Keresés

Részletes keresés

gyoszi Creative Commons License 2013.08.01 0 0 2312

GAGARINGALERI !

 

Mi történt Veled?

Felcsigáztál, aztán most várom ,hogy válaszolj vmit!

Szia.

Előzmény: GAGARINGALERI (2309)
gyoszi Creative Commons License 2013.07.29 0 0 2311

Szia, nem mondod hogy Te vagy NOÉ személyesen? Azonnal vegyük fel akapcsolatot.

El nem hiszed mennyire örülök Neked.

Előzmény: GAGARINGALERI (2309)
gyoszi Creative Commons License 2013.07.29 0 0 2310

Szia!

Előzmény: GAGARINGALERI (2309)
GAGARINGALERI Creative Commons License 2013.07.29 0 0 2309

 

    SZIA GYOSZI!      VÁLASZOLJ!

Előzmény: gyoszi (2266)
PS14 Creative Commons License 2012.10.05 0 0 2308
Én leégtem amikor rábeszéltem a lányom, és beírattuk az Aranyba. Annyira rosszul érezte magát akkor ott, hogy át kellett vinni a Toldiba,pedig akkor még Luxné vezette.Ez az igazgató simán egy neveletlen figura.Semmi lelkesedés, semmi empátia, semmi együttérzés. Egy mondattal leforrázza a lelkesedőt aztán szívből! gratulál. És tanár. Igazgató.Viszont én nem Ő miatta emlékszem az Aranyra, hanem magunk miatt, meg a Gidai,meg a Mannás,meg a Fekete meg a Gönyei meg az egész hangulat meg a 14-18 éves életünk miatt, de főleg a srácok .
Előzmény: ojdcáqjojcqdcqdc (2307)
ojdcáqjojcqdcqdc Creative Commons License 2012.09.26 0 0 2307

@ peppers - csak a csopaki...

Előzmény: Peppers (2306)
Peppers Creative Commons License 2012.09.26 0 0 2306

Azt mondjuk el nem tudom képzelni, mi motivál ma valakit, hogy az Aranyba járassa a gyermekét... Ennyire mindegy, csak közel legyen?

Előzmény: RogerWilco (2304)
Peppers Creative Commons License 2012.09.26 0 0 2305

Nahát, évek óta nem nyitottam ki a topicot, pont ma megtettem, és látom, hogy éppen életjelek mutatkoznak.

 

Patkó Lajos minket pályakezdő biológiatanárként tanított a nyolcvanas évek végén. Akkoriból nekem jó emlékeim vannak róla, mint fiatal, a lehetőségeit kereső tanárról. Évekkel később viszont rendkívül ócska történeteket hallottam Patkóról. Ezeket persze én már nem tudtam ellenőrzni -- de az tény, hogy az iskola megdöbbentő leépülése, ami az utóbbi húsz évben történt-történik, az ő aktív, sok éve igazgatói működéséhez kapcsolódik.

 

Mi az, hogy nincs, aki hétvégén benngedje az öregdiákokat? Úgy gondolom, éppen az igazgatónak kellene fogadni őket! Személyesen.

Előzmény: ojdcáqjojcqdcqdc (2303)
RogerWilco Creative Commons License 2012.09.26 0 0 2304

A mi kerek, bár a tiétekénél jóval kevésbé kerek évfordulónkon hasonló okok miatt nem tudtunk bemenni az Aranyba - bár 1-2 osztálytársunk (és régi tanárunk!) ma is ott tanít és többünk gyereke oda jár ma is.

 

Egy időben a "nagypályán" rendeztünk öregfiúk focikörmeccset (mi évfolyamunk +- 1 évfolyam) persze pénzért - idén a MOM parkban fociztunk. Sajnos ez van... szép új világ.

Előzmény: ojdcáqjojcqdcqdc (2303)
ojdcáqjojcqdcqdc Creative Commons License 2012.09.25 0 0 2303

Igazgató bácsi...

 

 

Gondolatok az Árnyasban 

 

            Először visszafelé haladva, hogy aztán visszatérjünk a jelenhez.

