Keresés

nem zarándokolok

mindenött vagyok

Illatok, hangok,
szippantsatok be, hogy csak
rátok figyeljek...

Tulajdonképpen

mindenkit túlbecsülök.

S épp ezzel: alá.

-o-

Botor kis lélek...

Győzött. De vajon tudja,

hogy mit veszített?

-o-

Néha mindenből

gyököt kell vonni. Igen,

még magamból is...

-o-

Amíg mi pörgünk

esztelen, a szilvafák

csak illatoznak...

egom addig van

amíg agyam működik

aztán megszűnik

semmiből jöttem

oda is térek vissza

ha időm lejár

Mutasd meg, kérlek,

az animádat, van-e

benn önimádat?

Akkor nincs talán

önimádat, ha sejted

már ön-imádat.

Mindig van remény.

De vannak, kik azt hiszik,

reménytelenek.

én irigyellek

jó neked hogy hiszed ezt

mert még remélhetsz

Ahogy átadják

lényüket a fák fénynek,

esőnek, - pont úgy...

Hegy, felhő, fények.

Nincs is oly nagy különbség.

Test, szellem, lélek.

Magamhoz térít
a kabócadal, merthogy:
eltérít tőlem...

-o-

Tört szányú rigó
egy embergyerek vállán.
Hogy megszelídült...

-o-

Szárnyaszegetten
könnyebb angyalnak lenni.
Vagy angyalinak...

-o-

Hajnalhasadás.
Derengés, fénycsík. Másképp
látod, ugyanazt...

-o-

Hajnal múltával
a lét még visszább vonul:
háttérként szolgál...

ez csak két közhely

de azért megköszönöm

a jó szándékot

csendes lángom tart

és várok rád míg élek

míg csapong a föld.

pár évvel vagyok

fiatalabb nálad, cyr,

ezért megértem

én nem receptet

akartam neked adni

csak néhány jó szót

ha megöregszel

majd megérted te is ezt

de nem recept kell

ha el is fáradsz

feladni sosem szabad

mindig van remény

már elfáradtam

kipihenhetetlenül

és fel is adtam

https://youtu.be/cJuNPoGfQVk

   MOST :
   kerek ház
   együtt él
   mult jelen remél
   terv és szabad
   vet gazda arat
   garantált meg izgalom
   egy-azon

künn maradt medve

fázósan húzza össze

magán a bundát

Kajla fenyőág

bontja a feszes formát -

vígan integet...

-o-

Zegzugos ágak

kusza bozótja - otthon

ezernyi lénynek...

-o-

Itt aranyeső

fénylik - két megállóval

odébb hó ragyog...

Micsoda pompás,

fűszeres bomlás... A fák

mindig meglepnek...

en mar tudom azt

milyen sokat nem tudok

belenyugodtam

Párasapkába

bújt a hegy – hébe-hóba

megmutatkozik...

erre büszke vagyok.

a pszichiáteremnek írtam karácsonyra:

hallgatnak ők rám,

figyelnek ők őszintén,

de Maga gyógyít.

gyomlálni könnyebb

mint a hiátus jelzi

de rendben van így

fogd kézen s tanítsd,

hogy lehet szótagolni

érzelem nélkül.

Mennyivel könnyebb

fölfele nézni, mint a

mélybe, befelé...

figyeld a szellőt,
ahogy bőröd borzolja –
gondodat űzi

Hogy mi lennénk a

teremtés koronái...?

Nézz az égre fel:

            c                               p                             t

                       i                                      h                          s

                           l       a             o                  n

                               l                         r

                s                    g                        i               é

üres csigaház

a kerti út közepén

Mi eszik csigát