Igazgató bácsi...
Gondolatok az Árnyasban
Először visszafelé haladva, hogy aztán visszatérjünk a jelenhez.
Kb. két hete láttam egy filmet, amelyet pár nappal-héttel korábban vettem fel, és amelyet annak idején is láttam. A filmben többek között négy főiskolás lány játszott az 1960-64-es évfolyamból: Polónyi Gyöngyi (szegény most halt meg áprilisban, talán három nappal a 70. születésnapja után), Béres Ilona, Tordai Teri, valamint Halász Judit, illetve akkor még, a film főcíme szerint Halász Jutka. Aztán szerepeltek a filmben Bodrogi Gyula, Páger Antal, Komlós Juci, Földi Teri, Mendelényi Vilmos, Mécs Károly, meg persze még sokan mások. A filmet Keleti Márton rendezte, és a címe Esős vasárnap. A film 1962-ben készült, és akkor harmadikos gimnazista lányokról szól.
A filmet nézve az ember látja az akkori buszokat, trolikat, villamosokat, kirakatokat, eszpresszót, meg ki tudja, mi mindent. Látja a tanteremben a tanári asztalon a tintatartót, és látja az 1962-es Ki mit tud TV-adásainak néhány jelenetét, a Gézengúzokat, azaz Koncz Zsuzsát és Gergely Ágit, meg Hacki Tamást látja és hallja fütyülni. És látja és érzi az akkori idők kultúráját, viselkedéseit, szerelmeit és bánatait, és arra gondol, hogy de hiszen ezek a lányok éppen az ő szerelmei, ezek a gondolatok és érzelmek az ő gondolatai és érzelmei, hiszen ő is ebben az időben élt és érzett és gondolkodott középiskolás diákként. És hallja, hogy mi a legfontosabb egy osztály életében, egy osztályban mint közösségben. Az őszinteség. Ami azért néha akkor és ott is megbicsaklik. És elgondolkodik és elámul, hogy mit és mennyit és hogyan változott a világ az eltelt ötven év alatt. Nem lett sem jobb, sem rosszabb, csupán más lett. És nagyon más. Csupán apró példa, hogy akkoriban a lányok ültek a buszon-villamoson, és a fiúk álltak, ma a fordított felállás a tipikus.
Aztán haladjunk visszább az időben.
Nézzük, hogyan gondolkodik Móricz Zsigmond és Ady Endre egykori iskolájáról. Előbb Móricz. Kiemeltem néhány gondolatát, ezek vastagítva vannak.
Bár sokat olvas és az önképzőkörnek is tagja, nem érzi jól magát az iskolában, rosszul tanul, hatodikban három tárgyból áll bukásra.
1930. május 11-én tartott beszédet régi iskolájában.
"Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt tanár urak, nemes tanuló ifjúság!
Most ahogy itt állok önök előtt, érzem bizonyos felelősség van rajtam! ...Én Sárospatakon, a kollégiumban csak ott kezdhetem a szót, ahol 34 éve abbahagytam: én itt csak mint rossz tanuló jelentkezhettem. Három csikóval mentem el innen, nem tudok szabadulni a lelki kényszertől, hogy bevalljam, hogy engem ez a három csikó hozott vissza. Ezt a három fékezhetetlen paripát letagadni vagy szépítgetni, olyan dolog volna, ami nem illenék egy valahai pataki diákhoz. ...Kutya nehéz iskola volt abban az időben ez a pataki kollégium. Jó nehéz iskola volt, szép iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de nehéz egy iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon. Pedig diákkoromban két dologhoz nem értettem. Egyik, hogy megtanuljak valamit. Másik, hogy előadjam, amit tudok. Ma sem értek egyikhez sem. Nincs memóriám és nincs szónoki képességem.
Az én tanulási módszerem nem vált be. Nekem ugyanis egyéni módszerem volt. Én szeptemberben egyszerre végigolvastam az egész tananyagot, az összes tankönyvet, amit a Trócsányi könyvkereskedésben meg kellett venni, s azzal tudottnak vettem az egészet és külön forrástanulmányokba merültem. Emlékszem, egyszer hat zöld fedelű könyvet cipeltem a hónom alatt negyedikes koromban. Meglát a kollégium hátsó kapujánál Kovácsy tanár úr s azt kérdi: - Hát te mit viszel, fiam? - Macaulay - mondtam ártatlanul. - Azt nem úgy ejtik ki, hanem Mé-ko-li! Ez a Mékoli az én legnagyobb pataki emlékem. Ő ábrándított ki Jókaiból. Addig ugyanis szenvedélyes Jókai olvasó voltam. Tizennégy éves koromra legalább hetven kötetét elolvastam, de Mékoli hallatlan arányú történelme utána a skót világ romantikája s egzakt igazsága után nem kellett többet a regény csillogó játéka.
