Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
motto: "Fabicsakkal is ölhetni!" (ősmagyar közmondás)
Akkor nézzünk egy rendes ősi fabicsakot. Persze a bemutatott késjellegű eszköz anyagának növénytani besorolása a fűfélék közé teszi, de ilyesmivel már ne zavarjunk meg egy végtelenül egyszerű értelmet.
A PTA Késmúzeum BASZKI (Bambusz Alapú Szerszámok és Kések Intézete) részlege végre egy igazi elkalandozó-magyari ősbicsakkal gyarapodott. Az ajándékba küldött eszközért hála és néhány üveg tokaji illeti a Popópuki szigetek öreg királyát, Kukinekinuku -t. A legendák szerint magyar vér is van benne, hiszen ősei jóízűen elfogyasztottak egy véreshurkát, amit egy magyar hittérítő receptje alapján és a hittérítő felhasználásával készítettek. De ez már egy másik történet lenne...
A rendszeres múzeumlátogatók tudják, hogy Szúrágta szigetén (ma Szumátra) garázdálkodó nagyfa-szú* minden fát szétrágott, ezért amikor Pál vezér törzse** a szigeten kalandozott, kénytelenek voltak fűből készíteni a késeiket. Mert addigra már nem maradt egy vasuk se. Mikor az így készült késeket megmutatták a bennszülötteknek, azok bambán tátott szájjal csodálkoztak. "Bambulsz?" - kérdezték a palinézők. A kérdés alapján a nagy, kemény füvet a bennszülöttek bambusznak kezdték nevezni. És úgymaradtak. De hogy miképpen került Szúrágtáról Popópukira a bicsak, az még további szorgos kutatást kíván.
Bár a nagyfa-szú nem rágta meg a fűbicsakot, az idő kegyetlen vasfoga bizony nehéz dióként elrepült felette és le is vizelte. A restaurálás nemes művészetét a Pithec Művek végezte a műtárgyon. Közben dokumentálták is, az alábbi felvétel restaurálás közben készült. (Kép a Pithec Művek szíves engedélyével.)
Megcsodálhatjuk a régi magyar mesterek praktikus gondolkodásmódját, technikai ismereteit, pedig egy ismeretlen anyaggal kellett dolgozniuk, külföldön. Később bizonyára több példány is készült belőle barterre is, hiszen az ágyékkötős bennszülött kényelmesen tudta EDC-zni, az öntökönszúrás veszélye nélkül.
Szemmel láthatóan a mai bicskabubusok fixa ideáját is fakorszaki pontossággal teljesíti, azaz kellően középre zár. A nyél pimpelődése viszont nem volt preferencia az ősi tulajoknál. Nyilván, mert még egyik szót sem ismerték akkoriban.
A teljes egészében bambuszból készült késféle 24 gramm súlyú így még manapság is alkalmas*** EDC-re, akár zokniban, akár combfixben, ha a fémmentesség előírás. Méreteit tekintve a penge hossza 94 mm, a vastagsága 4 mm, a bicsak becsukott állapotban 110 mm.
motto: "... amikor a mindent átütő lándzsa találkozik az átüthetetlen pajzzsal..."
Ukrán csodaszarvas. ;-) Semmi extra bűvészkedés, egy jóféle gépkocsi laprugóból gondosan kimunkált kés, ügyesen videózva hozza ezt az eredményt. Szergej gyártja a tankhámozókat... :-)))
A Pithec Műveknél is készült egy emlékkés Sir James Hopwood Jeans születésnapjára 5 mm-es laprugóból, hidegmegmunkálással, még valamikor '18-ban.
nekem volt sok éve egy s30v pengés bicskám, akitől vettem az ilyen penge anyaggal egy 6os csavart átvágott vele úgy hogy szinte meg sem látszódott ennek gondolom elég nagy élszöge lehet azért bírja ennyire, egy kocsi ajtót a 440c pengével átütöm/vágom úgy hogy nem csorbul ki edzést se tudom hogy csinálja lehet van egy felületi cementálás ami miatt kemény a felület mint a szuronyoknak közben meg nincs az egész penge törékenyre edzve mert gondolom nem japánból exportálja a tamahagane-t
Üdv milyen anyagból van egy olyan kés ami át tud szúrni egy kocsi ajtót. A hegye ez után nem lesz Tompa. Az éle kibirja, ha vésőnek használják egy 2 mm es acél tábla vágott élén. És utána papírt lehet vele vágni?
Jó kis ausztenites saválló papírvágó. :-) A borítékok visítva menekülnek előle, sőt még egy önvédelmi A4-es* sem tud neki ellenállni! Eredetileg a 008-as ügynök eszköze volt.
De erről részletesebben majd egyszer, valamikor, ha a kor, és/vagy a kór közbe nem kottyant...
