Ha fasza a leszüretelt juhfark és nem nagyon buzerálod a pincében, miként duplázódna a minőség az igényesebb munkaerőtől?
A stílus és a fajta nyilván valamelyest behatárol, egy farnehéz juhfarknak nyilván mások a savai és kisebb a potenciális rajongótábora, mint egy gecijó rajnainak. Ettől függetlenül a borodat szerintem is oda lehet tenni 25-30 eurós rajnaik mellé, legfeljebb a konzisztens tartalommal van némi baj: túlzottan szórnak a palackok, legalábbis ez a szubjektív benyomásom.
Nem is ezek a problémák akadályozzák meg őket. Illetve nem csak ezek.
Röviden fogalmazva a Somló problémája az, hogy nem tud olyan szakmai befektetőket és szakembereket meg munkásokat a hegyre vonzani akik a termőhely adottságait kiaknázva, valóban csúcsminőségű borokat tudnának készíteni. Ennek pedig az az oka, hogy a somlói szőlőültetvények és a csúcsminőségű somlói borok ára méltatlanul alacsony. Vagyis pontosabban fogalmazva a régió és a környezet visszahúzza ezeket az árakat.
Ha én az éves 8 ezer palackomat nem palackonként 10 euróval többért tudnám eladni (LOL, sci-fi) akkor egyrészt fel tudnék venn EU-s szinten is versenyképes fizetéssel két főállású kollégát akikkel a mostani minőséget csont nélkül tudnám duplázni. Nem túlzok, duplázni. Másrészt olyan környezetet és szolgáltatást tudnék teremteni ami színvonalában is versenyképes lenne a világ bármelyik borvidékével megőrizve a hely eredetiségét.
Lehet, hogy arcoskodás (sőt biztos), de minőségben simán mellé merem tenni bármelyik borunkat bármelyik menő borvidék 30 eurós bora mellé. Szóval, nem, nem a mostani minőség a fék.
Ezek a problémák azért még nem feltétlenül kellene, hogy megakadályozzák a borászkodó arcokat abban, hogy a termőhelyhez méltó színvonalú borokat készítsenek Somlón.
Nem ok nélkül szoktam mondogatni, hogy a Somló nem egy borvidék, hanem pusztán (ha úgy tetszik) egy dűlője a borvidéknek. A borvidék az a Balaton.
A szivar példa nagyon jó. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi is helyzet ezzel. Valamiért a bor világának van egy olyan szintje ahol a gasztrokultúra, turizmus és a termőhely atmoszférája nagyon egy rendszert alkot. Ellenpéldák persze vannak erre is, de alapvetően minden sikeres borvidék egyben fontos és jelentős turisztikai célpont, mindegyiknek a régiójában van nagy tömegben fizetőképes kereslet , rendelkeznek egyedi gasztronómiai jellegzetességekkel és alapvetően élhető, lakható a régiója.
Egyreszt nyilvan igazad van, amikor a regiokat osszehasonlitod. Masreszt a termekek jelentos reszenel azt se tudod, hogy azt hol gyartjak, meg esetleg az orszagot se talalod el, megis leteznek megkerdojelezhetetlen minosegu es az egesz vilagon ismert termekek. (nem borokrol irok.) Nyilvan alapozni lehet a termohelyre ... de a marketingnek meg akar a borok eseteben is ez csak egy tenyezoje, sok mas mellett.
Ellenben kigugliztam, hogy 63ezer hektar a toszkan borregio termoterulete, mig a somlon ez 1100 hektar, amibol a wikipedia szerint 600 hektar van termelesben. Itt viszont van egy ezerszeres meretbeli kulonbseg, es azt gyanitom, hogy ez mar komoly es behozhatatlan versenyhatrany.
Ha megnezed pl. a szivarok vilagat (aminek meg a gondolatatol is kiraz a hideg) ott pl. a kubai szivar megkerdojelezhetetlenul a csucs minoseg, noha lepusztultabb videket nemigen lehet elkepzelni, de meg rosszabbul fizetett munkasokat se. Megis el tudjak a legmagasabb minoseget (es arszintet!) erni az ottani szivarok.
