Köszi az összefoglalót, egyelőre nem érzem a (vásárlási) késztetést: a Kősziklásnál meg Losonciénál gyengébb és drágább pinót számosan tudnak produkálni 5 rugó körül, ott van pl. Bott Frigyes. :D
A Nagy-Eged nekem akkor lesz csodahely, ha valaki konzisztensen magas minőségű borokat tesz le onnan, lehetőség szerint 10 rugós polci áron bőven innen.
Ezt egyelőre nem látom, de hát az egész egri borászat válságban/útkeresésben/útnemtalálásban van, ahogy én látom.
Az olcsó borok gyengék, a drágák se feltétlenül jók, a bikavér egy káosz, a csillag többnyire még az 1500-2000 pezetás árát se éri meg, ezek a superior, grand superior és "ezmégafaszomnálisnagyobbszenzáció" feliratok meg egyenesen mulatságosak.
Kicsit feldúltam magam a saját hülyeségemen, de megpróbálom összerakni az elmúlt 10 év Bukolyi sztoriját, már amennyit én olvastam/hallottam.
1) valamikor megcsinálták a Gróf Buttlert, ahová beszált Kovács Gábor, mint tőkéstárs. Elég sok ilyen volt akkoriban (pl. Pók-Polonyi => Kovács Nimród, Árvai és tsa => Sauska K.). Valahogy a dolog vége az lett, hogy a befektető vitte az egész pincészetet, borászatot, stb.
2) A csavar az egészben az, hogy míg az másik példáknál a szőlőterület is ment, addig itt csak a bérleti/használati joga.
3) A váltás óta a Gróf Buttler borokat nem Bukolyi csinálta. Volt H.Á. utána Benedek P. (őt kifejezettem nem kedvelem, mert akkor borzalmas nagy arca volt a nem sokra), stb.
4) Ezek szerint váltáskor felvásárolt (talán egy kis saját terület is maradt, ami nem a Nagy-Egeden volt) szőlőből elkezdték a borászkodást. Nem rossz, de a korábbiakhoz képest nem is kiemelkedő borokkal. Megjegyzés: még a váltást megelőzően voltak célzások, hogy finom szólva nem bio módon készültek azok a nagy és sikeres Gróf Buttler borok. Őszintén, engem nem zavar, ha jó a bor és nem az van ráírva, hogy bio/természetes, stb.
5) Úgy tűnik, hogy koncepcionálisan van/volt eltérés apja-fia között, megesik az ilyen máshol is. Hogy miként lett 14ha a Nagy-Egeden, amikor az az elmúlt években valami csodahelynek lett beállítva, enyhén utalva a földárakra, nem tudom. Majd Eger környéki topictársak talán leírják.
6) A Bukolyi név jó brand a potenciális fogyasztók többségénél. Most már van bio, természetes, stb. verzió, amelyek mindenképp hívószavak manapság. Éppen időben térnek vissza, hogy ne egy régi, elfeledett brand maradjon. Kérdés az, hogy az apja milyen branddel érkezik?
Mint írtam neked, a pinot-ját kóstoltam, ittam. Nem rossz, de nem is kiemelkedő, a végén éretlen meggyes ízzel. Kősziklás és Losonci Pinot-k kedvezőbb árért, jobbak. De azok régebbi tőkékről származnak.
A leírt szöveg alapján inkább minőség/megbízhatósági okokból nem foglalkoztat napszámosokat. Azt állítja, hogy mindig annyit fizet, amennyit kérnek. Majd talán az Eger környéki topictársak elmesélik, hogy a leírt szöveg és a valóság egyező-e.
Én vettem az ifjú Bukolyinak 2 palack olyan bisztróvörös jellegű borát pár éve, ezek nem voltak rosszak, valamivel 2000 pezeta alatt. Az új infó szerint a felvásárlós korszak termékei voltak, még az Organic Wine előttről.
A Buttlernek meg rám sózta egy borzalmas hiperszuperprémium kadarkáját a Veritas egyik szép seggű alkalmazottja. A bor szinte minden elképzelhető borhibát felvonultatott, a Veritas pedig rákerült a feketelistámra. :)
Bármekkora birtokon lehet száz százalékban napszámosokkal is és száz százalékban csak állandó alkalmazottal is dolgozni.
Az állandó alkalmazott az sokkal, de sokkal drágább. Hogy egy hektár megművelése mennyi ember munkája az nagyban függ a gépesítéstől. Ha nem kell kézzel tetejezni, kaszálni, kapálni akkor tényleg csak a zöldmunkákra és a szüretre kell nagyobb bandát szervezni. Persze 14 hektárt egyedül megmetszeni még motoros metszőollóval is kemény meló. De egyedül lepermetezni 14 hektárt is emberpróbáló. Egy 14 hektáros borászathoz szerintem már jó ha van egy jó főállású traktoros, egy ügyes pincemunkás. Szóval két hadrafogható főállású munkatárssal, tökéletesen gépesítve már csak 3-4 alkalomra kell egy 10 fős napszámos brigádot hívni.