Egyszer betévedtem a görög szobrok gipszöntvényeivel zsúfolásig töltött termébe. Megbabonázott a görög szobrászat. Pasteiner Gyula nagy művészettörténetét akkor egy évig tanultam, az ötödikben. Még ma is ez az alapja műtörténelmi érzésemnek és ízlésemnek. Aztán különös hálával tartozom Csontos tanár úrnak, aki temperamentumos és nagy fantáziájú történelmi előadásaival a magyar história s különösen Mátyás király szerelmesévé tett, pedig ecsetelte, hogy Mátyás ágyút szegeztetett az országgyűlésnek, úgy szavaztatta meg az adót. Már akkor elhatároztam, hogy megírom Mátyás királyt. Ha Isten segít, még talán meg is teszem. Ilyen emlékek rajzanak fel bennem az öreg kollégium várszerű boltjai alatt. - És a vár! Mennyit kerülgettem a tömör romokat, lesve a Rákóczink szerencsecsillagát. ...Első honoráriumomat is itt kaptam. Szüleim háza nagy diáktanya volt. Egy karácsonykor felszólított egy jogász lakónk, hogy írjak neki egy szerelmes verset. Mélyen lenéztem ugyan e könnyű múzsát, de azért megírtam. Karácsony után, mikor visszajöttek a diákok, este disznóságot vacsoráztunk.
Egyszer csak azt mondja édesanyám: - Tudjátok-e, mit eszünk? Zsiga kapta valami versért. ...Tanítványom is volt. Egy borsodi gyerek, olyan kemény kis fickó, aki megtette, hogy néhány napi vakációt csináljon magának, tüzes dróttal sebeket égetett a kezén, s azt mondta, hogy veszett kutya marta meg. Kun Zoltán dr. úr kiégette a sebeket s azt mondta: eredj órára! El lehet képzelni, egy ilyen tatárral mennyit kellett harcolni, hogy eredménye legyen. Hol volt nekem időm, hogy a napi penzummal foglalkozzak! Szóval, ha az ember soká firtatja, kiderül, hogy az aranyos diákélet voltaképpen szegény fiúknál már ugyanolyan erős életharc, mint a felnőtteké. Egyszerre három urat szolgálni: az iskolát, az életet és a saját belső, öntudatlan fejlődést - az ritkán egyeztethető össze. Harmincnégy év telt el azóta. S én ezalatt kivételesen nehéz és harcos életet éltem végig. De annál nagyobb izzásban sohase voltam, mint az itt töltött két és negyedév alatt. Az ember egész életében azt az életvonalat folytatja, amit 12 és 18 éve közt kezdett. Ez a jellem kialakulásának kora. És a lelki erők ébredésének s a szellemiség megnyilatkozásának ideje. A szenvedés többet ad az embernek, mint az öröm. Ilyenformán én sokat köszönhetek a pataki iskolának.
Amit azóta, mint író csináltam, annak gyökerei innen indultak el. Itt tanultam a történelmet oly végtelen nagyra becsülni. Mert minden perc az előző folytatása és minden élet az előző életek folytatása. A Patak felett futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra. S az a határtalan irodalmi szellem, amely ebben az időben itt uralkodott, rendkívül kedvező volt egy leendő író számára. Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken. A Kazinczy házához kivittek bennünket Széphalomra s ez egy életre elhatározó befolyást gyakorolt rám. A Tompa Mihály, az Erdélyi János s mindezek fölött a Kossuth Lajos lelke égetett és gyújtogatott itt. ...Itt tanultam meg, amit azóta vallok, hogy az élet és az írás ugyanaz és egy. És hogy számorva mindenesetre az élet: az írás.
