Volt egy kollégám régen, aki Öreglánynak hívott, ő is, mint asszem te, 3 évvel volt fiatalabb nálam s az a vicc, hogy úgy is éreztem magam, kicsit rossz volt (főleg, hogy picit bele is voltam zúgva, egy nagyon okos hapsi volt, csak sumák) pedig csak 25 éves voltam akkor :-).
Leírtam neked, ill. a kedvedért egy esszében a társkereső tapasztalataimat, szerintem jó lett, vicces is, de az a helyzet, nem szivatásból, de képtelen vagyok már ide kirakni, ilyen siznten is kitárulkozni itt. Ezért még jó lenne valaki, hogy ezeket elmondhatnám egy élő embernek és nem kéne a fórumra vagy hasonlóan sérült embereknek levelekben leírnom, de annál még az is jobb, ha megtartom magamnak.
Majd lehet leírom ,ohgy nekem miért van midnenki a társkeresőn logikusan kiesve, de nem biztos, hogy le akarom, most még túl korán van, még kigondolom.
Ezt azért írtad így, hogy bátorítsalak? Ki vele, Öreglány.
Talán azért is regisztráltam tavasszal, mert ahogy öregszem, egyre halnak ki a felmenők, rokonok, és néha elfog a kétség, hogy vajon nem csalódtak-e bennem? Fiatalabb koromban ez nem foglalkoztatott, de most elővesz a kétely, és itt nem is arról van szó, hogy hol tartok az életemben, mert amiatt nem panaszkodhatnak/panaszkodhatnának, csak nincs leszármazóm. Ebből az következik, hogy mindaz, amiért ők éltek és dolgoztak, hiába volt, mert nem száll tovább. Nem volt egyszerű életük, de túlélték, és mindezt azért, hogy vége szakadjon a történetnek?
Mondjuk így, hogy a 40 körüliek a korosztályom, egyszerűbb a történet nyilván, már nem nagyon lehet közösen építkezni előtte, nincs lehetőség a nekifutásra, helyből kellene felszállni, de most ezt itt befejezem, mert más dolgom is van.
Szoktam is elmélkedni azon, hogy vajon áldás, vagy átok az, hogy egyedül vagyok. Leginkább a Sors fintoraként, Jahve humorérzékeként fogom fel.
Hiányoznának a magam kis üzelmei, amelyek az egyedül töltött évek alatt hozzájárultak a túlélésemhez, és eközben pedig valamiért fenntartom a csacska, de évről évre csekélyebb reményt, hogy hátha összefutok azzal a ritka típussal, akivel kompatibilis vagyok. A te eseted azért egyszerűbb, mert te ugyebár sok mindenkihez voltál már hűséges :D
És van nemi élet 40 felett? Nem kell rá válaszolni, mert erre nincs helyes, illetve megnyugtató válasz 🤢
Csak azért kérdeztem, mert ma még senkinek nem mondtam/írtam semmi epéset.
Milyen fal???
Nem "fal", hanem Fal. Egy rövid elnevezés az opciók szűkülésére, végül az ajtó bezáródására. Öregszünk egyre csak, és lassan senkinek nem kellünk. Nőknél előbb jön, mint férfiaknál, de az utóbbiak sem irigylésre méltóak. A magunkfajták szoktak kárörvendeni ezen, valahányszor egy harmincas nő panaszát hallgatjuk, olvassuk-ilyenkor mindig a Falat emlegetjük.
És akkor újra visszaértünk oda: miért mondja akkor, hogy nagyszerűek voltak? Ha már egy nagyszerűvel sem éri meg a kompromisszum, ott vagy Erkénél van probléma, vagy a nők nem voltak nagyszerűek.
ahogy minden férfi is :) nyilván egy kapcsolatban kompromisszumokat kell kötni, de azért egy jó kapcsolat szvsz többet ad, mint amennyi kompromisszumot megkíván (mert különben nem éri meg)
És akkor visszaértünk a kezdő kérdésre: de miért idegesít téged egy nagyszerű nő? :) (hát nem tudtál meggyőzni, hogy ne azt gondoljam továbbra is: te jó ég, milyen nőkkel hozhatta össze Erkét a balsorsa? :)
Ez most kamu ám, ha szóba kerül a párkapcsolat, női társaság, minidg azt mondod, hogy a nyugalmad érdekében isten őrizz :D nem úgy hangzik, mintha az ő boldogságukra gondolnál :)
Minidg az jut az eszembe, amikor olvaslak, hogy te jó ég, milyen nőkkel hozott össze téged eddig a balszerencse? vagy te jó ég, mennyire összeférhetetlen lehetsz, ha egy valódi társ jelenlétét kb ennyire értékeled?