Én sem saját pénzből ittam a dohos szentandikat :D
Amúgy adtam én pénzt már Szentandi borért, volt olyan amit szerettem is. A Napbor volt az első olyan egri fehér amiért lelkesedni tudtam, meg a Kutyafáját is egy jópofa ivós vörös.
Nekem a legjobban az nem tetszik bennük, hogy ők az egyik szent tehene a Bortársaságnak. Valahogy nekem az a kör nem stimmel... Sauska, Jásdi, St, Andrea, Heimann, Szepsy.
Nem, nem a Lőrincé. A Lőrinc először megvette a Demján Sándor örököseitől a 70 hektáros hulladékfos területet, amit aztán megvett tőle a Kreinbacher, hogy aztán harmadik lépésként a saját lábra álljon végre az Kreinbacher birtok. Ez nem vicc... nagyon nem.
Hogy mi jön most, azt nem tudom. De nagyon kell mindenkinek vigyázni, mert szerintem ahol megjelenik a klán, ott hamarosan jön a második vonal.
Ittam újabb keletű Csernyik-olaszt, csak nem emlékszem, '17-es volt vagy '18-as.
Tényleg nem volt vékony és citromos, de nem éreztem benne azt a vibrálást, mint a régebbiekben, vagy a jobb balatoni olaszrizlingekben. Kicsit tompa volt, nem elég szép savakkal, ebben hasonlított az Orsolyára, de az Orsolya koncentráltabb.
Az is lehet, hogy némelyik nem drága balatoni olasz már egyszerűen túl jó a mátraiakhoz képest, így az utóbbiakért nem tudok eléggé lelkesedni...
Ez így van... és ez csak egyre ígyebb lesz. Nálunk a Somlón is lesznek változások... a minap jutott el hozzám a hír, hogy a család megvette ötvenegy százalékát a Kreinbachernek.
Szerintem a gyorsabban kipörgő borok kevésbé vannak kitéve a dohosság problémájának. Én felsőkategóriás Szentandiknál tapasztaltam ezt. De nem az elmúlt két évben.
Nekem az egri dohossággal kapcsolatban az tetszik a legjobban, ahogy a témát elsunnyogta a borsajtó.
Ez a dohosság a Szentandiknál érdekes, én nem találkoztam vele az elmúlt 5-10 évben.
Nem vagyok hatalmas fogyasztója a cégnek, de vendéglátóhelyen szoktam poharazni az olcsó (?) pinót és néha a Napbort, a Kutyafáját nevű vöröst pedig vettem párszor Sparban. Ezekben fel se merült dohosság gyanúja soha.
Egyáltalán, durván dohos egri bort kizárólag ifjabb Gáléktól kóstoltam, tőlük többfélét is (fesztiválon). Mondjuk nem iszom rengeteg egri bort, de ez nem a dohosság miatt van, hanem nem látom azokat a termelőket, akik igazán vonzanának. Borhiba viszont a dohon kívül is akad bőven Egerben, az Almagyartól és Buttlertől is több botrányos borhoz volt balszerencsém.
A Nagy-Eged hegyről én St.Andi, Gróf Buttler és Kovács Nimród borokat láttam. Ebből Kovács Nimródtól kóstoltam idén... az unalmas, semmitmondó középkategóriás copycat bor volt. Ráadásul a St. Andi és Kovács Nimród borok is brutálisan túl vannak árazva. Én csak röhögni tudok a 10-30 ezer forintos árcímkéktől. A Buttler sokáig nagyon szimpatikus volt, de egy ideje kiesett ez a márka a látószögemből. A Szentanditól pedig 50-50%-ban kóstoltam nagyon jó és durván dohos borokat az elmúlt 4-5 évben. Ráadásul ők is brutálisan áraznak... duplaplusz csavarnak pedig ott van, hogy bortársaság szent tehenétől én eleve nem szívesen veszek bort.
Ja persze Egerből ott van/volt még Kaló , akit igaz magyarként nem szabad a szájunkra venni, de nekem ő is becsípődött a svarcban, adómentesen, Nébih engedély nélkül tolt kereskedelmi modelljével miközben kenetesen hazaszeret.
Nincsen olyan, hogy egy online szolgáltatás önmagában állva, objektíven undormány. Ha rosszul használod akor az, ha nem akkor nem az. A facebook olyan mint egy vibrátor... ha egy ronda nagy szőrős seggbe tunkolod akkor az undorító, de ha egy üde, formás partnerrel játszol akkor vicces tud lenni.