 

            Kb. két hete láttam egy filmet, amelyet pár nappal-héttel korábban vettem fel, és amelyet annak idején is láttam. A filmben többek között négy főiskolás lány játszott az 1960-64-es évfolyamból: Polónyi Gyöngyi (szegény most halt meg áprilisban, talán három nappal a 70. születésnapja után), Béres Ilona, Tordai Teri, valamint Halász Judit, illetve akkor még, a film főcíme szerint Halász Jutka. Aztán szerepeltek a filmben Bodrogi Gyula, Páger Antal, Komlós Juci, Földi Teri, Mendelényi Vilmos, Mécs Károly, meg persze még sokan mások. A filmet Keleti Márton rendezte, és a címe Esős vasárnap. A film 1962-ben készült, és akkor harmadikos gimnazista lányokról szól.

            A filmet nézve az ember látja az akkori buszokat, trolikat, villamosokat, kirakatokat, eszpresszót, meg ki tudja, mi mindent. Látja a tanteremben a tanári asztalon a tintatartót, és látja az 1962-es Ki mit tud TV-adásainak néhány jelenetét, a Gézengúzokat, azaz Koncz Zsuzsát és Gergely Ágit, meg Hacki Tamást látja és hallja fütyülni. És látja és érzi az akkori idők kultúráját, viselkedéseit, szerelmeit és bánatait, és arra gondol, hogy de hiszen ezek a lányok éppen az ő szerelmei, ezek a gondolatok és érzelmek az ő gondolatai és érzelmei, hiszen ő is ebben az időben élt és érzett és gondolkodott középiskolás diákként. És hallja, hogy mi a legfontosabb egy osztály életében, egy osztályban mint közösségben. Az őszinteség. Ami azért néha akkor és ott is megbicsaklik. És elgondolkodik és elámul, hogy mit és mennyit és hogyan változott a világ az eltelt ötven év alatt. Nem lett sem jobb, sem rosszabb, csupán más lett. És nagyon más. Csupán apró példa, hogy akkoriban a lányok ültek a buszon-villamoson, és a fiúk álltak, ma a fordított felállás a tipikus.

 

            Aztán haladjunk visszább az időben.

 

            Nézzük, hogyan gondolkodik Móricz Zsigmond és Ady Endre egykori iskolájáról. Előbb Móricz. Kiemeltem néhány gondolatát, ezek vastagítva vannak.

 

Bár sokat olvas és az önképzőkörnek is tagja, nem érzi jól magát az iskolában, rosszul tanul, hatodikban három tárgyból áll bukásra.

1930. május 11-én tartott beszédet régi iskolájában.

"Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt tanár urak, nemes tanuló ifjúság!

Most ahogy itt állok önök előtt, érzem bizonyos felelősség van rajtam! ...Én Sárospatakon, a kollégiumban csak ott kezdhetem a szót, ahol 34 éve abbahagytam: én itt csak mint rossz tanuló jelentkezhettem. Három csikóval mentem el innen, nem tudok szabadulni a lelki kényszertől, hogy bevalljam, hogy engem ez a három csikó hozott vissza. Ezt a három fékezhetetlen paripát letagadni vagy szépítgetni, olyan dolog volna, ami nem illenék egy valahai pataki diákhoz. ...Kutya nehéz iskola volt abban az időben ez a pataki kollégium. Jó nehéz iskola volt, szép iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de nehéz egy iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon. Pedig diákkoromban két dologhoz nem értettem. Egyik, hogy megtanuljak valamit. Másik, hogy előadjam, amit tudok. Ma sem értek egyikhez sem. Nincs memóriám és nincs szónoki képességem.

Az én tanulási módszerem nem vált be. Nekem ugyanis egyéni módszerem volt. Én szeptemberben egyszerre végigolvastam az egész tananyagot, az összes tankönyvet, amit a Trócsányi könyvkereskedésben meg kellett venni, s azzal tudottnak vettem az egészet és külön forrástanulmányokba merültem. Emlékszem, egyszer hat zöld fedelű könyvet cipeltem a hónom alatt negyedikes koromban. Meglát a kollégium hátsó kapujánál Kovácsy tanár úr s azt kérdi: - Hát te mit viszel, fiam? - Macaulay - mondtam ártatlanul. - Azt nem úgy ejtik ki, hanem Mé-ko-li! Ez a Mékoli az én legnagyobb pataki emlékem. Ő ábrándított ki Jókaiból. Addig ugyanis szenvedélyes Jókai olvasó voltam. Tizennégy éves koromra legalább hetven kötetét elolvastam, de Mékoli hallatlan arányú történelme utána a skót világ romantikája s egzakt igazsága után nem kellett többet a regény csillogó játéka.

