Ez elég sajnálatos. Illetve nézőpont kérdése: ezek szerint vagy vannak, akik még ezért a pénzért is vevők a borokra (ami bámulatos, figyelembe véve, hogy még a a Weincoból palackonként rendelve is kb. negyedével olcsóbbra jönnének ki a tételek, mindenféle akciók nélkül is), ami nyilván a kereskedőnek jó. Vagy pár év múlva lesz majd egy csinos kiárusítás, ahol érlelt Pragereket fognak 10.000 forintokért kótyavetyélni; ami meg a fogyasztónak lesz jó.:-D
Az elmúlt hetekben kb. 15 zweigelthez volt szerencsém. Kettőt említenék, ami emlékezetes volt (nem feltétlen jó értelemben):
Umathum Zweigelt Hallebühl 2013: a frauenkircheni biodinamó pince egyik csúcsbora, 25 éves tőkékről szűrve. Nyitás után durván, taszítóan kénhidrogénes (csirkeól és csatornaszag művészi elegye), ami a nap hátralevő részében nem is nagyon óhajt távozni. A korty ettől függetlenül selymes, húsos érzetű. Másnap végül némi centrifugálás után mégis magához tért, és egyszer csak izgalmas lett: decens földesség, érett cseresznye és vadszeder íz mellé illatban rozmaring, kakukkfű, hecsedli lekvár, és hordós füstösség társul; meg némi záptojás szag, ha figyel az ember... Közepes lecsengés. Az első nap alapján teljesen hibásnak mondtam volna, de a második nap rácáfolt, és így már csak egy extrém türelmet, és elkötelezett, már-már fanatikus fogyasztót igénylő bor, gyenge ár-érték aránnyal. Az év csalódása eddig. 45 €, és vérmérséklettől/jóindulattól függően 2-4 pont között. Egy ideig hanyagolni fogom a pincét.
Luka Enikő Zweigelt 2017: tisztaságban az előző bor ellentéte; már a nyitás után érezhető volt, hogy ez egy igen precíz cucc lesz. Érett cseresznye, aszalt szilva, némi meggyes fanyarság, finom hordófűszeresség (szegfűszeg, szerecsendió). Hosszú lecsengés. Egyensúlyos, elegáns, de egyáltalán nem vádolható vékonysággal. Pár óra szellőztetés csak jót tett neki. 6+ pont, 6300 Ft BTnél. Idén eddig az egyik legjobb zweigelt. Több ilyen kellene a soproni borvidékről.
Az is lehet, hogy a KisBécs árai is igen dinamikusan emelkednek, én legalábbis a jelenlegi drágulást már nem tudom az árfolyamváltozásból és a termelői inflációból levezetni.
Egy Prager Klaus ha lenne, kb. 24 rugó lenne. Ezért vehetek 1 karton aránylag elfogadható magyar rajnait...
Én a '17es Mordthalokat ittam utoljára, azok ízlettek, igaz, sajttorta nem volt a közelben. :-)
Itt nem drágultak ilyen mértékben a DW-k (a drágább smaragdok meg federek max. 1-2 €-val), de azért látok egy olyan trendet, hogy a DW árai (főleg az Achleitenek, meg Kellerbergek) szépen kúsznak felfelé, és lassan elérik az F.X., a Knoll, meg a Jamek alap Smaragdjait. (feltéve, hogy azok kevésbé dinamikusan emelkednek majd :-))
Nálam olyan 30 € a limit osztrák rizlingre; ennyi pénzért már találok garantáltan kedvemre valóbb moseli GG-ket is.
Ha van egy bő órátok autóban ülve. Nem kell félni... ez csak egy podcast. A pofázás a lényeg. De pár érdekes témát azért megbeszéltünk a Kézdy Danival és Pintér Zsolttal.
Így van. Ennek alap elvárásnak kellene lennie. Ahogy marhára nem az. A borbloggerek, borkritikusok, borbírák, borversenyek zsűrijei nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Pedig nagyon is fontos kérdés, hogy egy sok pénzért megvásárolt drága bolt tudja-e az eredeti élmény egy héttel a bontás után. Az én tapasztalatom az, hogy a sztárolt, megbecsült, megkérdőjelezhetetlenül jó bortermelők töredékének a bora bírja ki ezt az állóképességi tesztet.
Ez úton is elnézést kérek Maci_P-től, hogy a Vadászvölgy birtok - Göcseji zamatos - 2019borát bevontam egy kisérletbe.
