Hát erre kérdésedre sajnos nem tudok válaszolni. Régóta ezzel a szőlővel dolgozom és elégedett vagyok vele. Azt viszont tudom, hogy kb. 10-15 nappal korábban szüretelünk, mint a lentebbi területeken lévők.
Arról van tapasztalatod, hogy a "hegyi" -Sárhegy , stb. és lejjebb a dombokon termő szőlők között van-e savban különbség?
Pl. nálam Rédén a dombtetőn Furmint terem 6,5-7,5 savval - de Pata felett a Vár-hegyen 3,5-5,5 között van. Igaz nem ugyanaz a klón, nem egyforma idősek. Szóval nem tudom van-e valóban ilyen különbség a területek között.
Azt hiszem tudok segíteni. Gondolom pár pár száz kilóról van szó. Abasáron a Sár-hegyen van az ültetvény. Nagyon megbízható a tulajdonos, több mint tíz éve dolgozunk együtt.
A régi aprófürtü olasszal van tapasztalatom, valóban jó fajta. Nem egy "savbajnok", de a meglévő savból már nagyon keveset dob el. Az sem hátrány ha öreg az ültetvény.
Most láttam a fészbúkon, hogy Laposa Bence világgá kürtölte, hogy a keresztények nagy tábora a gyermekével gazdagodott. Hiába na... bizonyos örömök járnak bizonyos kötelességekkel.
Ahogy melegszik az idő, egyre jobban tetszik Bajnár sok klónt tartalmazó olasza. Pontosabban eleinte nem tetszett különösebben, most pedig tetszik. Erősen citrusos de van beltartalom is, frissítő és egyben aránylag tartalmas cucc, a végén a klasszikus mandulás kesernye alig jelentkezik.
Órabérben épeszű ember ilyen munkát nem csináltat, maximum nagyon megbízható, ismerőssel (nekem van ilyen szomszéd bácsim aki alkalmanként besegít) vagy úgy, hogy vele együtt magam is csinálom, vagy beállítok mellé egy nem órabérben dolgozó embert. Hajtásválogatást pedig soha, semmilyen körülmények között nem adunk ki napszámosnak, ahogy metszést sem.
Abban viszont helyes lehetett a beszólásnak (de miért???) szánt kérdésed, hogy igen... én csak jól karbantartott ültetvényben tetejeztem és nálunk nincsen 2.2-2.5 magas lombsátor. Még az 170 magas feleségem is kényelmesen tud tetejezni.
Hogy kinek mi fárasztó és mennyire az közhelyesen relatív. Olyan dologgal amiért megdolgoztam szeretek dicsekedni. Én le tudok futni bármikor egy félmaratont, le tudok tekerni 80-100km-t 27-28km/ó tempóval és gond nélkül le tudok úszni 5km-t két és fél óra alatt. Végiggyalogoltam párszáz kilométer túraútvonalat az elmúlt tíz évben gyerekkel a nyakamban, hátamon és szoktam néha pár köbméter fát tüzelőnek aprítani.
Szóval nem, nem tartom életveszélyesen nehéz munkának sem a hajtásváltogatás, sem a tetejezést. Kapálni is tudok, de azt tényleg nagyon ritkán szoktam, mert rühellek kapálni. Gyerek koromban túl sokat kapáltattak köves talajon.
Mindezzel együtt szerintem kevés értelmetlenebb téma van mint az, hogy melyik munka a nehezebb. Szerintem speciel a monoton, folyamatosan ismétlődő, unalmas munka a legnehezebb... De kétség kívül naivkezdő mondta meg az alapvető igazságot, hogy kevés szarabb meló van mint egy kényelmes irodában, gyökér seggfejek hülyeségét elviselni.
Csináltam én irodai munkát is (jó tíz évvel ezelőtt utoljára) és inkább kapálok hajnaltól délig minthogy rosszindulatú, cinikus, erekcióproblémás pöcsmadarak gecizését kelljen elviselnem. Azt gondolom neked sem kell elmagyarázni, hogy sokaknak milyen kéjes örömmet okoz számítógép előtt ülve sunyi szemétkedéssel levezetni a személyes frusztrációjukat. Na, ilyen az ami nem igen jön szembe szőlőmunka közben.
