Szaszi Endre Badacsonyi Keknyelü 2022 - valamiert ugy emlekeztem hogy ez a bor 3000 Forint alatt volt, de most ugy latom, inkabb 5000 felett lesz az.
Pedig fejben jol összeraktam, hogy mit lehet varni manapsag egy ketezerparszaz forintos bortol, hat nagyjabol hogy ihato legyen, es ez eppen ennyit tud.
5000-6000-ert ugyanez mar joval kevesbe buli.
Szoval a bornak zavaro hibaja nincs, alapvetöen a no sav & olajossag & üresseg hatarozza meg, es a nagy nihil tajtekjai között megbujik egy kicsi "valami", egy mellekiz az erzekelhetöseg hataran, nem tudom igazan jol leirni (Oxidacio? Hordo? Fajtajelleg? Fene tudja), mindenesetre ez menti meg a bort a teljes kudarctol.
Igy olyan 3,7pont: hibaja nincs, erenye se nagyon; konkretan penzt (barmennyit) nem nagyon adnek erte ujra, söt ingyen se innam ujra - de ez nem azert van mert rossz lenne, hanem mert el vagyok kenyeztetve es tele a pince kivalo Rieslinggel.
Mély rubin szín, vastag test, sűrű anyag. Illatban érett cseresznye, szilva, és vanília. Az első korty is meggyőz, hogy ez egy komolynak szánt bor, tele van vele a száj, az érett cseresznye uralja a kortyot. Érezhető földies háttér, ami elegánsan keretezi a gyümölcsöt. A tannin picit bezavar, enyhe kesernye a lecsengésben, de pl. a magas (15%) alkohol nem érződik. Az egyensúlyt nem tudja megborítani a tannin. Lecsengése közepes. Villányi, amit jó inni.
Ez az olcsóbb rajnaija a Szent György-hegyi pincének - a drágább az egyik legjobb magyar rajnai, a nem németes stílusúak közül.
Organikus tétel, rendelkezik fajtajelleggel is. A koncentráció és az alkohol nem magas, a savak viszont a meleg év ellenére sokan vannak, nekem picit túl citromos az összhatás.
Kicsit olyan savanykás-kesernyés az egész, szerény illatokkal, szerény beltartalommal, alkoholhangsúlyos lecsengéssel. Nem rossz, de csalódás, korábbi művei alapján sokkal jobbat vártam a szerzőtől. 6000 ft-ot biztos nem ér nekem többet, erősen túlárazott (borboltban).
A badacsonyi kóstolón nem tudtam eldönteni, hogy tetszene-e, ha normálisan be volna hűtve. Vettem egyet és behűtöttem...
Sajnos hűtve sem fogott meg jobban: némi citrus, alma és főképp neutralitás, legfeljebb közepes test, alacsony alkohol, enyhe kesernye a korty kísérőjeként. A rózsakő a kéknyelű és a budai zöld hibridje, eddig csak édes bort kóstoltunk belőle, pl. a badacsonyi kutatóintézet által készítve, azok emlékeim szerint jobban tetszettek. Talán erősebb beltartalommal izgalmasabb lehetne, így szinte tucatterméknek tűnik, nem kevés pénzért.
Kovács és Lánya - Kisfrancia 2018: Kedveltem ezt a cuvée-t, illatos, de nem a tenyérbemászó fajtából. Mostanra sajnos már elfáradt, illatban még kellemes, de kóstolva a fonnyadt téli almás ízjegy dominál némi savval és 13%-os alkohollal. Sajttal még jó, magában már nem ad élményt.
Gizella Pince - Tokaji "Barát" Hárslevelű 2019: Na, ez eléggé rendben van, sav és pici maradékcukor amihez pont elég a 12,5%-os alkohol. 6p
Parasztbor "Ernő bá" /Zsolti/ 2022 Nagy része Kékfrankos Kőszeg - Pogányok
Mély lila szín, vastag, sűrűn folyó anyag, milliónyi apró részecskével. Illatban málna, szeder, ribizli, meggy, tannin, pici alkohol (a pontos alkohol fok nem vizsgált), és talán brett... Ízben azonnal szembejön az istállószag, bár még tolerálható mértékben. Vannak gyümölcsök is, meg némi tannin, de élvezhető. A nyelvet széndioxid szerű valami csiklandozza - az almasav bontás nem nagyon mehetett végbe. Hordót nem kapott, végig tartályban volt. A korábbi évek jószándékú kísérletezgetései után ("Ezt tedd bele, Zsótikám!") Zsolti végre a sarkára állt, és az ilyen-olyan osztrák tápsók helyett szőlőből kezdett bort csinálni. A termést az időjárás korlátozta, a pincehigiénia még gyerekcipőben jár, de ezt végre meg lehet inni. 😉 Ernő bá' legyintett: "há csinyád úgy, ahogy akarod... " Kezdetnek nem rossz. Van beltartalom, szín, ízek...
Tegnap a Badacsony New Yorkban című rendezvényen jártunk. Talán írok majd róla részletesebben itt és/vagy a blogomon, de néhány előzetes benyomást megosztok.
