár csak becsípett. Kellett egy jó pár év ahhoz, hogy normális viszonyom legyen az ivással - meg egy normális férfi is.
larzen, írásod alátámasztására egy idézet:
"A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid
ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.
Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt."
Hát kedves luna, vitatkoznék veled.
Akik azt mondják, hogy a konfliktusok miatt isznak, azoknál legtöbbször kiderül, hogy az italozás miatt vannak a konfliktusaik. Akinek problémái vannak, az nem biztos, hogy az alkoholban keres megváltást. Ha igen, akkor ott már más baj van.
Az alkalmi, nagy mennyiségű italfogyasztás szvsz nem tekinthető alkoholbetegségnek. Van különbség az alkoholista és a nagyivó közt. Viszont a nagyon nagy mértékű alkoholfogyasztás már az alkoholizmus tünete, hiszen a szervezet már hozzászokott. Aki napi egy-két liter töményet meg tud inni úgy, hogy alig látszik rajta, az már legalábbis elgondolkodtató (D pont). Aki már itt tart, annál már látható a testi-lelki leépülés.
Az meg különösen kíváncsivá tesz, hogy miképp függ a viselkedés a rendszeresen fogyasztott ital fajtájától. Úgy érted, hogy pl. a bortól mulatós-éneklős lesz valaki, a töménytől meg verekedős?
Ha hazamegyek folytatom a kutatást az említett könyvem után. Sajnos éppen költözködés után vagyok, és alig találom a dolgaimat.
Az alkoholizmusnak legalább négy fajtája van tehát:
A:Aki konfliktusaik,feszültségeik miatt isznak, nem vesztik el a kontrollt.
B:Azok akik alkalmanként isznak,például hétvégén de akkor rendkívül nagy mennyiséget
C: rendszeres ivás,tolerancia és kontroll elvesztése, testi tünetek, szociális alkalmazkodóképesség csökkenése
D:Rendszeres,szinte naponta történő alkoholfogyasztás de kontroll megtartása, az illető szinte sosem vagy tényleg sosem lesz részeg
Larzen sajnos mind a 4 forma alkoholbetegség, de ebből csak a C az amit általában nem tolerálnak az emberek. Az hogy valaki agresszív lesz vagy jópofi az nem alkoholbetegség, hanem személyiség kérdése, továbbá függ a rendszeresen fogyasztott ital fajtájától is.És egy fontos tünet: az alkoholbetegek túlnyomó többsége meg van róla győződve, hogy nem iszik sokat és hogy bármikor ellenne szesz nélkül is.
Olvasgattam itt a hozzászólásokat, és egyre inkább kezdett felsejleni bennem, hogy ti nagyon-nagyon keveset tudtok az alkoholizmusról.
Vikoca, pont a Te hozzászólásod volt az, ahol már muszájból közbe kell szólnom.
Nincs kétféle embertípus ivásilag. Illetve van, de egyátalán nem úgy, ahogy Te azt gondolod.
Van aki alkoholista és van aki nem az. (Meg persze a kettő közötti sok-sok állomás, hiszen az egyikből nem egyik napról a másikra jut az ember.)
Az alkoholista alatt nem azt értem, aki minden hétvégén leissza magát (igaz ő már 'jó' úton halad), hanem aki alkoholbeteg. Nos a világ legnyájasabb emberéből ha alkoholistává válik, akkor agresszív/bunkó/brutális lesz. Ez tény. Nem jó tanács, hogy ne igyon, mert aki itt tart, az már szeret inni.
Ha a nem alkoholista beiszik, akkor vigyorog, oldódnak a gátlásai etc., de nem lesz agresszív. Persze ez most nagyon vázlatos felsorolás volt, hiszen a fiatalok többnyire társaságban isznak, és az ilyenkor megnyilvánuló agressziónak nem biztos, hogy az alkoholizmushoz, hanem inkább a tömegpszihológiához van köze (oldódnak a gátlások, erősebben jelenik meg a dominancia érvényesítése etc.). Újra megemlíteném, hogy a nem alkoholista nagyivó és az alkoholista között hatalmas a különbség, azonban az egyikből a másikba vezet az út és ennek sok állomása van. Figyelemre méltó az is, hogy az alkoholizmusra való hajlam örökölhető.