Szoval osszetett kerdes ez, de amit magarol a regio helyzeterol irsz, es az osszehasonlitasod az nyilvan helyes, de a teljes kepnek csak egy szegmense.
Abban egyetértek a Kolóval, hogy a borfogyasztói egyedfejlődés útján a Somlói az erősen a folyamat vége felé helyezkedik el. Persze nem a híg, vékony stílus, hanem a farnehéz, nagyseggű :) De ha kevésbé elfogultan akarnék fogalmazni (ami nekem mint somlói bortermelőnek nem kötelességem) akkor azt mondanám, hogy a testes, koncentrált, tartalmas száraz borok világa a végső megérkezés a borok világában.
Az nem igaz, hogy a Somlónak csak fókuszba kellene kerülnie. Én a Somló (és minden más magyar borvidék) esetében a legnagyobb kerékkötőnek a régió helyzetét értem. Somló pöröghet a hátán és csinálhatnánk mi a világ kimagaslóan legjobb minőségű borait, lehetne évről-évre tucatszám parker-százpontos bora a hegynek akkor sem lennénk előrébb. Azért nem mert a környékbeli falvak, városok olyan állapotban vannak amiből nincsen kilátás. Toszkána és a Somló közötti különbséget én nem úgy értem, hogy hát ott van jó marketing és hát őket ismeri a világ. Hanem azt, hogy Toszkánában minden település tiszta, lakható, élhető, mindenhol van infrastruktúra, mindenhol zsibongó piacok, kávéházak, kis fogadók, butikszállodák, igényes éttermek, megfizethető borkimérések, gondozott környezet és mosolygó, vendégszerető emberek vannak. Magyarországon ezek pedig nem léteznek.
De konkrét számokkal és gazdasági szempontból megnézve az a baj, hogy egy családi ház a borvidék régiójában 10-40 ezer euró ameddig Toszkánában bőven 100 ezer felett indulnak még a kevésbé menő helyeken levő, rosszabb állapotú házak. Toszkánában egy 2-3 hektáros szőlőbirtok pincével és borházzal 2-3 millió euró körül mozog, a Chianti Classico szőlőterületek ára 170 ezer euró/hektár áron mozog. A Somló egy magyar viszonyok között drága borvidék, nálunk egy hektár termő ültetvény hektárja jó fajtával 50 ezer euró környékén már megvehető. De a minőségibb kategóriában is ameddig egy élvonalbeli Somlói a 10-15 eurós sávot tudja megcélozni addig egy közepesen jó Chianti Classico simán 20-50 eurós áron mozog, de az élvonal az simán 50-100 eurós. Szóval egészen más megtérülése van egy borászatba fektetett tőkének ott mint itt. De ez közhely... és nagyon fontos, hogy mindez csak következmény és nem maga az ok. Szóval nem az a baj, hogy olcsó a somlói (bor és szőlőterület) és ha majd drága lesz akkor majd minden jobb lesz, hanem azért olcsó mindkettő mert az egész régiónk le van pukkanva. A régiót viszont mi bortermelők egyedül nem tudjuk felemelni. A Tornai, Kreinbacher és a többi milliárdos már tehetne pár dolgot, de ők meg látványosan szarnak bele ezekbe a kérdésekbe.
Ami viszont szerintem fontos az az, hogy szőlészetileg, borászatilag, technológiában, szaktudásban, tapasztalatban a somlói borászatok nincsenek annyira lemaradva mondjuk a toszkán borászatoktól mint maga a régió. Ami a két borvidék borászata között a legnagyobb különbség az az, hogy Toszkánában egy hozzánk hasonló borászat simán meg tud fizetni egy évi 40 ezer eurós bérköltségű szőlőmunkást, pincemunkást, borászt vagy szőlészt. Pusztán azért mert nem 4-7 euróért veszik át tőle a kereskedők a borát, hanem 14-17 euróért.
Az ami minket blokkol, ami a mi fejlődésünket gátolja az nem más mint a saját piacaink fizetőképessége. Mert Firenzében az oda ömlő évi 15 millió turista és a Toszkánában évete megforduló 45 millió turista simán kifizeti a 10 eurót azért a borért amiért a magyar turista maximim 4 eurót. Ja... és Ajkán, Pápán meg Veszprémben ugyebár nem fordul meg 15 millió költekező turista :) A Balatonon fordul meg évente 10-15 millió turista, de ugyebár em összehasonlítható ezen 15 millió fizetőképessége a Toszkánát megjáró 45 millióval sem.