De ami kamuflázs kiderült erről a cégről én azon sem csodálkoznék ha ki lenne szervezve a növényvédelem meg a talajmunka is.
"a múltat megtagadni végre" - nincs ezzel semmi baj, valamit építeni mindig valaminek a romjain lehet, ezt már a kommunisták is tudták (illetve ők különösen jól).
Romok: például a papa romjai. :)
Ott látom az ellentmondást, hogy mintha a papa is mozgásba akarna lendülni saját néven (vagy főnixként Buttlerként).
Én nem igazán értem ezt az egész sztorit. Ha jól értem akkor a srác egy óvatos mozdulattal betolta a fatert a busz alá. Igen, ez azt jelenti, hogy a Bukolyi márka az konkrétan felvásárolt szőlőre épült. Frankó. Minden bizonnyal nagy lesz a hitele az ifjú Bukolyinak ilyen alapokon.
A pincét azt nyilván pályázatból csinálták. Ki épít ma zöldmezős projektben szőlőfeldolgozót és borospincét saját tőkéből?
Hát, ezek azok a részletek, amiket jobb nem is tudni, ha optimistán és jóindulattal akarjuk szemlélni az induló projektet :)
Engem azért ez a munkaerő-dolog érdekelne részleteiben, már csak szociológiai okból is. Azzal nincs bajom, ha a gazda felül a traktorra, és nyomja a melót, de a napszámosok miért nem váltak be? Gyenge munkaerő? Vagy nem akarta megfizetni őket? Mennyi az állandó alkalmazott? Ekkora birtokon szerintem sem lehet csak gazda+napszámos felállásban dolgozni....
A MűvAlkesz cikkéből az volt kiolvasható, hogy az idősebb Bukolyi fog tevékenykedni az egykori Buttler-birodalom szőlőiben, és talán a saját nevén palackoz innentől (a Gróf Buttler márka eléggé leamortizálódott).
Ebből a cikkből meg az derül ki, hogy az ifjabb Bukolyi leszakadt az apjáról, és ez a 14 hektár korábban erdő/bozótos volt.
Nekem már az se tiszta, hogy a "Herczeg Ágnes" éra alatt volt-e "saját" boruk, vagy csak a befektetős Buttler ment, és ez most valami új projekt a vissza(?)kapott területeken?
Megjelentek az ifjabb Bukolyi borai pár éve, én is kóstoltam pár nem különösebben drága, de nem is emlékezetes vörösbort. Azok ezek szerint még az apjával együtt, felvásárolt szőlőből készültek? Akkor mintha nem ezt kommunikálták volna.
Azt se értem teljesen, hogy egy 14 hektáros, magas minőséget célzó birtokot hogyan lehet úgy működtetni, hogy a tulajdonos dolgozik, mellette a melósok pedig kizárólag napszámosok.
Hát igen, a híres Bukolyi-borok mindenféle bármilyen szőlőből készültek eddig :) Meg olyan idilli a sztori.
De azért az jó, h két fiatal együtt gründöl egy szőlőbirtokot, 10-20 év múlva ez akár jó is lehet, legyen úgy. Mégha a hátteret nem is ismerjük, illetve ismerjük :)
Sok érdekes dolog elhangzik a cikkben... Nekem a személyes kedvencem az, hogy végülis 2016-ra rájöttek, hogy jó bort bizony jó szőlőből kell csinál. De valahogy nekem sok pontnál disszonáns az interjú.
Ez elég sajnálatos. Illetve nézőpont kérdése: ezek szerint vagy vannak, akik még ezért a pénzért is vevők a borokra (ami bámulatos, figyelembe véve, hogy még a a Weincoból palackonként rendelve is kb. negyedével olcsóbbra jönnének ki a tételek, mindenféle akciók nélkül is), ami nyilván a kereskedőnek jó. Vagy pár év múlva lesz majd egy csinos kiárusítás, ahol érlelt Pragereket fognak 10.000 forintokért kótyavetyélni; ami meg a fogyasztónak lesz jó.:-D
Az elmúlt hetekben kb. 15 zweigelthez volt szerencsém. Kettőt említenék, ami emlékezetes volt (nem feltétlen jó értelemben):
Umathum Zweigelt Hallebühl 2013: a frauenkircheni biodinamó pince egyik csúcsbora, 25 éves tőkékről szűrve. Nyitás után durván, taszítóan kénhidrogénes (csirkeól és csatornaszag művészi elegye), ami a nap hátralevő részében nem is nagyon óhajt távozni. A korty ettől függetlenül selymes, húsos érzetű. Másnap végül némi centrifugálás után mégis magához tért, és egyszer csak izgalmas lett: decens földesség, érett cseresznye és vadszeder íz mellé illatban rozmaring, kakukkfű, hecsedli lekvár, és hordós füstösség társul; meg némi záptojás szag, ha figyel az ember... Közepes lecsengés. Az első nap alapján teljesen hibásnak mondtam volna, de a második nap rácáfolt, és így már csak egy extrém türelmet, és elkötelezett, már-már fanatikus fogyasztót igénylő bor, gyenge ár-érték aránnyal. Az év csalódása eddig. 45 €, és vérmérséklettől/jóindulattól függően 2-4 pont között. Egy ideig hanyagolni fogom a pincét.