Teljesen fölösleges ekézni a Facebookot. Semmi olyant nem csinál amit a Google, Apple, Microsoft, Amazon, stb cégek ne csinálnának. Ezeket persze te is és mindenki aki fújol a facebookra vidáman használja.
Azt pedig már tisztáztuk, hogy a te vállalkozásod egy speciális eset.
Nekem egészen más jut eszembe a fészbukról: az, hogy egy undormány.
Ez már egészen korán eszembe jutott, így aztán nem regisztráltam, és - legyen bármennyire munkásabb vagy költségesebb - ennek az undormánynak a használata nélkül lendítem előre a vállalkozásaimat is.
egerből az elmúlt 1-2 évben már csak elvétve találtam dohos bort, ellenben például a nagy-eged szvsz az egyik legizgalmasabb, legnagyszerűbb termőhely hazánkban.
A 2018-as Csernyik olaszt nem mondanám vékonynak vagy citrusosnak. Tegyél egy próbát, ha még nem tettél volna vele. Mondjuk én a "kimért" verziót kóstoltam, nem a palackozottat.
Ha ennél vastagabbat szeretnél, akkor a "szomszédból (Gyöngyöspata) Maka Ferenc ugyancsak 2018-as olaszát próbáld. Úgy emlékszem 2 napig hagyta héjon és mintha lenne egy kis botritiszes érintettsége is (vagy valamennyi más fajta szőlőből is). Bár utóízében kicsit "háziboros". Szintén "kimért" verzió.
Igen kb. 10 éve voltak nagyon a fősodorban Orsolyáék. És egészen jó boraik voltak, mind vörösben, mind fehérben. Bár azt mondta akkor (2008/9?), hogy szenved az olaszrizlinggel, mert neki valamely nagyüzemi klónja van és nem úgy adja magát, ahogy ő szeretné/elképzelte.
Úgy emlékszem, hogy a 2010-es év nagyon nem sikerült és az általam kedvelt pinot n. alapanyagát adó területtől pl. meg kellett válniuk. Egy korai TH kóstolón (Gerbaud-ban) mondta szomorúan.
Az elmúlt 2 évben ismét jobban kaphatóak a boraik, de nekem egytől egyig csalódás volt 2-4000Ft-ig bezárólag, amit vettem.
Azért mert ő ellentétben az számlatömbbel a kezükben százezrekről ábrándozó vagy éppen karton ingyébort kuncsorgó magyar borbloggerekkel és borszakírókkal ellentétben lényegében ingyen vagy tízszer annyi fogyasztóhoz juttatja el a híreinket, mondanivalónkat.
Tetszik, nem tetszik ez van. Ott volt a lehetőség UP meg a Csaba kezében, hogy elvigyék a boros tartalmat az 50-200 ezer fős közönség asztalára... csak éppen foglalkozni kellett volna a 100 ezer fős közösség kovászát jelentő 500 fős közösséggel. De őket mindig is zavarta az, hogy az online média egy interaktív műfaj. Elkúrták... és maradt a boros tartalom a köldöknézegető bloggerek sportja akik továbbra is max 500 főnek írnak.
Budán, a Bártfai étterem Borklubjában (jelentsen ez bármit is) tartanak kóstolóesteket időnként, egész jó borsorokkal. Egy este 5 vagy 6 bort lehet kóstolni.
Ezekre a pincékre emlékszem a kirakott programról: Cseri, Vida, SAP, Spiegelberg, és hasonló, kisebb, borászatok. Ha arrafelé laknék, egyszer kipróbálnám.
Karácsony napján kitettem egy posztot a facebook-ra az én személyes top listámmal boros témában. Kedvenc borászat, legjobb boros rendezvény, stb. Egy napon belül több komment érkezett rá mint az összes boros blogon, az összes idei posztra együtt :)
Na, ezért nincsen szükség online médiára. Ha kitolok egy posztot a SAP facebook oldalára akkor egy héten belül több fogyasztóhoz jut el mint a legnagyobb elérésű művalkesz cikkek azóta, hogy elköltöztek az index-ről. Ameddig az index blogja volt, ami az index főszerkesztőjének is a szíve csücske volt addig produkált a művalkesz olyan eléréseket amik komolyan vehető. Azóta a boros blog világban a seggét veri a földhöz bárki egy 500+ elérés esetén.
Szóval ez van helyette. A Facebook, bármennyire sem szimpatikus, bármennyire is egy adathalász, korrupt trágyadomb, de tartalmat eljuttatni a fogyasztókhoz messze hatékonyabb mint bármi más.
Nagyjából ezek az oldalak foglalkoznak boros témával.
