Keresés

Részletes keresés

Nonick Creative Commons License 2000.01.17 0 0 121
Vadkacsa:

Szarnya verdes meg,
de mar elfogadta Ot.
Lezarul szeme.

Nonick Creative Commons License 2000.01.17 0 0 120
Egy kis plagium:

Hompolygo folyam.
Az ember beled ketszer
soha nem lephet.

maplesyrup Creative Commons License 2000.01.17 0 0 119
Japán haiku versnaptár (Magyar Helikon 1981) minden napra egy haiku. A mai:

Evező-hangja
verdes a vizen, az éj
dermeszt, a könny hull.
(Matsuo Basho)

maplesyrup Creative Commons License 2000.01.17 0 0 118
Olvasd e topic
minden sorát, s érezed:
Nincs veszve semmi.

Pár éve én is írtam haikukat, előkeresem és beírom.
Tényleg hangulat kell hozzá, írni és olvasni egyaránt. Csönd és magány.

otouto Creative Commons License 2000.01.17 0 0 117
Ősi japán haiku szó szerint fordítva (ezért nem stimmel a forma):

A földi halálról
tudomást sem véve
énekel a kabóca.

Gróf Úr Creative Commons License 2000.01.17 0 0 116
Van étke testnek,
van szemnek és szívnek is;
lelkünké a rím.
Előzmény: abraxas (115)
abraxas Creative Commons License 2000.01.17 0 0 115
Üdv néked Vándor.
Ki itt jársz,s jártál rég.
Rímed felvidít :o)
Előzmény: Gróf Úr (113)
a Hettita Creative Commons License 2000.01.17 0 0 114
a hívó szó ha felzeng
íme mindent felemel
Előzmény: Gróf Úr (113)
Gróf Úr Creative Commons License 2000.01.17 0 0 113
Nem feledhetem
mi örömet szerzett rég;
újra itt vagyok :-)))
Előzmény: abraxas (112)
abraxas Creative Commons License 2000.01.17 0 0 112
Feledés pora,
Szürkén lep be agyakat.
Süllyed a topik?
diablito Creative Commons License 1999.12.15 0 0 111
Egy kis őszi utóérzés:

Ősz-szagú este
lágy altatódalára
táncolnak a fák.

Zord őszi eső
most mossa le a tájról
a nyár színeit.

diablito Creative Commons License 1999.12.15 0 0 110
Üdv!

Jó, hogy ilyen helyek is vannak errefelé...

Egy kicsit megszakítom a verselést kiegészítésképpen, hátha érdekel valakit mélyebben a haiku. Egy kis leírás Benits Péter szavaival:

"A haiku, több mint versforma:önálló műfaj. Szülőhazájában csak azokat az 5-7-5-ös sorképletű verseket nevezik így, amelyek a természet ábrázolásán keresztül mély filozófiai, lélektani tartalmat sugallnak. [...] A műfaj máig legnagyobbnak tartott mestere Macuo Basó (1644-1694). Nem ő találta fel a haikut, de ő emelte az önművelés útjává (dó).[...] Út lehet minden olyan tevékenység, amelynek gyakorlása csiszolja a személyiséget, tisztítja az elmét és az érzelmeket. Az útként művelt versírás előfeltétele nem a zsenialitás, hanem a gyakorlás, amelynek során a hadzsin (' a haiku művelője') akkor képes egyre jobb verseket írni, ha nem csak a haikut, de saját személyiségét is faragja, alakítja, ennek révén pedig közelebb jut a bölcsességhez. [...] Ez a belső folyamat - ami tulajdonképpen egy szellemi gyakorlat - teszi a haikuírást valódi kihívássá, a személyiségfejlesztés eszközévé."

És innen kivonatosan a haiku főbb elvei, szintén Benits Péter megfogalmazásában:

"A klasszikus haiku a zen-buddhizmus esztétikai alapelvei szerint épül fel.
- szono mama ('éppen ilyen') elve: a tárgy megragadása , pontosabban "felmutatása" a maga valóságában, szépítés, díszitgetés nélkül.
- a "nagy" megragadása a "kicsin" keresztül, a johaku, az 'üresen hagyott tér' elve. A tömör utalás, a sűrítés és a kihagyás, a sejtetés sokkal inkább megfelel a haiku természetének.

Basó szerint a jó haiku továbbrezeg az olvasóban, amikor "kicsomagolja" a pillanatba sűrített látványt. A legjobb haikuk átlépik az időt, és akár több év és több földrésznyi távolság ellenére is beszédesek. A haiku költői erejének másik forrása a személytelenség. A közvetlen tanítás és az "én kiírása" távol áll a klasszikus haikuköltészet eszményétől. Az igazán sikerült darabokban a szerző "névtelen", [...] szinte csak csatornaként szolgál ahhoz, hogy papírra kerüljön a vers, amelyet valójában a Természet írt.