Tehát a probléma korántsem egyszerű. Akit esetleg érdekelnek további részletek az alkoholizmusról, az dobjon meg egy maillel és postafordultával küldök egy részletes (testi és lelki) tünetgyűjteményt.
Nos, én teljesen hülye vagyok, és most szakítottunk barátnommel ma, ez a probléma volt az egyik kiváltó ok. Van a rokonságomban egy személy, akinek az életét teljesen tönkretette a férje az alkoholizálásával. Kiskorom óta ezt látom. A not 1 éve temettük. Belolem az jön ki, hogy ha isznak mellettem idegesít. Ha apárom, akkor teljesen megmagyarázhatatlanul összeszorul a szívem, s elkezd gyulni a tehetetlen düh. És gyulik és gyulik. S ha sokáig megy, akkor a végére már minden bajom lesz. Sajnos ez van. Tudom, ez rossz, de nesze nektek egy problémás eset:))
Lya, az volt. De hogy ne csak offtapicskoljak itten;
nana hogy nem fexik a rossz duma "bocs, de ittas voltam". En a kivetkozest onmagabol is igy ertettem... Najo ismertetem az elmeletemet, menekuljetek! :-)
Szoval ketfele ember van - marmint ivasilag. Az egyik ha iszik, valamiert nagyon megvaltozik, megpedig altalabn rossz iranyba. Nevezetesen bunko es/vagy aggressziv lesz. Az ilyen ember nem csak ne igyon, de is legyen IMHO, ugyanis mi all a jelenseg mogott? Az, hogy o valoban egy bunko es/vagy aggressziv allat, csak ezt altalaban leplezni tudja. De ha valami olyan hatas eri, amitol oldodnak a gatlasai - pl. alkohol, de egyebkent lehetne mas is, csak azt nem szoktak nyilvanosan - akkor megmutatja.
A masik embertipus ha iszik szinten oldodnak a gatlasai, azonban ez nem hoz negativ eredmenyt. Pl. lehet hogy vihoraszik, vagy sikamlos vicceket kezd meselni. Barmi, de nem valik mas emberre, csak esetleg nemely tulajdonsagai felerosodnek. Na, ezek a jo emberek. Szerencsere sok van beloluk, es lyokat lehet veluk pialni :-))))
Hi
Szerintem itt a lenyeg, hogy mit akarunk elerni
Mert a baratnommel pl elmegyunk egyutt valahova, es iszunk mind a ketten, de csak keveset, mert alapbol is jol ereztuk magunkat egyutt
Ha egy csajt fel akarok szedni, de csak egy estere, akkor en kevesebbet iszok, de egy kicsit ot itatom
Ha meg mindegy mi van, akkor meg en iszok sokat, na ekkor szoktak az erdekes dolgok tortenni, meg a nagy szajhuzogatas, amikor masnap megmutatjak, hogy kivel voltam.. ;)
Nagyon könnyedén kezelik itt sokan ezt az ivás témát. Kulturált keretek között ez oké is, de sajnos már több sztorit is hallottam, hogy az "amúgy kedves, aranyos" szuperpasi bevadul az alkoholtól, erőszakoskodik, tönkreteszi a csaj életét, aztán meg józanon bocsánatkérés, összeborulás, és kezdődik elölről. Gusztustalan. Ha a lány nem elég erős/határozott egyéniség, hogy változtasson vagy kilépjen, rámehet akár az élete is.
Szerencsére ez velem nem történhet meg ilyen szintű alkoholprobléma (tudom hol a határ - Hegyeshalomnál), de attól még tudom, hogy van ilyen is.
Sziasztok!
Hát akkor én is elmondanék egy-2 esetet a jelenlegi kapcsolatom történetéből...