Az amit akkoriban online médiának hívtunk az nem volt más mint az Albert, J.Csaba, és UP buborékja. Mindhárman az Index bérlistájáról (igen, bármennyire meglepő még a Csaba is havi fizetésért tolta a művalkeszt) fizetést kapó sajtómunkások voltak, akik ráadásul erősen egy adott boros, gasztrós szubkultúrából táplálkoztak.
Ha egy termelőnek sikerült ebbe a buborékba bekerülnie akkor, ha jó borokat csinált egy ideg biztosan túlreprezentáltak voltak az úgynevezett online médiában.
Minden akkoriban felkapott borászatnak megvolt a maga poénja amivel bekerült ebbe a körbe. Az Orsolya szerintem elsősorban a Szentesi Józsi révén került be ebbe ide. A Józsi vezette be az Orsolya borokat a piacra, ő finanszírozta az első tételeik palackozását és ezzel be is került az épp bimbódzó budapesti gasztroforradalomba.
A Ráspi elsősorban az étterme miatt lett felkapott, mert UP és körei mindig is keresték a formabontó és minőségre hajtó éttermeket. A fertőrákosi Kojek, aki kőkeményen megmondta a frankót az adalékanyagban és fordított ozmózisban tocsogó dél-pannon sztárokról eléggé kihagyhatatlan volt akkoriban.
Az én sztorim is megvan és én is bekerültem ezen kör figyelmébe.
Ahogy sokan mások is... a kérdés pedig az volt, hogy ki tudta megvetni a lábát a borpiacon ezen ugródeszka után. Szerintem egyébként megvan mindenki azokból az időkből. Csak már nem biztos, hogy szükség van erre az online médiára.
A Művalkesz fénykorában rengeteget szerepet az Orsolya (bár kevesebbet, mint Ráspi), és rólad is lehetett viszonylag gyakran olvasni. Szerintem ők se azzal váltottak ki érdeklődést, hogy J. Csabát, Albertet meg Uj Pétert havonta megfürdették egy hektó borban.
Az Orsolya és Ráspi szerintem bőven felüldimenzionált volt az online médiában a jelentőségükhöz képest, most viszont szóba se kerülnek. Ezt nem nagyon értem.
Én nem hallottam semmi olyant róluk ami a motiváció csökkenésére utalna. Szerintem pontosan ugyanaz a tűz van bennük mint régen.
A bormédia érdeklődéséről meg ugyebár lehetne beszélni... ha úgy vesszük a SAP sincsen a bormédia érdeklődésének központjában. Ingyébor meg bértollnokok nélkül ez így megy :D
A kedvenc borboltomban ajánlotta a kedvenc eladóm, aki emlékszik még, mennyire szerettem a régebbi Csernyik-olaszokat. No, ez tényleg hasonlít, komoly, vastag anyag elég sok ízzel és magas alkohollal, az elegancia (a jó értelemben vett) viszont kicsit kevés benne, a savak nem repítik eléggé.
Tarnóczi Zoltánék valahogy kikerültek a bormédia érdeklődéséből, piacra kerültek komolyan beteg tételeik is, ahogy hallottam, a motiváció se a régi talán. Mindegy, ez egy jó bor, vennék is belőle újra, ha hasonló pénzért nem lennének még jobb vételek a Balaton északi partjáról. 5+ pont, 2200 Ft körül (Borfalu)
Olaszrizlingben már én is voltam origó Alföldi Merlotnál :) Szóval én nem veszem annyira a szívemre amit ő ír. A Csaba nagyon tud lelkesedni és rajongani borokért és borászokért. Amit én természetesen pozitív dolognak veszek, hiszen ócska kamunak tartom a szubjektív borkritikát. Ha ő történetesen a Jásdiért rajong akkor tegyen úgy. Semmi gond. Nem várom el senkitől, hogy akár egy picit is zavarja az amitől nekem kifordul a belem. Nem csinálok titkot abból, hogy a Jásdit én a kádári puha diktatúra kollaboránsának tartom aki egykori állami vállalat zabrálásából gazdagodott meg. Pontosan tudjuk, hogy a 80-as évek elején kik és hogyan juthattak ki a párizsi külképviseletre huszonkevés évesen... tudod akkoriban amikor még volt kék és piros útlevél. Én régimódi faszfej vagyok... nehezen viselem az ilyeneket. Ahogy a mostani rendszer talpnyalóit és kádergyerekeit sem komálom. De az nem zavar ha mások ezt leszarják.
