Igen, azt több helyen olvastam, hogy a Balaton környékén a Somló őrizte meg legjobban a hagyományos fajtáit. Arra, hogy Badacsonyban és Csopakon miért terjedt el hamarabb az olaszrizling csak spekulálni tudok. Ahogy azt citáltam lentebb az olaszrizlinget mint "gazdaságos" fajtát ismerték. Szóval szerintem azokon a helyeken terjedt jobban ahol a gazdaságosság valamiért fontos szempont volt. Én ebben a piac és a divat szerepét látom. Valamiért a somlói bornak jobban megmaradt az ára, a piaca a válságos időkben is mint a többi környékbeli borvidéknek. Talán... de simán lehet, hogy egészen más oka volt az olasz elterejdésének.
Egy dologban vagyok nagyon biztos, abban, hogy nem azért terjedt el az olaszrizling mert a gazdák rájöttek, hogy mennyivel jobb minőségű és mennyivel finomabb bort ad mint a korábbi hagyományos fajták.
Az én személyes teóriám egyébként az, hogy nem a filoxéra volt a nagy csapás a Balaton környéki borvidékeknek, hanem a Nagy Háború, az azt lezáró diktátumok, az ostoba magyar külpolitika és az egészet megkoronázó gazdasági világválság. A világháború és a gazdasági válság elvitték a munkaerőt és a lakosságot, ameddig Trianon és a balfasz magyar nacionalizmus pedig elidegenítette és elzárta a hagyományos piacainkat.
Amiért ez nehéz téma az nem más mint az, hogy ezeknek a mai napig is érezhetőek a hatásai. Mondok egy hétköznapi példát... "A magyar bor világhírű volt".... "az angol királyi udvarban is magyar borokat ittak".... csak a "Z borvidék borai bírták a nagy távolságra való szállítást"... és a többi, és a többi. Ilyen, minden forrás és bizonyíték nélküli kamuval ámította magát az 1920-as évektől kezdve az ostoba pszichózisában a magyar társadalom. Ezek egyszerűen ostoba önhazugságok. Egyetlen magyar bor sem volt világhírű. Egyetlen magyar borból sem szállítottak érdemi mennyiséget távoli országokba.
A filoxéra előtt 600 millió liter bort termeltünk Magyarországon. Ennek elenyésző töredéke sem utazott távoli gazdag országok főúri vagy királyi udvaraiban. Nem... de nem ám. Ezt a mennyiséget bizony-bizony a Monarchián belül és a monarichával határos régiókban itták meg. A Somlói, Badacsonyi bor maximum Bécsig, Pozsonyig, Budapestig jutott el. Ahogy (istenkárolmás tudom) a tokaji bor is Krakkó, Budapest, Pozsony, Bécs távolságban volt híres, rangos és méltán kedvelt.
A Monarchia felbomlása és az utódállamok nacionalizmusa az ami teljesen tönkretette a magyar borok hagyományos piacait. De, hogy ne jöjjön a baj egyedül erre rátornyosult a gazdasági világválság, a munkaerő milliós számban való elvándorlása és az egészet megkoronázó antiszemitizmus, holokauszt, világégés és habnak a tortára pedig kommunista tervgazdaság.
Ez a folyamat, ez a (elsősorban önsorsrontó) történelmi katasztrófák láncolata okozta azt, hogy a nehezen művelhető területeinkről lemászott a szőlő a laposokba és a hagyományos hegyi fajtákat szépen felváltotta a válságkezelésre kiválóan alkalmas olaszrizling.
A gondolatisággal igenis nagy baj lehet, ha te 5900 forintért azt találtad a Bencze-palackban, amit leírtál. Nekem úgy tűnik, hogy aki ilyen szart tölt a poharunkba ennyi pénzért, az bizony hülyének néz bennünket.
Nem gondolom, hogy el fogunk oda jutni "ahová az olaszok, a franciák és a spanyolok már eljutottak". Mindamellett bizakodó vagyok a vonatkozó kultúra fejlődésében, de az a véleményem, hogy valami sajátos K.Európai / Magyar útvonalon fogjuk ezt a fejlődést elérni. A minőségi bor kultúrájának a házipálinka - olcsó sör - szocialista borkombinátokból átmentett borgyárak szentségtelen háromszögében kell fejlődnie és megtalálni a helyét a kisember asztalán is.