Egyszer betévedtem a görög szobrok gipszöntvényeivel zsúfolásig töltött termébe. Megbabonázott a görög szobrászat. Pasteiner Gyula nagy művészettörténetét akkor egy évig tanultam, az ötödikben. Még ma is ez az alapja műtörténelmi érzésemnek és ízlésemnek. Aztán különös hálával tartozom Csontos tanár úrnak, aki temperamentumos és nagy fantáziájú történelmi előadásaival a magyar história s különösen Mátyás király szerelmesévé tett, pedig ecsetelte, hogy Mátyás ágyút szegeztetett az országgyűlésnek, úgy szavaztatta meg az adót. Már akkor elhatároztam, hogy megírom Mátyás királyt. Ha Isten segít, még talán meg is teszem. Ilyen emlékek rajzanak fel bennem az öreg kollégium várszerű boltjai alatt. - És a vár! Mennyit kerülgettem a tömör romokat, lesve a Rákóczink szerencsecsillagát. ...Első honoráriumomat is itt kaptam. Szüleim háza nagy diáktanya volt. Egy karácsonykor felszólított egy jogász lakónk, hogy írjak neki egy szerelmes verset. Mélyen lenéztem ugyan e könnyű múzsát, de azért megírtam. Karácsony után, mikor visszajöttek a diákok, este disznóságot vacsoráztunk.

Egyszer csak azt mondja édesanyám: - Tudjátok-e, mit eszünk? Zsiga kapta valami versért. ...Tanítványom is volt. Egy borsodi gyerek, olyan kemény kis fickó, aki megtette, hogy néhány napi vakációt csináljon magának, tüzes dróttal sebeket égetett a kezén, s azt mondta, hogy veszett kutya marta meg. Kun Zoltán dr. úr kiégette a sebeket s azt mondta: eredj órára! El lehet képzelni, egy ilyen tatárral mennyit kellett harcolni, hogy eredménye legyen. Hol volt nekem időm, hogy a napi penzummal foglalkozzak! Szóval, ha az ember soká firtatja, kiderül, hogy az aranyos diákélet voltaképpen szegény fiúknál már ugyanolyan erős életharc, mint a felnőtteké. Egyszerre három urat szolgálni: az iskolát, az életet és a saját belső, öntudatlan fejlődést - az ritkán egyeztethető össze. Harmincnégy év telt el azóta. S én ezalatt kivételesen nehéz és harcos életet éltem végig. De annál nagyobb izzásban sohase voltam, mint az itt töltött két és negyedév alatt. Az ember egész életében azt az életvonalat folytatja, amit 12 és 18 éve közt kezdett. Ez a jellem kialakulásának kora. És a lelki erők ébredésének s a szellemiség megnyilatkozásának ideje. A szenvedés többet ad az embernek, mint az öröm. Ilyenformán én sokat köszönhetek a pataki iskolának.

Amit azóta, mint író csináltam, annak gyökerei innen indultak el. Itt tanultam a történelmet oly végtelen nagyra becsülni. Mert minden perc az előző folytatása és minden élet az előző életek folytatása. A Patak felett futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra. S az a határtalan irodalmi szellem, amely ebben az időben itt uralkodott, rendkívül kedvező volt egy leendő író számára. Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken. A Kazinczy házához kivittek bennünket Széphalomra s ez egy életre elhatározó befolyást gyakorolt rám. A Tompa Mihály, az Erdélyi János s mindezek fölött a Kossuth Lajos lelke égetett és gyújtogatott itt. ...Itt tanultam meg, amit azóta vallok, hogy az élet és az írás ugyanaz és egy. És hogy számorva mindenesetre az élet: az írás.

Az hódalomnak végtelen nagyrabecsülése, szenvedélyes akarása és boldog kielégülése volt az, amit én itt megkóstoltam. S így ma már csak szeretettel s hálával emlékszem a bodrogparti Athénre, ahol minden kő a magyar históriát s minden hagyomány a magyar irodalom rajongását lehelte. A tömör kollégium, a nagykönyvtár gyönyörű terme a százezernyi könyvel, a döbbenetes hatású vár és az egész szellemi élet, mely itt élt és lihegett, a szellemi munkásság dicsőségére tanított. Még a szinte tragikus összeütközés is, amelyet magam idéztem magamra, áldásossá és hasznossá lett későbbi író életemre."

