3x: Egy nyelvben az egyik legnehezebb dolog, hogy mihez mikor milyen rag vagy vonzat jár. Például az jutott eszembe, hogy a tévéműsor valamelyik csatornán jön, a szennyvíz meg a csatornában folyik.
Ha utca lenne, akkor én személyesen azt mondanám, hogy -ban. A rendszer nagyjából az, hogy a nagy, nyílt, forgalmas közterületek tipikusan külviszonnyal működnek, a szűk, zártabb jellegű közterületek egy része (utca, köz, park) belviszonnyal megy. De ez utóbbi korántsem mindig és mindenkinél, és én inkébb nagy, főútként funkcionáló közterületeknél hallom, tehát mintha működne a tartalmi analógia. (Most persze nem arról beszélek, hogy kint van az utcán, hanem arról, hogy baleset van a Kossuth Lajos utcán.) Ebből a szempontból talán nem mindegy az sem, hogy a Szilágyi Erzsébet fasor egy bazi forgalmas út...
ismét az a véleményem :) , hogy itt nem a -ban kiszorulása manifesztálódik, hanem annyit mutat, hogy a közterület típusát jelenő "fasor" szó elveszti a szó szerinti értelmét, és a többi közterülettípushoz hasonlóan kezd viselkedni (nem úgy gondolnak rá a használók, mint sok egymás után álló fára, hanem mint egy útra). A fasor szószerinti használatban szerintem továbbra is stabilan -ban, nem mondod azt, hogy a *harmadik fa a fasoron nem hárs, hanem gesztenye.
Kösz, tényleg, bár nem tudom, Egeren és Győrön kívül van-e r végű helységnevünk, aminél a ban-ben a természetes. Bár a Maklárban, Csengerben sem tűnik annyira régiesnek, de azok is inkább on-en-ön. Aztán ott vannak még az i végűek is. Ercsi, Telki, Bernecebaráti, Patapoklosi, szerintem lehet kétesélyes, még Muhi is, de Tahi és Nagykovácsi nekem ban-ben. Ja, és menjünk, menjünk, menjünk, menjünk Szabadiba!
Attól, hogy egytagú. Győr mellett Vác, Pécs és a -vár végű helységnevek. Ezek hagyományos toldalékolása: Győrött, Vácott, Pécsett, Kolozsvárt, Székesfehérvárt (és nem Kolozsvárott, ez egy túlműveltkedő formula, ami elterjedt).
Én ezt egy általánosabb és régóta zajló változás részének vélem: a földrajzi nevek toldalékolásában a -ban/-ben átadja a helyét az -on/-en/-önnek. Bornemisza még úgy sóhajtott, hogy "Vajjons mikorleszön jó Budában lakásom!" - azóta ez a -ban/-ben már csak a történelmi Magyarországon kívüli helyszégnevekben tartja magát szilárdan (meg az ny, m, n végűekben). Szerintem ez a változás érkezett meg a fasorba is. Az utcát is ragozzák már így, sokszor hallottam már olyasmit, hogy a "Petőfi utcán lakok"
Elég, ha az MTA foglalkozik a kérdéssel, vagy a MAÉRT elé terjesszem?
(Gyengébbek kedvéert: ez most irónia akart lenni (tudjátok, olyan vastag ceruzaféle))
Az, hogy a nyelvészek nem figyelnek tátott szájjal az utcán, villamoson, már régebben is így volt. Nemcsak a lecsó eredete bizonytalan, de ugyanez a későbbi (tán hatvanas évek második fele) a csocsó. Aztán fél évszázad múlva szobatudósok, fotelnyelvészek találgatják a katedrán.... Mindez nekem abszurd és tragikumikus..
Üdv. Amikor pár éve először hallottam rádió-közl. hírekben a bemondótól, hogy "fasoron", az általam használt "fasorban" helyett, többször is, tehát nem véletlenül, beírtam a topikba. Néma csend volt a válasz, holott a nyelv változása érdekes téma, (s mert nem jegyzik fel, mikor történt, később csak találgatják.) De a nyelvészek, úgy látszik, hallomás után nem jegyeznek fel semmit.
--- A változást mutatja, hogy az ismert mondás: "a fasorban sincs" - még a régebbi használatot tükrözi.
Nahát, hogy ne csak hallomás legyen, bemásolom a mai Indexből:
Tűz ütött ki egy villamosmegálló fából készült épületében Budapesten, a Szilágyi Erzsébet fasoron.
Szerintem ha nem is konkrétan egy nyelvjáráshoz köthető, de tájnyelvi változat az "otthol" (én pl. a keleti országrészben hallottam gyakran, biztos máshol is van, de pl. a fővárosban nem túl jellemző). Van egyébként "itthol" is. Ha minden igaz, az "otthon" összetétel, tehát a helyragos "padon"-hoz nem sok köze van. Talán a "sehol", "valahol" analógiája alakította ezeket ki?