* Már aki emlékszik még a rettenetesen okos profi "szakértő" önvédekező javaslatára. ;-) ** Akik meg tudják fejteni, hogy milyen szerkezetek darabjaiból készült a késtartó, azok egészségére a PTA igazgatója - per kopf - megpisszent és elfogyaszt egy-egy dobozos zsömlét.
KKK, a keralai kicsi kés. Dr. Nemoda Buda, a hazánkból elszármazott, a Budista* tanokat kutató külsős munkatársunk jelentkezett ezzel a csakranyelű kiskéssel. Elmondása szerint, amikor megérkezett azonnal megérezte India Szent Szellenetének "illatát", de ez már egy másik történet lenne...
Rövid kutatás után máris ráakadt erre, a Késmúzeumból még hiányzó kicsi csodára. Valódi indio-indiai "hétcsakra", szakrális gyártmány Keralából. Feltételezhető hogy a hozzájuk közeli Liliput kereskedőinek szánták, plusz ajándékként árukapcsolással egy Budista hittérítőt, ahogy ez világszerte szokás. A kiskés eléggé törpös, így a PTA Késmúzeum TÖKI részlege (Törpkéskutató Intézet) veszi állományba.
A 2 mm vastag penge 37 mm hosszú, mikrofogazott, az oldalán pedig tapadásgátló recézéssel van ellátva. A kialakítása alapján, a megfelelő méretű felhasználó esetén univerzális EDC eszköz is lehet.
Az eszköz 33 mm-es markolata a hét csakra színes ásványaival és az ezzel harmonizáló hétágú csillaggal ékített. Vannak területek, ahol ezeket a szimbóleumokat mindkét emberi nem, nő és férfi képviselői szellemvédelmi célból viselik. Az egyéb, úgynevezett genderlények szokásainak vizsgálatát nem tartalmazza a PTA kutatási profilja.
Szakrális tárgyról lévén szó, a gyakorlati vágáspróbák elvégzése az istenek** kísértésének felelt volna meg, így csak a Késfelmutatás szertartását végezte el a vizsgálóbizottság. Ezen a keralai kicsi kés tökéletesen teljesített.
* Buda herceg, a budizmus vallásának alapítója. Nevét a német ráhatás-területeken Buddhának írják-ejtik. ** A PTA igazgatótanácsa nem merte felvállalni az írott történelem során előfordult több mint 5 000 isten egyikének sem a haragját.
Egy elpékesztően optimista többezer évben gondolkodó motto-nóta után, a jelek szerint sokkal korábbra várható büdös valóság...
A 2060-es évek praktikus számítógép felhasználása. A HDD lemez, kiegészítve némi bakelit*-hanglemezzel, cd-lemezzel, NYÁK-lap darabkával és egyéb, akkorra már feleslegessé és/vagy értelmetlenné vált apróságok újrahasznosításával. Kis képes tanulmány a jövő utóembereinek** megsegítésére.
A kés jellegű eszköz*** tulajdonképpen univerzális, a gyíkbőrtől kezdve a macskaszalonnán át a papírig bármit vág. Borítékbontásra és borotválkozásra viszont az alakjából adódóan már csak engedményekkel lenne alkalmas, de ilyen felhasználásra akkor már csak a nagyon aggok fognak emlékezni.
De egyelőre maradjunk a jelenben. A méretek alkalmazkodnak a lehetőségekhez, a pengevastagság 0,8 mm, az élhossz 120 mm, a szúráshossz nem igazán értelmezhető, de mondjuk puha anyagba benyomva kb. 50 mm lehet, az egész késhossz 145 mm.
* Tudom, polivinil-klorid, de a közész bakelitnek nevezi. ** Kvázi emberszublimáció, gyakorlatilag az, amikor az előemberből, az emberi fázis kimaradásával hosszú idő után, a kiindulási fázisnak megfelelő, ugyanolyan fejletlen utóember lesz. Ezek mennyiségi gyarapodása már érezhetően megkezdődött. *** Inuit ulu, kecsua tumi, nepáli kartika, olasz mezzaluna, meg még a fene tudja hány helyen és nyelven ismerik és használják ezt a praktikus ősi pengeformát.
Újabb történelmi kés, ezúttal egy ógörög rövid rövidkard került a PTA tulajdonába, ami annyira rövid, hogy az már kés*. A hopliták EDC-je. Az eszköz tudománytörténeti érdekessége, hogy egy i.e. VIII. századi szkíta kurgánban találták. Az alsó rovott nyélfelirat szerint "Irmag, az ourgoi" lehetett a tulajdonosa, aki a felső, nyélvégi pajzsok lambda vésete szerint Lakedaimonban (Spárta) kapott kiképzést. A görög és szkíta nemzetközi kapcsolatok virágzásáról Tuthiphingész, a híres görög történetíró is megemlékezett hagyományteremtő művében, a Kólikában.
