Ej, akkor ez neked most nem sikerült túl szerencsésre. Vagy én vagyok rohadt mázlista, hogy még soha nem volt törött palackom, vagy sérült csomagom, sem Magyarországon, sem Ausztriában.
A Bread & Butter Chardonnay 2016-ot ittam már. Nem volt rossz, de nem voltam elájulva tőle. Besztbájnak abszolút nem mondtam volna. Ezek szerint a vörösborok jobban mennek nekik.
Én is csak annyit tudok róluk, amennyit a google feldob. A WX Brands csoport része a márka, de hogy most csak source-olják, vagy a termeléshez is van közük, az nem világos számomra. (https://www.wxbrands.com/portfolio/)
Nekem a dizájn tetszik. A kivitelezésen persze lehetne javjtani.
Az erősebb nyomat alatt te azt érted, hogy legyen sötétebb a szöveg színe? A Somló rajz kiemelését dombornyomással vagy valamilyen más technológiával érted?
A mostani címkét egy aránylag olcsó, könnyen beszerezhető papírra nyomatjuk egyetlen színnel. Néhány éve gondolkoztam azon, hogy bizonyos elemeket más nyomdatechnikával csináltatok... dombornyomás, mélynyomás, ilyesmi. De azokhoz vagy nehezebb papírt szerezni, vagy észveszejtően drága volt a megoldás, vagy a kész eredmény nem rakható szalagra (amit ugye masinával lehet gyorsan ragasztani) vagy rakható, de nem matricás a papír, stb. Szóval nem volt olyan magától értetődő a megoldás, így maradtam ennél a papírnál és technológiánál.
De ha van valami jó ötleted a mostani dizájn csinosabb, igényesebb kivitelezésére akkor az érdekel :)
Soha nem hallottam róluk, persze az egész terület fehér folt számomra.
Egyszer olvastam a duckhorn pincészet borairol de túl drágának találtam őket.
Szóval a 2 borra rakeresve a vivinon, nagy szamban és magasra értékelt borok. Mindkettő 3,9-re van értékelve, az egyik 20+ ezer a másik 9 ezer körüli értékelés.
Ha az árukat nézem 4 ezer forint körül vannak (ha kb pontos) azaz ezek nagyon bestbuy-nak tűnnek. Neked mennyiért sikerült hozzájuk jutnod?
Nekem is tetszik a minimáldizájn, és nem tetszik az aranycsikos-koronás-extrabetűs cimke. Nekem jobban tetszene a cimkétek, ha kicsit erősebb nyomattal lenne az alapszinből a szöveg és Somlórajz kiemelve. Igy nagyon összefolyik. Szerintem. De ha neked igy tetszik, az sokkal erősebb érv :)
Hát a Vinatis az nem bírta ki. Egyik doboz megjött, a másik ottragadt vhol Ausztriában (lehet tippelni, hoyg magyar, vagy mondjuk afgán vendégmunkás dobálta) és sérülés miatt visszafordították, most éppen Beune-ban van, mondjuk ott meg is pakolhatnák vmi jó borral.
Ami eljutott ide abban volt bread and butter CS, 2018, Napa Valley, ha vki többet tud a pincéről ne fogja vissza magát. Nos ez tele erdei gyümölccsel, nagyon hosszú utóíz, olyan erősen 6+ pont
Volt benne B&B (azaz u.a. pince) 2018-as Pinot Noir is. Az illata felejthettelen, de nehéz lenne leírni. A szine halvány piros. Az íze hihetetlen gyümölcsös, sajnos azok a családtagok is beszálltak és cuppogtak, akik nem isznak rendsezeresen bort, így gyorsan elfogyott, Valami végtelen természetes gyümölcsösség és hosszú utóíz, erős 7 pont
Egy, kettő. De nekem ez a kedvencem :) Betölti a funkcióját... elüt a többitől. Nézd meg milyen a többi édesbor címke. Arany, arany hátán, betűtípusok kavalkádja és információ dömping. A mienk meg ott áll az egyszerűségében.
Nem tudom, te hogyan vagy vele, de én ha végignézek egy borbolt polcain akkor mindig azt érzem, hogy az egy káosz. Fromák, színek, szövegek kakafóniájában próbál mindenki kitűnni. Olyan mint sok észak-balatoni falu ahol minden építészek százai a nagyon egyedi dizájnnal akarták levezetni a kamaszkori szexuális frusztrációjukat és nincs két egyforma ház... az ilyen káoszban az én szememnek pihentető egy fehérre meszelt, egyszerű parasztház.
A boroscímke egy információs panel... nem dizájn terep, nem ott kell alkotni, hanem a palackon belül.