Tény sokat fejlődött a borok minősége, meg pl sokan már visszavesznek a hordóból és hagyják, hogy a gyümölcsök jegyeket ne fedje el a fa és ez is jó dolog. A rosé-nál pl már van akit megtérítettem a fahordós, tartalmas rosék irányába mert besokallt(ahogy jómagam is) az egykaptafa egyenrozéktól. A champi, meg a hazi pezsgő iráni kereslet látványosan emelkedik ez is üdvözlendő, hiszen egy kis bubi mindig jó. Ahogy nézegetem a hazai palettát ( most nem csak a saját választékunkra gondolok) a growerek vannak feltörekvőben, más kérdés, hogy ennek később lesz-e negatív hatása világszinten a nagy champi házakra.
A borkultúra és a szakma kommunikációján van még mit csiszolni, mert olyan jó lenne látni, ha a mi kis népünk is eljutna oda gasztronómiában és borkultúrában ahova az olaszok, a franciák és a spanyolok már eljutottak. Persze tuti ott is vannak biztos "érdekességek". De náluk tuti nem csodálkozik el a vevő, amikor édes merlot keresve meglepődik azon, hogy száraz is létezik belőle, vagy hogy a jégbor milyen ritkán készül el és a borásznak aki nekivág egy oroszrulettel ér fel és most a "dicső" Varga féle jégbort inkább nem említem... vagy az édes bor az nem bor (pedig egy jól elkészítetett late harvest-et mindeigöröm fogyasztani), nem hangzanak el a "nem szeretem a cuvée-t" stb mondatok. Napestig tudnám sorolni.
Ha mondjuk megnézzük a szaklapokat és a benne szereplő nagy tudású séfek által elkészített ínyenc falatokat amiket a borok mellé ajánlanak, nem igazán tudnak lényegi segítséget adni a hétköznapi mezei halandóknak. Mivel az általuk elkészített ételek kevésbé lehet megvalósítani a a kis ember konyhájának felszereltsége és pénztárcájának szűkössége okán, főleg ha még család is van. Valahogy úgy érzem, hogy a szakma képviselői nem igazán gondolnak arra, hogy csak úgy tud a magyar borkultúra előrébb lépni, ha bevonják a szerényebb réteget is és nem csak a felső tízezerre koncentrálnak. Hiszem, ha a szakma nagytudású megmondói ráébrednek erre akkor mindez meg is valósulhat. Bár az is lehet, hogy túl naiv ábrándokat dédelgetek :D
Bár Márton már írja, hogy jelen van a Somlón és ő mint hetedik fajtát említi meg a "furmint (szigeti), juhfark (sárfehér), sárfehér (szagos sárfehér), budai zöld, rajnai rizling, ruhlandi (clevner auvergnas gris) esetleg és kivételesen olasz rizling"
A ruhlandi (clevner, auvergnas gris) meg, ha nem tévedek, az a rulander, vagyis overni szőlő, azaz a szürkebarát.
Talán nem pusztul el a világ egy bordivat hullámtól. :)
Én csak egy vidéki parasztgyerek vagyok, de volt itt már egy pár hullám (csakfranciafajta, mindenbarikolt, vékonyelegáns, rozé, mostanában a sampány meg a natúr) amire emlékszem.
Érdekes megfigyelésem, hogy minden divathullám már a leszálló ágában robban be kis hazánkba és mire rákattanak a termelők (szőlő természetéből fakadólag a termelés 3-5 éves lemaradásban van volumenben) addigra már más lesz trendi és koppanás van.
Divatosnak lenni kifejezetten káros a borban, ez az örök értékek sportága.
A Bencze-ék nem tudom mit tolnak, de 20 ropiért inkább veszek akkor a saját választékunkból egy jobb burgundit és nem pocsékolom el a szerény jövedelmemet egy hibás borra. Például Thibault Liger- Belair-t vagy Domaine Des Croix-t esetleg Montille-t mert ezek fixen borélményt adó megbízható termelők . A Pacalet csak azért nem mert alacsony kénes és bár a fehérei bitang jók a vörösöknél óvatosabb vagyok. Szóval jócskán el vannak szállva árazás ügyileg, bár ahogy néztem pár naturboros hazai borbárok/webshopok termékpalettáját és a borok extrém megjelenését mostanság ez a divat. Szóval megérett a világ a pusztulásra...
Az nem kérdés, hogy nem egy csapásra terjedt el a filoxéravész után. A 30-as években azonban Csopakon és Badacsonyban is a legfontosabb fajták közé tartozott már. A Georgikonon van egy régi adatgyűjtemény, amely 1930-ból vagy 1932-ből tartalmaz település szerinti bontásban információt arról, mely egyes fontosabb fajtákból melyik településen mennyi hektár van. A furmint és az olaszrizling is e fontos fajták között szerepel. Fejből csak arra emlékszem, hogy Badacsonyban nagyon kevés furmint volt, de azért több hektár. Ha majd feloldják a korlátozásokat, lehet, benézek, érdekes lenne ez az információ.