Tuthiphingész szerint ezek az atlantiszi orichalcum pengével szerelt kések a Spártai Árész Gümnaszion iskolai tanszereihez tartoztak. Már a felvételi alkalmával szerepet kaptak. A homokos tengerparton görögülésben** elhelyezkedő jelöltek első feladata az volt, hogy a kést lábuk között minél mélyebben belevágják a homokba. A kézvédőtől két ujjnyi volt a szint. Persze előfordult már akkoriban is hogy valaki tökönszúrta magát, ők kiestek a rostán, de jó eséllyel lehetett belőlük politikus, pap vagy mehettek külföldre dolgozni háremőrnek.
A felvételt nyertek megkapták a kést, a feliratokat viszont nekik kellett később elkészíteni rá polütechnica órán. Így mindenkinek saját jelmondata volt a pengén és a kedvenc isteneit sorolhatta fel a markolatgyűrűkön.
Az iskolába, mint köztudott külföldi diákokat is felvettek, akik a görögök mellett a saját isteneiket is felvéshették a markolatra. Valószínűleg ez a kés is egy ilyen szkíta cserediáké volt, hiszen kedvenc istenének Mithrászt véste fel a markolatra. Természetesen a görög főisten, Zeusz is felírásra került, továbbá az iskola védistene, Árész és az utolsó kísérő, Hádész is.
Ügyeltek rá, hogy a spártai ifjak nehogy el-akhájasodjanak, de a testnevelés órai maximális teljesítményt a külhoni diákoktól is megkövetelték. "Ezzel, vagy ezen" volt az ifjú hoplitáknak adott pajzs-parancs. Azaz győzzön, vagy haljon, amikoris a pajzsán hozzák haza. Tehát ha az ifjú elesett a csatában, akkor a kerek pajzsán, karikába hajlítva vitték. Ez volt a hulla-hoplita*** menet.
Tuthiphingész Kólikája röviden kitér a kések rangjelzés-értelmezésére is. A hoplon formájú réz markolatgomb a sima közhoplita, a Zöld-ász jele volt, az ezüst a Tök-ász, azaz egy phalanx feje, az arany markolatgomb a sereg vezérét, Leonid-ászt****, az oroszlánbőgésűt jelölte. Tehát a spártai hadseregben, a kemény kiképzés okán mindenki ász volt.
A többezer éves eszköz vizsgálatára szakértői gárda alakult. A csillagászati értékének megfelelően az eszközön elsősorban csak vizuális vizsgálatokat végeztek. Megvizuálták a négy fő égtáj irányából, majd következett a zenit és a nadír, továbbá a radír, amivel a feliratokat tisztázták le. Ezek megfejtésén még javában hangyálkodnak. A fontosabb méretek: a penge 150 mm hosszú és 3 mm vastag orichalcum, a markolat 130 mm hosszú, 24 mm átmérőjű vörösréz, a markolatgomb ezüst.
* A xiphosz mellett egy formára azonos, csak kisebb késjellegű eszközt is hordott. ** Két betű különbséggel pont olyan, mint a törökülés. *** A kifejezés és a jelentése erősen módosult az évezredek folyamán, ebből lett a hullahopp karika (hula hoop). **** Főoroszlán, avagy oroszlánok oroszlánja.
motto: "Kuntu saghidan fi shababi."* (ősi fremen közmondás)
A Dűne. Pár év a fremenek között... Nem semmi volt...
Crys... Fremenül crysknife. A hasonló hangzás hasonló gyökeret takar, mint a korábban bemutatott krisz. Foggyökeret. Ugyanis sandwormfogból készítik. Az IdeYoda űrcirkáló által már korábban hozott múzeumi anyagban volt egy nem túl érdekes - ugyanis a fremenek rengeteget gyártottak belőle - úgynevezett kriszkés is az Arrakis (avagy Dűne) bolygóról. A fremenek hagyományai szerint a kriszkést halálveszély miatt nem szabad megmutatni senkinek, de én megmutathatom a titkot, úgyis mindenki meg fog halni aki látja. Majd egyszer, úgyhogy semmi kapkodás...
Ami különlegessé teszi az eredeti homoki környezetében bemutatott darabot az az, hogy feltehetően Muad'Dib saját kése volt, amit egyetlen darab - megmunkálhatatlanul kemény - homokféreg-fogból készített saját kezeivel. Külön érdekesség, hogy a nevezett egyén neve eredetileg Pál** volt, vagyis itt is megvan az ősmagyar kapcsolat, egy homokba szakadt*** pali törzsbeli honfitársunk.
Azon kifogásokat, hogy ez nem is EDC, az alábbi képpel kívánom cáfolni:
Aki megjegyzéseket óhajt tenni a háttérre, azt tájékoztatom, hogy dr.Pithecusné dr.Gor Ila szereti a vicceket. Különösen azt találja majd viccesnek, ha valakinek a beszólás után esetleg több füle lesz, mint foga... :-)))
* "A bird in the hand is worth two in the bush." ** Az Újbolygón felvett új neve Paul Atreides. *** A spice melange-al felspécizett Navigátorok segítségével.
