Lehet, hogy akkor csak nekem volt ultra nagy balszerencsém a Szentandi nagy vörösökkel.
A Stumpfék a J&J amiben a John Szabónak is van része. Minden évben iszom pár borukat. A kékfrankosukat ittam legutóbb ősszel. Szerintem közepesen felejtős, semmitmondó átlagvörös. De legalább nem dohos, az is valami :)
Az, hogy a Kaló borok nem kerültek kiskereskedelembe az maga a becsípődés... ugyanis pincétől adta/adja el komoly tételben címke, nébih engedély és adófizetés nélkül a borait. Nekem nagyon durván disszonáns, hogy pátosztól túlcsordulva áradozik a hazaszeretetről meg az igaz magyarságról, könnybe lábadt szemmel, remegő hangon imádja az ezeréves hazát... miközben tudatosan kikerüli azokat a szabályokat és adókat amiket minden más bortermelő sok munkával és költséggel felvállal.
Néha kezd telelenni a hócipőm, hogy elszoruló torokkal szívre tett kézzel állni a Nélküledre az ami bizonyítja a magyarságot és nem az, hogy műveljük a magyar termőföldet, kenyeret adva magyar munkáskezekbe, eltartunk magyar családokat és befizetjük a közösbe a nem kevés adónkat.
A Szentandi legtöbb borát minden évben kóstolom , furcsa , de nekem kimaradt ez a durva dohosság, de lehet, hogy csak szerencsém volt. Más termelőtől kaptam már el viszont.
A Nagy-Eged-Hegy bikavérük valóban egy vagyon, de nemzetközi összevetésben is szépen muzsikáló, gyönyörű bor.
A Stumpfékat nem tudom, hogy ismered-e, a kékfrankosuk, illetve a fehér cuvéejük (nagy diófa) is csodálatos. A "nagyobb" boraik még fiatalok, kíváncsi leszek, mert az onnan szüretelt borok szépen muzsikálnak 10 év múltán is.
Ahogy mondod, ott a Gróf Buttler Nagy-Eged bikavér is, feszes, komplex, szép bor. Illetve még a Thummerer 12-es Nagy Eged Bikavér Grand Superiora ugrik be, ami szintén nagy élmény volt.
Ez a Kaló valóban becsípődött Nálad, már korábban is írtad, pedig mivel a kiskereskedelemben alig jelent meg, így szerintem összességében egy marginális jelenség.
Ellenben más tiszta, jóivású borokat bőven lehet még találni, elég csak a Böjt pincészetre gondolni, szuper áron van a csillagjuk (1700 körül) és a bikavérük is, mind2 remek kis bor.
Na, ez már valami lenne, kitűzhetnék a Somló tetejére is a családi lobogót (meghódított terület). Milyen a család címere vajon? Biztos van benne 1 bazi csap.
Ha ez a hír igaz, valószínűleg a múltkori birtokvörös volt az utolsó Kreinbacher-bor, amit kóstoltam. :)
Nem vagyok elég világos :) de nem tudom mennyire biztonságos ez a fórum. Az én tudomásom szerint konkrétan tbrcz és kedves neje a Kreinbacher birtok többségi tulajdonosai.
Ezt a márkát se tartom valami rettentő nagyra, korrekt semmilyen borokra emlékszem csak.
A konkrét rajnait (műveltebbeknek: rieslinget) szintén a kedvenc borboltom kedvenc eladója ajánlotta.
Eszembe jutnak róla fiatal, nem csúcskategóriás (federspiel) osztrák rajnaik, ami - ha valaki szokott olyat inni-venni, tudja - azért elég nagy dolog ennyi pénzért és itthon. 5 pont, 2000 pénz körül (Borfalu)
Én sem saját pénzből ittam a dohos szentandikat :D
Amúgy adtam én pénzt már Szentandi borért, volt olyan amit szerettem is. A Napbor volt az első olyan egri fehér amiért lelkesedni tudtam, meg a Kutyafáját is egy jópofa ivós vörös.
Nekem a legjobban az nem tetszik bennük, hogy ők az egyik szent tehene a Bortársaságnak. Valahogy nekem az a kör nem stimmel... Sauska, Jásdi, St, Andrea, Heimann, Szepsy.
Nem, nem a Lőrincé. A Lőrinc először megvette a Demján Sándor örököseitől a 70 hektáros hulladékfos területet, amit aztán megvett tőle a Kreinbacher, hogy aztán harmadik lépésként a saját lábra álljon végre az Kreinbacher birtok. Ez nem vicc... nagyon nem.
Hogy mi jön most, azt nem tudom. De nagyon kell mindenkinek vigyázni, mert szerintem ahol megjelenik a klán, ott hamarosan jön a második vonal.
Ittam újabb keletű Csernyik-olaszt, csak nem emlékszem, '17-es volt vagy '18-as.