 

 

Ki látott engem? (1914)

Üzenet egykori iskolámba

 


Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,

Most gyertek szabad mellű örömök

S pusztuljatok bilincses iskolák.

 

De elcsitult a jókedv-förgeteg

S helyére ült a döbbent némaság:

Köröttünk már az Élet csörtetett.

 

Óh, ifjui, szent megjózanodás,

Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,

Emléketek ma is milyen csodás.

 

Hős harc az Élet és megélni szép,

Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók

Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

 

Ha élet zengi be az iskolát,

Az élet is derűs iskola lesz.

S szent frigyüket így folytatják tovább.

 

Én iskolám, köszönöm most neked,

Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted.

 

Tápláltad tovább bennem az erőt,

Szeretni az embert és küzdeni

S hűn állni meg Isten s ember előtt.

 

Június van s nagyon magam vagyok

S kisértenek élt éltem árnyai

S az elbocsátó iskola-padok.

 

S én, vén diák, szívem fölemelem

S így üdvözlöm a mindig újakat:

Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

 

Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, ami volt:

Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

 

 

Ady Endre

Aztán, már visszatérve a mába, néhány héttel ezelőtt egy páran beszélgettünk az osztálytalálkozóról, és felvetettük, hogy jó lenne egy részét az egykori falak között tartani, egy picit körülnézni a jól ismert épületben. Ez nem ördögtől való, a lányomék is egykori gimnáziumukban tartották a teljes osztálytalálkozót; magam egy rövid ideig középiskolában tanítottam, ma is hívnak néha osztálytalálkozóra, és több alkalommal is az egykori iskolában kezdik az összejövetelt, sőt, volt olyan, hogy maga az iskola jelenlegi igazgatója kezdeményezett néhány kerek évfordulóst találkozót. Csaba levelet (emilt) küldött egykori iskolánkba, amire válaszolt az iskola mai igazgatója. Íme a levél és a válasz:

 

From: Körmendy Csaba [mailto:kormendy.csaba@freemail.hu]

Sent: Wednesday, May 16, 2012 2:06 PM

To: ajgm@aranyj.hu

Subject: érettségi találkozó

 

Patkó Lajos Igazgató részére!

 

Tisztelt Igazgató Úr!

 

Az Arany János Gimnáziumban  1962-ben végzett  IV./b. osztály, -  az érettségi 50. éves évfordulóját – 2012 június 16-án (szombaton) tartja a kora délutáni órákban. Ebből az alkalomból szeretnénk meglátogatni – minden protokollt vagy ünnepséget mellőzve – a Gimnáziumot ill. a volt osztály termünket, amennyiben ez lehetséges. Innen mennénk egy közeli étterembe a vacsorára kb. fél óra múlva.

 

Szíves válaszát várva a lehetőségeinkről, üdvözlettel

 

Körmendy Csaba

1203 Budapest

János u. 31.

 

From: AJGM [mailto:ajgm@aranyj.hu]

Sent: Thursday, May 24, 2012 12:36 PM

To: 'Körmendy Csaba'

Subject: RE: érettségi találkozó

Importance: High

 

Tisztelt Körmendy Csaba!

 

Szívből gratulálok az évfordulóhoz.

 

Sajnos iskolánk őrzését a hétvégén – anyagi okokból – nem tudom megoldani, ezért ezen a szombaton is zárva lesz az iskola.

 

 

Üdvözlettel:

Patkó Lajos

 

Igazgató

Arany János Általános Iskola és Gimnázium

1124 Budapest, Meredek u .1.

06 30 386 6002

 