Folytatva a törpéneti, fegyver jellegű kések bemutatását, most John "Hupikék" Rambotörp híres kése következik. Mint tudjuk ez etet, itat, öltöztet és megvéd a dzsungelben.
Na, akkor dobjuk fel egy kicsit az ősi, pregalambián (= Galambos Kristóf, a nagy magyar felfedező előtti) indián késtémát. Annál is inkább, mert - ahogy haladunk - nemcsak a múlt, hanem akár a nem is túl távoli jövő eszköze is ilyesmi lehet...
Megint egy emberkés. Tekintettel az évezredekkel ezelőtti rokonságra, jó cimborám, a korábban már említett Ronda Ló (ősmagyar ősi ősnevén Ménrút) a lakota-smellyfoot indiánok főnöke meglepett egy szakrális-rituális csontkéssel. Az eszköz még Shiting Bull főnök kortársa, a híres törzsi sámán, Macipucu fia, Macipacsi tulajdona volt.
A markolatvég-korong egyik oldalát a Nagy Manitu híres szent türkiz Könnycseppje díszíti, szent Csipával beragasztva. Aki hozzáér az akár szerencsés is lehet! Ez az értékes ereklye hatalmas megtiszteltetés a PTA számára. A másik oldalán a Plejádok látható, ami az indiánok fénykorában tisztelendő érdekesség volt, mára viszont már a végtelen emberi ostobaság jelképévé nőtte ki magát. Aki nem hiszi, járjon utána... Általában Macipacsi is csak levélnehezéknek használta.
A csiszolt hegyikristály csillagok mutatják az ősök tudását. Vagyis hogy volt szemük és láttak vele... És amit érdekesnek találtak, azt itt-ott meg is jegyezték a hálás utókor épülésére. Vagy az istenek kiengesztelésére. Egy-egy ilyen Plejádokkal márkázott EDC késnek pusztán a tulajdonlása is komoly tekintélyt jelentett a törzsi gyűléseken... A penge egy bő lény lábcsontja (a szűk lényé kicsi volt), a markolat jámborszarvas vagy rémszarvas, további apróságok a türkizbőrcsík, türkizkő, hegyikristály, békepipakorommal stabilizált fenyőgyanta. (... is lehetne.) A teljes hossz 193 mm.
motto: "Tudom, hogy nem rajonghat értem minden egér, Viszont én azért vagyok, hogy te ne is legyél. Ez van!" (Hofi-Koós)
Most egy érdekes, ősi magyar, honfoglalásközeli késemléket mutat be a PTA Késmúzeum MAKUKA (Magyar Kulináris Kések Alkalmazása) csoportja. Gang von Lichthof, a PTA külsős germániása juttatta el ezt a különleges eszközt a múzeumba. Egyértelmű, hogy ez is az ősi uzsonnakések gyűjteményét gazdagítja. Az egyszeri kalandvitéz kis fonott uzsonnás dobozkájában tartotta szalvétába tekerve, és ha megéhezett csak kanyarított egy falatot a nyereg alatt puhult húsból, a tisztán fémből készült kést beletörölte a szalvétába és már kalandúlhatott tovább. Tehát a kés egyértelműen EDC.
Az Óperenciás tengeren*, sőt a Szarvidéken** is túl Vészfa-liha*** területére kalandozó magyarok alapította Szólingben**** városából került elő a mostani kés. Azóta persze a nevek elkorcsultak, de még mindig felismerhetőek.
A kés pengéjébe már a germániákus név van beütve, és látszik hogy a nyél nyers öntését is egy török migráns szakmunkás, a kissé elmosódott mesterjel szerint Ali Pacca végezte, de a díszítés egyértelműen magyar munka.
A nyolc törzsfő és a kilencedik, a főtörzs***** a markolatvégen egyértelműen ábrázolt. Tehát Szólingben városát alapító kalandozóink még emlékeztek a két messzire elcsámborgott törzsre, de már a germanizmus és a törökök keze betette a lábát. Az élet végtelen körforgásának nyilai, majd a minden felaprítást túlélő szellemünk mintája a következő jelképek. Végül az együtt maradt hét törzs és a felettük világító egyetlen Nap látható.
A szép, természetes patinás penge egyszerű vas-szén ötvözet és a vizsgálatot végzők szerint - akik todományosan megkóstolták - a feliratot cáfolva, egyáltalán nem finom. Vasízű. Vágni, szúrni viszont tud, és ez a lényeg. A formája ősi birkaláb, akkoriban még csak a racka volt a birka, ma már ez nem lenne olyan egyértelmű. A szokásos nyúzóteszteket simán teljesítette. A béka nyúzásától viszont - a nevezett farkatlan kétéltű a Berni Egyezmény alapján védett személytelenség lévén - eltekintettek. A tényleges kísérleti tapasztalatok alapján a zsíroskenyeret keni-vágja, még a kopasznyakú keménytojása, az úgynevezett tikmony-teszt sem volt ellenfél.
