most olvasom a ketseg lazacat, hmmm, eleg szomoru, h a kb 300 oldalas konyvbol csak 45 a tenyleges regeny(reszlet). raadasul nagyon jo a felutese: dirk elkezd nyomozni egy olyan ugyben, amivel senki se bizta meg, es azt se tudja, mi utan kell nyomoznia.
szerintetek lehetseges, h vki egyszer befejezi ezt a regenyt szegeny megboldogult dna helyett? asimov kalibanja eseteben pl mukodott a dolog, sot, az egyik legjobb asimov-regeny lett belole. dna eseteben viszont, felek, sokkal nehezebb dolga lenne annak, aki ilyesmire vallalkozna, nemcsak utanozhatatlan humora miatt, de az abszolut megjosolhatatlan cselekmenyszoves miatt is, ami a dirk gently regenyeket jellemzi. van egyaltalan olyan iro, aki alkalmas lenne erre a feladatra?
Tegnap megnéztem a filmet. Kiábrándító volt. Amennyire szerettem könyvben, annyira nem jött be filmen. Kihagytak egy csomó utalást, ami miatt a film olyanok számára akik nem olvasták a könyvet, szinte teljesen érthetetlenné vált. Feleségem (ő nem olvasta könyvben) szinte végig nyüglődött, hogy mennyire zagyva egy film ez.
Szoval a levego-nap-tengerviz kombinacio tavaly, amikor Mallorcan dolgoztam testileg-lelkileg gyogyhatassal volt ram, csak ott egyelore meg leginkabb feketen lehet melozni ezert szigetet valtottam, Ciprus velunk egyutt csatlakozott es itt legalis a dolog. Gyerekkorom ota egyebkent is mediterran-manias vagyok... Tobbit chat, emil, megfelelo topic, stb.
Oreg cimbi! Ugy nez ki szokasomhoz hiven megint veletlen talaltam Rad. ;)
A filmet meg nem neztem meg, mert meg nem jatszak Cipruson. :( Masreszt egy uj vilagban, ahova nem csak almaimat kovetve, hanem betegsegek elol (allergiak) menekulve jutottam, kulon erofeszitest jelent valakit talalnom, hogy beszervezzem ra... Mindenesetre pozitiv velemenyeket hallottam rola olyanoktol, akik olvastak a konyvet is. Szerencsere kozejuk tartozom.
(Beleneztem az SM topicba, jobbulast kivanok, ne add fel!) :(
imagiboy.freeblog.hu (+egyeb elerhetosegeim adottak, indexen csak keves topicot latogatok)
A film első kb. 20 percének megtekintése (több időm abban az intervallumban sajnos nem volt) után csak annyit írnék a film és a könyv összehozása kísérlete próbálkozásának megkísérlése kapcsán: volt nem oly rég egy magyar film, a "Tesó", amely nagyrészt olyan és mindenfajta más sznoboknak szól, aki proletárként, panelban nőtt fel, de hihetetlen és elképzelhetetlen forrásokból elképesztő gyűjteményt és/vagy műveltséget szedett össze; utóbbihoz azért sokkal inkább csak idő kell, türelem és kíváncsiság. Na mindegy, ebben a filmben volt egy rövid sztori, amely D. N. Adams egy jó poénjára épült, de nagyon gyengén valósították meg, említi is a főszereplő srác, hogy "Douglas Adams meg a kekszes zacskó", én felismertem a poént és jót röhöhtem rajta, de rajtam kívül nem sok embernek (mivelhogy moziban néztem) esett le, a megvalósítás módja és az adott poén ismerete nélkül miatt.
Azt már ezen fórumon is sokan leírták, hogy a Galaxis Útikalaus Stopposoknak túlnyomórészt filozófia, életstílus, vagy annak hiánya, de főképp végtelenül szarkasztikus paródia, a mondanivalója a lényeg és nem a történet maga; főleg, mert ez utóbbi nem igazán komplett, konzisztens vagy konzekvens vagy valami hasonló szó. Laza, gyakran logikátlan. Ezt igen nehéz filmen megvalósítani, pláne úgy, hogy a néző ne aludjon el a megtekintése közben.
Bár én már egy hete láttam, nem friss élmény, de azért kifejtem: Szerintem nem egy hűűű de klassz alkotás, de nem is szar! A delfines rész például polyán volt (legalábbis utólag:P) A könyvet rohadtul nem követték, hogy azok, akik olvasták, ne unják el magukat, hanem csodálkozzanak "Jé, ez meg hogy a francba jön ide?" A törénet szimplább volt, viszont nem mondhatjuk, hogy nem voltak poénok. Csak nem túl sok.
