Maga a bérmentesítés szó nyilván ma is precíz, mert megvan mögötte az egyértelmű használat és jogi definíció. Ugyanezzel a jogi definícióval a wiéerneu3ungf karaktersorozat ugyanolyan precíz lenne. De nem ez volt a kérdés, hanem hogy miért ezt használjuk...
Ez nem az én problémám, ez tény (szaknyelvek elég sok ilyen "kövületet" őrizgetnek).
Volt egy kérdés, hogy miért mondunk bérmentesítést a pontosabb díjmentesítés helyett, erre én megpróbáltam tudásom szerint válaszolni ezzel a kövület-teóriával. Ennyit tudtam hozzátenni a dologhoz.
Hogy te azt mondtad, hogy a bérmentesítésben a bér szó megfelel a mai használatnak (szinoním a díjjal), az is tény, és hogy ez egy téves állítás volt, az is. Viszont nem az én problémám, hanem a tiéd :P
Tehát az a problémád, hogy a nyelvben vannak megkövült kifejezések, ilyenek például az anya, apa, ahelyett, hogy muttert meg fatert mondanánk, ahogy Pesten mindenki mondja :-)
Az a "problémám", hogy a postánál nem szolgáltatási bér, hanem szolgáltatási díj van. A bér szó mai* értelmébe az egyszeri szolgáltatás ellenértéke nem fér bele - mint ahogy leírtam és te is beidézted, az ma szigorúan arra korlátozódik, ha egy időtartamra / rendszeres jelleggel rendelkezésre bocsájtott valami (munkaerő, ingatlan) ellenértéke.
A fodrásznak, péknek, parkolóőrnek sem bért fizetsz, hanem simán kifizeted a szolgáltatás árát / díját. A bért, azt a csókának a főnöke fizeti, a hónapra, vagy ahogy megállapodtak, ahogy idézed, a munkaerőért és nem magáért a szolgáltatásért. Ugyanez a postánál.
*A bérmentesítés régebben bizonyára precíz volt - tehát "megkövült" szakkifejezés, ami egy régebbi köznyelvi használatöt őriz meg a mai köznyelvben.
bér főnév -t, -ek, -e [ë, e] 1. Vmely, főleg testi munka elvégzéséért járó, pénzben v. természetben adott fizetség, díjazás, fizetés; a munkaerő (1) ára, munkabér.
2. Az a pénzösszeg v. természetbeni szolgáltatás, amelyet más tulajdonának, vmely ingatlannak (föld, telek, ház, lakás) v. vmely eszköznek, tárgynak hasznot hajtó igénybevételéért ellenértékül fizet vki; használati díj.
Nem is az első helyen hozza az általatok preferált jelentésárnyalatot
Nem értem a problémátokat. A bér fizetség, a munka bére, a félelem bére, ebben az értelemben teljesen szinonim a díjjal, tehát a postán hagyományosan bérnek hívják a fizetséget, nem díjnak, zágsón tipikus esete.
Hát em tudom, de a bér számomra valamilyen időtartamra igénybe vett "bérlemény" (ingatlan, valakinek a munkaereje) rendszesen fizetett ellenértéke. Magára a bérmentesítésre talán ráfogható ilyesmi, ha nagy tételben "kibéreled" a postai szolgáltatásokat, de akkor sem a bér, hanem a díj alól mentesül a küldemény, pont a bérleti díj előre való megfizetésével. Szóval ez inkább valami nyelvhasználati kövület, talán abból az időből, amikor még máshogy működött a postaszolgálat - mittudomén, bizonyos királyi intézményeknek ingyen szállított, nem kellett azoknak a bért megfizetniük, vagy ilyesmi. Vagy mást jelentett, általánosabb volt a bér szó.
Nekem van kérdésem :) Hátha vki válaszol is. Az "ingyen és bérmentve" kifejezésről. Ez mit jelenthet? Mi lehet a bér? Mondjuk postaköltség, vagy más is?
Új, apró észrevételem, ha más is észrevette, miért nem írta be...
Tehát:
Az "OK" használatának apró és lassú változása. Eredetileg, ugye (vagy nem?) ilyen értelemben használtuk (én nem): "Rendben, jól van".
Ma 70-78 százalékban, a saját előző kijelentésünk enyhe módosítására (ennek bevezetésére) használják. Pl: "Rettenetes hideg van. OK, tegnap még hidegebb volt. (vagy: OK, én birom, de mások nem nagyon)
vagy "Teljesen hülye az illető. OK, néha érdekes, amit mond" Stb, stb, stb.
Vagyis: OK ( nagyon gyakorian visszavétel az előző kijelentés erejéből): "Igaz, hogy..." "Persze elismerem, hogy"
Kedves LvT, félreértettem és Nádasdy tényleg a jelölést találja érdekesnek, és lehet, hogy érintettsége miatt nem akart róla beszélni. Köszönöm a választ!
Meghallgattam ezt a vonatkozó részt, leírtam, ami itt hallható: 1:00:22 „Mivel a magyarban ilyen hang nincs – nagyon érdekes, de nem mondom el, hogy miért – a[z] <ö> betűvel szokták jelezni. Pedig nem azt mondjuk, hogy /ööö/: »Nem tudom, ööö«. Nem, hanem /əəə/. Ugye, ez fonetikailag komoly különbség, de a magyarban fonológiailag mindegy.”