Picit fura az elnevezés, de ez egy tiszta olaszrizling, a koncentráltabb fajtából, meglehetősen lusta savakkal (úgy érzi az ember, hogy hidegebben jobban esne, pedig elég hideg). Meleg évben Badacsonyban valószínűleg lehetetlen megfejteni a feladványt, hogy élénk is maradjon az olasz, és legyen tartalmas is.
A metszés egyszerüen a pozícióbeli különbségböl fakadóan könnyebb, mint a tetejezés, ráadásul metszésnél az idöjárás is valamivel elviselhetöbb (hideg ellen könnyebb védekezni). Ha nem órabérben csinálja valaki egy jól karbantartott ültetvény kézi tetejezését, az azért kifejezetten fárasztó tud lenni, a hajtásválogatáson meg sokminden múlik, bár elöszeretettel csinálják napszámosok, de ök nem is tudnak olyan hatékonyak lenni, mint ha az ember magamagának csinálná.
Nyilván, egy ilyen munkánál -ha az ember nem másnak dolgozik- maga tudja diktálni a tempót, egy étterembe ez természetesen kizárt.
Én próbáltam mindkettőt, a metszés az egyik szakmám kábé, amikor éttermeztem, ott meg felszolgáltam és a jobb vendégeknek a borokról beszéltem (mászter szomelijé :D).
Tehát az a helyzet, hogy az egész napos szőlőmetszés (nekem) jóval könnyebb meló, mint egész nap tányérokkal mászkálni és borokról angolul pofázni. Nyilván ebben benne van az is, hogy az éttermet egy pincében toltam, és ebből már pár hét után k. elegem lett.
Már hogy a faszba ne csináltam volna? :D Már elnézést az erős kifejezésért. Pont ezért nem könnyed irodai munkával hasonlítottam össze, hanem egy pincér munkájával.
Nem kérdés, hogy egy klimatizált irodában számítógép előtt, ülve végzett munkánál minden fizikai munka csak nehezebb tud lenni. De a szőlő munka fő poénja az, hogy változatos. Ameddig egy pincér az minden nap pontosan ugyanúgy rohangászik a tányérokkal, poharakkal órákon keresztül addig nincsen olyan szőlészet ahol évente 200 napon át napi 8 órában hajtást kell válogatni.
Csináltad a tetejezést és a hajtásválogatást magad is? Mert pl. utóbbi pláne gyalogtökénél (karósnál) az egyik legmegeröltetöbb munka (minden tökéhez le kell görnyedni, majd továbbmenni a következöhöz), már ha az ember becsülettel megcsinálja, nem csak tesséklássék. A tetejezés meg egy normális szölöben úgy 1,7-2 m (karós) 2,2-2,5 m (kordon) magasságban történik, egész nap úgy tartani a kezedet nem az a könnyed irodai munka... Kötözni mondjuk tényleg lehet dalolászva is.
Ahogy levezetted ket decit kellene csak eladni egy palackbol es maris nullszaldosra kihozhato a poharaztatas. Ebbe bele se nagyon gondoltam eddig, de valoban mukodnie kellene ennek.
Aztán mégis, látod... a legtöbb helyen az olcsó borokat poharaztatják, mert úgy vannak vele, hogy hát ha az megkukkan akkor az nem olyan nagy baj. Egyszerűen eszébe sem jut egy étterem vezetőnek vagy egy borbár tulajdonosnak, hogy simán kipattinthatja a legdrágább aszúit is meg az évjáratos ritkaságait is és frankó áron ki tudja őket poharaztatni pár nap alatt.
> A 10 ezer forintos bort is érdemes poharaztatni.
azt erdemes csak igazan! sokszor van, hogy belekostolnek valamibe, de egy uveggel azert nem akarnek venni. raadasul en pl. 1-1 deci bort akar vezetes mellett is bevallalok pl. egy ebedhez, vacsorahoz, de tobbet nem, ugyhogy ezesetben is rendelnek dragabb bort szivesen.
Konkrétan kapálni nálunk utoljára egy roma csapat kapált akit néhány éve egy melóra béreltem fel kísérleti jelleggel. Amúgy csak az új telepítést szokás manapság már kapálni.
