"....elgyönyörödő vagy teremtő pillanatunkban is, legyen szó egy egyszerű palántaültetésről vagy akár egy tajtékpipa faragásáról." jó pár napja, hogy ezen gondolkodom, bennem van a hiba, mert nem tudok én pl ezekről a legegyszerűbb, legszebb dolgokról írni. de aztán rájöttem, mert bennük vagyok.
Krisztus az eredeti, Háfiz-féle szövegben szerepelt, de az a benyomásom, Tollét nem zavarta különösebben, mert inkább a gondolat egyetemességére figyelt, mintsem a névre vagy vallásra.
Az isteni minőség természetesen ott van a haiku pillanatában is, ahogy valószínűleg ott van minden ihletett, elgyönyörödő vagy teremtő pillanatunkban is, legyen szó egy egyszerű palántaültetésről vagy akár egy tajtékpipa faragásáról. Adassék az ilyen istenáldotta pillanatokból minél több.:-)
Hozzátenném hogy Tolle írásaiban a keleti filozófia, meg a ZEN
jelenik meg leginkább, így az Isten fogalma semmiképpen nem a Keresztény Isten fogalmát takarja szerintem, hanem inkább ami a Hindu filozófiában a lelket Isteni minőségbe emeli,.....ez a minőség a Haiku pillanatában csúcsosodik ki, mint egy eszmélés az ember valódi mivoltára, vagy a természetre adott válasza.
Persze Jézust lehet átvitt értelemben is érteni,...de az nagyon átvitt...szerintem.
Maga a gondolat nagyon szép. És régi. Valószínűleg egy XIV. századi perzsa misztikus költő írta, Háfiz (Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází -- csak 14 szótag a neve, nincs ki belőle egy haiku.:-)Eckhart Tollénél találtam, így:
A zenéről szólva eszembe jut egy csodálatos vers. Úgy hiszem, Hafiz írta. Azt mondja magáról: „Egy lyuk vagyok a furulyán, amelyen Krisztus lehelete áramlik át. Hallgasd e zenét!” Vedd észre, nem azt mondja, hogy „én vagyok a furulya, amelyen Krisztus játszik”, bár az is szép lenne. Nem. „Egy lyuk vagyok a furulyán.”
