A Kézdy Danit nagyon kedvelem és szerintem zseniális munkát végzett a Furmint Február felfuttatásával. De valami félelmetes mennyire semmi értelme nincsen annak a rendezvénynek bortermelői szempontból. Az, hogy oda jó furmintokat visznek el termelők az a Dani kemény munkájának köszönhető. De most komolyan... kérdezz már meg bárkit aki párszor már locsolta ott a furmintját, hogy bemérte-e az eladásaiban a hatását. Ide a rozsdás bökőt, hogy soha, senki egyetlen palackkal többet nem adott el azért mert az FF-en megitatott párszáz embert (akiknek a fele már félrészeg volt). Egyszerűen nem így működik a dolog.
... és hát igen. A meló pontosan az, hogy egy kereskedő, éttermes, rendezvényszervező megtalálja azokat a fogyasztókat akik bizony szeretnének egy rendezvény kínálatából kiválasztani 200-300 ezer forint értékben bort. Ez a feladat!!! Ingyébort locsoló balekokkal és igénytelen körülmények között átvert fogyasztónak eladni 5-10 rugóért svédasztalos all-you-can-drink kocsma belépőt eladni nem kunszt... illetve biztos, csak én ebben nem akarok részt venni.
Csókoltatom innen is a rendezvényszervezőket. Pontosan ez a meló! Hozzad el nekem azt a fogyasztót aki nemcsak bebaszni akar tíz rugóért hanem tényleg bort akar vásárolni. Mert én nem kocsmáros vagyok, hanem bortermelő. Igen jobb lenne 50-100 olyan fogyasztó akik a rendezvény alkalmával otthagynak 300k-t borra és így csinálnak csuklóból 30 millás forgalmat amibe _tádáááá_ kényelmesen bele fog férni a helyszín bérlete, a sales assistant bére, a jég és a pohár is. Nem 800 szomjad arc kell akik le akarják inni a belépőt hanem 100 aki tényleg bort akar venni. Ez a feladat... ez a meló... lehet nekiállni.
Tényleg olvastam a cikkedet anno, de már nem emlékeztem.
Kissé kételkedem, hogy ilyen mechanizmusú rendezvényt lehetne szervezni itthon.
Nem látom a kereskedőt, aki a partnereitől megveszi a locsolni való bort, és nem látom a mókusokat se, akik egy ilyen rendezvényre befizetnek 40000 Ft belépőt, majd még vesznek további 300k-ért bort.
Azért az "ingyen" locsolós bulikból is van többféle, a Furmint Februáron pl. pozitívan meglepődtem, hogy milyen sokan elhoztak igazán jó borokat is kóstoltatni. Igaz, az a rendezvény valószínűleg jócskán kilóg a többi közül felfelé - talán a borászok is úgy érzik, hogy érdemes odatenni magukat.
Olvassad el :) Nem újra, hanem először, mert nem nagyon-nagyon nem arról van szó hogy bárki megvendégelne bárkit és szó sincs közös befektetésről.
De ha nem akarod elolvasni... akkor összefoglalom röviden.
A kereskedő megveszi a bort, kifizeti a termelőnek a kiszállást. A vendég befizet 100 eurót amiből 50 a beugró és 50 eurót pedig levásárolhat. Az eseményen a termelő locsolja azt a bort amit a kereskedő már megvett tőle annak a vendégnek aki biztosan fog bort vásárolni a rendezvényen.
A rendezvényen profi sales asszisztensek állnak a termelők és a vendégek rendelkezésére. A vendégek pontosan tudják, hogy alapvetően vásárolni jönnek. A szervezők elmondása szerint átlagosan 1000 eurót költenek a rendezvényen. A borok magas árát ismerve ez 6-7 karton bort jelent, ami egy rendes borivónak nem egy végeláthatatlan mennyiség. Az én becslésem szerint úgy 150 vendég volt. Szóval nem mennyiségre, hanem fizetőképességre mennek rá. De a legfontosabb, hogy nem kamuznak maguknak sem a szervezők, sem a termelők sem a vendégek... mint Magyarországon. Itthon a szervező hazudik a termelőnek, hogy ez egy marketing hatású esemény amikor a véreres lófaszt az. A termelő hazudik a szervezőnek, hogy szívesen van ott, miközben a háta közepére sem kívánja. A szervező hazudik a vendégnek, hogy a belépőjéért majd milyen jó borokat kap amikor a felhozatal jelentős része harmatgyenge mert senki nem viszi el ingyé locsolni a portfóliója csúcsát. A vendég hazudik magának, hogy ő a kínálatot megy szondázni amikor egyszerűen csak le akarja inni a belépőjét és esze ágában sincsen bort vásárolni... főleg, mert nem is lehet.
