Én ezek szerint jóval kevésbé vagyok érzékeny a hordóra - csak villányi cuccot (Gere syrah) és a dűlős Homola-olaszrizlingeket találtam riasztóan vaníliásnak az elmúlt pár hónapban kóstolt dolgok közül.
Behűtöttem a Lélekvándort, ma este megkóstoljuk.
A zenitednél nem érzek óriási változást a nyári állapothoz képest, eléggé rendben van.
A hordó gyakran lebutítja az olaszt, bár ez talán csak bizonyos koncentráció alatt van - a Sabarokból pl. az olcsóbb, részben tartályos birtokolasz szerintem jobb, mint a hordós dűlős.
Következőnek kinyitom az egyik Currust, valószínűleg a furmintot, mert legközelebb furmintokat tervezünk kóstolni Balázsékkal. Lesz pár tokaji nagyágyú, pl. Balassa és Szepsy Szent Tamás, és ilyen kakukktojások, mint a Tánczos és esetleg Bajnáré.
Én kisgyerekkorom óta parizer rajongó vagyok :) vajas zsömle parizerrel a legnagyobb királyság. Mondjuk aztán leesett, hogy azért egy kovászos cipó igazi vajjal és egy IGP mortadella az nem közepes, hanem maximálisan igényes vacsora ami mellé egyébként tökéletesen mennek a testes somlói borok.
Nagy kár, hogy a devecseri húsűzemben nem csinálnak mortadella típusú felvágottat, de a parizer amit ott lehet kapni az működik :)
Hát ja, közepesen (?) igényes vacsorához (bornyúpárizsi, kovászos félbarna cipó, mimolette sajt, igen szar paradicsom, lilahagyma) betoltam fél üveg Naivkezdő-zenitet, ami elég fasza volt és kioldotta az SAP-juhfark szájpadlásomra ragadt maradékcukrát. :DDD
Ez nem kérdés :) tényleg nagyon jó borokat csinál az Imre. Ezt a rozét azért tartom jelentősnek mert a műfajának a kereteit tágítja. Olyan ez mint amikor egy tornász felrak a youtube-ra egy teljesen új gyakorlatot. Biztos nagyobbat szól egy már ismert gyakorlata az olimpián, de egy új gyakorlat még egy kisebb versenyen vagy akár edzésen is olyan nóvum értékkel bír ami megsüvegelendő.
Én rózéból magyarországon ilyen nóvummal nem szoktam találkozni túl gyakran. Iványi Zsófinak volt valamikor régebben egy extrém magas szeszű, fahordós rozéja ami hasonlóan formabontó volt, meg Karner professzornak a 2007/9 (nem emlékszem pontosan) sillerei mutattak nekem ennyire újat. Szóval rozéból tizenöt év alatt három releváció értékű bor. Ez nem olyan sok.... Tény, évente én max 10-12 magyar rozét kóstolok. De ezek jellemzően kipróbált jó cuccok. A jó, de nem világmegváltó magyar rozé az mondjuk a Pálffy Rozé ... Az Imre rozéja szerintem világmegváltó :)
Az Imre aszófői ültetvényéből származó kékfrankos, cabrnet sauvignon és franc kombóból készült minimálkénes (30mh/l ha jól emlékszem) világbajnok rozébora. Annyira atipikus rozé, hogy szinte értelmetlen leírni, hogy rozé. Bitang jó illat, nagyon izgalmas íz. Ahogy melegszik a pohárban úgy változik.
Szerintem az egyik legérdekesebb magyar bor. Különösen fontos, hogy ez a bor úgy minimálkénes, natúr bor, hogy minden negatjv sztereotípiát csuklóból dönt romba. Aki hozzá tud jutni az vegye és igya.
A Planina olcsóbbik vörös küvéje kékfrankos gerinccel, van még benne pinot, zweigelt és cabernet franc, az arányokat nem tudom. Kellemesen gyümölcsös cucc, hordót nem látott. Beltartalomban a cég kékfrankosa és sillere között, egyfajta birtokvörös szint, (nekem) picit lusta savakkal.
Szerintem a lófarkas a fő célpont, mert az ollós pöcs időnként hajlamos ún. "rasszista" véleményt megfogalmazni, ami szimpatikus neki.
Most egyébként nem anyázást írt, hanem pár összefüggéstelennek tűnő mondatot az édesapjáról és valami argentin borról, amit éppen szlopált.
Az a gyanúm, hogy a B. Orsolyával indult, kezdetben ígéretes levelezése is kifulladt, bár B. Orsolyától ez is komoJ teljesítmény volt, hogy 2szer válaszolt neki...