A Szent Donáttal nekem sok bajom nincsen. Mondjuk erős fekete-pontot húztam be nekik, hogy amikor a családommal elmentem az éttermükbe kajálni és bort kóstolni akkor egyszerűen nem hozta ki senki a borokat amiket rendeltem, még külön kérdésre sem. Aztán a számla egyenlítésekor amikor mondtam, hogy akkor jó lenne lehúzni a borokat a cehhről akkor felajánlották, hogy húha azonnal kihozzák most, de rögtön azt a három bort :D Jót derültem és kihagytam a lehetőséget. Aztán a kapunál gyorskóstoltató kedves leányzónál villámkóstoltam pár Szent Donát bort. Nekem tetszettek, de az árukat szerintem nem érik meg. Azóta kóstoltam pár Szent Donát bort és szimpatikus a vonal amit visznek, bár olyan lenne az átlag száraz-furmint mint az átlag Szent Donát olaszrizling.
A Figula nekem felejtős, jó bort onnan még nem kóstoltam. A Laposáról nem szerettem soha nyilatkozni mert voltak nekik somlói érdekeltségük. De ha jól tudom akkor eladták a somlói szőlőiket. De lehet, hogy még csak árulják. Nem vagyok naprakész. De az fix, hogy nekem a boraik túl technológiásak. A rozéjukat kóstoltam pár hete, engem nem győzött meg, tizenkető egy tucat techno rozé. De biztos van akinek bejön ez az iskola. A juhfarkjukat régebben kóstoltam, az a somlói mezőnyben nem rossz, de az én juhfark ideálomtól nagyon messze van.
A Szászi egy kihagyhatatlan alapköve a borvidéknek. Vannak nagyon jó borai és én a fazont is nagyon bírom.
A Sabar viszont egyértelműen egy felfelé szálló csillag. Mindenképpen ajánlom mindenkinek a Sabar borokat. Konkrétan nem ittam tőlük olyan bort ami ne tetszett volna. Nagy szívfájdalmam, hogy nem organikusok... ha azok lennének akkor teljes lenne a kép :)
Akkor szarul érzed magad, amikor Alföldi Merlot olaszrizlingben az egyik origónak Jásdit jelöli meg. (?)
Én se sok dél-pannon cuccot vettem éveken át, de mostanában veszek pécsit meg mohácsit, ezek nagyon rendben vannak ár/érték alapján. Ezt a szerepet sokáig a Mátra töltötte be, de mostanra úgy érzem, elqrvultak a híresebb újhullámos termelők, akkora összeget írnak a palackra, amit a beltartalom gyakran nem indokol. Mások meg beálltak a buzis (= elegáns) vonalba, a korábbi férfias (koncentrált) helyett. :)
A másik kedvencem a Balaton, annak is az északi oldala, bár nem azok a cuccok tetszenek, amiket a bloggerek leginkább nyalnak. Nekem pl. a Szent Donát olaszrizlingjei nem jönnek be, gyakran kellemetlen tokaji furmintok jutnak eszembe róluk. Ifj. Figula drágább cuccaiért se szívesen adok pénzt, Laposa dettó. Szászi és a Sabar annál faszább, ár/érték alapján.
Losonci Mocus Turán 2017: sötét vörös szín, nagyon kevés lilás árnyalat. Illatban a turánra jellemző virágos, keleties jegyek, letekert erővel. Ízben turán, száraz, klasszikusabb vörösboros ízvilág. A halkan suttogó díva. Nekem nem tetszik ez a stílus. Lehet, hogy üzletileg sikeresebb, de kiveszett belőle az egyéniség. 5600Ft-ért nem jó vétel.
Egyáltalán nem negligálok én semmit és senkit. Na jó esetleg a Jásdit és a hasonló kaliberű vállalhatatlan seggfejeket. Egyszerűen megfigyeltem, hogy eltelt öt év, eltelt tíz év, eltelt tizenöt év és nem adtam pénzt dél-pannon borért. Nekem kell valami személyes szimpátia, hogy egy bort levegyek a polcról.
De én nagyon nem átlagos eset vagyok, mert nekem az ami neked a kétezer forintos jó ár/érték arányú vörös az az, hogy lemegyek a pincébe és felhozok pár palack bort amit kaptam ismerősöktől, barátoktól. Vörösből ezek mostanában szinte kizárólag 2HA, Kislaki, Karner, Centurio, Ráspi, de van egy kazal külföldi is amiket szívesen iszom. Akiket szeretnék többet inni azok például a Szentesi, Luka, Sándor Zsolt és hasonló borászatok.
Ja egyébként beugrott egy szekszárdi akit szeretek és akinek néha pénzt is adok a boráért, az a Posta borház. Nem is tudom, hogy feledkezhettem meg róluk.