Ezek azok a számok és adatok amiket ha egy egyszerű magyar borász meglát akkor tényleg mondhat olyanokat mint amit a Koló is mondott. De mondom, csak a nagyon egyszerű ember gondolja azt, hogy ezek a számkülönbségek az okok. Épeszű ember tudja, hogy ezek pusztán a következmények. A kulcs a régió fejlettségében és a régióban élő, ott megforduló fogyasztók fizetőképességében van. Ez az amit Szepsy István sem értett meg amikor azt hitte, hogy a problémáira a megoldás az az árazógép megtolása. Innen tudom, hogy Pista bácsi bizony korántsem akkora szellemi hegyvonulat mint ahogyan azt a sajtó és ő maga is láttatni szeretné.
Kerül belőle bőven a Jánkelébe is, bár annál (2019) a sima kékfrankos (2017) jobb cucc. Látnék fantáziát egy kékfrankos-kadarka kombinációban is...
Szerintem lassan kifut itthon vörösben a francia-láz, mint ahogy a nagy barrikolt lázálom is kifújt, és a hazai fajták előtérbe fognak kerülni.
Elég csak picit nyugatabbra nézni, hogy mi a helyzet a kékfrankossal. Az más kérdés, hogy a kékfrankos legizgalmasabb megfejtései nem délen szoktak születni nálunk.
A Piroska Tibinél boroztunk, és a kitalálós játékban viccelt meg minket a házigazda a Kis Tomi Hárslevelűjével (ez a nyáron volt az aktuális '19-es évjáratot ittuk) Az asztaltársaságból senki nem találta el a sem a szőlőfajtát, sem a borvidéket. Én egy hígabb fás (osztrák) Chardonnay-nak tippeltem. Leleplezés után sem tudtuk belemagyarázni a Somlót. Szomorú lettem a bortól...
Egyetértek, hogy a somlói különleges és egyedi. Elhangzott a cikkben, hogy csak azért nincs a világ fehérborainak csúcsán, mert sajnos nem valami híres helyen van a borvidék (Toscana és Tokaj is említve volt, de behelyettesíthetünk mást is nem lényeg) Nekem átjött, hogy nem ez a lényeg de érdekelne hogy szerinted is ilyen egyszerű-e a történet: azaz a Somlónak már nem kell semmi, csak annyi hogy fókuszba kerüljön?
Vagy ha úgy jobban tetszik átfogalmazom: Mit kellene a Somlói borvidéknek tenni, hogy a valóban a világ fehérborainak csúcsára kerüljön elismertségben? (Itt az utca vége, innen nincs tovább - fogalmazott Koló)
Barcza Bálint 17-es juhfark válogatása az egyik kedvencem volt az évjáratból, komoly, vastag tétel. De már nem tudom, kapható-e valahol. :( 18-asokból van nálam juhfark, tramini, de még nem kóstoltam ezeket - ha bontódik, jelzem a tapasztalataimat. :) Volt egy sárfehér 18, az olyan semmilyen lett (Zolié sokkal komolyabb a fajtából), meg egy 19 tramini - ez egészfürtös préseléssel; számomra kissé túlzottan illatos, parfümös töménységgel -. Szerintem érdemes talonban tartani a borait, mert elég jól egyensúlyoz a gyümölcs-koncentráltság-Somló vonalon, még ha nem is mindig jön össze az egyedi (olaszrizlinget, juhfarkot dicsérik tőle).
Milyen természetellenes borász vagy te, hogy még mindig nem ment le az a fránya almasav? :)
Én már túlléptem a francia korszakon, gyakorlatilag nem iszom se merlót, se kabernét. Eléggé unom a bordói házasításokat is.
Oligarchák témájában úgy érzem, 3,14tsányi úr még a műveltebbek közé tartozhat, amilyen a felhozatal. Ettől még persze inkább a Planina és Daeril kékfrankosát pusztítom, nem az övét.
