Megkérdezhetné a Homoláékat, mennyi betont öntenek még a Csopak és Paloznak közti szőlőbe. Eléggé belerondit egy ideje a panorámába, letekintve a Jásdi-borteraszról...
"nem értékeljük a nemes rothadást a száraz boroknál mert elfedi a termőhelyi karaktert ,"
Szar lehet a tokajnak... évszázadok óta nincsen termőhelyi karaktere a szamorodniknak meg az aszúknak. Azért is lehet minden borvidéken pont olyan szamorodnit és aszút csinálni mint Tokajban. Ostoba gyökér...
Egyszer valamelyik interjúban Jásdi elftárs igazán elmesélhetné, hogy hogyan jutott ki 1975-ben Párizsba 5 évre a külügyminisztériummal, ahogy azt is, hogy hogyan kapta meg 1987-ben a 20 ezer tonna baromfit nyugatra exportáló Hungavis cég vezérigazgatói állását és hogyan lett a rendszerváltás után ennek a cégnek az egyik főrészvényese. Mert ugye ezt a részvénycsomagját eladva zsebelt be akkor párszázmilliót amiből felépítette a borászatát. Akinek vannak ismerősei akik éltek 1975-ben az kérdezze meg bátran, hogy mit jelent az a mondás, hogy "nem minden belügyes külügyes, de minden külügyes belügyes" Valahogy ezek a romantikus történetek mindig onnan kezdődnek, hogy hoppá egyszer csak lett tőkéje... Ez a "leadtam a szolgálati kocsi kulcsait," is mekkora kamu plebejus duma... mintha ő valami alkalmazott lett volna.
Árulták az Aldiban a zweigelt-kékfrankos házasítást is, az olcsóbb volt a veltelininél (1600 Ft, ha jól emlékszem) és nagyságrenddel jobb. Illetve jobb minden hasonló árfekvésű magyar vörösbornál.
Ó, arra emlékszem, rokonokkal vásároltattam fel a vidéki Lidl-ök elfekvő készleteit.:-D (összejött vagy 2 kartonnyi...) Az tényleg nagyon durva besztbáj volt.
A Flat Lake szerintem amúgy nem rossz brand, csak nem fehérben. Abban erősen középsz(a)er. A vörösök közül is tudni kell választani, mert van ugyan vagy 7-8 termékük, de a fele kb. ugyanaz, tök mindegy, hogy épp zweigelt, vagy KF van a palackra írva... A Top Limitation Gold (~5,5 €) és a Limitation Zweigelt-Blaufränkisch (~4 €) általában elég jók szoktak lenni, mondjuk az utolsó 2 évjáratot nem kóstoltam.
Nana, a (szintén Hofer) Lesehof GV Alte Reben 2017 5 €-ért pl. egy igen fasza cucc volt, az általam a 10 € alatti mezőnyben eddig kóstolt zöldvelteliniket verte, és a legtöbb 15 ojróssal is pariban volt. Aztán rendszeresen belefutok a gumpoldskircheni Krug Schatzbergbe is (fehér cuvée; a 2018/2019-esek 5-6 € áron mozognak).
A Müller GV Göttweiger Berg 2017/2018 volt még hasonlóan beszbáj a Billában, mint ezek, de az "már" 6-8 € között mozgott.
Igaz, ez pár év alatt még mindig csak három bor, de azért több esély van az ismétlésre, mint a lottó ötösre. :-D
"A boroscímke egy információs panel... nem dizájn terep, nem ott kell alkotni, hanem a palackon belül"
Ez így butaság. Sokszor a címke adja el a bort. Mióta én is árulok, látom mennyire fontos a címke.Vendéglős meséli, hogy a prosztó azt se tudja mi az a zengő vagy irsai, a szebben kinézőt választja.
Az erősebb nyomat alatt te azt érted, hogy legyen sötétebb a szöveg színe? A Somló rajz kiemelését dombornyomással vagy valamilyen más technológiával érted?
Kb. ennyi. Valami kontrasztot vinnék a dizájnba, akár színnel, akár dombornyomással. Inkább színnel. A címke papírja nem csúcsminőség, de szerintem nem is rossz ehhez a dizájnhoz.
Egy tipp: Nézd meg esetleg az MPS Peremarton Kft.-t, ők kifejezetten (relatív) kis szériás címkéket nyomnak.
Menj el egyszer gépindulásra és játszatok a festékintenzitással. Lehet kicsit többet tesznek már nőne a kontraszt a papírhoz. Vagy eleve feketét kérni a szürke helyett...
Köszönöm, megnézem. Lehet ám, hogy az én nyomdám (Imprenta Veszprémben) is tudja ezeket már... néhány éve még nem tudta :) De lehet, hogy csak meg kellene kérdeznem.
Jogos a pont. Sokat vaciláltam ezen a kérdésen. Hogy (a) ez egy juhfark 2018-ból, vagy (b) ez a 2018-as Juhfark. Az ok, hogy végül a kisbetűsnél maradtam egyszerűen az, hogy ne boruljon fel a vizuális szimmetriája a címkének.
Ej, akkor ez neked most nem sikerült túl szerencsésre. Vagy én vagyok rohadt mázlista, hogy még soha nem volt törött palackom, vagy sérült csomagom, sem Magyarországon, sem Ausztriában.
A Bread & Butter Chardonnay 2016-ot ittam már. Nem volt rossz, de nem voltam elájulva tőle. Besztbájnak abszolút nem mondtam volna. Ezek szerint a vörösborok jobban mennek nekik.
Én is csak annyit tudok róluk, amennyit a google feldob. A WX Brands csoport része a márka, de hogy most csak source-olják, vagy a termeléshez is van közük, az nem világos számomra. (https://www.wxbrands.com/portfolio/)