Megintcsak Basó szerint: a költőnek egyrészt hűségesnek kell lennie a Szépséghez (fuga no makato), vagyis témában és stílusban méltónak kell lennie a haiku műfajához. Másrészt arra kell törekednie, hogy a múlandó, konkrét témán keresztül (rjúkó) felvillantsa, sugallja a múlhatatlant, azt a rejtélyes középpontot, amely a változó felszín mögött van (fueki)."

Persze, mint már korábban említették itt egyesek, a haiku sokkal összetetebb dolog, aki "belevág", annak mindenképp megéri. Természetesen nekünk, egyszerű "költőknek" nem kötelességünk mindezt figyelembe venni, de mit ér a forma tartalom nélkül? Szóval amennyire csak tőlünk telik, igyekezzünk és tényleg próbáljuk járni az utat. Azt hiszem még így is igazán "csak" körömverseket alkotunk. Ami persze nem baj.

Elnézést a nagyon hosszú hozzászólásért és az "untatásért", remélem azért lesz, aki hasznát veszi a segedelemnek. Mégegyszer bocs, ha off-nak érezte valaki.

Hát akkor csak így tovább.

-diablito-

Gróf Úr Creative Commons License 1999.12.11 0 0 109
Csodálatos szél,
hová ragadsz el engem
bársony szárnyadon?
Herczog Creative Commons License 1999.12.11 0 0 108
joitt Creative Commons License 1999.12.11 0 0 107
A táj bennem van,
s benne vagyok a tájban,
együtt evezünk.
VangSo Creative Commons License 1999.12.07 0 0 106
Hó a fák között.
Utamon az öregség
átjár, mint a köd.
joitt Creative Commons License 1999.12.06 0 0 105
Rámvirradt megint
ostoba szélben állunk,
de is jó nekünk.
poet Creative Commons License 1999.11.30 0 0 104
az ellenpont ellenpontja,

Fürge kis patak
fű alá búvik -
az őszből ez marad.

(ismeretlen szerző)

poet Creative Commons License 1999.11.29 0 0 103
offtopic ellenpont, nem haiku de kihagyhatatlan,

Friedrich Nietzsche:

ELHAGYATVA

A varjuraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar -
boldog, kinek van otthona.

Sötéten állsz,
s hátra meredsz - mióta már!
Mondd: merre szállsz
a tél elől, bolond madár?!

Feléd havas
sivár puszták ásítanak.
Nem nyughat az,
ki oly kifosztott, mint te vagy.

Sors átka ver:
téli bolyongással gyötör,
füst vagy, amely
mind hidegebb egekbe tör.

Károgd siket
pusztákba hörgő gyászdalod!
Vérzik szíved?
Dacba, jégbe takarhatod!

A varjuraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar -
jaj, akinek nincs otthona!

-

azeroth Creative Commons License 1999.11.29 0 0 102
Ellenpontozásképpen

Varjak a dróton.
Hangtalan léptek. Magány.
Kopasz fák, füst, hó.

azeroth Creative Commons License 1999.11.29 0 0 101
Halk mosolyodban
A Tavaszt láttam meg, egy
Tündérvilágot...
abraxas Creative Commons License 1999.11.29 0 0 100
Csendes mosolyod
kedves, telet űz messze.
Tavasz vagy, tavasz.
poet Creative Commons License 1999.11.29 0 0 99
-
Mosolyod kedves,
de szemedben bánat ég,
csendes itt a tél.

-
Mosolyom csendes,
szememben emléked él
Kedves, itt a tél.

-

abraxas Creative Commons License 1999.11.29 0 0 98
Hogy passzoljak a hangulathoz ;o)

Mosolyod dala,
Gyöngyvirágok illata,
Tavasz a télben.

Előzmény: azeroth (97)
azeroth Creative Commons License 1999.11.29 0 0 97
Üdv, Poet Mester ;)

Kicsit más hangulatban:

Csendes mosolyod
Lassan magával sodort
És elvarázsolt.

poet Creative Commons License 1999.11.27 0 0 96
Off

Seymour Glasshoz hozzátartozik az Ilyenkor harap a banánhal is,
a Kilenc történetből. Régi emlék, a haikut Salingeren keresztül
ismertem meg.

Köszi macska99, bár valahol rémlik Charles közmondása is :-),
Azeroth mester üdv Néked :).

On

Káprázik szemed.
Szépnek látod a fátylat.
A fátyol te vagy.

(Pető Tóth Károly)

Előzmény: macska99 (83)
azeroth Creative Commons License 1999.11.26 0 0 95
Hogy passzoljak a hangulathoz:

Nem maradt más, csak
Az Éj, és a sarokban
Játszó porcicák.

abraxas Creative Commons License 1999.11.25 0 0 94
Bocs elrontottam:

Rézrőt varjúszárny,
sötét villanás, halál.
Darton kacag. Vár..

Előzmény: abraxas (93)
abraxas Creative Commons License 1999.11.25 0 0 93
Rézrőt varjúszárny
Sötét villanás, halál.
Darton kacg. Vár...
Előzmény: a Hettita (92)
a Hettita Creative Commons License 1999.11.25 0 0 92
A varjú-témához:

Szitáló hó hull –
fekete pontok: varjak,
rozsda a kaszán.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!