A Pier Paolo Pasolini kötetemet.
A többi dolog rajtam van.
Betétkönyvem nincs, az emlékeim belül vannak, és végre elégne az a sok vacak amit évek óta nincs erőm kidobni...
Az alsógatyámat. Mégiscsak legyen rajtam valami. De ha a ruha nem számít bele, akkor... nem tudom. A mobilom a gatyám övén lóg (ellentétben czaby kedvenc 3kg-os Motorolájával), úgyhogy arra már nincs gondom. Mivel átmeneti lakhelyemen átmeneti körülmények közt átmeneti tárgyaimmal élek, nem igazán kötődöm a bringámon kívül semmihez.
Szóval megvan! Alsógatyában a bringámmal fogok menekülni a helyszínről. 10 perc alatt begurulok a munkahelyemre, bedomom a másik SIM kártyámat a másik 7110-esembe. Benyomom az egyik zenei CD-met, elindítom a Netcápát, és irány az index tasztal.
Ti, kedves tasztaltársak megmaradtok nekem. Meg a hatalmasra duzzadt levelezési gyűjteményem is több szerveren archiválva. Egyébként meg elosztott rendszerek rulez!
Mivel mindenki vihet kettőt, a családommal pedig öten vagyunk egy lakásban, plusz a kutya, összesen már 12 dolgot tudnánk kivinni, ami már nem semmi. Nem beszélve arról, ha mondjuk egy poroltót viszek ki, aztán eloltom a tüzet vagy valami hasonlót.
Én is a számítógépemet vinném, annyira össze vagyok vele nőve, és annyi minden pótolhatatlan dolog van rajta. Vagy legalább a vinyót, persze.
Ez most rendes válasz, remélem.
De tényleg, miért kérded?
Nektek nincsenek olyan tárgyak, melyek csak számotokra jelentenek sokat, másnak nem nagy értékek?
Akár egy olyan ajándék, amit valamikor egy fontos embertől kaptatok, vagy valamilyen gyűjteményetek legfontosabb darabja vagy valami, amire évekig spóroltatok vagy a kismackótok, ami 2 éves korotok óta megvan... ;-)
Na, kíváncsian várom.
Én se, de erről az jut eszembe, ahogy a minap egy vallásban szakértő barátom felháborodott, hogy az az ostya amit a gyógyszertárban kapsz, az nem ugyanaz az ostya, amit a templomban adnak...
Bár valószínűleg igazad van. Azt továbbra is fenntartom, hogy a tárgyak semmit se jelentenek, legfeljebb szépek. A bennük rejlő, emberekhez kötődő tartalom, az már valami. Na jó, a szépség is valami, de nem lehet elvinni.
En komolyan beszeltem. Az a szaz telefonszam nekem marha sokat jelent. Illetve a mogotte lapulo emberek. A targyakert amugy nem rajongok. De ezzel biztosan lesz, aki vitatkozni fog.
Oké, jót nevettünk, köszi.
Próbáljátok meg komolyan, pajtások.
Biztosan van mindenkinek egy olyan tárgy, ami pótolhatatlan, ami valamiért sokat jelent. (Egy emlék például.)
Ha ilyen nincs, akkor nem értem, miért nem süti el már valaki, hogy "számítógép". Hehehe.
Ha kapnál egy jóslatot, miszerint az egész otthonod hamuvá fog égni, s csupán egyetlenegy tárgyat menthetsz ki, mi volna az?
Egyetlenegy!
(Na jó, bizonytalankodóknak kettő.) ;-)