                Szinte leállt a szívverésem. Ez az ember valószínűleg még csak azt sem tudja, mert nem is akarta tudni, hogy ez az osztály kollégista, bentlakó osztály volt, ezeknek a nebulóknak ez az iskola, az akkori Arany János 12 évfolyamos Iskola és Nevelőotthon több volt, mint egy iskola, mint egy oktatási intézmény, ahol hétfőtől szombatig (mert akkor még a szobat is munkanap volt) és szeptembertől júniusig reggel 8-tól déli 1-ig (mert akkoriban még naponta öt darab ötven perces óra volt) eltöltötte az idejét az ifjúság. Ez az épület volt az, ahol felnőtté és férfivá értünk, ahol először borotválkoztunk, ahol először fájtuk és élveztük a szerelmet, ahol, mint fentebb Móricz írta, kialakult és megszilárdult a jellemünk nagy, tán legnagyobb része, ahol verekedtünk és barátkoztunk, ahol mi egymásnak többek voltunk, mint osztálytársak, ahol szinte testvérek, néha jó, néha rossz testvérek voltunk, ahol együtt voltunk éhesek, és együtt horkoltunk és sírtunk és nevettünk, és ahonnan együtt szöktünk ki a kápolna romjain, meg szöktünk ugyanott be. Ez az ember, bár lehet kiváló tanár és igazgató, de nem ért semmit. És ez fáj. És ekkor megnéztem az iskola honlapját. Kb. másfél hete, már június közepén, többek között még azt olvastam, hogy (majd, júniusban olvasva) május 31-én meglátogatja az iskolát az Abel-díjas egykori diák, Szemerédi Endre. Jó, azóta már múlt időbe került ez a hír. De megnéztem az iskola hírességeit. Mert ilyenek is vannak a honlapon. Íme a teljes lista:

 

Hírességeink 

 

Ezen az oldalon olyan hírességek szerepelnek, akik hosszabb vagy rövidebb ideig iskolánk tanulói voltak. (Folyamatos fejlesztés alatt)

 

 

Auth Csilla - énekesnő

Básti Juli - színművész

Baumgartner Zsolt - autóversenyző

Geszti Péter - szövegíró, zenész, reklámszakember

Hajdú Attila - válogatott labdarúgó, szakkommentátor

Lux Ádám - szinművész

Miller Zoltán - énekes, színész

Németh Lajos - meteorológus

Schnell Ádám - színművész

 

 

            Szemerédi Endre nem híresség. És nem híresség például Ginsztler János, aki előttünk egy évvel végzett, és akiről annak idején az a hír járta, hogy már akkor, gimnazistaként, három vagy négy nyelven beszél. Miközben mi a két nyelvvel is kínlódtunk. Ginsztler János a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az egyetem rektorhelyettese volt, Széchenyi-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Mérnökakadémia alapító tagja, egy időben főtitkára majd elnöke a szervezetnek. És nem híressége az iskolának egy Ferenczy-díjas üvegművész sem. És még bizonyára, és remélhetőleg, akadnának jónéhányan  mások, az iskola volt diákjai, akik vitték valamire, amitől híresek lettek, és amivel az iskola hírét-nevét öregbítenék. Hát én úgy gondolom, hogy a honlapon lévők nagy többsége a nem híresség. Azok (nem mind, de néhányan) celebek, de nem hírességek.

 

            Patkó Lajos igazgató úr levele rövid és tömör. Lényegre törő. Száraz, a puszta tényeket rögzítő. Nincs benne alternatíva, lehetőség, töprengés. Hogy például mi lenne, ha megfizetnék ezek az öregdiákok az iskolának a pedellus munkaidőn kívüli, túlmunkaként végzett tevékenységét, hogy szombaton délben kinyitja az iskolát, és körbevezeti a múlton elmerengeni akaró jóembereket. Hogy esetleg lehetne egy szerződést kötni erről, hogy minden hivatalos legyen, hogy minden rendben legyen, hogy az ÁFA-t is megfizessék ezek a jövevények, hogy aztán az APEH, párdon, a NAV se köthessen bele az ügyletbe. Nem, az igazgató úr ilyenekkel nem borzolja a saját idegeit. Precíz, tárgyilagos.

            A válaszlevél olvastáig, ha valaki megkérdezte, hogy hová jártam középiskolába, hol érettségiztem, mindig azt mondtam, Aranyos vagyok. Így, jelen időben. Valahányszor elmentem a Sashegy lábánál, mert azért jó néhányszor járok arra a 61-es villamossal, akkor gondolatban mindig megsüvegeltem egykori iskolámat. A levél óta az előbbi kérdésre a válaszom, hogy az egykori Arany János Gimnáziumba jártam.