Igen, arra tényleg nagyon kell figyelni, hogy melyik oldalára kerülsz!
:D
A kékfrankosuk jó, a borászuk (Szakáll Zoli) jó arc, tehetséges és értelmes srác.
Emlékszem amikor egy Villányi Franc konferencián megszólították és megkérdezték, hogy mitől olyan szép, friss, gyümölcsös a francjuk, akkor ő a 100% franc tábla alatt állva szemrebbenés nélkül mondta, hogy attól, hogy tesznek bele 10% kékfrankost ...
Attól, hogy a gazdáját egy műveletlen sutyerák tolvajnak tartom aki a közöst ellopva hízott zsírosra, attól még a teljesítményt elismerem és tisztelem.
A kékfrankos nálunk sajnos tényleg csak réteg-bor, az átlag fogyasztó a merlót és a kabernét keresi ha vöröset inna.
"Szerintem a juhfark akkor tud jó lenni, ha vastag"
Ez így van. De sajnos rendszeresen nekifutnak a borászok annak, hogy ők majd megmutatják az elegáns, struktúrával és savszerkezettel hódító juhfark megoldást. Nem mondom, hogy rosszak... de szerintem a juhfark egy paraszt fajta, nem egy rajnai, nem egy tramini, nem egy hárslevelű és nem egy chardonnay amik vékonyabbra iskolázva is finomak tudnak lenni. Faszomszekrény, egy Hulk Hogan ne balettruhában pukedlizzon, ha basszon oda keményen.
A Somlón "mérvadó" termelőből 2005-ben talán 3-4 volt. Most sincsen sokkal több. Ez egy nagyon kicsi hegy ám :) Ennek a hegynek a termelőire nem lehet vibráló metszőolló bizniszt bazírozni még békeidőben sem.
Szerintem a juhfark akkor tud jó lenni, ha vastag - ezekben az "elegánsra hangolt" cuccokban én nem sok élvezetet találok 4-5000 pénzért, hasonlóan a korán szüretelt furmintokhoz. Ha 2 kézzel akarom szórni a pénzt, inkább veszek labanc rajnait kétszer ennyiért.
Barcza Bálint drágább (burgundi palackos) szériáját ismered? Az olcsóbb szériából kóstoltam kettőt, azok nem nagyon jöttek be annyi pénzért (3+ rugó).
Köszönöm az ollót egyébként, páromnak nagyon tetszett. :) Csak azért írom, hogy tudd, ez Somlón fog csattogni. :)
Kis Tamás elment egy vékonyabb vonal felé, és az annyira nekem sem tetszik, sajnálom. Tóth Péter itókái lettek egészen komolyak a Hegyről. Sőt, van egy nagyon gyümölcsös, és tömör ság-hegyi juhfarkja, csak nem tudom, azt hogyan palackozza majd.
Illetve most el lett fogyasztva egy SAP sárgamuskotály 2019, és nagyon kellemes, tartalmas tétel volt, imádtuk.
Vedd meg a Somlói Vándor parcelláit - remélhetőleg tömörebb juhfarkot készítenél, mint a mostani tulajdonos. :)
Szóval kinyitottam ezt a Borszörcsök Juhfark 2018 tételt és nem vagyok tőle elájulva. BZoli borai néha fárasztanak, de ez meg egyszerűen nem tartalmaz elég ízt, még somlóiságot sem. Alig érzek benne valami pluszt mondjuk a fele ennyibe (se) kerülő Tornai prémiumhoz képest.
Nem csekkolom a megjelenők igazolványait, de az ilyen típusú cégek (pl. BASF) rendelkeznek olyan kapcsolati hálóval és befolyással, hogy a komolyabb rendezvényeiken évente legalább egyszer megjelennek a környék mérvadó termelői - ahol ismerem az ilyeneket, látom őket, egy ilyen alkalommal sikerült pl. emberileg kiismernem Villányban Tiffán Edét. A nem mérvadók pedig azért jelennek meg szívesen, mert megetetik őket és nyerhetnek tombolán mindenféle dolgokat, néha még hasznosakat is, mint pl. drága metszőollót.