Egyébként ugyanaz a gyűjtemény a filoxéra előttről (1870 vagy 1872) tartalmaz településenkénti bontásban egy olyan adatsort, hogy mennyi fehérbort, illetve mennyi siller+vörösbort termeltek. Szoktam nagyokat mosolyogni, amikor ezt nézegettem, és eszembe jutottak mindenféle dumák arról, hogy badacsonyi meg Káli-medencei vörösbor így meg úgy a filoxéra előtt... Az nem kifejezés, hogy elenyésző.
Ugyan nem tőlem kérdezted, de szivesen válaszolok, vagy megkérdezheted a közös ismerősünket is:
- a nem macerált, nem derített, szűrt, nem koinokulált pinónk (öreg hordóban - a legfiatalabb 11-12 éves volt) valahogy 3-4 évnél korábban nem akart összeállni. Valahol az almasavbontásnál lehet a kulcs, bár nem laboroztattuk, nem volt jelentős co2 termelődés, egyszerűen nagyjából ennyi idő kellett neki, hogy megszelidüljön.
Az elsődleges fermentációval egyedejüleg almasavbontott pinók valamiért a tapasztalataim szerint kevesebb ideig állnak.
Nagyon nagy kérdés ez nálunk. Minden megérzésem és minden idegszálam azt súgja, hogy a mi feladatunk egy tökéletes somlói házasítást elkészíteni ami furmint, juhfark és sárfehér fajtákból áll. De egyelőre türelmesnek kell lennünk és mindhárom fajtából le kell tudnunk a kötelező 10-15 évjáratot, hogy mindegyiket kitanuljuk. Én egyébként már az arányokat is sejtem... 60% sárfehér 30% juhfark és 10% furmint. Ez lényegében az egykori Hilla cuvée receptje, csak a hárslevelű helyett sárfehér lenne. Viszont így nem lenne félédes mint a Hilla volt.
Az olaszrizlinget már az 1870-es években is jegyezték a balatoni borvidékeken. Jegyezték, de nem mint jelentős és nem is mint ajánlott fajtát. Egy volt a húsz-harminc fajta közül amiket ismertek. A Zalában (és Cserszeg az az) már biztosan ismerték korában mert Stájerország felől érkezett az olasz Magyarországra.
Hogy milyen fajtát írtak le a 19. században értékesnek és miket hitványnak szerintem pont annyira tekintendő hiteles véleménynek mintha ma egy blogger írná le, hogy ez vagy az a fajta értékes. A filoxéra előtti időkből egyetlen mércét tartok hitelesnek fajta szempontból... mi terjedt el és mi nem. Az olaszrizling pedig nem igazán terjedt el. Volt, ismerték, megbecsülték, de nem lehet azt mondani, hogy meghódította volna a szőlőshegyeinket.
Érdekes említés a Borászati Lapok 1903 Május hó 24. 21. szám. 35-ik évfolyam ->
"Feleletek.
73. felelet. Mely szőlőfajok teremnek zamatos zöld bort? Francziaországi tapasztalatok szerint Rupestris alanyon még a jól virágzó, bőtermő fajták is 6—7 éves koron tul rúgásra hajlandók.
Ennélfogva a rendes körülmények között is rugós Bálint, Sárfehér és Piros bakar telepítése semmi szín alatt sem ajánlható. A juhfark és ezerjó egyformán tul rothadós és eléggé bőtermő fajta. Az ezerjó ezen felül nem mindenütt díszlik és terem olyan jól, mint pl. a fejérmegyei Moór vidékén.
A juhfark-bor zamatos, kedves jó ize, minden létező fajborét felülmúlja. A világhírű régi fajta somlói borok rendkívül kellemes zamata és jó ize is első sorban a juhfarktól eredt.
Ha azonban a jövedelem a főczél, telepítsen olasz rizlinget, Erdeivel, esetleg Kövidinkával, Szerémi zölddel és kisebb arányban Muscadelle de Bordelaise-val együttesen. Ezek mindegyike bőtermő, továbbá a peronospora iránt érzékeny Szerémi zöld és a kissé rothadós gyümölcsű Muscadelle de Bordelaise ezenfelül illatossá is tennék a bort.