            Amikor 25 éves volt az Arany, 1979-ben, akkor valahogy, hogy hogyan, már nem emlékszem rá, de szerét ejtette az akkori iskolavezetés, hogy széles körben ismert legyen, miszerint megünneplik ezt a jeles évfordulót. Kétnapos volt a megemlékezés, szombaton a MOM Művelődési házban volt egy ünnepi műsor, míg vasárnap nyitva volt a gimnázium. Ott voltam, találkoztam osztálytársakkal és iskolatársakkal. Az ötven éves évfordulóról már csak véletlenül és utólag értesültem, és amúgy sem volt nyilvános ilyen széles kör számára, magyarul, inkább csak az akkori „hírességek” kaptak feltehetően meghívót, értesítést az eseményről. És most itt tartunk. Bosszant? Igen, vagy talán. De elkeserít. Főleg, ha az ember elgondolja, hogy mit lát amerikai filmekben az amerikai például iskolai közösségekről. De az egy más (nem mindenben, de ebben talán követendő) világ.

            Patkó Lajos igazgató úr 1986-ban végezte az egyetemet, tehát akár még az is lehet, hogy 1962-ben született. Amikor mi érettségiztünk. Ez kb. egy emberöltőnyi eltérés. Úgy tűnik, ő egy más világ gyermeke.

Fru77 Creative Commons License 2009.08.26 0 0 2301
Tisztelt Mr. Robinson!
 
Van egy olyan érzésem, hogy Ön egy osztályba járt édesapámmal, Turák Rezsővel. Születésnapi meglepetésként a család úgy gondolta, hogy összeállítunk egy fotóalbumot élete fontos állomásairól. Találtam kettő - Ön által feltöltött - képet, melyen Édesapám is megtalálható. Nagyon tetszett mindkét kép.
 
Érdeklődnék, hogy van-e még fényképe ebből a korszakból, esetleg olyan, melyen Édesapám is látható, és ha igen, akkor el tudná-e nekem küldeni, vagy fel tudná-e tölteni őket ide. Édesapámnak biztosan nagy meglepetés lenne.
 
Remélem célt ér üzenetem!
Előre is köszönöm,
Fru
Peppers Creative Commons License 2008.07.01 0 0 2300

Oh, que romántico...! Ráadásul pont egy osztálytársnőét...! Ráadásul pont annyi év után...! És ráadásul annyi nő közül...! Mert ha én ismerem, akkor az bizony már annyi év, és ha jól tippelek, akkor az bizony annyi nő. :)

 

Autós focistákkal viszont mit kötekedöl? Azok nem emberszabásúak.

 

A múltkor (=másfél éve), egy este hirtelen ötlettől vezérelve benéztem a sportcsarnokba, éppen röplabdásokkal találkoztam, ők jó fejek voltak.

 

Vagy a röpisek is oda parkolnak?

 

Jobbulást, és remélem, hallok még felőled! :)

Előzmény: Pali bá (2299)
Pali bá Creative Commons License 2008.07.01 0 0 2299

Kedves Peppers!

 

Elismerem, egy kissé lemaradtam a szervezéssel. :) De jelen pillanatban örülök is, hogy most a nyári szünet miatt ezt úgysem tudnánk összehozni, ugyanis vízisí imitáció közben sikerült enyhén megszaggatnom a térdem oldalszalagját, így még hosszú hetekig erősen sántítok. De megígérem, hogy szeptemberben elkezdem szervezni.

 

Az iskola áll, sőt nagyon szép amióta felújították a homlokzatot. Jelen pillanatban az egyetlen problémám az Arannyal kapcsolatban az, hogy a focisták, akik bérlik a termet és a műfüves pályát állandóan a kapunk és a garázsunk elé parkolnak. Amikor rájuk szólok, akkor közlik, hogy nem maradnak sokáig és egyébként is csak sportolni jöttek. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy ha már úgyis sportolni jönnek, akkor vajon nem férne -e bele 30 méter séta a sarki bolttól, ahol rengeteg parkolóhely van. Hát így szórakoztatjuk egymást. De tényleg nem értem, hogy miért elengedhetetlenül fontos behajtani egy 80 m hosszú zsákutcába és mindenáron ott parkolni.