Én úgy hallottam ki, hogy a „nagy érdekes, de nem mondom el” közbevetés nem az előző tagmondatra vonatkozik, arra, hogy a magyarban nincs ilyen hang, hanem a következőre, vagyis arra, hogy ezt <ö>-vel szokták jelezni.
Úgyhogy ez inkább valamiféle kultúrtörténeti érdekesség lesz, semmint a magyar nyelvre vonatkozó fonetikai. Megnéztem a Magay-féle Idegen nevek kiejtési szótárát: ő a svát inkább csak a francia (illetve a francia kultúrkörhöz tartozó flamand) esetén adja vissza „(ö)” jellel, egyébként inkább az „(e)” jelölést használja.
Nádasdy ugyanakkor Szigetvári Péterrel együtt jegyzi a Huron's angol kiejtési kézikönyvet [1], ahol az angol szavak magyar hangkészletre átszabott ejtését is jelzik. Itt a svát ők [ö]-vel adják vissza [2]. Akkor ezt a választást rendesen megfontolhatták, és lehet, hogy Nádasdy erre utalt most vissza. Viszont az is igaz, hogy ezzel a publikációval maguk is erősítették – a konkurens <e>-vel szemben – azt, hogy a svát „<ö> betűvel szokták jelezni”.
Jó estét! Lenne egy kérdésem, az se biztos, hogy ide való, de fonetika topikot nem találtam.
Hallgatom Nádasdy Ádám előadásait a nyelvtudomány alapjairól. A Hangtan címúben, nagyjából 1 óránál azt találja mondani, hogy a magyar nyelvben nincs schwa, és hogy miért nincs, az egy nagyon érdekes kérdés, de ezt ő most nem mondja el.
Természetesen ettől nagyon kíváncsi lettem, de hiába kerestem a neten, nem találtam az érdekes magyarázatot. Esetleg itt tudja valaki? Köszönöm!
Pagel M, Atkinson QD, Calude AS, Meade A (1993) Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia. PNAS 110 (21) 8471–8476
Nyomtatásban 2013. május 21-én jelent meg. Nem olvastam el, csak belenéztem: ez újjáélesztett glottokronológia – nosztratikus felhanggal. Annak aki kéri, elküldöm e-mailben. Addig beidézem az absztraktot és az összefoglalás lényegét kivonatoló ábrát.
The search for ever deeper relationships among the World’s languages is bedeviled by the fact that most words evolve too rapidly to preserve evidence of their ancestry beyond 5,000 to 9,000 y. On the other hand, quantitative modeling indicates that some “ultraconserved” words exist that might be used to find evidence for deep linguistic relationships beyond that time barrier. Here we use a statistical model, which takes into account the frequency with which words are used in common everyday speech, to predict the existence of a set of such highly conserved words among seven language families of Eurasia postulated to form a linguistic superfamily that evolved from a common ancestor around 15,000 y ago. We derive a dated phylogenetic tree of this proposed superfamily with a time-depth of ∼14,450 y, implying that some frequently used words have been retained in related forms since the end of the last ice age. Words used more than once per 1,000 in everyday speech were 7- to 10-times more likely to show deep ancestry on this tree. Our results suggest a remarkable fidelity in the transmission of some words and give theoretical justification to the search for features of language that might be preserved across wide spans of time and geography.
A cikk a szokásos mti-s tükör- ill. félrefordítás, gondolom, a legszebb a rekonstruált szavak angol formájának meghagyása benne... Az eredetinek valószínűleg volt értelme, kivételesen hivatkozás is van, meg lehetne nézni...
Én csak akkor hiszem el ezt az ősnyelv-dolgot, ha kiderül, hogy tizenötezer évvel ezelőtt az eurázsiai emberiség még relatíve kis helyen élt, és/vagy a nyelvterület nagy része állandó kapcsolatban állt egymással. Ami tudtommal ellentmond a tényeknek, és pártízezer év a nyelvfejlődésben hihetetlen sok idő. Persze kit érdekel, hogy én mit hiszek :) . De azért leírom... szvsz. a) egy kisebb csoport nyelvét sikerült rekonstruálni, amely valahogy elterjedt az eurázsiai területek jelentős részén, b) sikerült rekonstruálni valami "közös nevezőt" valami kiterjedt és nagyon diverz dialektkontinuum közepéről (aminek az egyes nyelvei nem biztos, hogy közelebb voltak egymáshoz, mint mondjuk ma az indoeurópai nyelvek), c) rekonstráltak valami átlagot statisztikailag nem bizonyíthatóan összefüggő nyelvek között.
Ez a cikk még májusban jelent meg, de akkor elkerülte a figyelmemet, csak most néztem egy nagyot, miután elolvastam. Hálás lennék, ha a hozzáértők kommentálnák. Ehhez én semmit nem konyítok, de elsőre nagyon bulvárosnak tűnik. Amennyit hallottam/olvastam pl. a generatív grammatikáról, az éppen arról győzött meg, hogy lehetetlen visszavezetni a nyelveket egyetlen ősnyelvre. Igaz, ott a nyelv szerkezete a kérdés, nem pedig a szavak, de valahogy a szerekezet mégiscsak időtállóbb, mint az egyes kifejezések, nem?