Luka Enikő Zweigelt 2017: tisztaságban az előző bor ellentéte; már a nyitás után érezhető volt, hogy ez egy igen precíz cucc lesz. Érett cseresznye, aszalt szilva, némi meggyes fanyarság, finom hordófűszeresség (szegfűszeg, szerecsendió). Hosszú lecsengés. Egyensúlyos, elegáns, de egyáltalán nem vádolható vékonysággal. Pár óra szellőztetés csak jót tett neki. 6+ pont, 6300 Ft BTnél. Idén eddig az egyik legjobb zweigelt. Több ilyen kellene a soproni borvidékről.
Az is lehet, hogy a KisBécs árai is igen dinamikusan emelkednek, én legalábbis a jelenlegi drágulást már nem tudom az árfolyamváltozásból és a termelői inflációból levezetni.
Egy Prager Klaus ha lenne, kb. 24 rugó lenne. Ezért vehetek 1 karton aránylag elfogadható magyar rajnait...
Én a '17es Mordthalokat ittam utoljára, azok ízlettek, igaz, sajttorta nem volt a közelben. :-)
Itt nem drágultak ilyen mértékben a DW-k (a drágább smaragdok meg federek max. 1-2 €-val), de azért látok egy olyan trendet, hogy a DW árai (főleg az Achleitenek, meg Kellerbergek) szépen kúsznak felfelé, és lassan elérik az F.X., a Knoll, meg a Jamek alap Smaragdjait. (feltéve, hogy azok kevésbé dinamikusan emelkednek majd :-))
Nálam olyan 30 € a limit osztrák rizlingre; ennyi pénzért már találok garantáltan kedvemre valóbb moseli GG-ket is.
Ha van egy bő órátok autóban ülve. Nem kell félni... ez csak egy podcast. A pofázás a lényeg. De pár érdekes témát azért megbeszéltünk a Kézdy Danival és Pintér Zsolttal.
Így van. Ennek alap elvárásnak kellene lennie. Ahogy marhára nem az. A borbloggerek, borkritikusok, borbírák, borversenyek zsűrijei nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Pedig nagyon is fontos kérdés, hogy egy sok pénzért megvásárolt drága bolt tudja-e az eredeti élmény egy héttel a bontás után. Az én tapasztalatom az, hogy a sztárolt, megbecsült, megkérdőjelezhetetlenül jó bortermelők töredékének a bora bírja ki ezt az állóképességi tesztet.
Ez úton is elnézést kérek Maci_P-től, hogy a Vadászvölgy birtok - Göcseji zamatos - 2019borát bevontam egy kisérletbe.
Nekem régi szokásom, hogy a forgalomba kerülő borokat amolyan állóképesség teszteknek vetem alá. Ez azt jelenti, hogy hagyok egy-egy palackban 5 vagy 3, esetleg 2 deci bort és dugó alatt szoba-hőmérsékleten tartom jópár héten át. Maci_P göcsejiét pont akkor ittuk amikor a saját boraimat is bedobtam így a mély-vízbe ezért stikában a göcsejit is beraktam a tesztbe. Nem voltam biztos a kimenetben, mert az ilyen aromásabb fajták a tapasztalatom szerint kevésbé jól bírják mint a neutrálisok. Ezzel együtt maximálisan pozitív meglepetést okozott a bor. Az oxidációnak nyomát nem éreztük, illetve ami oxidáció volt az nem ecetes és nem keserű fenolos ízként jelent meg. Azt mondanám, hogy ásványosabb és földesebb illata és íze lett. A göcseji bukéja azért elhalkult, de cserébe sokkal szikárabb arcot vett fel. Jó érzéssel ittuk meg a maradék 3 dekát, semmi kompromisszum íze nem volt.
Nálam ez nagyon jó jel. Ezt én annak tudom be, hogy a szőlőben és a pincében tisztán dolgozott a gazda. Az alapanyag egészséges és tartalmas volt. Volt benne elegendő sav és szesz meg extrakt amin a bor meg tud állni.
Nem utolsó sorban az ilyen teszt utal arra, hogy egy bort mennyire nagy kockázat a gasztróban poharaztatni.