Tényleg nem volt vékony és citromos, de nem éreztem benne azt a vibrálást, mint a régebbiekben, vagy a jobb balatoni olaszrizlingekben. Kicsit tompa volt, nem elég szép savakkal, ebben hasonlított az Orsolyára, de az Orsolya koncentráltabb.
Az is lehet, hogy némelyik nem drága balatoni olasz már egyszerűen túl jó a mátraiakhoz képest, így az utóbbiakért nem tudok eléggé lelkesedni...
Ez így van... és ez csak egyre ígyebb lesz. Nálunk a Somlón is lesznek változások... a minap jutott el hozzám a hír, hogy a család megvette ötvenegy százalékát a Kreinbachernek.
Szerintem a gyorsabban kipörgő borok kevésbé vannak kitéve a dohosság problémájának. Én felsőkategóriás Szentandiknál tapasztaltam ezt. De nem az elmúlt két évben.
Nekem az egri dohossággal kapcsolatban az tetszik a legjobban, ahogy a témát elsunnyogta a borsajtó.
Ez a dohosság a Szentandiknál érdekes, én nem találkoztam vele az elmúlt 5-10 évben.
Nem vagyok hatalmas fogyasztója a cégnek, de vendéglátóhelyen szoktam poharazni az olcsó (?) pinót és néha a Napbort, a Kutyafáját nevű vöröst pedig vettem párszor Sparban. Ezekben fel se merült dohosság gyanúja soha.
Egyáltalán, durván dohos egri bort kizárólag ifjabb Gáléktól kóstoltam, tőlük többfélét is (fesztiválon). Mondjuk nem iszom rengeteg egri bort, de ez nem a dohosság miatt van, hanem nem látom azokat a termelőket, akik igazán vonzanának. Borhiba viszont a dohon kívül is akad bőven Egerben, az Almagyartól és Buttlertől is több botrányos borhoz volt balszerencsém.
A Nagy-Eged hegyről én St.Andi, Gróf Buttler és Kovács Nimród borokat láttam. Ebből Kovács Nimródtól kóstoltam idén... az unalmas, semmitmondó középkategóriás copycat bor volt. Ráadásul a St. Andi és Kovács Nimród borok is brutálisan túl vannak árazva. Én csak röhögni tudok a 10-30 ezer forintos árcímkéktől. A Buttler sokáig nagyon szimpatikus volt, de egy ideje kiesett ez a márka a látószögemből. A Szentanditól pedig 50-50%-ban kóstoltam nagyon jó és durván dohos borokat az elmúlt 4-5 évben. Ráadásul ők is brutálisan áraznak... duplaplusz csavarnak pedig ott van, hogy bortársaság szent tehenétől én eleve nem szívesen veszek bort.
Ja persze Egerből ott van/volt még Kaló , akit igaz magyarként nem szabad a szájunkra venni, de nekem ő is becsípődött a svarcban, adómentesen, Nébih engedély nélkül tolt kereskedelmi modelljével miközben kenetesen hazaszeret.
Nincsen olyan, hogy egy online szolgáltatás önmagában állva, objektíven undormány. Ha rosszul használod akor az, ha nem akkor nem az. A facebook olyan mint egy vibrátor... ha egy ronda nagy szőrős seggbe tunkolod akkor az undorító, de ha egy üde, formás partnerrel játszol akkor vicces tud lenni.
Teljesen fölösleges ekézni a Facebookot. Semmi olyant nem csinál amit a Google, Apple, Microsoft, Amazon, stb cégek ne csinálnának. Ezeket persze te is és mindenki aki fújol a facebookra vidáman használja.
Azt pedig már tisztáztuk, hogy a te vállalkozásod egy speciális eset.
Nekem egészen más jut eszembe a fészbukról: az, hogy egy undormány.
Ez már egészen korán eszembe jutott, így aztán nem regisztráltam, és - legyen bármennyire munkásabb vagy költségesebb - ennek az undormánynak a használata nélkül lendítem előre a vállalkozásaimat is.
egerből az elmúlt 1-2 évben már csak elvétve találtam dohos bort, ellenben például a nagy-eged szvsz az egyik legizgalmasabb, legnagyszerűbb termőhely hazánkban.
A 2018-as Csernyik olaszt nem mondanám vékonynak vagy citrusosnak. Tegyél egy próbát, ha még nem tettél volna vele. Mondjuk én a "kimért" verziót kóstoltam, nem a palackozottat.
Ha ennél vastagabbat szeretnél, akkor a "szomszédból (Gyöngyöspata) Maka Ferenc ugyancsak 2018-as olaszát próbáld. Úgy emlékszem 2 napig hagyta héjon és mintha lenne egy kis botritiszes érintettsége is (vagy valamennyi más fajta szőlőből is). Bár utóízében kicsit "háziboros". Szintén "kimért" verzió.