Már kaszálni is csak a karós szőlőt kell és azt a pár kis vágót ahova a traktor nem fér be. Amúgy a zöldmunkán és a szüreten kívül mindent traktorral, gépesítve csinálunk. Kötözni, tetejezni, hajtás válogatni pedig nem az a kimondottan megterhelő fizikai munka. Szóval én ismerek jópár olyan pincért akik szerintem jobban járnának napi 3-4 óra szőlőben sétálással és heti 4-5 kisebb (max 6-8 fős) csoporttal való 1-2 órán át való foglalkozással mint minden nap hajnalig a pultban rohadni vagy rohangálni asztaltól asztalig.
Én némileg sportszerűtlennek érzem, hogy egy termelő nevét arra használják, hogy azzal becsábítsák a fogyasztót akire utána rátolnak valami egészen más bort.
Ami érdekesebb az az amit te is írsz. Hogy nyilván van az az árkategória, ami fölött nem éri meg nekik. Nos, ez egy népszerű tévhit. A 10 ezer forintos bort is érdemes poharaztatni. Csak ügyelni kell arra, hogy már két pohárral bejöjjön a bor beszerzési ára. Amúgy egy drága bortól alapvető elvárás az, hogy vákumdugó alatt akár heteket is kibírjon. Szóval az a bor aminek palackja a polcon mondjuk 6000Ft azt a borbár nem több mint 3000 forintért kapja meg. Adjon egy pohárral akkor 1500Ft-ért és két pohárnál már biztosan a pénzénél van. Ez után annyi a dolga, hogy a következő béemvé kulcsot pörgető vendégnek ezt a bort fogja ajánlani mint aktuális különlegességet.
Onnan ismerni meg a teljesen agyalágyult borbárost, hogy nem hajlandó annyi féle bort poharaztatni amennyi befér a pult melletti borhűtőjébe.
Igen én is úgy tudom a savak a gyenge pontja az Olasznak (manapság) , de közvetlen termesztési tapasztalatom nincs erről. Furmintról is hasonlókat mondanak, de nálunk ezzel nem volt gond eddig.
Nnem tudom milyen klónt telepítenék, ha szeretnék Olaszt (nem szeretnék), de biztosan a régi aprófürtű és talán többféle déli keveréke lenne, a badacsonyi klónokat hanyagolnám. Hiszek abban hogy többféle klónt kell egy fajtából bevetni.
Abszolut egyetértek. A műfaj és az oda való beücsörgés is divat lett. Egyébként akkor már a mywine védelmében, ha már ekéztem őket a borlap miatt: ott a választék az Artizanéval egyezik, voltaképp egy cég ha jól értem, nem a BT és a Veritas választéka, továbbá a fél decis műfaj is elérhető. DiVinoba és társaiba nem járok.
Aki jól csinálja a vendéglátást, az szerintem nem fog neked kimenni kapálni.
Vagy elmegy a nagyfaluba több pénzért csak vendéglátózni, vagy végigtol egy nyári szezont a balcsin látástól mikulásig és azzal megkeres kb. annyi pénzt mint nálad egész évben a mindenes munkával.
Azt korábban jól írtad, hogy halál sz*r - illetve nem létezik olyan - állami támogatási rendszer ami pont ezeket az elvándorló, a vidéket még jobban elnéptelenítő mozgásokat ellensúlyozná, holott a focira és egyéb f*sságokra költött pénz töredékébe kerülne.
Érdekes műfaj a borbár is - nagyon népszerű dolog lett beülni egy ilyenbe borozni, viszont sajnos a borbuzik minimális igényeit sem óhajtja/képes kielégíteni a többségük.
Gyakran még a drága éttermeknél is jobban szoroznak. Nem hajlandóak fél decit adni. Nem megfelelő hőfokon ér ki az asztalhoz a bor. Színvonaltalan, viszont drága hideg harapnivalókat kínálnak a borok mellé. A nevetséges borkínálatról már ne is beszéljünk, mert nyilván van, akit kielégít, ha mondjuk keresztezik a Bortársaság és a Veritas portfóliójának "veretesebb" neveit.