A nyél újezüst, ami egy átverős név, mert egyrészt nem új, hanem nagyon régi, másrészt annyi benne az ezüst, mint "újmagyar"-ban a magyarság. Nomeg van benne bőven réz is. De ez már egy másik történet lenne...
A penge hossza 99 mm, ez egyes kutatók szerint egyértelmű utalás arra, hogy a kilenc törzs kilenc felé ment. A pengevastagság tőben 2 mm, a hegynél 1 mm, ez összeadva kiadja a 3-at, ami ugyebár a magyar igazság száma. Az eszköz teljes hossza 187 mm, ami állítólag utalás a lovagra és a hétfejű sárkányra, de ezt senki nem volt hajlandó részletesen megindokolni.
* Óperenciás tenger - ma Ober Enns. Aki már járt arra, az tudja, hogy a távolban feltűnnek az Üveghegyek is. ** Szar-vidék - ma Saarland. Ez nem kíván külön magyarázatot. *** Vészfa-liha - ma Westfalen. A vészfa a baj esetén megkongatandó hangjelző eszköz volt. Az ottani időjárásban hamar liha lett, így működésképtelenné vált. **** Szólingben - ma Solingen. A legbecsületesebb városunk volt. A képviselők, bizonyítandó megvesztegethetetlen becsületességüket csak egy szál ingben szólalhattak fel a városi tanácsban. Nadrág sem lehetett rajtuk, mert azon volt zseb. ***** Az ismertebbek Álmos a főtörzs és Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm törzsfők. A messzire elkalandozottak, Béla vezetésével az Undok hegységig eljutó barlangi bélák és az egész Ázsiát végigjáró és végül Óceániában kikötő Pál vezér palinézői.
motto: "Jobb ma egy túzok, és még csak nem is túlzok!" (Pithecus)
Nehogy a törpök megsertésedjenek... Inkább, sőt méginkább most nézünk egy inka EDC-kést. Egy igazán törpöset. A híres ketchupa villámharcos, Mancoba Capascod kése volt. Állítólag. Díszelgéskor használta fogolybontásra. Daliás idők... élvenyúzás... élveboncolás... magaskultúra... Manapság már nincsenek villám-, csak szivárványharcosok. És évente felvonulnak...
Chimu tumi, de a mocsikák is alkalmazták, továbbá sokan mások. Különböző célokra. A chechepuya civilizáció ketchupa nyelven csomózott zsinórkönyvtárának zsinórpadlásán találtak néhány ősi csomót, ami Yanchili és Matchcapoetse paprikaisten-ikrek tiszteletéhez is köti a késformát. Az információt és az eszközt Béla a béla, az Undok-hegységbeli barlangi bélák képviselője juttatta el a PTA-nak. Képünk valóságazonos rekonstrukció:
Egyes ortodoxok szerint a paprikaistenek hármasikrek, így ők Cheresnie paprikaistent is imádják. Mások szerint, mivel a "kétszer csíp" egy dogma, csak a szentkétség a valóságos, minden más apokrifitás. De maradjunk a késnél. A pengeforma egykoron az egész Földön elterjedt volt. Érdekes hogy mára szinte teljesen kihalt. Béla a béla szerint a helyi dzsungelben a hupivörös inkatörpök még használják lapulásra.
Mellékesen az ősi civilizáció - mint jómagam is - is adózott a paprikaisteneknek. A Santa Mierde del Jesus Mania kolostromban folytatott áskálódás során ősi csomókat találtak, még I.Spagótza inka király - a spárgaírás feltalálója - idejéből. Már a cím lefordítása is mutatta, hogy ezzel egy csomó dolgot ki lehetett fejezni, továbbá alaposan alábecsültük az adott kor tudományos színvonalát: "Capsicum annuum var. cerasiforme hatása a dihidrogénmonoxidban hőkezelt ichthyo-féléket fogyasztókra. Rövid cím: Kétszer csíp?" Döbbenet. Ez a lelet az ortodox véleményeknek megfelelő paprikahármasságot látszik igazolni. Ebből még valláskárosulás lesz... Természetesen a módosabbakat méretesebb és díszesebb késsel szívtelenítették ki.
Aztán a szél fiai meghozták nekik a vasat... No de ez már egy másik történet lenne... A fordítást a Dél-Gasztronómiai Köztársaságbeli Invino Veritas Certification verifikázta. A szöveg piramidális! Minden igaz paprikánusnak ajánlom letöltésre, a pta.ichthyo@trantor.huha címről kérhető... Az ősi tanulmányban egyébként bizonyítást nyert, valóban kétszer csíp! Elpékesztő miket tudtak a régiek!
ui: A közelgő alkalomból boldog Tavaszváró Ünnepet kívánok mindenkinek! Éljen a Főttsonka-Keménytojás-Reszelttorma örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen és sokasodjék a Nyúl!
motto: "A légy jó. Mindhalálig!" (ősi rovarevő közmondás)
A hadigarázdálkodás korábbi képei után repüljünk békésebb légtérbe...