Szóval fostalicska... kamu és átverés. Az a nyilvános borkóstoló ahol nem lehet megvásárolni az ott mutatott borokat az egy kalap szart sem ér.
Nem olvasom el újra, de ha jól emlékszem, ott az a modell, hogy a kereskedő és a partnerei közös befektetéssel megvendégelik a gondosan kiválasztott borbuzikat és szakmabelieket.
Azért ilyen is van itthon is, csak jóval szűkebb körnek (bormédia és éttermek borbeszerzői) szól.
Így van. A formátuma a Mitiszol!-nak sem más mint a többinek. Nyafogtam én emiatt eleget. Itt leírtam, hogy mi a jó megoldás: https://borrajongo.blog.hu/2017/10/04/belga_kaland Nyilvánvaló módon, mivel tízmillió rendezvényszervező országa vagyunk :) így mérsékelt sikere volt ezen javaslataimank.
A legfontosabb az, hogy elolvassad a borvidéked termékleírását. Ha onnan nézed a fajtákat akkor ezek a magyar fajták jöhetnek neked szóba:
Cserszegi fűszeres
Ezerfürtű
Ezerjó
Hárslevelű
Irsai Olivér
Királyleányka
Leányka
Nektár
Olaszrizling
Zenit
Zengő
Kadarka
Kékfrankos
Bíborkadarka
Már amennyire az olaszrizling és a kékfrankos magyar fajtának tekinthető :)
De persze választhatsz más dögös kárpát-medencei fajtákat amik nincsenek a termékleírásodban, de akkor FN kategóriában fogsz utazni. Ami egyébként egyáltalán nem biztos, hogy baj, hiszen a Tolnai OEM kategória nem egy olyan elképesztően erős márka a borpiacon. Szóval én a helyedben elengednél az OEM kategóriát :)
Viszont tapasztalatból mondom, hogy ha profi borászatot akarsz akkor neked kell, hogy legyen egy víziód, hogy mit is akarsz és miért. A legtöbb kezdő borászat ott követ el végzetes hibát, hogy megblicceli ezt a lépést. Azt hiszik sokan, hogy egyből a művelésmód meg a fajta kérdésben kell döntést hozni. Pedig nem... üljél le, bontsál ki 8-10 bort azoktól a termelőktől akiket kedvelsz, a kedvenc boraidat rakjad ki magad elé. Kóstoljad meg a borokat, jöjj rá, hogy neked mi ízlik és mi nem. Te melyiket szeretnéd jobbnak és mi az ami neked ezekből hiányzik. A célod az kell, hogy legyen, hogy ha 10 év múlva újra leülsz az akkori 8-10 kedvenc boroddal akkor mellé tudjad tenni a sajátodat és az nem egy jobb/gyengébb kiadása legyen a 8-10 egyikének, hanem _MÁS_ legyen mint bármelyik. Neked kell kitalálni, hogy a te kedvenc boraidtól miben akarod, hogy különbözzön a te borod. Ameddig ezt nem találod ki, nem írod le magadnak addig felesleges fajtáról meg művelésmódról beszélgetnek. Ha ez a vízió megvan akkor ki kell találnod, hogy ki fogja a boraid meginni. Ki és miért? Meg leginkább mennyiért és hol? Ez a második legmelósabb rész. Mert hiába van frankó víziód, ha nincsenek fogyasztóid és nem tudod, hogy hogyan fogod fenntartható pályára rakni a borászatodat. Szinte minden olyan borászat ami bedőlt az elmúlt 30 évben azért dőlt be mert megpróbálta megbliccelni ezt a két lépést. Ráadásul úgy, hogy ezek a lépések semmibe nem kerülnek. A legolcsóbb lépéseket szokták a kezdő borászatok ellógni.
Ha ezekkel megvagy akkor térjünk vissza a témára :)
A hétköznapi borfogyasztó szempontjából a Mitiszol pont ugyanolyan egyszeri belépti díjas rendezvény, mint a Borjour. Csak más borászatok vesznek részt.
Az igaz, hogy mostanság (pontosabban ez év márciusáig) minden hétre jutott valami boros rendezvény Budapesten és környékén. A nyári időszakban vidéken is dögivel. És ha valamiből sok van, akkor értékét veszti.
A sok évvel ezelőtti kb. havonta volt egy rendezvény késő tavasztól kora őszig, az nekem kb. elegendő volt (+ a kereskedések egy-két borászos alkalmi kóstolói). Érdekesebb is volt, mert nem 90%-ban ugyanazok voltak a szereplők és valóban megérte kóstolni.
