Oké, nyilván vannak bluggyantak, csak meg köll találni őket.
Majd legközelebb nem a szelektív gyűjtőbe viszem valamelyik rettenetes bor (mondjuk a lentebb említett Lisicza veltelini) üres palackját, hanem meghirdetem itt 1500 forintért.
Nem sóztam rá, semmiféle kényszerítő eszközt nem alkalmaztam. Ha nem az enyémet vette volna meg, akkor mástól vásárolt volna ilyet.
Annak ellenére, hogy én is inni szeretem a bort, elfogadom, ha valaki csak nézegetni szereti. Mint ahogy én a másik nemet szeretem, de tudomásul veszem, hogy vannak olyanok, akik az azonos neműeket (még akkor is, ha ezt undorítónak is tartom).
Mohácson még soha nem jártam, így ennek elég kicsi az esélye. Talán ha megyek legközelebb Pécsre valami koncertre és lesz sok szabadidőm, tehetek arra egy kitérőt, ha az a kadarka akkora csoda, hogy megéri...
A Planina borai kaphatók valahol Pesten? A Pannon Borboltnál néztem, de ott jelenleg egyáltalán nincs kadarkájuk.
számomra is érthetetlen, h miért veszel ilyen borokat?? kóstolókon, fesztiválokon nyugodtan kipróbálhatsz sok bort, aztán már tudod miből vegyél palackkal.
Egy vendéglátóhelyen kóstoltam pár napja Légli Ottó szégyenletesen gyenge 333 nevű borát, na ez még annál is üresebb, igaz, másfél litert kapunk belőle nagyjából azonos áron. Tehát ennek a veltelininek az intenzív savanyúságon kívül gyakorlatilag semmi íze nincs - viccből a kedves kereskedők "frissítőnek" és "ropogósnak" szokták nevezni az ilyen beltartalom nélküli izét. Ha szeretném a fröccsöt, talán annak elmenne...
Magnum kiszerelés a Borhálóból, kb. 1500 Ft/1,5 l, 2 pont
Egyébként csatlakozom, szerintem semmi spirituális értéke nincs egy feltehetőleg megpimpósodott magyar bornak, rásózni tájékozatlan honfitársainkra pedig - khmmm - nem túl nemes cselekedet...
Igazából magamból indultam ki - ebből a szempontból rettenetesen puritán a gondolkodásom. Bort azért veszek, hogy megigyam. Abban a hitben ajándékozok, hogy megisszák - pont ezért nem is vennék vaterán árult Szekrénytető Reserva-t. Bennem valahogy nem ébreszt romantikus gondolatokat, hogy nézegessek egy ihatatlan állapotú 76-os aszút. De elfogadom, ha valaki másképp gondolja. :)
Azért voltam kíváncsi, mert a múltkor egy ilyen palackot vettem a duty free-be Bpesten es adtam egy bort nagyon jól értő olasz kollégának.
Szóval kiváncsi voltam mit is adtam ajándékba és kerestem egyet a pincében.
Nyitáskor hát mit szépítsem büdös volt. Én azonban bátran megkóstoltam, majd meg is ittam egy pohárral. A zavaró illat napról napra csökkent, az ízélmények maradtak, rendkívül finom tele fehér húsú gyümölcsökkel. Úgy emlékszem frissen palackozva anno ez a bor megközelítőleg nem nyújtotta ezt az élményt. A szaglószervek elleni támadás ellenére 7 pont és ez szerintem még tárolható bor.
Vagy emlékbe. Esetleg emlékbe kapja, mert abban az évben született. Én sem gondolom, hogy meg fogja inni az illető. De ki sem fogja önteni. De az időnek van némi értéke, mert az időgépet csak Köbükiék, meg Mézgáék használták. Amikor egy párszáz éve a tenger mélyén fekvő hajóból felhozzák a rakományt, a közöttük lévő bort sem szokták meginni általában. De mégsem öntik ki azt sem. (Állítólag valaki megkóstolta egy ilyen palack tartalmát, és iszonyú rossz volt. De mire számított vajon?)
Miért vesz az ember bort? Szerintem azért, hogy megigya. Esetleg befektetésként, hogy évek múltán haszonnal tovább értékesítse - de ott megint azzal a céllal veszi meg tőle valaki, hogy megigya. Szóval lehet, hogy a boraidat megvették, de ez még nem igazolja azt hogy ezek iható borok voltak - sőt, jó eséllyel úgy végezték/végzik, ahogy akov jósolta. Te annyival vagy beljebb, hogy nem neked kell kiönteni a lefolyóba.
Kicsit hosszú idő után néztem ide vissza. Nem emlékszem, hogy akkoriban olvastam volna már ezt a hozzászólásodat, de így utólag visszanézve az időben a dolgokat, csak félig volt igazad.
Azt elfogadom, hogy az örökölt boraim élvezeti értéke nem volt nagy. De azt az élet nem igazolta, hogy 0 az értékük, mehetnek a lefolyóba. A 3 dobozos sima borért (furmint, ó-furmint, muskotályos) is kaptam kb. 3-4000 Ft-ot, az aszúkért 10.000-14.000-ig, a szamododniért is kb. 6-8000-et. Nem állítom, hogy ebből meg lehetett gazdagodni, nem is gondoltam ilyet, de azért tízezres nagyságrendben kiönteni ezeket a borokat luxus lett volna.
Pl. az egyik vevő azért vette meg az egyik évjáratot, mert egy barátjának szánta születésnapjára, ugyanis abban az évben született.
Csehországban jártam a héten egy kis konferencián, és két borral kapcsolatos élményben volt részem. A konferencia maga egy a cseh akadémia tulajdonában lévő barokk kastélyban zajlott. És a kastély éttermében volt ház bora! Száraz fehér. félszáraz fehér, vörös és rozé is. Ebből a vörös felejthetős, a száraz fehér jó, a félszáraz fehér viszont megdöbbenésemre egy Solaris volt. Alig akartam hinni a fülemnek, és persze Oechsle olvtárs jutott az eszembe. Megkóstoltam, kis szellőzés után egy nagyon szép, tartalmas bor képét mutatta (talán az édesség mellé egy picit több sav elfért volna). Szóval hajrá Solaris, rögtön fel is lelkesedtem, hogy az újonnan vásárolt kis telkünk Biancáit legalább részben át kéne oltani Solarisra. Meg persze sárfehérre, bár az kényes, és félek, hogy csak tönkreteszem...
A másik, hogy vacsoránál beszélgettem az egyik idősebb japán professzorral sörről, borról. Na mit mond, hogy milyen bort szeret? Hát a Feteasca Neagrát! Mondom, hol találkozott vele? Hát lehet kapni román bort Japánban, mutatja is a képét a telefonján - nem volt nálam szemüveg, de azt hiszem, Prahova völgyi borok voltak. Azt hittem, leesek a székről.
Szeremley-től én sem, de most hogy rákerestem, a Szent György Hegyen és Etyeken is találtam egy-egy pincét, akik próbálkoznak vele. Még vagy tíz éve kóstoltam SzH fehér pinot-ját, de felidézni sem tudom milyen volt. :)