Sinus aranea. Egy egyszerű fantasy-kés*. A Rovarevők Szövetségének egyik alapítója, a SpiderBat & Co. gyártmánya. Kifejezetten emberkéz használatára tervezték, a szinusz-forma penge és markolat is kifejezetten hústrancsírozásra optimalizált. Persze a valódi szakértők felfedezhetik benne a kínai zöldségaprítót, sőt az eszkimó nyeles ulut is. Ezen munkák elvégzését nagymértékben segíti a pengehát szinuszos bordázata.
A teljesen fémépítésű, full tang kés sterilizálása alacsonynyomású** gőzsterilizátorral is tökéletesen megoldható, így a HAPCI***-nak is megfelel. A kés tesztelését a PTA Késmúzeum szakértői egy kutyán végezték el. A késsel felaprított csirkefarhátat, megfelelő hőkezelés után, a kutya jóízűen elfogyasztotta. Tehát a kés megfelelt.
Tulajdonképpen a SpiderBat & Co ajándéka, aminek fejében megkérték a PTA-t hogy semmiképpen ne reklámozza azt az ostoba elképzelést, hogy a túlszaporodott emberiség étvágyát rovartáplálékkal elégítsék ki. Sőt, küzdjön ellene. Ennek megfelelően a kés rovarevésre alkalmatlan és növényevésre is csak korlátozottan, a húsételhez és a megfelelő körítés elkészítésére viszont alkalmas.
Végül a szokásos méretmesélés, a penge hossza 105 mm, vastagsága 2 mm, a markolat 94 mm-es.
* Az IEM (Insect Eaters Matters) mozgalom támogatásával. ** max. 0,7 bar *** HAPCI - A róla elnevezett egészségügyi előírások betartásáért felelős törpe, a Hófehérke & Co. vezető főtanácsosa.
Mikro-hadiipari termék. A maradékokból támogatva fenntartható. Célszerűen végzett újrahasznosítás. Még mindig némi áthallásos aktualitás... No komment...
Természetesen a helyben fellelhető anyagokból. A lövészárok alján heverésző töltényhüvelyek, a ledrónozott felcser felrobbantott táskájából egy fűrészes boncolókés darabka, némi egészséges barkácshajlam és minden megvan egy mini-túlélőkéshez.
És ha már "Azt a kiskésit!!!!" akkor röviden a hosszméretekről: a penge 55,5 mm, a megmarkolat 55,5 mm. (kiscsoportos óvodásoknak: a teljes hossz 111 mm.) Pengevastagság 1 mm.
Hogy mire lehet használni? A fantázia hiányára nincs orvosság... ;-)
motto: "No wise man ever wished to be younger." (Jonathan Swift)
Az aktualitás okádékából... A közelmúlt is tele van érdekes késekkel. Most egy, a XX. századból, a hetvenes évek elejéről származó kémfelszerelés okán mutat be a Késmúzeum egy titkos kémkést. Maga a kémfelszerelés a minimal-art kort tükrözi. Szűrővel ellátott köhögtető, hogy a vallatott kiköhögje az igazságot. Belsőleges, orális használatra kifejlesztett igazságszérum. A mindent képesítő képfelvevő kézi készülék*. Szájzárat feloldó utolsó kenetgép, anno az ősi kódneve "szőlőzsír" volt. A világosságot terjesztő zöldség első megjelenése. Végül, de nem utolsósorban a "Morpheus" márkájú valóságkapszula.
A látható eszközök között van egy, ami indokolja a késkénti bemutatást. Legalábbis az egyik, amire senki sem gondolt volna. Vagy igen, de ez az eszköz szempontjából lényegtelen.
Ezzel bizony komoly életveszélyt lehet előidézni. A borotvaéles penge TSTM fajta nemesacélból készült, nehogy a páciens a "műtét" után ne szenvedjen, csak ki.
Persze akkor is a legfontosabb a környezet figyelése. Bár manapság már ez a készlet elavultnak számít, de láthattunk már ilyen felszerelés nélkül, ennél gyengébben kiképzett diverzánst is a saját nyakán ügyködni.
Van egy hasonló szeletelőm, de az uborkára jó. A hagymát nem lehet vele rendesen szeletelni, mert szétmegy. Ráadásul apró kockára vágni csak késsel lehet. Opinel megrendelve. Köszönöm a segítséget.
Jó ötlet! Köszönöm. Opinel megrendelve. (Nem állt szándékomban profi szakácsok mozdulatait utánozni - ahhoz még kellene pár év :) de a birtokomban lévő Santoku egész jól bevált a tapadást kivéve.)