Az hódalomnak végtelen nagyrabecsülése, szenvedélyes akarása és boldog kielégülése volt az, amit én itt megkóstoltam. S így ma már csak szeretettel s hálával emlékszem a bodrogparti Athénre, ahol minden kő a magyar históriát s minden hagyomány a magyar irodalom rajongását lehelte. A tömör kollégium, a nagykönyvtár gyönyörű terme a százezernyi könyvel, a döbbenetes hatású vár és az egész szellemi élet, mely itt élt és lihegett, a szellemi munkásság dicsőségére tanított. Még a szinte tragikus összeütközés is, amelyet magam idéztem magamra, áldásossá és hasznossá lett későbbi író életemre."
Ki látott engem? (1914)
Üzenet egykori iskolámba
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.
S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Ady Endre
Aztán, már visszatérve a mába, néhány héttel ezelőtt egy páran beszélgettünk az osztálytalálkozóról, és felvetettük, hogy jó lenne egy részét az egykori falak között tartani, egy picit körülnézni a jól ismert épületben. Ez nem ördögtől való, a lányomék is egykori gimnáziumukban tartották a teljes osztálytalálkozót; magam egy rövid ideig középiskolában tanítottam, ma is hívnak néha osztálytalálkozóra, és több alkalommal is az egykori iskolában kezdik az összejövetelt, sőt, volt olyan, hogy maga az iskola jelenlegi igazgatója kezdeményezett néhány kerek évfordulóst találkozót. Csaba levelet (emilt) küldött egykori iskolánkba, amire válaszolt az iskola mai igazgatója. Íme a levél és a válasz:
From: Körmendy Csaba [mailto:kormendy.csaba@freemail.hu]
Sent: Wednesday, May 16, 2012 2:06 PM
To: ajgm@aranyj.hu
Subject: érettségi találkozó
Patkó Lajos Igazgató részére!
Tisztelt Igazgató Úr!
Az Arany János Gimnáziumban 1962-ben végzett IV./b. osztály, - az érettségi 50. éves évfordulóját – 2012 június 16-án (szombaton) tartja a kora délutáni órákban. Ebből az alkalomból szeretnénk meglátogatni – minden protokollt vagy ünnepséget mellőzve – a Gimnáziumot ill. a volt osztály termünket, amennyiben ez lehetséges. Innen mennénk egy közeli étterembe a vacsorára kb. fél óra múlva.
Szíves válaszát várva a lehetőségeinkről, üdvözlettel
Körmendy Csaba
1203 Budapest
János u. 31.
From: AJGM [mailto:ajgm@aranyj.hu]
Sent: Thursday, May 24, 2012 12:36 PM
To: 'Körmendy Csaba'
Subject: RE: érettségi találkozó
Importance: High
Tisztelt Körmendy Csaba!
Szívből gratulálok az évfordulóhoz.
Sajnos iskolánk őrzését a hétvégén – anyagi okokból – nem tudom megoldani, ezért ezen a szombaton is zárva lesz az iskola.
Üdvözlettel:
Patkó Lajos
Igazgató
Arany János Általános Iskola és Gimnázium
1124 Budapest, Meredek u .1.
06 30 386 6002
Szinte leállt a szívverésem. Ez az ember valószínűleg még csak azt sem tudja, mert nem is akarta tudni, hogy ez az osztály kollégista, bentlakó osztály volt, ezeknek a nebulóknak ez az iskola, az akkori Arany János 12 évfolyamos Iskola és Nevelőotthon több volt, mint egy iskola, mint egy oktatási intézmény, ahol hétfőtől szombatig (mert akkor még a szobat is munkanap volt) és szeptembertől júniusig reggel 8-tól déli 1-ig (mert akkoriban még naponta öt darab ötven perces óra volt) eltöltötte az idejét az ifjúság. Ez az épület volt az, ahol felnőtté és férfivá értünk, ahol először borotválkoztunk, ahol először fájtuk és élveztük a szerelmet, ahol, mint fentebb Móricz írta, kialakult és megszilárdult a jellemünk nagy, tán legnagyobb része, ahol verekedtünk és barátkoztunk, ahol mi egymásnak többek voltunk, mint osztálytársak, ahol szinte testvérek, néha jó, néha rossz testvérek voltunk, ahol együtt voltunk éhesek, és együtt horkoltunk és sírtunk és nevettünk, és ahonnan együtt szöktünk ki a kápolna romjain, meg szöktünk ugyanott be. Ez az ember, bár lehet kiváló tanár és igazgató, de nem ért semmit. És ez fáj. És ekkor megnéztem az iskola honlapját. Kb. másfél hete, már június közepén, többek között még azt olvastam, hogy (majd, júniusban olvasva) május 31-én meglátogatja az iskolát az Abel-díjas egykori diák, Szemerédi Endre. Jó, azóta már múlt időbe került ez a hír. De megnéztem az iskola hírességeit. Mert ilyenek is vannak a honlapon. Íme a teljes lista:
