"....elgyönyörödő vagy teremtő pillanatunkban is, legyen szó egy egyszerű palántaültetésről vagy akár egy tajtékpipa faragásáról." jó pár napja, hogy ezen gondolkodom, bennem van a hiba, mert nem tudok én pl ezekről a legegyszerűbb, legszebb dolgokról írni. de aztán rájöttem, mert bennük vagyok.
Krisztus az eredeti, Háfiz-féle szövegben szerepelt, de az a benyomásom, Tollét nem zavarta különösebben, mert inkább a gondolat egyetemességére figyelt, mintsem a névre vagy vallásra.
Az isteni minőség természetesen ott van a haiku pillanatában is, ahogy valószínűleg ott van minden ihletett, elgyönyörödő vagy teremtő pillanatunkban is, legyen szó egy egyszerű palántaültetésről vagy akár egy tajtékpipa faragásáról. Adassék az ilyen istenáldotta pillanatokból minél több.:-)