A filmnek nem volt (sok) köze a könyvhöz, hiányzott belőle a csavaros adams-i humor, sőt, mindenféle humor szerintem, egyetlen jeleneten sem röhögtem, viszont szórakoztató volt figyelni, hogy ki mikor lép le a moziból (egy csávó egyből a delfinek dalánál lépett le, másik fazon a barátnőjével közvetlenül a befejezés előtt - megértem őket, középtájt pedig két kissrác szaladt ki röhögve, elég érdekes volt, csak tudnám, mit kerestek ott).
Amikor kijöttem a moziból, arra gondoltam, kellemes volt a film hangulata, nem volt sem szórakoztató, sem eredeti, de legalább nem volt minősíthetetlenül szar. Amikor ezt érzem valamivel kapcsolatban, az azt jelenti, hogy pár nap múlva eléggé meg fog változni az adott dologról a véleményem, és most sem történt másként, tudatosult bennem, hogy a film egy szar volt. Nem minősíthetetlenül szar, de eléggé szar.
Először is, a könyv ismerete nagyon fontos a filmhez, több rész homályos marad nélküle.
Ford néger volt. Ez önmagában nem lenne baj, a gond ott volt, hogy egy tök átlagos néger színész játszotta a szerepet, ennyi erővel berakhattak volna egy tök átlagos vöröset, aki úgy vigyorog, ahogy kell, és akkor a fanatikus könyvrajongóknak eggyel kevesebb fikáznivalójuk lett volna. Nyilván kellett a statisztikai néger, de szerintem ezt megoldhatták volna azzal, hogy beraknak két-három fekát más, kisebb szerepekbe.
Aztán ott volt az új szereplő, Humma Kavula, tök fölöslegesen. Jól ki lehetett volna használni a szerepét, de nem, csak ott volt 3 percig, és ellopta Zaphod fejét, mert a gyagya rendező nem tudott mit kezdeni vele. Zaphodot egyébként alaposan elbaszták, az ő figuráján különösen látszott a rendező tökéletes hozzá nem értése.
A szerelmi szál tényleg hazavágta a filmet, abszolút előtérben volt, és így teljesen megsemmisítette az eredeti mű lényegi mondanivalóját (ha takarékra vették volna, akkor sem jön át sok, de így aztán tényleg semmi).
Trillian és Arthur jellegtelen volt, Marvin gagyi vízfejű játékrobot, Szlartibartfaszt elég jó, de nem kiemelkedő.
Miért volt minden tele a vogonokkal, akikről csak azért tudjuk, hogy bürokraták, mert vagy tízszer elmondták ezt róluk?
Magrathea pedig, ha tízszer olyan látványos lett volna, mint amilyen, akkor sem mentette volna ki a filmet a középszerű lovestoryk rózsaszín fostömegéből.
Akárhogy is nézem, egyetlen olyan momentuma sem volt a filmnek, ami egy kicsit is emlékezetes lett volna, a delfindal pedig ritka jól sikerült elem: nem sok olyan filmet láttam, ami a mélyponttal indul...
Hol is kezdjem?Elolvastam amiket írtatok és úgy gondolom mindenkinek kicsit igaza van.Előre bocsátanám nem vagyok fanatikus de nagyon szeretm D.A. könyveit.A Galaxis Utikalauzt többször is elovastam és sírtam a nevetéstől.Ezért már nagyon vártam a filmet és hatalmasat csalódtam!Jó-jó a film nem tudja visszaadni az ember fantáziáját.Na de ez?!Unalmas,poéntalan, közelébe nem ér a könyvnek.A kedvesem aki még sajnos nem olvata a könyvet, negyd óra elteltével segélykérően nézett rám.Meg is értem.Még sokszor én sem értettem,hogy akkor most hol is tartunk és egyáltalán hogy kerültek bele dolgok.A legjobb poénokat és a fontos dolgokat kihagyták.Arról már nem is beszélek,hogy a könyvben leírtakhoz csak nyomokban(vagy egyáltalán nem) hasonlító figurákat láttam.Na jó talán Arthurt eltalálták,de ő is inkább butyuta és unalmas mint kispolgári vicces és tudatlan volt.A legnagyobb csalódás Zaphod!Egy idióta bunkót csináltak belőle, akinek citrommal(?) indul be az agya vagy mi?!Rémes!Én bírom az elvont filmeket (lásd Tarantínó) de ez még nekem is sok volt.Vártam hogy a technika segítségével a valószínűtlenségi hajtóművet valami állatira jól bemutatják.Ehhez képest nulla.Végül még annyit,hogy ha nem gondolok a könyvre és csak mint sci-fit nézem...hát úgy még rosszabb.Sajna ez van.Pedig sok lehetőség volt a könyvben amit a mai technikával simán életre lehette volna kelteni. :-)
Nem fikázni akartam, csak felhívni a figyelmet, hogy ebben nem az effektek lesznek a főszereplők :-) A Dr.Who-t nagyon szerettem, anno a sky-on néhány részt elkaptam (80-as évek végén), de mindig éjjel volt. A Reed Dwarf meg hihetetlen jó, bár abból sem láttam sokat, a BBC world-ön talán még mindig megy csütörtökönként. Kár hogy nem ismétlik. Közös jellemzője ezeknek a sorozatoknak az igazi - angol - humor.
