Én sajnos eddig két kisbabát vesztettem a terhesség első felében. Nagyon keserű történet, de ez semmi ahhoz képest, amin ti most átmentek. Mégis sokkal több erő van bennetek, mint bennem valaha lesz. Kívánom nektek, hogy ez az erő ne hagyjon el benneteket, és újra tudjátok kezdeni.
A kicsi Nándi pedig már az angyalok közt vigyázza lépteiteket az én gyermekeimmel együtt.
Sok szerencsét "életetek hátralévő részéhez"!
Ha bármiben tudok segíteni, írjatok!
Annyira aggódtam, hogy nehogy feladjátok. De olyan jó volt olvasni amit írtatok. Csak csatlakozni tudok az előttem szólokhoz, csodálatra méltó emberek vagytok.
Sok sok erőt és boldogságot kívánok Nektek!
Soraidon megint potyogtak a könnyeim. Rengeteg erő van benned, még most is tudsz másokra gondolni! Csodállak titeket, és kívánom, hogy egy szebb jövő várjon rátok! Remélem minél előbb lesz egy picur, aki ha feledtetni nem is tudja a történteket, de határtalan örömben részesít titeket!!!!
Mindenki másnak, és persze magamnak is kívánom, hogy soha ne kelljen átélnünk hasonlót!
Megdöbbenve olvastam a tragédiáról, erre tényleg nincsen szó, a legrosszabb, ami egy szülővel történhet. Sokat gondolok kicsi Nándira, ő már fentről vigyáz Rátok.És sokat gondolok Rátok, hogy legyen erőtök ezen túljutni. Talán az a sok-sok szeretet is segit egy picit, ami innen áramlik Felétek. Isten adjon megnyugvást és békésebb, boldogabb jövőt, szivemből kivánom.
nem jutok szóhoz. Trilla sorain megint sírtam egyet, és csak arra gondoltam, hogy honnan vesztek ennyi erőt! Minden tiszteletem, együttérzésem és csodálatom a Tiétek! Sok-sok erőt az újrakezdéshez Nektek, és mi továbbra is támogatunk Benneteket bármiben, amiben tudunk!
Csak most olvastam mi történt. Őszinte együttérzésem. Sok - sok erőt és szeretetet nektek mindenhez. Bár új vagyok itt azt hiszem joggal mondhatom, mellettetek állunk.
Nem tudjuk mindenkinek megköszönni külön-külön, hogy mellettünk álltatok, hogy írtatok magánleveleket, hogy véreteket adtátok volna a kicsi fiunkért.
Gondolom természetes, bár sose kerüljön rá sor, mi is vállaljuk ugyanezt, és nemcsak a babáitokért. Értetek is, mert velünk voltatok - vagytok.
Az ember ilyenkor érti meg, miért társas lény. Köszönöm, hogy péntek éjjel Mikivel voltatok a chat-en.
Nándi ugyan nincs velünk, mi mégis maradnánk az új topicban, aminek létrehozását külön köszönöm. Nem mintha nem tudtuk volna elviselni a babákról szóló kérdéseket, de ez az emberi együttérzésnek olyan példája, amire nincs szó.
Őszintén kívánom, soha közűletek senkinek, de egyáltalán, soha senkinek ne kelljen átélnie a töredékét se annak, amin mi keresztülmentünk. A családunk nélkül és a barátaink nélkül mindezt nem bírtuk volna ki ép ésszel.
Előkerültek olyan barátok, ismerősök a múltból, akik évek óta nem jelentkeztek, és voltak "félig" idegenek az internetről, akik mind-mind fogták a kezünket.
Nem nektek, magamnak ígérem, mihamarabb kérdéseket fogok feltenni, előbb az SZ-T 2.0-ban, de utánna itt.
És Nándikám onnan túlról vigyázza majd a testvére álmát.
Azt üzenem a kicsi fiamnak, Őrangyalként vigyázzon gyermekeitekre!
ti fantasztikus emberek vagytok. Minden jót kívánok a továbbiakhoz.
Az elmúlt néhány napban én is megtanultam valamit a fontos és érdektelen dolgokról. Rettenetesen sajnálom, hogy ilyen áron... Lehet, hogy ez a topic már nem lesz, de ezt és Őt soha nem fogom elfelejteni.
Sok szeretettel üdvözlöm Trillát is.
Moni
Határtalanul jó érzés volt olvasni soraidat!! Kívánon, hogy a továbbiakban csupa-csupa FANTASZTIKUSAN JÓ dolog történjen Veletek. Nagyon szeressétek egymást!! Elvárunk a másik topicban Benneteket!
Kedves Trilla és mICk,
Én is csak olvasó voltam itt, de szeretném elmondani, hogy őszintén, mélyen együttérzek veletek.
Igen, meg kell fogni egymás kezét és előre menni és ehhez kívánok nektek sok erőt, szeretetet.
Faxni
Eddig még nem szóltam hozzá, mert nem találtam szavakat. De azt hiszem, hogy valami ilyesmit szerettem volna írni Nektek, amit Mick megfogalmazott!
Szurkolok Nektek, hogy legyen erőtök az újrakezdéshez, ez a legjobb amit tehettek!
És nagyon vigyázzatok magatokra és szeressétek egymást!
Trilla is biztosan ír majd, de azt hiszem, ugyanezt írja majd ő is: köszönjük, hogy ennyien mellettünk álltatok és álltok. Sajnos sem mi, sem az orvosok nem tudtak már segíteni... talán így kellett lennie. Értelmetlen lenne a miérteken gondolkozni.
De most újra kell kezdenünk az életünket. Megrázzuk a fejünket, és bár néha (néha?...) persze eszünkbe jut az elmúlt közel egy év, de előre kell nézni. Megyünk, és csak annyit nézünk hátra, amennyit feltétlenül muszály.
Tegyétek ezt Ti is: irány a 2.0 topik, ott tiszta lappal újrakezdhetjük mindannyian. Ha pedig ehhez szeretnétek hozzászólni, hát ez a topik mindig itt lesz.