Miért nem használsz egyszerűen egy keskenyebb pengét? Aki magának főz és nem időre, annak egyáltalán nem kötelező SZVSZ santokut használnia vagy európai séfkést és a profi szakácsok mozdulatait utánoznia. Hagyma, uborka, gomba esetén én pl. egyszerűen megtartom a zöldséghámozó kést és azzal is szeletelem. Opinel 112, most talán 3000 Ft.
Kezdő szakács vagyok (megözvegyültem 😭), és idegesít, hogy a hagyma, uborka, gomba és hasonlók vágásakor minden a pengére ragad (és leszóródik). Olyan Santoku típusú kést keresek, ami nem tapad. Láttam damaszkuszi késeket, amiknek eléggé rücskös a felülete - vajon az nem tapad? Másoknál ovális mélyedések vannak - ez azonban nem igazán oldja meg a problémát. Kérlek, javasoljatok egy jó megoldást. Akár 50 ezerig is elmehetek...
Macska a lövészárokban. Macskabicska. Még mindig háború. A II... Vége. Közben az idő könyörtelen vasfoga elszállt felettük és a Föld is megkerülte a Napot bő nyolcvanszor. Egy málenkíj robotnyik hagyatékából került a PTA Késmúzeum tulajdonába a következő bicsak. Foglalkozását tekintve kuznyec lévén, a ritka ráérő idejében a rendelkezésére álló anyagokból kuznyecolt egy bicsakot. A humorérzék fenntartása Szibériában is a megmaradás záloga volt.
A nyakán hordva, pláne praktikusan álcázva az őrsegg nem tudta elzabrálni. Tudatosította mindenkiben, hogy nagyon babonás és ezért hord a nyakában egy szerencsehozó nyúllábat*. A nyakban hordás persze csak megfelelő tokban volt kényelmes, ez látszott a nyúllábnak. Ez, mint bármilyen fegyver esetén - nem először a történelemben - egy kis szőrös muffban történt. Külön figyelmet érdemel, hogy a mai kor borotváltjához képest mennyivel természetesebb a szőrös tok. Igaz, a kis szőrös muff rendszeres karbantartásával foglalkozni kell.
A békától a kígyón át a csigáig bármit konyhakésszé lehetett varázsolni. Ha sikerült egy-egy keszeget is elkapni, annak előkészítésére is kiváló volt. A gombavadászatban is jeleskedett. Szóval - más nem lévén - ideális EDC (KGyN) kése volt az utazónak, avagy mint Egykő Berci relativitás-elmélete alapján már köztudjuk: "elméletileg minden relatív".
A Pithec Művek restaurációs csapatának alig volt valami munkája a késsel, szinte csak apróbb tisztogatásra volt szükség. A kígyóháj kenőanyag még a szénacél pengét is megóvta a rozsdásodástól. Egyébként itt a kép, ami teljes életnagyságában bemutatja a vágóeszközt.
Végül a méretekről se feledkezzünk meg. A penge vastagsága 2,5 mm, anyaga TSTM-G szénacél**. A pengehossz 38 mm, a nyitott bicsak teljes hossza 88 mm.
* Aztán ezzel biztatva magát felvette a nyúlcipőt, így jutott haza. Persze cseberből vederbe, de ez már egy másik történet... ** A gulágokon szokásos acélminőség, újkori méréssel 58-60 HRC-re edzve.
motto: "Olyan nincs, hogy valamiből nem lehet kést csinálni!" (Pithecus)
A következő durva SHTF* után minden darabka fém hatalmas érték lesz. Ez a vágóeszköz azokat az időket előlegezi meg, amikor majd egy ilyen kés akár két kecskét is érhet. Egyben tisztelgés az ősök előtt, akik egy ilyen kis pengével - ami persze, lévén kőkorszak, kőből készült - a teljes háztartást, mamutsült előkészítéstől a békanyúzásig ellátták. De egy ilyen vaskéssel bezzeg majd az egész megmaradt hordáét ...
De maradjunk a kis fémeszköznél. Ez a csodálatos épségben megmaradt darab egy fókazsíros faköcsögből került elő, amit Piás Erik (Erik Deliriumsson) korából származó, még akkoriban elsüllyedt viking drakkar** maradványai között találtak.
A korabeli NRH-dokumentumok (Nemzeti Rablásügyi Hivatal) bizonyítják, hogy a megtalált hajó, a "Bláttdverg" annakidején Dögmár Lóbroki*** jarl kapitánnyal és teljes legénységével együtt nyomtalanul eltűnt. Még az ufonautákat is meggyanúsították, de most már minden leszármazott megnyugodhat, az ősöket nem hozzák vissza, mert már anno dacumál zuzmóba haraptak.