Én tegnap láttam a filmet és elég nagy csalódás volt ahhoz képest is, hogy nem vártam túl sokat egy halivúdi alkotástól. Nem a szereplőkkel ,vagy a változtatásokkal volt a legnagyobb problémám, hanem a karakterekkel. A rendező és a társ-forgatókönyvíró látványosan nem tudott semmit sem kezdeni az adamsi figurákkal, ezért inkább kerekítettek az egész történetből egy tucat amerikai családi mozit. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy az egészet egy szerelmi szálra fűzték fel. Én személy szerint nem hiszem hogy ez Adams ötlete lett volna, és aki úgy gondolja hogy a producerek a mester halála után nem vették a bátorságot ahhoz hogy a nagy név mögé bújva a saját ízlésükre alakítsák a történetet az naív.
Ez a szál ugyanis tökéletesen tönkrekúrja a nagyszerű figurákat. Trilliannak pl a romantika nélkül semmi szerepe nem lenne az egészben. Lényét olyan motivációk vezérlik, amiknek az eredeti karaktehez semmi közük nincs. A legnagyobb probléma azonban mégiscsak az, hogy ezzel Arthur figuráját is „kiherélték”. Az öt könyv alatt Arthur jóformán semmilyen jellemfejlődésen nem megy keresztül. Ő egy igazi balfasz, a kispolgáriság minden tulajdonságával felvértezve. Akárhova mennek, akármit látnak, ő semmit nem ért, semmi nem is érdekli igazán. A saját unalmas kis életét szeretné csak visszakapni. Ezzel szemben a filmben a kisemberből a történet végére kvázi szuperhős válik, aki túszmentő akciót indít a szerelméért, és a végén még Madagaszkárra is hajlandó lenne elutazni vele. Számomra ez jelentette a legnagyobb csalódást.
A többi szereplővel sem tudtak mit kezdeni az alkotók. Zaphod két feje pl sok poén forrása lehetett volna, ill. a karakter személyiségét is, az állandó vívódást is ki lehetett volna bontani a segítségével. A rendezőt azonban annyira idegesítette, hogy hogy előbb eldugta, majd rövid úton meg is szabadult az általa fölöslegesnek vélt testrésztől. Ford figurája is kicsit idegbetegre sikerült. Hiányoltam azt a fajta egymásra utaltságot, ami Ford és Arthur között fennáll. Kapcsolatuk eléggé elnagyoltan van ábrázolva, és barátságuk eléggé érthetetlen is annak aki nem olvasta a könyvet.
A szereplők szerintem jók, kihozták a maxot a kapott anyagból.
Nem vártam persze, hogy sikerül majd az Útikalauz filozofikus mélységeit is kibontani egy másfél órás film keretében, de a végeredmény egy idegesítő, végtelenül felszínes, és bugyuta családi vígjáték lett. Nagyon remélem, hogy nem lesz folytatása.
a monty python repulo cirkusza a hetvenes evek elejen keszult, es leszamitva a termeszetesen idejetmult latvanyt (meg egy-ket, ma mar erthetetlen aktualpolitikai viccet) abszolut hibatlan. meg a szineszi jatekot tekintve is.
allitolag egyebkent a dr who elegge zsenialis, valszleg nem veletlenul huzta harom evtizedig (1963-1989). meg a red dwarf-rol is jokat mondanak (1988-), marmint az eredeti, angol verziorol.
monnyuk el kell ismernem, az imdb-n a galaxis sorozat is 8 ponton all, ugyhogy lehet, h a fentiek nem jelentenek semmit.
