Keresés

tarka csormolya

sárga pártája havas

de ő élni fog

 emberek nyögnek

 az élet terhe alatt

    vajon túlélik?

    virágok nyögnek

vastag hó súlya alatt

       vajon túlélik?

száz fehér tajték

az Idő óceánján

nem adatik meg

        katana suhog,

văg - tudat tūkrěn lebeg:

       õrõk szellemed

tó tükre bomlik

küszcsapat hajt szélfodrot

segíts katana

     keti tó tükrén

úszó felhők alakját

    halak kergetik

zöldhasú béka

zöld tóba tottyan-csattan

a bushidó hív

lágy zene ringat

illatos lila rózsák

szirmot bontanak

Lan Dorr álmodta:
ő a medve, a medve

meg hogy Lan Dorr

nyájas csecsen fúj

varázs füstkarikákat

lágy zene ringat

        istenek vagyunk

 az istenek közt mindent

        áthat a szellem

In memoriam Szél Karcsi

Nevetős arccal,

kitárt karokkal jöttél –

így maradsz már meg...

Nézem képeid...

Fölfénylik bennük lényed –

megkínzott, áldott...

Azok közt, kiket

tudni véltem, te voltál

leg-angyalszerűbb...

         kutya kikapar

pár fokhagymát nem érti

       haragos szavan

         vajon én értem

   a természet haragos

       szavát ha dörög?

rügyek pattannak

a melegedő földben

csíráznak magvak

homokkép vagyunk --

szélben szétfoszló ima --

világalkotók --

Gyöngéden, lágyan

ölelik a lámpafényt

a fázós ágak...

Furcsa február:

a napsütésben dongó

döng a bangitán...

allergiások

örülnek neki főleg

könny és tüsszögés

Mogyoróbarkák:

sárgák és rozsdaszínek:

reményhordozók...

       jácint illata
fűpárnán aranyozza
 magányos szívem

   tündöklő fénnyel
indul a reggel szívünk
     tele reménnyel

Azta. Szuper. 

túlélni szelet

csak rugalmassággal nem

erővel lehet

     korhadt gyökerü

díszfa kidölt a szélben

   bambusz meghajolt

Egy év alatt tíz

fakulnak színek, évek

már mit sem érnek.

Érés, aratás

nincs, porba vetett porba

hull a mozdulat.

Érintetlenség,

fényfehér játszó szemcsék

cellába zárva.

le nem írt sorok.

a legtöbb, mit megtehetsz:

mégis olvasod.

       keleti szél hoz
virágos tavaszt Buddha
      a Holdra mutat

           szerelemeső
könnyek mézédes szavak
        álmodják álmunk