Hírességeink
Ezen az oldalon olyan hírességek szerepelnek, akik hosszabb vagy rövidebb ideig iskolánk tanulói voltak. (Folyamatos fejlesztés alatt)
Auth Csilla - énekesnő
Básti Juli - színművész
Baumgartner Zsolt - autóversenyző
Geszti Péter - szövegíró, zenész, reklámszakember
Hajdú Attila - válogatott labdarúgó, szakkommentátor
Lux Ádám - szinművész
Miller Zoltán - énekes, színész
Németh Lajos - meteorológus
Schnell Ádám - színművész
Szemerédi Endre nem híresség. És nem híresség például Ginsztler János, aki előttünk egy évvel végzett, és akiről annak idején az a hír járta, hogy már akkor, gimnazistaként, három vagy négy nyelven beszél. Miközben mi a két nyelvvel is kínlódtunk. Ginsztler János a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az egyetem rektorhelyettese volt, Széchenyi-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Mérnökakadémia alapító tagja, egy időben főtitkára majd elnöke a szervezetnek. És nem híressége az iskolának egy Ferenczy-díjas üvegművész sem. És még bizonyára, és remélhetőleg, akadnának jónéhányan mások, az iskola volt diákjai, akik vitték valamire, amitől híresek lettek, és amivel az iskola hírét-nevét öregbítenék. Hát én úgy gondolom, hogy a honlapon lévők nagy többsége a nem híresség. Azok (nem mind, de néhányan) celebek, de nem hírességek.
Patkó Lajos igazgató úr levele rövid és tömör. Lényegre törő. Száraz, a puszta tényeket rögzítő. Nincs benne alternatíva, lehetőség, töprengés. Hogy például mi lenne, ha megfizetnék ezek az öregdiákok az iskolának a pedellus munkaidőn kívüli, túlmunkaként végzett tevékenységét, hogy szombaton délben kinyitja az iskolát, és körbevezeti a múlton elmerengeni akaró jóembereket. Hogy esetleg lehetne egy szerződést kötni erről, hogy minden hivatalos legyen, hogy minden rendben legyen, hogy az ÁFA-t is megfizessék ezek a jövevények, hogy aztán az APEH, párdon, a NAV se köthessen bele az ügyletbe. Nem, az igazgató úr ilyenekkel nem borzolja a saját idegeit. Precíz, tárgyilagos.
A válaszlevél olvastáig, ha valaki megkérdezte, hogy hová jártam középiskolába, hol érettségiztem, mindig azt mondtam, Aranyos vagyok. Így, jelen időben. Valahányszor elmentem a Sashegy lábánál, mert azért jó néhányszor járok arra a 61-es villamossal, akkor gondolatban mindig megsüvegeltem egykori iskolámat. A levél óta az előbbi kérdésre a válaszom, hogy az egykori Arany János Gimnáziumba jártam.
Amikor 25 éves volt az Arany, 1979-ben, akkor valahogy, hogy hogyan, már nem emlékszem rá, de szerét ejtette az akkori iskolavezetés, hogy széles körben ismert legyen, miszerint megünneplik ezt a jeles évfordulót. Kétnapos volt a megemlékezés, szombaton a MOM Művelődési házban volt egy ünnepi műsor, míg vasárnap nyitva volt a gimnázium. Ott voltam, találkoztam osztálytársakkal és iskolatársakkal. Az ötven éves évfordulóról már csak véletlenül és utólag értesültem, és amúgy sem volt nyilvános ilyen széles kör számára, magyarul, inkább csak az akkori „hírességek” kaptak feltehetően meghívót, értesítést az eseményről. És most itt tartunk. Bosszant? Igen, vagy talán. De elkeserít. Főleg, ha az ember elgondolja, hogy mit lát amerikai filmekben az amerikai például iskolai közösségekről. De az egy más (nem mindenben, de ebben talán követendő) világ.
Patkó Lajos igazgató úr 1986-ban végezte az egyetemet, tehát akár még az is lehet, hogy 1962-ben született. Amikor mi érettségiztünk. Ez kb. egy emberöltőnyi eltérés. Úgy tűnik, ő egy más világ gyermeke.
