Pagel M, Atkinson QD, Calude AS, Meade A (1993) Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia. PNAS 110 (21) 8471–8476
Nyomtatásban 2013. május 21-én jelent meg. Nem olvastam el, csak belenéztem: ez újjáélesztett glottokronológia – nosztratikus felhanggal. Annak aki kéri, elküldöm e-mailben. Addig beidézem az absztraktot és az összefoglalás lényegét kivonatoló ábrát.
The search for ever deeper relationships among the World’s languages is bedeviled by the fact that most words evolve too rapidly to preserve evidence of their ancestry beyond 5,000 to 9,000 y. On the other hand, quantitative modeling indicates that some “ultraconserved” words exist that might be used to find evidence for deep linguistic relationships beyond that time barrier. Here we use a statistical model, which takes into account the frequency with which words are used in common everyday speech, to predict the existence of a set of such highly conserved words among seven language families of Eurasia postulated to form a linguistic superfamily that evolved from a common ancestor around 15,000 y ago. We derive a dated phylogenetic tree of this proposed superfamily with a time-depth of ∼14,450 y, implying that some frequently used words have been retained in related forms since the end of the last ice age. Words used more than once per 1,000 in everyday speech were 7- to 10-times more likely to show deep ancestry on this tree. Our results suggest a remarkable fidelity in the transmission of some words and give theoretical justification to the search for features of language that might be preserved across wide spans of time and geography.
A cikk a szokásos mti-s tükör- ill. félrefordítás, gondolom, a legszebb a rekonstruált szavak angol formájának meghagyása benne... Az eredetinek valószínűleg volt értelme, kivételesen hivatkozás is van, meg lehetne nézni...
Én csak akkor hiszem el ezt az ősnyelv-dolgot, ha kiderül, hogy tizenötezer évvel ezelőtt az eurázsiai emberiség még relatíve kis helyen élt, és/vagy a nyelvterület nagy része állandó kapcsolatban állt egymással. Ami tudtommal ellentmond a tényeknek, és pártízezer év a nyelvfejlődésben hihetetlen sok idő. Persze kit érdekel, hogy én mit hiszek :) . De azért leírom... szvsz. a) egy kisebb csoport nyelvét sikerült rekonstruálni, amely valahogy elterjedt az eurázsiai területek jelentős részén, b) sikerült rekonstruálni valami "közös nevezőt" valami kiterjedt és nagyon diverz dialektkontinuum közepéről (aminek az egyes nyelvei nem biztos, hogy közelebb voltak egymáshoz, mint mondjuk ma az indoeurópai nyelvek), c) rekonstráltak valami átlagot statisztikailag nem bizonyíthatóan összefüggő nyelvek között.
Ez a cikk még májusban jelent meg, de akkor elkerülte a figyelmemet, csak most néztem egy nagyot, miután elolvastam. Hálás lennék, ha a hozzáértők kommentálnák. Ehhez én semmit nem konyítok, de elsőre nagyon bulvárosnak tűnik. Amennyit hallottam/olvastam pl. a generatív grammatikáról, az éppen arról győzött meg, hogy lehetetlen visszavezetni a nyelveket egyetlen ősnyelvre. Igaz, ott a nyelv szerkezete a kérdés, nem pedig a szavak, de valahogy a szerekezet mégiscsak időtállóbb, mint az egyes kifejezések, nem?
Mivel ahhoz nincs mit hozzátennem. A hét vége kifejezés különírva semmi egyebet nem mond, mint a hét napból álló periódus vége. Ezért az a mondat, hogy
"ez jó kis hét vége volt"
teljesen mást jelent, mint az, hogy
"ez jó kis hétvége volt".
Szerintem. Szerinted meg nem. És akkor most már ugorgyunk.
Úgy érted, hogy a te kérdésed perdöntő bizonyíték volna? Ez érdekes felvetés. A hétvége szombat-vasárnapot jelent akkor is, ha a kormány hétfőtől egész hétre munkaszünetet rendel el. Ennyit a kérdésedről.
Igen, olyan példát lehet találni, amikor a hét vége nem helyettesíthető a hétvégével. Ennek fordítottjára viszont nekem nem sikerült példát találnom.
És mi van akkor, ha a csütörtök és a péntek munkaszüneti napra esik? Ilyenkor kétnapos vagy négynapos a hétvége?