Nekem régi szokásom, hogy a forgalomba kerülő borokat amolyan állóképesség teszteknek vetem alá. Ez azt jelenti, hogy hagyok egy-egy palackban 5 vagy 3, esetleg 2 deci bort és dugó alatt szoba-hőmérsékleten tartom jópár héten át. Maci_P göcsejiét pont akkor ittuk amikor a saját boraimat is bedobtam így a mély-vízbe ezért stikában a göcsejit is beraktam a tesztbe. Nem voltam biztos a kimenetben, mert az ilyen aromásabb fajták a tapasztalatom szerint kevésbé jól bírják mint a neutrálisok. Ezzel együtt maximálisan pozitív meglepetést okozott a bor. Az oxidációnak nyomát nem éreztük, illetve ami oxidáció volt az nem ecetes és nem keserű fenolos ízként jelent meg. Azt mondanám, hogy ásványosabb és földesebb illata és íze lett. A göcseji bukéja azért elhalkult, de cserébe sokkal szikárabb arcot vett fel. Jó érzéssel ittuk meg a maradék 3 dekát, semmi kompromisszum íze nem volt.
Nálam ez nagyon jó jel. Ezt én annak tudom be, hogy a szőlőben és a pincében tisztán dolgozott a gazda. Az alapanyag egészséges és tartalmas volt. Volt benne elegendő sav és szesz meg extrakt amin a bor meg tud állni.
Nem utolsó sorban az ilyen teszt utal arra, hogy egy bort mennyire nagy kockázat a gasztróban poharaztatni.
Nem tudom, hogy mi problémás és mi nem a témában, de a magyarországi borrégiók kijelölése 1997 után történt – ha jól kotortam ki, akkor 2009-ben (127/2009. (IX. 29.) FVM rendelet 1. számú melléklete).
Érdekes, hogy mintha földrajzi név lenne fajtanév(ben). Vagy ez csak települések és borvidéki nevek esetében problémás? Mert ugye van egy Duna borrégió.
Dorota Pospíšilová nemesítette Pozsonyban, muscat bouschet és kékoportó, majd ennek St. Laurent-nel (svatovavrineckével) történt keresztezésével. 1997 óta engedélyezett fajta Szlovákiában.
Igen a lombsátorral próbálok játszani, de a fiatal volta miatt nem merem nagyon lecsapni. Lehet, hogy az üvegre rá kéne írni a fogyasztási hőmérsékletet...
- alacsony (talán nulla??) kénes mérsékelt, de narancsbor Kürtről. Nyitáskor tiszta, virágos illatok pici vágott fűvel,fűszerekkel.
Mély, intenzív szín, hárs-mézes sötét, de tükrösen tiszta megjelenés. Ízében rögtön beköszön a narancshéj, de nem telepszik a fajtára, az olaszrizling is egyértelműen felismerhető a pohárban. Az a fajta naturbor amit fentartás nélkül lehet szeretni. Levegőre picit fárad, de még másnap reggelre sem omlik össze. Nem lesz a mindennapok bora, de szerethető.
Melecsky Tibor - Dunaj:
- intenzív, sötét szín, bíbor-lilás reflex. Illatban pici illó, majd jönnek a fura lambruskás, direkttermős illatok. Pemetefű, vattacukor, marcipán, kis meggy, szeder, áfonya. Sajnos ment benne az almasav, jelentős széndioxid volt a palackban, a vége keserű, nem sikerült közelebb kerülnöm a fajtához ...
Őseink a bort soha nem itták tisztán (többnyire). Szerintem 4-5% alkohol tartalmúra hígítva vízzel, vagy szódával az egészséges (és hagyománytisztelő).
A Solaris vajon működik saját gyökérről? Az egyik (csak olvasó?) olvtárstól - köszönet érte - kaptam idén pár csapot. Sajnos, elrontottam, egy-két csap kihajtott, de aztán azok is elpusztultak. Egyedül egy gyökereztetett darab maradt meg belőle, azt próbálom pátyolgatni - aztán jövőre talán újra próbálkozom.
Ez egy '16 tavaszi telepítés, még nem mindegyik tőkét tudom terhelni, 1-1,5kg/tőke volt általában. Kell még pár év, hogy a tőketerhelést megemelhessem - de idei év sem volt ebben segítségemre a komoly csapadékhiány miatt.
A labor 16,6-ot mért a 19-es Solarisban. A szüretkori fokoló és refrakto. szerint 15,6 körülre vártam mondjuk, úgyhogy meglepett kicsit.... Ezért sajnos nem szabad engedni, hogy nagyon megmelegedjen....
Köszi az értékelést, örülök, hogy tetszett. A fajta nagyon érdekes, de egyelőre úgy tűnik, nem lehet 20-21-es mustfokú szőlőt szüretelni róla érett állapotban, illetve úgy mondanám, meg kell találni azt a, feltehetően északi lejtőt, ahol vissza lehet fogni annyira, hogy megálljon valahol 22-es magyar mustfoknál (enyém most valahol itt tart, 8-as savval, de még egy kicsit zöldes reflexei voltak, ezért nem jött le - na meg azért is, mert nagyon úgy tűnik, hogy olyan élesztőtörzsem van, ami vígan végigmegy 278g/l cukron is nulláig). A rezisztenciája kétséget kizáróan profi, jelenleg áttörhetetlennek gondolom. Kozma Úr új nemesítései (rotundifolia vonal) talán hasonló rezisztenciával rendelkeznek, de azoknak a borairól én még nem tudok nyilatkozni.