Általában minél többféle jó fajtából lett a bor összeszűrve, annál tökéletesebb izzel bir, mert az egyik fajta tüzet, a másik illatot, a harmadik zamatot, a negyedik testességet stb. ad neki.
Végül a szép zöld szint nem annyira a fajta, mint a szakszerű szüretelés, kivált a gyors préselés, sőt sokszor a mübortörvény (1893. évi XXIII. t.-cz.) által megengedett safflór (vadsáfrány) festőanyag használata okozza."
A Somlón először 1877-ben említik az olaszrizlinget:
1877. november 25. "(Somlyóvidék). A somlyói szüret mindenüttt igen középszerű eredménynyel esett ki. Nálam a 4 éves olaszriessling 880 négyszögölön 9 akót adott;"
Ami mivel új telepítésnek vehető úgy 0.3 hektárt, 3000 tőkét és 500 litert jelent. Ami ugyebár cirka 0.4kg/tőke hozamot jelent. Namost ilyen terheléssel, október végi szürettel az olasz bizony erősen frankó bort ad :)
Amúgy a rajnairól a nagy igazságot már bőven a klímaváltozás előtt is megmondták :)
Borászati Füzetek - 1. füzet. V. évfolyam. Január. 1873.
"...A szőlőmiveléssel foglalkozó gazdáinknak nem csak jobbjai, hanem általános többsége is elismeri mindenütt a külföldi zamatos fajok tagadhatlan előnyeit, s veszi azok hasznát uj és terjedelmes ültetéseiben, s ha Magyarország hevesebb éghajlata alatt a rajnai rislingnek mindenütt jó hasznát venni nem lehet, történnek terjedelmes fajültetések, melyek közt ezúttal csak az olasz riezlinget, tramini emlitjük fel".
Azóta pedig a klíma nem lett kevésbé heves :)
Aztán 1911-ben Márton Dénes részletesen leírja az akkoriban használt fajtákat. Abban az évben a miniszteri rendelet még nem is engedélyezi a Somlón például az olaszrizlinget. Bár Márton már írja, hogy jelen van a Somlón és ő mint hetedik fajtát említi meg a "furmint (szigeti), juhfark (sárfehér), sárfehér (szagos sárfehér), budai zöld, rajnai rizling, ruhlandi (clevner auvergnas gris) esetleg és kivételesen olasz rizling"
Hogy aztán ugyanez a Márton Dénes 1927-ben úgy méltatlankodik, hogy "Miért ültetik egyesek az egyébként nem rossz, de nem Somlyóra való olaszrizling, ezerjó, mézesfehér fajtákat?"
Szóval egy veretes nagy kamu, hogy az olaszrizling a filoxéra után terjedt volna el. Nem terjedt el... jelen volt, ismerték, megbecsülték, de erősen a futottak még fajták között tartották nyilván. Majd a gazdasági válságok, háborúk után a tervgazdasággal együtt cserélődik le a Somló fele olaszrizlingre.
Bezony. És most, hogy a maradékcukros SAP Sárfehéret nyalogatom, amit jobbnak tartok mint az előző évjárat száraz változatát, azon gondolkodom, hogy ez is jobb lenne házasítva.
Mármint nagyon finom, érdekes, hogy aromásabbnak érzem ezt, mint a tavalyit, ha jók az emlékeim, de nekem ez egy könnyed bor.
Kíváncsi lennék juhfarkkal vagy bálinttal házasítva.
A Pécsi Kutatónak volt pár éve egy affinitás-vizsgálata:
- azt hiszem chardonnay-t választottak, különböző klónokat különböző alanyokra oltva, majd ugyanazzal a technikával kis, üvegballonokban kierjesztve. Döbbenetes különbségeket mutattak, mintha nemcsak a klón - de a fajta is más lett volna ...
Ha jól látom, ez az általad mutatott, 11,5% szeszű savanyúság a belépő kategória, 5900 pénzért.
Több kérdés nem is merül fel bennem - mindenkinek jó egészséget, bőséges anyagiakat és szerencsés csillagállást kívánok a Bencze-pinók fogyasztásához. :D
Na igen, akartam is kérdezni, hogy a klónokkal nem lehet átlépni az akadályokat? Olaszrizlingben, furmintban, hársban stb. Van nekem olaszban B20 - hatalmas fürt - meg talán P2, P10. Valaki emlegette, hogy a B20 az az igazi nagyüzemi fajta, hatalmas termésátlaggal, jellegtelen ízzel. Ezt annyira nem tudom megcáfolni sajnos. :)
Egyébként köszönöm a rajnais választ, na ezeket jó olvasni.