Egyébként a Nemzeti Sportban évekig volt Sportvíkend rovat, ahova a péntek délutáni és péntek esti sporteseményeket is beleírták, de ez szerintem is hibásnak tekinthető.
A hétvége a szombat és vasárnap együttesét jelent, a hét vége ennél kevésbé körülírt jelentésű. Jelentheti például a munkahét végét is kontextustól függően.
Vajon mi a különbség a hét vége és a hétvége között? Egyáltalán mit jelent pontosan a hétvége kifejezés? (Meg a víkend szó, ami a szinonimája lenne...) Van-e olyan szituáció, amikor csak a hétvége használható, a hét vége nem? Általában mikor melyiket érdemes használni?
Anglomán sznobizmus. A magyar nyelvben az artista jelentése cirkuszi akrobata. Ezt tükrözi a legutóbbi idegen szavak szótára is.
Természetesen mint minden más "hamis barát", könnyen elterjedhet művész értelemben, ha a média és a celebvilág rábólint.
Ugyanez a jelenség számos szóval lezajlott vagy jelenleg zajlik, most kapásból eszembe jut a patetikus szó, amit gátlástalanul fordítanak tükörbe az angol pathetic= szánalmas szóból (éppen tegnap hallottam egy nevenincs tévésorozatban), és rengeteg ilyen van és lesz még.
A képgalériákról, képkereskedelemről az egyik mai ráadüóműsorban (5 perccel ezelőtt). A kérdező: "Ez azért van, mert Magyarországon nincsenek elegen az artisták, művészek?"
Az artista szót festőművész értelemben eddig nem ismertem a magyarban. Új jelenség, vagy a kérdező kapkodó butasága? Vagy én hallottam rosszul?
Attól tartok, ezek alapján csak igen korlátozottan lehet datálni. Gondoljunk arra, hogy 1984 óta Erzsébet híd a helyes írásmód, mégis máig gyakorta írják kötőjellel, frissen kitett irányjelző táblákon is. Pedig az utóbbi évtizedekben jóval nagyobb volt a helyesírás presztízse, mint a vizsgált időszakodban. Ráadásul azok hivatalos táblák, tehát joggal el lehetne tőlük várni az aktuális helyesírás követését.
Amit lehet tudni:
1. A cz-t felváltó c esete: A 19. század utolsó harmadában egyre gyakoribb volt a c használata, főként a sajtóban, ennek ellenére az 1901. évi kiadású akadémiai helyesírás kitartott a cz mellett. Aztán 1903-ban kijött az Iskolai helyesírás c-vel, de az Akadémia azt csak 1922-ben fogadta be. (Kicsit kapirgáltam, Nagy Ignác 1840-es kiadású, Az életuntak című művében – kiadta a Magyar Tudós Társaság! – már c volt, nem cz, és innentől folyamatosan igen gyakran használták, százalékos arányt egyelőre nem tudnék mondani; de korábban is például Dugonics kedvelte az egyszeűbb írásmódot; szóval elég korántól vannak c-s szövegek.)
2. Az utcanevek írásának történetét jól összefoglalja Szemere Gyula Az akadémiai helyesírás története (1832–1954) című monográfiájában (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974). Íme a vonatkozó oldalak:
(Az AkH. a mindenkori akadémiai helyesírást, az AkHJ. pedig a javaslatokat, tervezeteket rövidíti. Ez utóbbiak tehát nem hatályos szabályzatokra utalnak.)
Helytörténeti kutatásokat végzünk és ennek keretében régi képeslapokat ill. a rajta szereplő épületeket vizsgálunk meg.
Több képeslap összahasonlításából lehet következtetni, hogy melyik épületet építették később vagy hamarabb. A lapokon írások is szerepelnek. A kézírás dátummal egy jó datáló eszköz a megelőző idben történt dologról. Van ennek valami latin neve, de ebben nem vagyok otthon. A lapon nyomtatott szöveg is található különféle írásmóddal. c vs. cz ill. összetartozó szavak egybe, külön vagy kötőjellel történő írásaik. A századfordulóra kell gondolni legfeljebb a II. vh-val bezárólag.
A különböző változatok meddig éltek és meddig tartott az átmenet. Szabolcsi kisváros akkori zsidó lakossággal. Ti. a lapok kiadója zsidó kereskedő volt.