Állandósult szókapcsolat: "sánta kutya". 50-es éveki szörnyszülött, még él: "össznépi bármi/". 60-as évektől: "fizetőképes kereslet" (ENSZ-tolmács majdnem belebukott: semmilyen nagy eur. nyelven nincs ilyen, nem tudta lefordítani)
A balkörműt én eddig csak boszorkánnyal hallottam, és elkönyveltem valamiféle pejoratív jelzőnek, de most rákerestem, ilyen vonatkozásban lopóst, tolvajt jelent.
Megállt az eszem, és nem tudok egyetlen állandó jelzős szerkezetet sem feidézni a szőke Tiszán kívül. Nem a homéroszi eposzok neveit keresem, hanem a közbeszédben használt fordulatokat. Kisegítenétek?
Nem mintha akkora nyelvőr lennék de egyre jobban bosszant a korosztályom (40-es évek elején járók), pláne a harmincasok rá vannak állva erre a számomra trehánynak gondolt szóhasználatra mint pld
kajázás helyett kajcsizás
üditő helyett az üccsi
és még sorolhatnám...
Tudom annak idején a szüleim is használtak hasonló rövidítéseket "becézést" pld a villamos az vilcsi volt, sokszor én is használtam gyerekként
Sajnos népszerű napi sorozatok is népszerűsítik ezt a szóhasználatot, de amikor felnőtt emberek (ismerősök közösségi oldalakon) ezt használják végkép kiráz a hideg
De ami még bosszantóbb piacon pld a káposzta helyett kápi, persze az ubi, pari rövidítéseket még elfogadom és használom is, de amikor túlzásba esnek.
Egy étterem ajánlatában pld a saláta ne sali legyen :P
Jó lehet túlzás az aggodalmam, de hol lehet vajon határt húzni, szóban talán nem is olyan bosszantó de leírva igen
Ez a topik épp erre van rendszeresítve. Ha valaki olyan egyedi témával jön, aminek még nincs önálló topikja, az itt felvetheti. Ha lesz érdeklődő vagy a témában jártas, az válaszolni fog.
De a Nyest-ben fel is teheted kérdésedet és ott garantáltan szakemberek fognak neked válaszolni. Ha érdekes a kérdés, cikk formájában. (Jobb sáv alján.)
Ezért gyorsan, amíg el nem felejtem. Régóta elterjedt, sőt kizárólagossá vált az egykor nem szépnek minősült "és... pedig" szerkezet: "Ez a háza. És ez pedig az irodája" = néhány hete futó rádióreklám, de ezer más írott példa is lehetne. Igényesebb szövegben ez 20-30 éve még nem íródott le, persze már rég használták.
A sok topik között persze egyetlen olyat nem találok, ami a számomra legérdekesebb jelenséget tárgyalná: vagyis a köznyelvi magyar nyelvszokások-változások az elmúlt kb. 30-40 évben.
cehelli, ceherli, cseherli – német eredetű, ’kiskocsma, lebuj’ a jelentése, különös tekintettel a hamiskártyások kedvelt helyeire. Az utóbbi alakváltozatból jött létre a ma is közismert csehó.
A bér jellemzően akkor használtatik, ha az ember úgy adja a munkaerejét, hogy jellemzően, konkrétan nem csak az előre meghatározott munkát incs meghatározva a teendő ill. ami van, az jellemzően időfüggő. A bér jellemzően az elvégzett munka időtartalmától függ. A munkáltató bármikor adhat bármilyen feladatot a munkásának, aki ezért bért kap.
Ezzel szemben a díj egy előre meghatározott szolgáltatás, ami nem feltétlenül munka, előre fixált ellenszolgáltatása. A szolgáltatást igénybe vevő csak a szolgáltatás keretén belül variálhat és ezért díjazást fizet. A legjobb sportolók díjat kapnak, az előre meghatározott sportteljesítményért. A nyomravezető is a kitűzött díjat kapja meg.
Nem mondanám, hogy elsőre mindent megértettem abból, amit leírtál. Még majd próbálkozom :) . Viszont most csatlakozom 3x-hez, például a munkáltatóknak bérjellegű költségeik vannak, a szolgáltatók pedig díjbeszedéssel próbálkoznak.