 

És hogy egy kedves kis apróságot is megosszak veletek: egy Peppers által is ismert kosaras barátunk tavaly a gyümölcsösben kérte meg volt osztálytársnője kezét. Hát ilyet is tud az Arany. :)

Előzmény: Peppers (2298)
Peppers Creative Commons License 2008.07.01 0 0 2298

Pali bá, nem vagyok képes elhinni, hogy a Boston előbb találkozott a Lakersszel újra az NBA-döntőben, mint hogy mi találkoztunk volna az Arany kosárlabdázóinak ifjabb nemzedékével! :>

 

Az ablakodból kinézve áll még az iskola egyébként? Komolyan kérdezem.

Előzmény: Pali bá (2133)
Suppiluliumas Creative Commons License 2007.05.24 0 0 2297
Igen, a történet nem tegnap kezdődött.
Előzmény: Peppers (2296)
Peppers Creative Commons License 2007.05.24 0 0 2296
Lásd előzmény.
Előzmény: Peppers (2094)
Suppiluliumas Creative Commons License 2007.05.23 0 0 2295
bocsi, nem lett túl elegáns a link
Suppiluliumas Creative Commons License 2007.05.23 0 0 2294
Beiskolázási időszak lévén a kerület kiadott egy füzetet Iskolások leszünk címmel. Ebben a kerületi általános iskolák hirdetik magukat. Érdemes megnézni, melyik hány oldal erejéig veszi a fáradságot, hogy meggyőzze az érintett szülőket. Megjegyzem, érintett szülő egyre kevesebb van, tehát az elsős beíratás húsba vágó kérdés.Ihol a füzet pdf-ben
Mr.Robinson Creative Commons License 2007.04.17 0 0 2293

Jó hír!

 

 

Hosszú volt a szünet, bár nekem sem jött elő semmi...

Üdv.

Mr.Robinson

 

 

Előzmény: gyoszi (2292)
gyoszi Creative Commons License 2007.04.17 0 0 2292
Ma , a "Ki nyer ma" c. műsorban, szerepelt Urbán Rudi barátom.
Természetesen, mindent tudott köhüljegyzékszámostul.

Üdv:gyoszi
Előzmény: Mr.Robinson (2290)
tapiocatundra Creative Commons License 2007.04.10 0 0 2291

Már nincs mire emlékeznetek ? 

 

A "focisfotón" rajta vagyok én is.....

 Szió

Előzmény: Mr.Robinson (2290)
Mr.Robinson Creative Commons License 2007.03.12 0 0 2290

Aber was......... én fontoskodtam túl ....  sőt  okoskodtam  itt......bocs.

 

Tényleg..... köpködött a Rusznyák Péter. Felidézted és még a ferdén tartott feje és félre huzogatott szája is eszembe jutott.

Ami a "rendkívüli"  beszámolókat, tétel ismertetéseket  illeti,már a mi időnkben is  pedagógiai eszközei részei voltak.

Most, hirtelen,  szivessen venném ha jönne szembe valahol a tanári előtt, a kék köppenyében és nem nézne  rám  csak ha köszönnék.

Kicsit szomorú férfinek gondoltam mindig.

 

 

Előzmény: Peppers (2289)
Peppers Creative Commons License 2007.03.12 0 0 2289

(Úgy látszik, a viccesnek szánt "komonista" szösszenetet most már életem végéig nem fogom lemosni magamról.)

 

Rusznyák valóban monoton hangon adott elő, ellenben a nyála fröcsögött közben. Ezt a vegetatív apróságot leszámítva jó csóka volt, kifejezetten bírtam.

 

Példának okádék rendszeresen (talán 2 hetente?) tartott órarenden kívül, hajnali 7 és 8 között olyan szeánszokat, ami abból állt, hogy két kiválaszott embernek felelnie kellett. Elég komoly megmérettetés volt, hiszen eleve nem szokásos 20-25 percig felelni, pláne hajnalban, 30 másik nebuló előtt. További csavar volt a történetben, hogy semmilyen indok, betegség, felmentés nem számított, ha nem voltál ott, viszont te feleltél volna, Rusznyák bevéste az elégtelent. Mindezt úgy indokolta, hogy tanuljuk meg: vannak az életben olyan helyzetek, ahonnan nem lehet hiányozni.

 

Az egész eljárás abszolút nem volt eurokonform, viszont rendkívüli pedagógiai értéke volt. Számomra az egyik leginkább maradandó élmény, amiben 11 év tanórára járás alatt részesültem az Aranyban.