A viking mester minden kis maradékot felhasznált remeke elkészítéséhez. A szakértők egyelőre nem tudnak megegyezni, hogy egy matróz uzsonnakéséről, vagy egy gyerekkésről van-e szó. Az utóbbi lehetőség valószínűbb, mivel a közbe' szerző utakra ifjú rablótanulókat**** is elvittek, hiszen a szakmát nem lehet elég korán elkezdeni. Ezt az elméletet támasztja alá, hogy a valamelyik mafla kölyök beleejthette a kését a zsírosköcsögbe, és nem merte bevallani a rabláselméleti tanarának. De így maradhatott meg, teljes épségben a hálás utókornak.
A 45 mm hosszú, 2 mm vastag penge, az akkoriban jobb körökben általánosan használt, Chromos, Molybdeya és Vanadindr istenek jóváhagyásával és részvételével készült anyag. A markolat 56 mm hosszú, és láthatóan az akkori háztartásokban közönségesen előforduló anyagok alkotják.
* SHTF (Shit Hits The Fan), azaz amikor szar kerül a ventilátorba. Aki nem tudja milyen az, próbálja ki. Mert volt, van, és ahogy most kinéz lesz is. ** drakkar, avagy drasztikula, viking rablóhajó *** Hiteles szagértő források, például a PNV (Pithecus Nagy Világtörténelme) szerint az ő egyenesági leszármazottja volt Piszkos Fred, a kapitány. De ezt már sohasem lehet hitelesen kiszagolni. **** Magyar vonatkozása is van a dolognak, például Tyrker (Törökszultán) és Ménrút (Rondaló) a két kalandozó rablótanonc cserediák. De ez egy másik történet...
Há'derűre há'ború. Már több mint 100 évvel ezelőtt, amikor még éljenezték a háború kitörését*. (Aztán rájöttek, hogy mégse olyan jó ötlet.**) Megjegyzem ilyen marhák manapság is bőgnek. Aztán sírnak. Node a lényeg a lényeg, Doberdó. És egy rokon aki hazajött. És nemcsak gondolati, hanem tárgyi emlékeket is hozott. És kézen-közön a PTA Késmúzeumba került, a LÖKI (Lövészárki Késkészítők Intézete) gondozásában. Ráérő idejükben a katonák érdekesebbnél érdekesebb elfoglaltságokat kerestek, mielőtt megint céllövészetre mentek, hol lövésznek, hol célnak. Most a nagy vázahüvellyel nem foglalkozunk, csak a rajta billegő kiskéssel.
Az eszköz a lövészárokban közönségesen előforduló anyagokból, reszelőből, töltényhüvelyekből, gyantából, csavarokból, réz kétfillérből készült. Az autenticitást minél jobban megőrző restaurálási folyamat során az eredeti anyagok kerültek felhasználásra, kivéve a katonazenészek hegedűgyantáját, amit műgyantával pótoltak. A tábori vándorköszörűstől ebédszünetében kölcsönkért szerszámjával kialakított penge élével nem sokat kellett foglalkozni. Ígyis-úgyis vágott.
Persze a kiskés nemcsak l'art pour l'art készült. A szokásos - tábori postával érkezett - otthoni levelek bontásán kívül kulináris célokra is használták. A helyi viszonyok ismeretében békanyúzásra, nyársonveréb előkészítésére, sőt ürgepörkölt alapanyag gyártására is alkalmazták. Egyrészt a silány tábori ellátás feljavítására, másrészt nem volt túl praktikus a szurony a finomabb munkák elvégzésére, arról nem is beszélve, hogy esetleg nemrég még az ellenség beleiben tartózkodott.
Természetesen a szakácsművészetüket a hazulról hozott szakácskönyv is segítette. Noha manapság egy ilyen lakoma a dúsgazdagoknak való, hiszen a 25 000 Ft/darab verébből személyenként legalább hetet-nyolcat kellene ki- és elkészíteni. De azért én nem irigyelem az ősöket, ők valószínűleg kevesebbel is beérték. Pláne, hogy utolsó filléreiket is felhasználták a késkészítéshez.
A verebek mennyiségi beszerzéséhez ágyút használtak. Egy fa alá beállítottak egy tarackot, és ha már kellő mennyiségű veréb összegyűlt a fán, akkor elsütötték. A verebek nagy része a dörrenéstől szívrohamot kapott és lepergett a fáról, a vitéz uraknak csak össze kellett szedniük. A kés stabilitását a végigérő markolattüske biztosítja, a végén csavarbiztosítással.
Az agresszív pengehegy bármit átbökött, legyen az boríték, vagy békacomb. Elvileg a nyársonnyúl szalonnával való tűzdelésére is alkalmas lehetett, de a nagy ricsaj miatt a gyáva nyulak messzire elkerülték a frontvonalat.
Végül a méretekről pár szót. A penge 2x7x81 mm-es, a markolat 77 mm hosszú. Az anyagok se maradjanak ki. A penge rohadtkemény TSTM reszelőacél, a megmarkolat a lövészárok alján kilóra heverő töltényhüvely, az egyéb frinc-francok mint a kétfilléres, vagy a rézanya minden jobb bakazsebben előfordultak.
