Ezt például nem tudtam :) De valóban sok mindenre magyarázatot ad ez is.
Azt én nagyon hamar levettem, hogy Magyarországon boros témában az eredmények és a figyelem nem az érdemek alapján jönnek....
De emlékszem, hogy a hetényi Szabó Zoli aka bajnár itt a topikban milyen mélységesen felháborodott amikor azt merészeltem mondani, hogy a magyar bor világában bizony van egy establishment amit jellemzően egy maroknyi arc tart a kezében...
Heimann két ex-szárnysegédje, akiket a hurcolt magával a Bérestől a Bábolnán át a Cigar Towerig, jelenleg a BT vezetői, ez talán elmagyarázza az üzleti összefonódást.
A sportszerűség kedvéért én mindenképpen megjegyezném, hogy nincs az a hatalom, hogy én 5600-9000Ft pénzt adjak ezekért a borokért. Ennyi pénzért én sokkal többet várok egy bortól. Szekszárdról egyébként sokan dícsérték a Németh Janót...de én a Pósta Borház boraiban sem csalódtam még soha.
Hogy a Bortársasággal kinek és miért érte meg együttműködni én nem tudok nyilatkozni :) Én menetrendszerűen csak azt tudom elmondani, hogy a BT az egyetlen olyan haza borkereskedés aki az elmúlt tizenöt év során nekem még egy email-t vagy telefonhívást sem eresztett meg. Számunkra mi nem létezünk. Minden más kereskedő, még ha bort nem is vettek/kaptak járt már nálam kóstolni, beszélgetni, vagy legalább felhívtak, írtak egy email-t. Én a Bortársaság tulaját egyszer hívtam egy zárt körű, ültetett, meghívásos Somlói kóstolóra és még csak válaszra sem méltatott.
Akkor bízom benne, hogy a 3000-ért vett alap kadarkája eléri egy szokványos 3000 ft-s kadarka színvonalát. :) Egyébként az általad korábban itt már bemutatott "Szívem" kékfrankosuk 9800-as ára is olyan, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni.
Az új szériát csak most fogom kipróbálni, de a klasszik Heimann borokkal (Merlot, Birtokbor, Bikavér) eddig úgy voltam, hogy minden évben hoztak egy stabil, megbízható szintet, ergo bármilyen összejövetelre nyugodtan mertem vinni. Szekszárdról az általam ismertek közül mindenkinél jobban. Nyilván, ha lett volna időm/kedvem egyre újabbakat kipróbálni, találhattam volna egyedibbet, karakteresebbet.
Hogy kiket miért szponzorált/szponzorál a BT, azt jobban tudod/tudjátok itt nálam, de amióta (tavaly óta?) a tárolós modell elindult, már nincs Bock, nincs Dúzsi, és biztos mások is eltűntek, csak ezek jutottak eszembe. Más nagyok, Gere, Sauska, Heimann maradtak. Kíváncsi lennék, miért érte meg lelépni v éppen maradni.
Az, hogy a Heimannak a gasztró volt a fő profil azt jelenti, hogy az ő pincéjük a Bortársaság egyik szent tehene. Ami azt jelenti, hogy az ország kiscsiliárd olyan éttermébe, ahova a BT lófejjel, borhűtővel, poharakkal, vagy bármi más áron kiszerveztette magának a borlapot és a komplett bor kínálatot, ott bizony zsírbiztos, hogy az egyik nagy hátszéllel tolt márka a Heimann.
A Heimann & Fiai márka léte nekem egy kicsit furcsa. De én ókonzervatív vagyok márka menedzsment szempontból és szerintem egy azaz egy családi borászatnál értelmezhetetlen két márkát felépíteni.
Ahogy egyébként egy pincében nem fér meg a natúr boros és a nem natúr boros iskola sem. Ez a két műfaj olyan mintha valaki apácazárdát és kuplerájt akarna nyitni egy cím alatt :) És akkor had ne mondjam meg, hogy ebben az analógiában melyik melyiknek felel meg :D
Az biztos, hogy egy nem szent tehén borászatnak nincsen olyan kizsírozott pályája a BT portfóliójába mint nekik... ahhoz képest pedig a Bati-Kereszt Kékfrankos 2018 szerintem nem annyira erős anyag... és nem a testet hiányolom belőle, hanem egyszerűen nem tud többet 5600 forintos áron mint egy korrekt 3000 forintos kékfrankos.
"Régen várt kedvenc, az Apátság meghatározó fehér fajtájából. Zöldes színvilággal mutatkozik be, finom illatú, trópusi jegyekkel, a Széldomb melegének köszönhetően. Határozott savgerince a Tavaszó finom agyagából jön, amit az écsi Babszökő-dűlő mésztartalma finomít s hangol elegánssá. Friss, citrusos, mentás, nagyformátumú, mégis élénk."
