> Ennek az eltérésnek bizonyára az az oka, hogy a metsz esetében a szóvégi sz a szótő része, a hallatszik típusú igék töve viszont éppen úgy t-re végződik, mint a met ige
A metsz nem különbözik a hallatszik típustól. Mindkettő esetében az sz tő része, ugyanakkor mindegyikük esetén az sz képző, és van (volt) ilyen képző nélküli igető is. Az esetükben az sz-es és a máig megmaradt sz nélküli formák jelentése (felcserélhetősége) tér el. Erről l. később.
> Ezek szerint a metsz ige felszólító mód képzése szempontjából a játszik igével áll konjugációs rokonságban, és ekként eltérő a hallatszik látszik, tetszik igékhez képest
Aranynál ezt olvashatjuk A walesi bárdokban: Ez íge hallatik. Tehát a hallatszik ige mellett még a XIX. sz.-ban is használható volt a szinonim hallatik. A hallassék típusú alakok ehhez tartoznak, nem a hallatszik igéhez (amelyből a hallatsszék jön). A tetszik mellett is kimutatható a nyelvtörténetben a tetik. A tessék ez utóbbihoz tartozik, míg a tetszik igéhez a tetsszék.
Egyedül a látszik-hoz nem találtam a rövidebb *látik igére adatot, de ezt ennek ellenére akár feltételezhetjük is, mert a tör : törik igepár mutatja, hogy a régiségben maga az ikes ragozás minden képző nélkül adhatott passzív jelentést. Így az aktív lát ige mellé is elképzelhető lenne a *látik látszik paradigma.
Tehát volt a régiségben a sz gyakorító képző, de ez idővel elvesztette a produktivitását, és ezzel párhuzamosan a gyakorító jelentését is. Így a met és a metsz azonos jelentésűvé váltak (a metsz régi gyakorító értelmének pótlására meg is jelent a metél), ugyanígy a tetik és a tetszik, a hallatik és a hallatszik stb. A nyelv hajlamos az ilyen párhuzamosságokat kiküszöbölni, ami ez esetben a régebbi, rövidebb alakok kiavulását jelentette. Legtovább a felszólító módú alakok maradtak meg, de az kikopott eredeti tövük miatt ezek már úgy tűnnek, mintha a hosszabb, sz-es tövek valamilyen alakjai lennének. Mivel több ilyen igepár volt, ez egyfajta nyomást jelentett arra, hogy a tsz tövek fogadják be a paradigmájukba az ss-es felszólító módú alakokat. (Ha tényleg nem volt *látik igeforma, akkor a lássék esetén ez történt.)
Ezzel együtt az eredeti, reguláris tssz-es felszólító módú alakok mindig is megvoltak, használhatók voltak.
Ezzel ismeretlenül is sok embert sérthettél meg. Ne tedd!
"Megvetendő vagyok, aki nem fogadja el a szép hungarikumot?"
Ezért nem lehetsz megvetendő. Mindenkinek szíve joga, hogy mi tetszik a hungarikumok közül. Egy épeszű ember sem várhatja el, hogy mindenkinek minden tetsszen.
Itt mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk, így a tiédre is.
Kedves LvT, köszönöm szépen a gyors és igen delikát információkat tartalmazó választ, amelyet rendkívül érdekesnek tartok, a válasz nyelvészeti háttere mindazonáltal, hogy is mondjam, meglehetősen összetettnek tűnik nekem mint laikusnak, mintha a jéghegynek csak a csúcsát látnám. Ezek szerint a metsz ige felszólító mód képzése szempontjából a játszik igével áll konjugációs rokonságban, és ekként eltérő a hallatszik látszik, tetszik igékhez képest. Ennek az eltérésnek bizonyára az az oka, hogy a metsz esetében a szóvégi sz a szótő része, a hallatszik típusú igék töve viszont éppen úgy t-re végződik, mint a met ige, amely utóbbinak a coniunctivusi alakja más t-re végződő igék (fut, köt, lát, műveltető igék) felszólító módjára gondolva nem meglepő.
A messe (és a mesd) nem a metsz ige alakjai, hanem a már kiavult rokon értelmű met ige legtovább kitartó alakjai. Ennélfogva a metssze és a metszd mindig is a szetnderd része volt, csak bizonyos archaizáló esetekben ezek helyett egy másik ige megfelelő alakjait használták (használják).
Nem tájnyelvi alak? Onnan mehetett át a köznyelvbe, és így érthető is lenne, hogy mi az a diszkrepancia, ami körüllengi a szót: egy tájnyelvi kifejezéstt kezdtek az emelkedett stílus kifejezésére használni.
Megjegyzem, hogy az artista szó a magyar nyelv magasabb rétegeiben, ha úgy tetszik, a tudományos (történész) zsargonban 'bölcsész'-t is jelent, ld. pl. http://www.fil.hu/tudrend/Tt/egy-kot/borbely.htm, ahol artista fakultásról, artista magiszterekről esik szó.
Ad "bérmentve": ennek elavulása azzal függhet össze, hogy a díj elegánsabb fogalom, mint a bér (nota bene, a díj honoráriumot, tiszteletdíjat is jelenthet!), ezért a vállalkozási szerződés terminológiájában a korábban ott bevettnek számító "bér" megjelölés használata háttérbe szorult. De háttérbe szorulhatott annak érdekében is, hogy a bérmunkásnak és a vállalkozónak járó fizetség között jobban látsszék/lássék/látszódjék a különbség.
A magyar jogi nyelvben a bér a bérleti és a munkaszerződéshez kapcsolódik, a díj a megbízáshoz, a vállalkozási szerződéshez és a díjkitűzéshez. Idegen nyelvekben is van hasonló különbség, mindez történetileg determinált terminológiai hagyomány. Hosszú tanulmányt lehetne írni róla, visszamenve az ókorig.
Ez a "metssze" alak mostanság már sztenderdnek minősül a "messe" helyett? Félreértés ne essék, engem a matekkönyvekben anno nagyon irritált a rendes "messe" alak, hiába gondoltam a "lássa", "tessék"/"tessenek" analógiájára. Bizonyára ezzel sokan így voltak s vannak. A "messe" alak netán már kihalóban is van? (Külön kérdés, hogy miért irritálhat valaki a "messe" alak, miért akarjuk kerülni. Szokatlansága miatt kevésbé érthető? Vagy a hangzása valamiképpen előnytelen?)
És most egész más. Magánügy: ingerel a hungarikumok egyike: "édesapa, édesanya".
Miért szokás (magyar hagyomány?) így mondani. Logika semmi sincs benne, nem valószínű, h. a "mostohaapa, nevelőanya", ettől való megkülönböztetés miatt kéne használni. Modoros giccs.
Én sohasem használom. Nyálas, giccses, szopós kifejezés. Megvetendő vagyok, aki nem fogadja el a szép hungarikumot?
Állandósult szókapcsolat: "sánta kutya". 50-es éveki szörnyszülött, még él: "össznépi bármi/". 60-as évektől: "fizetőképes kereslet" (ENSZ-tolmács majdnem belebukott: semmilyen nagy eur. nyelven nincs ilyen, nem tudta lefordítani)
A balkörműt én eddig csak boszorkánnyal hallottam, és elkönyveltem valamiféle pejoratív jelzőnek, de most rákerestem, ilyen vonatkozásban lopóst, tolvajt jelent.
Megállt az eszem, és nem tudok egyetlen állandó jelzős szerkezetet sem feidézni a szőke Tiszán kívül. Nem a homéroszi eposzok neveit keresem, hanem a közbeszédben használt fordulatokat. Kisegítenétek?