Horvát (kutjevói) olaszrizling délszláv (kisebb fürtű, cukrot lassabban gyűjtő) klónokból.
Közepes koncentráció és az ilyen klónok engem leginkább grapefruitra emlékeztető karaktere, visszafogott illatossága, jó savai. Az a helyzet, hogy ez egy igen kellemes fehérbor, de kisebbet szólt, mint amit vártam - nem ugrik szintet Horváth Zoltán (Planina) ilyen klónokból készülő olaszához képest, csak kicsivel tömörebb.
Pannonhalmi rajnai, egy delikátboltban vettem, hogy viszonozzak egy szívességet a boltosnak valamivel. Korábban már ittam tetszetős rajnait Hangyál Balázstól, de az valószínűleg másik széria/évjárat volt.
Ez a csavarzáras példány némi citruson és kesernyén kívül nem mutat semmit, gyakorlatilag üres, viszont baja sincs, a savai pedig kifejezetten szépek magyar viszonylatban.
Annyi fajtám van, hogy el is feledkeztem róla. Valószínűleg lesz még egy kóstoló, hol a Pozsonyi, Kövidinka, Zenit mellé befér majd. Nem tudom milyen állapotban van, ezer éve nem kóstoltam. Az alföldi fehérek az első 1-2 évben a legszebbek, főleg az első évükben. A Generosám 20-as évjárat. Majd megnézem, hogy áll.
Lesz egy közös kóstolónk Budapesten Nagy Péterrel február végén. Régi magyar fajtákat vonultatunk fel, úgymint: Balafánt, Járdovány, Fehér Gohér, Purcsin, Néró (Talán nem annyira régi, de érdekes fajta.) és a Vasászvölgytől Tihanyi Kék, Fekete Muskotály. Lesz olyan fajta, amiből több évjárat is bemutatásra kerül. Jó alkalom a fórumtársakkal való találkozásra. Akinek van kedve, nézzen el. Részletek később.
Egyes bloggerek túlzásokba esnek/estek, valaki (tán a Művalkeszen) a (valaha volt?) legjobb magyar vörösbornak nevezte a tihanyi 2018-as évjáratát, de ettől még ez egy igen érdekes fajta. Nem tudom, milyen borhibára emlékeztetne a rózsabors... Nagy Péter (Vadászvölgy) szerint a tihanyi aromája felerősítheti az enyhe illósságot.
Én a Hajnos kékben éreztem eddig a legnagyobb potenciált a feltámasztott fajták közül, de a tihanyi mellett a tarcali és a laska is nagyon tetszik. Ha olcsóbbak lennének, még gyakrabban bontogatnánk belőlük...
Most visszakóstoltam a maradékból, talán valóban túl van már a csúcson. De ez még igy is egy teljesen jól élvezhető bor, eltűnt a kései alkohol is belőle. Sokan összetennék a kezüket, ha ennyire tömor, egyben lévő, jó boruk lenne. Ennél sokkal rosszabbakat dicsérnek és áraznak az egekbe. Asszem megnézem majd a frissebb évjáratokat is.
Szentesi KÉTII Érintés Red 2018 Számomra kicsit értelmezhetetlen cimke/név, de mivel Szentesit még nem ittam, megvettem. Az Artizan szerint "csodás házasitás"- valóban kellemesen gyümölcsös illatok, és tökéletes egyensúly - de nekem valójában inkább a semmilyenség jutott róla eszembe. Tök jó inni, meg minden, de jellegzetessége csak egy volt, a 14,5-es alkohol megmutatja magát a korty végén. De nem kellemetlen. 5, borboltban kb. 3500 Ft.
Évfordulónk volt az asszonnyal, gondoltam olyan bort bontok a vacsorához a borhűtő prémium szekciójából, amihez korábban még nem volt szerencsénk.
Egy negyed órát hümmögtünk a pohár felett, tekergetve, szagolgatva, mire ki mertük mondani, hogy ennyi pénzért ilyen jellegtelen bort még nem nagyon ittunk...
Nem volt hibája, sima, kerek, érezhető, hogy nem a La Fiesta polcán kell keresgélni, de semmi olyat nem találtam benne, amire felhúztam volna a szemöldökömet.
Nem lesz nehéz elfelejteni. Ebben az árkategóriában egy Barbár vagy egy Infusio oda-vissza megsapkázza szerencsétlent.
Hmm, érdekes olvasgatni a tihanyi kék mint borszőlőfajta kvalitásairól, mert nekem egy olyan jellegzetes ízvilága van, amit egyáltalán nem kedvelek. Kóstoltam Szentesitól ezt az évjáratot, korábbit is, más pincétől is - már akinek kéz alatt van persze. Szerintem egy borhibára emlékeztető jellegzetes "zamattal" rendelkezik, talán ez lehet a "rózsaborsos" aroma. A kadarkájára nem hasonlít annyira, az egy jó bor, bár a fajtából kóstoltam jobban tetszőt mástól. Nekem a laskától, talán a tarcali kéktől jobban leesett az állam, emellett a kék bajor az, amit szívesen iszogatnék még - meg a gohér, de az fehér persze. Véleményem szerint persze.