Kezdjük az elején: Szilveszterkor jöttünk össze, jól néztünk ki mind a 2en ;o))-ugye eddig semmi különös
Aztán jött 0130, a szülinapom. Mivel szilveszterkor együtt ittunk egy kurv@ finom bóléból, a kedvesem úgy gondolta hogy meglep engem. Ezért én meg a haverok csak később mentünk a megbeszélt szórakozóhelyre, addig-kivételesen módjával-iszogattunk. Na a meglepi az nagyon összejött, mert mire odaértünk Ő már vigyorgott mint a vadalma. Csak aztán egy kicsit később(~30 perc) futnak értem hogy jöjjek azonnal. No amikor megláttam én egyből kijózanodtam-mint kiderült a hülye osztálytársai meg a (volt) barátnője(aki szvsz egy ribanc de ez nem tartozik ide...)össze-vissza itattak vele mindent és háááát kár cifrázni-jól összehányt mindent(beleértve saját magát is). Na summa summárom egy régi haverral hazavittük(akivel mellesleg eddig fasírtba voltunk) és mi visszmentünk még inni stb. Szóval aztán szegény leányzó nem győzte magát marcangolni hogy elcseszte a szülinapom stb...szóval alig bírtam megnyugtatni hogy semmi gond. Hú, már ilyen sokat írtam? Na akkor folyt. köv. ha valakit érdekel egyáltalán a story.
Kedves kishal, én magamat a legkevésbé sem tartom normálisnak, írtam is, hogy bunkó módon szoktam piszkálni a barátomat, számomra is érthetetlen okból. Szóval a mi kapcsoltunkban én vagyok a gyagyás!!!
Ez van, milyen is lenne a világ hülye nők nélkül?! :-))))
Miert, te normalis vagy? En spec. soha senkit nem zsongitottam olyasmivel, hogy en az vagyok... ;) Amugy meg hogy temahoz szoljak, reszemrol az, hogy "bocs, de ittas voltam" (barki, barmire ezt hozza fol mentsegert) az total elfogadhatatlan. Bar ez talan nevelodes kerdese is.
Úgy vélem, ez csak ürügy lehet, illetve jéghegy csúcsa. Nyilván, ha valaki bunkó lesz a piától, és megkéri párja, hogy emiatt (se) ne igyon, akkor probléma, ha mégis iszik. De ez csak egy példa. Amúgy, ha semmi kivetnivaló nincs a viselkedésében, akkor baromság az ivás miatt csesztetni, az csak visszaüt.
A mi, öt éve jól működő kapcsolatunkban a legtöbb konfliktust az okozta, hogy én (lány) bunkó módon cikiztem a barátomat, amikor kicsit többet ivott. Kicsit több=zombi szemek, idétlenkedés. Vagyis fordított sorrendben. Előfordult, hogy társaságban szóltam rá, hogy most már ne igyon többet, nagyon összevesztünk miatta, jogosan, tényleg bunkóság volt részemről. Ami érdekes, hogy fogalmam sincs, miért mondok ilyeneket. Az is igaz viszont, hogy ha én is iszom, kiválóan megértjük egymást, sőt talán még lükébb leszek, mint ő.
Társaságunkból egy másik példa: az egyik lány, aki tényleg ritkán iszik, amikor mégis ezt teszi, az átlagosnál is sokkal kedvesebb lesz, mindenkit szeret és tök boldog. A fiúja viszont cikizi, hogy hülyét csinál magából. Pedig nem is.
Szóval: máshol is okoz problémát a párkapcsolat-italozás-kérdés, de szvsz csak akkor, ha valamelyik fél gyagyás egy kicsit. :-)))))
semmi probléma:)
Nem tudom, de ha látják rajtam, hogy most tényleg nagyon nem akarom, akkor nem nagyon eröltetik. De néha elmegyek úgy, hogy eltökélem, hogy nem fogok inni, de erőszakoskodnak, mert pl. szülinap van, névnap van. Olyankor azért hajlamos vagyok, hogy koccintsak.
Most két szülinap között voltunk, ezért minden pohárral vagy az én, vagy egy másik srác szülinapjára ittunk:) De ilyen egy évig nem lesz:)))