A fentieket a Bortársaság honlapjáról idéztem, a valósággal leginkább a citrusosság találkozik belőle.
Az árképzés még csillagos helyen, kidecizve is meglepő.
Végül ezt a dűlős tételt nem vettem, maradtam az új széria alapborainál, meg hoztam még tőlük 2017-es birtokbort.
A túra után az öreg Heimann tartott vezetést a pincében. Mondott érdekes dolgokat, részben volt is már szó róluk a topikban. Mondta, h a fő profil mindig is a gasztró volt, és ugyan az tavaly tavasztól kiesett, nem voltak hajlandóak semmilyen az áruházi értékesítésre átállni (btw a Lidl épp tele van az SXRD új évjáratával, de erről biztos megfeledkezett :D), a bentragadt készleteket inkább elajándékozták, semmint árat csökkentsenek. Sőt, most a COVID után áramelést tervez.
Beszélt a generációváltásról, arról, hogy a külföldön tanult fia győzte meg arról, hogy nem érdemes a cabernet-merlot vonalat tovább erőltetni, ha exportról van szó, és külföldön is "látszani" akarnak. Ezért lett az új profil a kékfrankos - kadarka vonal + a natúrboros irány; arról is beszélt, h ő eredetileg szkeptikus volt, de úgy néz ki, bejött a fia ötlete, különösen az USA-ba adnak el sokat, a legtöbb kadarka oda megy.
Tisztában van vele - így tovább -, hogy a hazai éttermi fogyasztók nagy része viszont továbbra is a testesebb vörösöket preferálja, így alakult ki az a "munkamegosztás", h ő és a felesége viszik tovább a főleg hazai piacra szánt és sikeres tételeket (Birtokbor, Barbár, Franciscus etc.), a fiú pedig a Heimann&fiai brandért felel. Az utóbbit is terjesztik itthon (Bortársaság), de egyelőre több az export.
Ha már szóba került akkor rámentem egy palack Heimann - Bati Kereszt Kékfrankos 2018 anyagra amit a Zolival bartereztem.
Gyümölcsös, tiszta, friss illat. Az ízében is ez jön, inkább meggyes mint bármi más. Jó savú, könnyű ivású, vékonyabb iskolázású vörösbor. Nem egy kékfrankos nagyágyú, de bisztró bornak kellemes. Azon gondolkoztam, hogy a savakban van-e szénsav, hogy ez most jó vagy nem. Az is lehet, hogy rosszul éreztem.
Ez más verzió, mint a korábbi Planina-cirfandlik: későbbi szüretből származik (de száraz) és hordóban érlelt. Itthon ritkán használt formájú, vastag palack, minőségi parafadugó, szép aranysárga szín. A cirfandli engem többnyire visszafogott ízű/keményebb olaszrizlingre emlékeztet, amit jelen esetben megdob a töménység, a savminőség és némi aszaltgyümölcsös aromatika. Igen szép cucc, de azért jelzi a fajta korlátait is.
Bort egyébként ittál valami érdekeset mostanában? Inkább arról posztolj valamit, ez a köpködés már annyira unalmas itt, hagyd abba a topikrombolást. Menjél a 444 fórumára vele, ott várják szeretettel ezeket a hülyeségeket.
Nem tudom lattatok-e a youtube-on nyomott uj fideszes "informacios" anyagot. Elkepeszto. Arra azert kivancsi lennek, hogy allami penzbol megy-e a "kampany", vagy partfinanszirozasbol. (nem mintha nem lenne mindegy.) Van meg egy ev a valasztasig, de ha ez igy megy nem fogunk unatkozni. Mindenesetre en azt hittem ilyen melyre nem lehet sullyedni.
Abból mindegyik jó, még a kínaihoz is, ha kiköpöd, akkor meg gyomirtó. Szerintem rövidesen bevezetik, aki a kínaival oltatja be magát, annak alapból fog járni egy kanna, a legnemesebb Varga féle nedűből.
Nem kóstoltam semmit Heimanntól mostanában. Az ifj. Heimann-féle cuccok tudtommal alacsony kénesek, ami alapból riaszt.
A hagyományos vonalról az alapokat kóstoltam pár éve párszor étteremben, de azok nem dobtak fel.
Az Alte Reben 2013-as évjárata nagyon jó volt (egy elég széles merítésű kékfrankos-vakteszten abban az évjáratban nálam az első háromban végzett), azóta nincs vele tapasztalatom.
Ha már Szekszárdon vagy, ne hagyd ki a Németh Janót, kint lesz a pincénél Iván-völgyben, kadarka - kékfrankos - zweigelt vonalon nála most nemigen van jobb, szerintem!