A New York Palota előtt sorállás volt este 6 körül. Nem a borbemutatóra igyekeztek bejutni és nem magyarok, hanem a kávéházba, asztrális árú süteményeket fogyasztani a történelmi környezetben.
A boros rendezvény a szálloda emeleti termeiben zajlott. Nyugisabb környezetre számítottam, nagy volt a tömeg. Ezt a látogatottság csúcsán nem bírta a levegőztető rendszer, szinte beleragadtam a gatyámba az izzadástól.
Elég jó volt az átlagszínvonal, igazán rossz bort nem ittunk. Sajnos pár borász nem törekedett a borai kellő hűtésére, így nehezen voltak élvezhetők a tételeik.
Szinte mindenkinél volt olaszrizling, igazán emlékezetes darabot nem találtam közöttük.
Több zeusz igen szép volt.
Rajnaiból szokás szerint a Villa Sandahl emelkedett ki, legalábbis olyan értelemben, hogy a boraik a leginkább kompatibilisek a német példaképek világával-stílusával-arányaival. Az áraik inkább lefelé mentek, mint felfelé.
Nem németes stílusú rajnaiból szép volt a Gilvesyé.
Sauvignon blanc is akadt tetszetős, a Domaine Edeggernél.
Sajátosan egységes-felismerhető stílusú és magas színvonalú sort mutatott az Edvi Illés pince.
A legkedvesebb vendéglátót (és jó borokat) a Büttnernél találtuk.
Minden méjnsztrím boltláncokban megtalálható pincét kihagytunk.
Mindössze két fiatal férfi került alfa állapotba, de földre ők sem kerültek.
Az egységnyi területre jutó jónők száma igen magas volt és szerencsére kevés példány akadt a manapság igen elterjedt kacsaszájú emlős típusból...
Az egyetem boros vállalkozásának növekednek az ambíciói, pár éve odacsábították Ipacs-Szabó Istvánt, a Vylyan volt borászát.
A "Summa" fedőnévvel ellátott csúcsvörösökből kóstoltunk eddig párat, azok jók, de ez a kadarka is rendben van. Tehát hozza nagyjából Németh János 2022-es szekszárdi darabjának beltartalmát, annyi különbséggel, hogy a savasság benne egy fokkal tompább vagy civilizáltabb (ízlés dolga, hogy kinek melyik).
Mély bíbor, közepes test. Illatban érett piros gyümölcsök, cseresznye, szilva, animális jegyek, gomba, alkohol. Gyengén fűszeres, de milyen is? Talán egy kis bors, pirospaprika, fahéj, szarvasgomba. Kóstolva valóban érett gyümölcsök jelentkeznek, de masszív hordó, tannin, alkohol kíséretében. Utóíze közepes. Az egyensúly borul a kesernyés tannin miatt.
Maximum Hermitage, semmiképp sem Ermitage. Ajándék volt, nem venném.
Nem gondolnám, hogy korrupt, inkább a személyes preferenciáit nem érzem magaménak. Lehet borrol írni korrekt véleményt, ami nem paralel az enyémmel, nincs azzal baj. Itt nem is a borokról írt szösszenetekre kaptam fel a szemem (azokat nem móstoltam), hanem a három kiválasztott Furmint mellé citált Chablis-ra. Chablis-ból 40 Euro az alsó határ, és az még erősen véleményes. Egy alsó polcos Furmint koszorúval talán össze lehetne ereszteni a citált bort, de minek...?
Inkább több Furmintnak lett volna helye az írásban...
Nem ismerem személyesen, de nekem az írásaiból az jön le, hogy J. Csaba nem korrupt, csak erősen vezérlik a személyes szimpátiái/benyomásai/preferenciái.
Tehát nincs ezzel semmi baj... ezért rakom be ide a linket...
Vonzóbbak (gyümölcsösebbek) lettek a fehérboraik, elléptek a korábbi szikáran savas, neutrális iránytól. Ettől függetlenül továbbra is a szakírók kedvence a cég, bőven felülértékeli J. Csaba ezt a furmintot is szerintem (ezt még nem kóstoltam, de az előző évjáratot igen, az nekem max. 6 pont).
A Szent Donátnál kóstoltunk tavaly nyáron, nekem a kékfrankosok nagyon tetszettek, legjobban az Aranyház. Nagyon jó hordóval megtámogatott, kifinomult, nem túl koncentrált dűlős tételeik vannak, nemzetközi (osztrák) kontextusban is versenyképesek.
Lidlis beszerzés, az ára alapján sokat nem vártam tőle, ezt hozta is.
A műanyag dugóval zárt palackban egyfajta burgundi gyártású kadarka található, tehát egy szokványos pinot noir-nál jóval egyhangúbb borocska, a savanyúság határán táncoló savassággal és a korty végén nem túl szimpatikus keserűséggel. Nagy baj nincs vele, de kb. ilyet produkálnak hasonló áron igénytelen hazai borászok is, szinte bármilyen fajtából.