Előzmény: Mr.Robinson (2288)
Mr.Robinson Creative Commons License 2007.03.10 0 0 2288

Rusznyák Pétert én is szerettem, bár attól a monoton előadástól minden órán az elalvással kűzködtem.Kifejezetten jó embernek tartottuk, a sok gyerekével együtt.

Vigyázott mindig a "távolság betartásásra" soha nem privatizált és nem fontoskodott.A komcsi előéletéről, érdekes de nem hallotam akkoriban semmit.

Apropos komcsi: franciában ugye a leírt u kiejtve ü . Az inkriminált szó kommun kiejtve kommün. A magyar viszont mindent vagy majdnem mindent úgy ejt ahogy írja. Magyarul tehát,..... nos? Kommunista. No Ó..

Mr.Robinson

Előzmény: Peppers (2283)
jacint70 Creative Commons License 2007.03.09 0 0 2287
Ja, a szocialista erkölcsé... Ezzel most nem politizálni akarok, csak eszembe jutott az az eset, amikor megtiltották, hogy a szünetben kimenjünk a közértbe... Sőt valóságos kóla kommandó lett felállítva, ennek megakadályozására... A kicsiknél ez nyilván érthető, de azért tizennyolc évesen már tök nevetséges volt, az állampolgári jogok korlátozásáról már nem is beszélve...
Előzmény: Peppers (2285)
jacint70 Creative Commons License 2007.03.09 0 0 2286

Hú, nem olvastam vissza, de mintha Neked lenne pedagógus végzettséged...

 

Szerintem is mind igaz, amit írsz. De vajon mi köze ennek ahhoz, hogy a matekórán soha nem tanított helyesírást értékeljük egy matekdolgozatban? (Vagyis hiába helyes a feladvány megfejtése, ha helyesírási hibát vétesz, az pontlevonást jelent.)

 

Erre két érvet tudok mondani, egyik sem túl tudományos, és még én sem biztos, hogy egyetértek vele:

1. Fizikadolgozatnál is pontlevonás jár az összeadási hibákért, pedig az összeadást

    nem a fizikatanár tanítja...

2. Ha előre tudod a feltételeket akkor erre is lehet készülni, ez is része a

    követelményeknek...

 

Bár szerintem inkább az lett volna a helyes, ha kijavítja a hibákat, de ezért nem von le pontot... Így leginkább olyan szaga volt a dolognak, hogy neki ez a hobbija, ettől hülye...

 

Említhetném Horváth Vilmos orosztanárt, akinek a mániája a melléknévragozás volt...

Az, hogy valakivel tudjunk is beszélni, mondjuk egy étteremben tudjunk kaját rendelni, az abszolút nem volt cél...

Előzmény: Peppers (2284)
Peppers Creative Commons License 2007.03.09 0 0 2285

Az erkölcs bajnokai voltak a velünk foglalkozó pedagógusok, ezt mindig is tudtam! :)

Előzmény: jacint70 (2280)
Peppers Creative Commons License 2007.03.09 0 0 2284

Szerintem is mind igaz, amit írsz. De vajon mi köze ennek ahhoz, hogy a matekórán soha nem tanított helyesírást értékeljük egy matekdolgozatban? (Vagyis hiába helyes a feladvány megfejtése, ha helyesírási hibát vétesz, az pontlevonást jelent.)

 

A pedagógiai értékelésnek van egy olyan alapvetése, hogy annak a megtanulását értékelem, amit megtanítottam.

 

Egész döbbenetes, hogy ezt a nagyon egyszerű alapvetést mennyire torz formában alkalmazták a suliban. Gaál Éva csak az egyik, anekdotikus példa, ami valahol talán még mókás is. Nekem nem lett emiatt rosszabb jegyem, de máig emlékszem azoknak az osztálytársaimnak a felháborodására, akiknek igen. Szerintem jogos volt.

Előzmény: jacint70 (2281)
Peppers Creative Commons License 2007.03.09 0 0 2283

"Kommünista" lett volna? Még az is lehet...

 

Nem akartam komcsizni (főleg Rusznyák esetében nem, lásd a legendát), ezért írtam inkább viccesnek szánt formában.

 

Előzmény: Mr.Robinson (2279)
jacint70 Creative Commons License 2007.03.09 0 0 2282
matekfaxt=matekfakt
Előzmény: jacint70 (2280)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!