Jó dolgunk van mostanában, 3 palack Szentesi-vöröst is bontottunk egy bő héten belül. A tihanyi a legkarakteresebb közülük, leginkább az átütő rózsaborsos aromája miatt. Egyébként nagyjából azt írhatom róla, amit kissé lejjebb a kadarkáról: pinós színvilág, kevés tannin és minimális hordó - aki kedveli a pinót és a kadarkát, netán a schiavát (vernatsch), annak ez is be fog jönni. Az eddigi legjobb évjárattól (2018) elmarad, de az utána következőknél kerekebb-tartalmasabb, eléggé rendben van.
21-es a futó, abban zweigelt és CS is van, nekem ez már lassan egy éve pihent a borhűtőben, mindig csak tologattam finnyáskodva. Hiba volt, mert ez egy kifejezetten élvezetes bor. Alig hordó, minimál tannin, rengeteg gyümölcs. Sokkal ásványosabb ízekre számítottam, de ez így teljesen rendben volt. Inkább mondtam volna Balaton délinek, mint felvidéknek. Alsó hangon is 6 pont, 2500ft-ért pedig kifejezetten jó vételnek tartom. Simán betoltam az álarc mögé egy este a palackkal.
Érdekes kérdés, hogy hol van a határ, amikor még a konszenzusos kadarka-karakter felfedezhető, és mi az, ami azon már túl van.
Szentesi kadarkái számos évben túlmentek a kadarkaság bennem létező keretein, ekkor nekem nem is tetszettek, bár vörösborként élvezetesek voltak.
Szekszárdon pl. az Ilyés Kúria kadarkája szokta meghaladni a kadarkaságot, vagy Erdélyből Balla Géza kadarkája, amiről meg az a vélekedés, hogy nem kadarka, hanem csóka.
Ma kóstoltam (tartályból) Németh Janó 22-es válogatás kadarkáját, azt hittem, hogy az enyém (13,36 alk, 2,8g cukor, 7,6 sav) jó lett idén, de most már kicsit másként gondolom. Ez valahogy más, nagyobb, vastagabb, beszarás jó!
Nadapi kadarka Szekszárdon begyűjtött, nem-mainstream klónokból, általában a szokásos "kadarkaságot" jócskán meghaladó színnel és vastagsággal. Sok évvel ezelőtt széles merítésű kadarka-vaktesztünk győztese volt. Ezt a palackot címke nélkül kaptam, nem sokkal palackozás után, de érzésre alacsonyabb az alkohol Szentesi utolsó évjárataihoz képest, az élmény közelebb áll a megszokott kadarkákhoz.
Erdei gyümölcsök és hűvös fűszeresség, pinós színvilág, kevés tannin és minimális hordó - karaktere illeszkedik a pincét ismertté tevő feltámasztott régi kékszőlőfajták (tihanyi, tarcali, laska) boraihoz.
0,5 feletti illóm nekem Zengővárkonyban még nem volt, (illetve a narancs-hársnak 0,54)
Bakócán volt egy tétel syrah 12-ből ami sajnos elcsúszott, ott 1,1 volt, abból pálinka lett, bár volt olyan szomszédos borvidékről látogató kolléga akinek ízlett ...
Nyilván borásznak is sikerülhet, ha a politikusoknak megy. A szektaképzés a legnagyobb jó, amit el lehet érni a marketingben: az agyamputáltak idvezült mosollyal hallgatják a baromságokat, hősiességnek gondolják a hazaárulást, vagy éppen isszák a k. drága, bizonytalan ízű, zavaros lőrét.
Na jó, de Franzi legalább kialakított - a tököm tudja hogy - egy radikális, eltartott ujjú brigádot, akik úgy hisznek a boraiban, mint a másik hülye brigád a lapos Földben. (elismerve persze azt, hogy FW készített valamikor príma borokat. Mondjuk anno Ráspi is, hogy párhuzamot vonjak a nyugati határról…)
Testvérem sokat utazik repülővel, és ő mesélte, hogy a ferihegyi reptéren volt Sauska bor kóstoltatás, vagy talán a bárban lehetett venni már nem tudom. Sauska valami csúcsborát kóstolta az egyik külföldi hölgy, és felháborodva mondta a felszolgálóknak, hogy milyen rossz, és náluk a 2 eurós borok ilyenek. A felszolgálók fel voltak háborodva. Testvérem is megkóstolta és mondta a pultosoknak, hogy ez tényleg gyenge, a hölgynek teljesen igaza van. Egy két sztárborászat már lassan azt hiszi, hogy elég belepisálni a palackba, és mindeni elégedetten csettint utána. A beltartalmak egyre gyengébbek. A borászatok nem emeltek árakat, mivel a magyar borfogyasztás a béka segge alatt van, és nem kockáztatnak még nagyobb piacvesztést, így a beltartalmat gyengítik lassan fokozatosan.
Nagyon ritka a jó kékfrankos kis hazánkban, meg kell becsülni. A probléma sokrétű: gyenge klónok, túl nagy tőketerhelés, nem megfelelő szüreti időpont, szakmai hiányosságok. A kékfrankos szelekciója az átkosban arra irányult, hogy teremjen sokat. Nagy fürtméret, nagy bogyók, így gyengébb színanyag, és beltartalom. Ellenben a osztrákok sokkal jobb klónokat szelektáltak, amik jobb minőséget adtak. Ha valaki jót akar, akkor osztrák klónokat telepítsen. Van egy barátom, ő telepített kt 1-es klónt, és utána pótlásként osztrákot. Ég és föld a különbség. Nem mondom, hogy a hazai klónokból nem lehet kiemelkedő bort készíteni, de azért van különbség.
