Cabfranc és merlot mix. A villányi gyümölcsbombákra emlékeztető stíl, de nem annyira édes, mint azok, több a kesernye benne. Nagyon jó bor, akár ünnepi asztalra is bátran ki lehet tenni. Annál is inkább nem a hétköznapok bora, mert 7900 Ft volt, borboltban.
Mondjuk, ezt a(z) (magas) élvezeti szintet a múltheti Bakonyi cabernet franc is tudta nekem, fele ennyiért...
Bocs, kicsit eltűntem a kóstolóval! Jövő hét szerda, vagy csütörtökön 18:30-22:30 között 8 főnek tudok helyet adni (XIX.kerben). Ha valaki tud helyet nagyobb helyet szerezni, akkor lehetünk többen is. csiten (a) gmail.com-ra írj, ha jönnél, nap megjelöléssel ..
Nemrég vettem egy üveg pinot-t Losonci Bálinttól (2020). És jó, van karaktere! A 2018 még nem volt natúrbor, ez már az; én is paráztam tőle, főleg a bontás utáni tárolástól, de 2 napot korrektül bírt, ami nekem már ok. Nagyon korrekt áron van, 3000 (Borfalu).
Úgy döntöttem, hogy ebben is elutasítom a fundamentalistákat, tehát semmit nem vásárolok és kóstolok olyan kereskedőktől vagy borászoktól, akik ezt a bugyuta natúrbor-kamut tolják.
Most éppen 15,3C a hőmérséklet. 15,2-15,5C között tartja így 15C-re beállítva. Szerintem marad. Persze nyáron kicsit feszülni fog, mert 26-28C is lehet abban a helyiségben.
Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik ez jobban megfelel a borhűtő kritériumnak: 15C-ra állítottam, és 14 palack borral megrakodva stabilan tartja majd' egy napja a 15,4C-t. Még egy-két napig nézem, hogy lesz-e valami galiba.
Gruber Röschitz Grüner Veltliner Klassik 2021 (Weinviertel)
Alsó-ausztriai, elsősorban veltelinivel foglalkozó pince belépő (bio)bora, csavarzárral. Az áráért korrekt darab, de az osztrák veltelinik vonzó tulajdonságai közül csak a bizsergető savak találhatók meg benne, illatban-ízben halvány. Viszont nem is hangolták populárisra, ami nálam jó pont - a korty vége enyhe kesernyét hoz.
A meglévő és az új is ilyen típusú (thermoelektronikus a hivatalos megnevezés). Egyszer volt problémám, amikor csak egy hőmérsékletet tudott: ~4C, de azt gyorsan javították.
Ha már így borhűtő. Nem tudom, most milyen megoldással építik őket, de nekem még egy jópár éves, Peltier-elemes (modul) megoldású, ami egyszer csak megadta magát, aztán azóta majdnem évenként kell cseréljem...
Ma reggel már megérkezett az új. Más kereskedő, más hűtőmárka.
Ez is "noname", mert a nevesebb gyártók készülékei minimum 2x annyiba kerülnek, mint amit vettem. És nem volt érkezésem annyit adni értük. Egy lett volna (la Sommeliere LS18CB), amelyért kifizettem volna azt az árat, de hónapok óta nem kapható. Így a már meglévő borhűtő gyártójától vettem egy nagyobb (18 palack), de alap készüléket (csak 1 szekciós).
Általában túl hamar hozzák ki a pinókat, leszámítva a franciákat.
Dél-Tirolban is már 2021-es évjáratot kínál mindenki, leszámítva a csúcstételeket (pl. Cantina Terlano Monticol, ilyet vettünk), azokból 2020 van piacon, de azok is bőven túl fiatalok még.
Nem rapid hanyatlásról ír, de ezek a borok nem ugyanazt az iskolát - nem ugyanazt a technológiát képviselik. A Házlerben az almasav a 3.-évben ment le a hordóban, de a 12-esnek is kellett 2 év. Új Zélandon szűrnek - mi megvártuk amíg tisztul - deríteni is csak a 12-est derítettük tojásfehérjével, mert a tannin nem akart kerekedni (3 napon át rántottát ettem a sárgájából) Én nagyon szeretem Új Zélandot, a tesztben szereplő tételek nagyobb részét kóstoltam, a leírások kb. megállnak - bár 40$-tól nemigen találsz szart. Túlárazottat igen, mint mondjuk az előző tesztben a Rippon vagy a Felton Road.
Alapvetően az a baj a teszttel, hogy nem 3 éve volt.
Az új-zélandi pinókat jellemzően nem 6 éves korukban bontják. A csúcson általában 3-4-5 évesen vannak. A pincéknél a '16-ot 2 -3 évvel ezelőtt kóstoltatták. Kérdéses hogyan tárolhatták (feleslegesen), szinte kizártnak tartom, hogy ezeket ilyen idős korukban még be lehet szerezni. A Fromm-tól és a Nautilustól a belépő-szintet tették a sorba, azok aztán végképp nem az örökkévalóságnak készültek. Egy Clay Hills vagy egy Awatere River - a Frommtól pedig mondjuk egy Churton vagy egy Clayvin valószínűleg többet mutatott volna...
Hozzáteszem, hogy ez a bor (vagy az előző évjárata) a Holdvölgy dűlősével együtt kiemelkedett a mezőnyből a májusra csúszott furmintbulin - mindkettőnél azt éreztem, hogy ezek élvezeti érték-kifinomultság alapján nagyjából beférnének osztrák-német 25-30 eurós rizlingek közé.
Ez volt az első bor, amit Dél-Tirolban kóstoltunk, pizza mellé. Az egyik legnagyobb dél-tiroli szövetkezet belépő lagreinje, viszont az alapanyag kiemelkedő adottságú területről (Gries) származik.
Alapborhoz képest sötét színű és koncentrált, a lagrein szilvás-áfonyás karakterével, fűszerekkel, pici csokoládéval, remek savakkal.
Ez egy 350 hektáron termelő szövetkezet egyik legolcsóbb bora és teljesen más világ, mint a hazai nagy cégek borai...