Igen kb. 10 éve voltak nagyon a fősodorban Orsolyáék. És egészen jó boraik voltak, mind vörösben, mind fehérben. Bár azt mondta akkor (2008/9?), hogy szenved az olaszrizlinggel, mert neki valamely nagyüzemi klónja van és nem úgy adja magát, ahogy ő szeretné/elképzelte.
Úgy emlékszem, hogy a 2010-es év nagyon nem sikerült és az általam kedvelt pinot n. alapanyagát adó területtől pl. meg kellett válniuk. Egy korai TH kóstolón (Gerbaud-ban) mondta szomorúan.
Az elmúlt 2 évben ismét jobban kaphatóak a boraik, de nekem egytől egyig csalódás volt 2-4000Ft-ig bezárólag, amit vettem.
Azért mert ő ellentétben az számlatömbbel a kezükben százezrekről ábrándozó vagy éppen karton ingyébort kuncsorgó magyar borbloggerekkel és borszakírókkal ellentétben lényegében ingyen vagy tízszer annyi fogyasztóhoz juttatja el a híreinket, mondanivalónkat.
Tetszik, nem tetszik ez van. Ott volt a lehetőség UP meg a Csaba kezében, hogy elvigyék a boros tartalmat az 50-200 ezer fős közönség asztalára... csak éppen foglalkozni kellett volna a 100 ezer fős közösség kovászát jelentő 500 fős közösséggel. De őket mindig is zavarta az, hogy az online média egy interaktív műfaj. Elkúrták... és maradt a boros tartalom a köldöknézegető bloggerek sportja akik továbbra is max 500 főnek írnak.
Budán, a Bártfai étterem Borklubjában (jelentsen ez bármit is) tartanak kóstolóesteket időnként, egész jó borsorokkal. Egy este 5 vagy 6 bort lehet kóstolni.
Ezekre a pincékre emlékszem a kirakott programról: Cseri, Vida, SAP, Spiegelberg, és hasonló, kisebb, borászatok. Ha arrafelé laknék, egyszer kipróbálnám.
Karácsony napján kitettem egy posztot a facebook-ra az én személyes top listámmal boros témában. Kedvenc borászat, legjobb boros rendezvény, stb. Egy napon belül több komment érkezett rá mint az összes boros blogon, az összes idei posztra együtt :)
Na, ezért nincsen szükség online médiára. Ha kitolok egy posztot a SAP facebook oldalára akkor egy héten belül több fogyasztóhoz jut el mint a legnagyobb elérésű művalkesz cikkek azóta, hogy elköltöztek az index-ről. Ameddig az index blogja volt, ami az index főszerkesztőjének is a szíve csücske volt addig produkált a művalkesz olyan eléréseket amik komolyan vehető. Azóta a boros blog világban a seggét veri a földhöz bárki egy 500+ elérés esetén.
Szóval ez van helyette. A Facebook, bármennyire sem szimpatikus, bármennyire is egy adathalász, korrupt trágyadomb, de tartalmat eljuttatni a fogyasztókhoz messze hatékonyabb mint bármi más.
Nagyjából ezek az oldalak foglalkoznak boros témával.
Az amit akkoriban online médiának hívtunk az nem volt más mint az Albert, J.Csaba, és UP buborékja. Mindhárman az Index bérlistájáról (igen, bármennyire meglepő még a Csaba is havi fizetésért tolta a művalkeszt) fizetést kapó sajtómunkások voltak, akik ráadásul erősen egy adott boros, gasztrós szubkultúrából táplálkoztak.
Ha egy termelőnek sikerült ebbe a buborékba bekerülnie akkor, ha jó borokat csinált egy ideg biztosan túlreprezentáltak voltak az úgynevezett online médiában.
Minden akkoriban felkapott borászatnak megvolt a maga poénja amivel bekerült ebbe a körbe. Az Orsolya szerintem elsősorban a Szentesi Józsi révén került be ebbe ide. A Józsi vezette be az Orsolya borokat a piacra, ő finanszírozta az első tételeik palackozását és ezzel be is került az épp bimbódzó budapesti gasztroforradalomba.
A Ráspi elsősorban az étterme miatt lett felkapott, mert UP és körei mindig is keresték a formabontó és minőségre hajtó éttermeket. A fertőrákosi Kojek, aki kőkeményen megmondta a frankót az adalékanyagban és fordított ozmózisban tocsogó dél-pannon sztárokról eléggé kihagyhatatlan volt akkoriban.
Az én sztorim is megvan és én is bekerültem ezen kör figyelmébe.
Ahogy sokan mások is... a kérdés pedig az volt, hogy ki tudta megvetni a lábát a borpiacon ezen ugródeszka után. Szerintem egyébként megvan mindenki azokból az időkből. Csak már nem biztos, hogy szükség van erre az online médiára.