Miért ne fikázhatnék egy dizájnert? Én szarnak tartom és ennyi. Az ízlés már csak ilyen dolog. Szerintem Ipacs Géza munkája túl van értékelve.
De ne értsél félre... mondom, ismerek olyan dizájnereket akik milliárdos nagyvállalatoknak dolgoznak sokszázezer eurós áron. Sőt a kortárs festészetet is tudom értékelni meg nagyjából képben vagyok a fontosabb dizájn trendekkel kapcsolatban.
Most éppen amúgy is a minimalisztikus, skandináv jellegű, letisztult stílus a trend.
A közhiedelemmel ellentétben a mi címkénk is alaposan meg van dizájnolva. Szakemberrel együtt csináltuk még 2007-ben. Az volt a fő szempont, hogy olyan címke legyen amin kizárólag a releváns információ szerep minimális grafikával. A címkén rajta van a Somló sziluettje, a borvidék neve, borászat neve, a bor neve és évjárata.
Akkor az volt a cél, hogy olyan címke legyen ami 10 évvel azelőtt is jó lett volna és 20 év múlva is működni fog. Lényegében ez így is van. A minimalisztikus dizájn nagy előnye, hogy nem megy ki a divatból. Én ilyen egyszerű gyerek vagyok, nem szeretem a hivalkodó dizájnt semmiben. A ruhatáram és a használati tárgyaim is ilyen puritán, egyszerű, praktikus és kényelmes megoldásokkal van tele. Megtehetném, hogy sok-sok százezer (millió) forintért csináltatok valami sztárdizájnerrel menő arculatot, de az egyszerűen nem én vagyok. Sőt van nekem menő londoni grafikus dizájner haverom aki felajánlotta, hogy csinál nekem címketervet. De most már nem akarok változtatni. A mi címkénk marad ilyen :)
A hullámos felragasztás a régebbi boroknál volt jellemző amikor még teljesen kézzel címkéztünk. De jópár éve már félautomata címkéző masinát használunk. Kivéve persze a mikrotételeket amiket továbbra is szemmértékre rakjuk rá. Csomószor a gyerekek segítenek címkézni. Olyankor néha ferde lesz a címke.
A gyűrődés akkor fordul elő ha télen a hideg pincéből felhozzuk a palackokat és hirtelen kicsapódik rájuk annyi pára, hogy a címke nem tapad rendesen. Ilyenkor néha gyűrődik a címke. A nagy és gazdag borászatok tudnak építeni vagy bérelni olyan készárú-raktárat amiben ez a probléma nem létezik és ők a palackozással egy gépsoron szoktak előre címkézni.
Egyik ok az volt, hogy a pincét nem ismertem (szeretek ismeretlen termelőktől kóstolni), a másik meg (sokkal fontosabb), hogy a koraipirossal elég ritkán találkozni, hiperben/szuperben szinte egyáltalán nincs jelen a fajta, szóval érdekelt, hogy mit tud egy ilyen tétel (főleg ennyiért). Történtek már csodák.
Közben amúgy eszembe jutott két termelő, akiktől azért ittam már jobb/nagyon jó koraipirosat: Eitzinger és Pollerhof.
Azt nem mondanám, hogy szép (pl. a hasonlóan eszköztelen és Ipacs-mentes Géró-címke sokkal szebb), de amúgy szeretem az ilyen antidizájn, retro dolgokat, pl. a természetes anyagokból készült, itt-ott szőrös nőket, stb.
Ez önmagában nem baj, mert legalább jobb hordóra költhetett :) Csak ne fikázzuk más címkéjét/címkerajzolóját ilyen hullámosan felragasztott, kétlépésről már felismerhetetlen címkék tulajdonosaként.
Illetve, tkp felismerhető: ha kétlépésről csak egy felpöndörödött, fehéres sajtpapír látszik a palackon, akkor az 99%, hogy SAP-bor! :)
Ha egyszer nagyon bepiálok, rajzolok majd neki új címkét. Simán alkalmas vagyok, hiszen rajzból csak azért nem buktam meg, mert abból nem szoktak buktatni.
Sosem értettem az Ipacs G. körülötti hiperventillációs ájulatot, hogy kőgazdag borászatoknak a piaci ár sokszorosásért csinált középszar fostalicska címkéket. Én még nem láttam olyan Ipacs címkét ami nem a tervező önfényszopásos gecccinagydizájnervagyok vizuáliejakulációja lett volna.
Szóval szerintem pont zsák a foltját esete a tükörtojásos perszonali koncepcióval ami a magyar borra olyan szépen jellemző kamuflázsra épül... személyesen, hát persze... Londonban amikor egy étteremben kibontanak egy palack bort akkor azt biztosan személyesen töltjük ki. Meg biztos az arculatlépítő borászzsenik mindent személyesen csinálnak.