Ha hivatalos lesz, akkor a legjobb, ha megnézed, mi az engedélyezett fajták köre nálatok, aztán azokból válogatsz (akár ide megírva, mit lehet), oltványt származásival veszel, telepítést is rendesen engedélyeztetve csinálod (főleg hogy a tőkeszámod alapján kb. 2000nm, azt meg engedéllyel lehet csak). De ezen részeket pontosabban nem tudom. Bakművelésben a területet alapul véve 2000 tőke elfér. De a fajtaválasztásnál azt is figyelembe kell venni, mennyire jó bakművelésen (bár a legtöbb régi fajta jó, de azért egy hárslevelű szerintem a talajig tud érni ;-) ) Én főleg új fajtákat tudnék neked ajánlani, azoknak a telepítése nem mindenhol egyszerű.
Hivatalos a cél,de jelenleg még hobbi:) Alacsony kordon és bak művelés között fogunk választani.Szüreti időpont nem szempont,érési szinkron sem.Sok parfümöt nem szeretnénk,viszont házasítani őket talán igen, 1000 tőröl lenne szó
Hobbi? Hivatalos? Ha hobbi, akkor mi az elvárás a szőlőműveléssel kapcsoaltban, mi a célzott szüreti időpont? Egyszerre, vagy inkább külön érjenek? Borral kapcsolatban illatosak legyenek, semlegesek? Annyi sok kérdés van egy ilyen project előtt....
Sziasztok!Szeretném a véleményeteket kérni telepítés ügyben.Tolnai borvidéken,Mezőkomáromban van területünk,Sió völgy, lösz,délnyugati lejtő.Fehér fajták közül egy könnyű és egy komolyabb bort adó faját szeretnénk.Szerintetek?Esetleg oltványos forrás? :) Köszönettel!
Az után én egyszer voltam egy kellemes és tágas bulin valahol valami szigeten, vagy vízparton.. nem emlékszem, hogy hol. Az jó volt. Azóta nem jutottam el oda. De az is jó buli.
Én személy szerint a Mitiszol!-ban látok fantáziát mert ott sok olyan termelő van akikkel hasonló az értékrendem. Ezen kívül 1-2 kereskedői portfólió bemutatóra megyek el. Semmi másnak nincsen értelme. Már jópár éve az a stratégiám, hogy ha valaki felhív, hogy menjek akkor elmondom, hogy mennyibe kerülnek a boraink és ha kifizetik akkor van miről beszélni. Eddig szokott tartani a beszélgetés.
Nézd, amíg van elég hülye, aki ebben a modellben fantáziát lát látogatóként és borászként, addig pörög a mókuskerék.
Én speciel nem látok benne fantáziát, nem is járok semmilyen bemutatóra évek óta a Furmint Februárt kivéve.
Helyette igyekszem kapcsolatot építeni olyan kereskedőkkel és azok olyan alkalmazottaival, akik tájékozottak és az értékítéletükben megbízom, valamint ha netán mellényúlok (közösen mellényúlunk), a felesleges nyitatlan palackjaimat huzavona nélkül kicserélik valami másra.
Az egy tévhit, hogy is mennyiésget könnyebb eladni. Nem könnyebb. Főleg úgy nem, hogy a hozzánk hasonló garázs méretű borászatok jellemzően sokkal magasabb áron kell, hogy értékesítsenek mint a gigaborászatok ahol mindig van százezres palackszámmal olcsóbb bor. Például a mostani helyzetben sok nagyobb borászat azzal gurulhatja ki a zakót, hogy az élelmiszerláncokba sok olcsó bort adnak el. Ameddig a kis borászatok akik főleg a gasztróban nyomultak sokkal nehezebb helyzetben vannak.
A legnagyobb félreértés pedig az, hogy ezeket az itatós, locsolós bucsukat bárki marketing tevékenységnek,PR megjelenésnek gondolja. Nem az. Én ezt bemértem szakszerűen sok-sok évvel ezelőtt, hogy semmi hatása nincsen ezeknek a locsoldáknak. Egyetlen decivel sem adna senki el kevesebb bort ha nem menne el ilyen rendezvényekre.
Értem, hogy mindenkinek nehéz az értékesítés, de kis mennyiséget könnyebb eladni (és talán itt az ár sem olyan kritikus, bár nyilván ez összetett kérdés), mint óriásmennyiséget elpattintani, kiüríteni a pincét, évről évre, ugyanazon a piacon.
Úgy értem, neked arányosan kevesebb ilyen megjelenés is elegendő, ugyanazon a piacon, mint pl. egy Teleki méretű pincének (vagy mittomén melyik nagynak). Vagy ez így hülyeség...?
