Ha egy étterem rendszerének nem része a bor akkor ott csak nyűg minden bontott palack. Vigyázni kell rá, figyelni, hogy mióta van nyitva, időnként rá kell nézni, hogy megkutúsodott-e már, kínálni kell, hogy elfogyjon... meló. Kell ez nekik? Nem. Minek dolgozzon vele. Igyon sört a vendég, az jön a csapból vagy a kisebb kiszerelésű üvegből. Azt úgysem pörgeti meg szagolgatja (szinte) senki. De bort mégis tartanak, mert az olyan szokásféleség. Ha pedig már van akkor jó drágán adják, hogy ne bukjanak sokat a kálón.
Mert azért olyan borokat poharaztatni amik nem eresztenek le 1-2 nap után az még a magukat borosnak tartó vendéglátósok többségének is megoldhatatlanul nehéz feladat.
Én is éttermeztem és akkor én is szoroztam természetesen, de mindennek van határa...
Hogy legyen az uraknak valami visszajelzésük (mint F. Weningernek, khmmm), legközelebb egy ilyen árképzésű és nem csillagos étteremben meg fogom kérdezni az üzletvezetőt, ezt mégis hogy gondolják.
A megoldás persze itt is egyszerű: mivel 2 deci gyümölcsléért vagy egy pohár szódáért nem kérhetnek 2000 forintot, nem fogok bort inni ilyen helyen.
Hallottam már olyan mondást, hogy azért a nagyker palackár egy pohár bor ára, hogy ha egy pohárért kibontanak egy bort és a maradékot nem tudják eladni akkor még mindig nullára kijön a buli. És ezt teljesen komoly arccal..
Korábban rettenetes tapasztalataim voltak különféle borbetegségekkel sújtott Szeremley-vörösborokkal, ez legalább iható. Vékony cucc erdei gyümölcsökkel és kevés fajtajelleggel, nem szimpatikus kesernyével a korty végén. Másnapra szobahőmérsékleten megecetesedett. 3 pont és 1800 Ft (talán Sparban vettem, de nem biztos)
Elég speciális módon vert át a kis törpe geci, nála dolgozott akkor egy barátom és miatta nem akartam cirkuszt csinálni.
Az egyik borász kollégája, akitől tanácsot kértem, azt mondta, hogy a helyieknek az vált be ilyen esetben, hogy berántják egy terepjáróba és a torkára teszik a kést...
Vedd figyelembe, hogy színháztermet épített belőle Palkonyán, szóval tulajdonképpen akár meg is nyugodhatnál, hogy jó helyen van a pénzed! :D Esetleg írj neki hogy tegye ki a te tábládat is a GOP-os mellé ...
(bocsánat, tudom, hogy szar érzés amikor hülyére veszik az embert, remélem nem bántottalak meg)
Csak ugye korántsem biztos (sőt inkább biztos, hogy nem) hogy a koncentráció miatt folytak meg azok a borok. Nem akarok látatlanban okoskodni, de nekem az a tapasztalatom, hogy a nem organikus szőlőből készülő, mindenféle borászati adalékanyaggal készülő borok azok bizony hajlamosak atomjaikra esni nagyon váratlanul is. Az ilyen borok ráadásul ezt a mutatványt bontás után is tudják. Láttam már olyan bort amelyik pár órát sem bírt ki bontva. Amikor kinyitottuk akkor sziporkázott és két óra múlva mintha kicserélték volna.
Érdekes gondolatkisérlet, hogy mi lett volna, ha Jásdi a Tóth Sándorral való beszélgetés után rájön, hogy a tiszta technológia és a minőségi, tiszta szőlő az a vonal amire át kellene állnia. Nekem valamikor 2005 tájékán egy hajnal hatig tartó Tóth Sándorral való beszélgetés volt az ami végérvényesen meggyőzött, hogy ez a szemlélet vezet a csúcsra.
Két borásznál éreztem azt, hogy jó irányba állítanak a szavaik, az egyik a Tóth Sándor a másik pedig a Szentesi József. Érdekes, hogy pont ez a két ember amúgy teljesen sallangmentesen és őszintén csinálták, csinálják a dolgukat. Semmi turulelletés, semmi fennkölt ökörszar, semmi távolba tekintő bocskaizás... egyszerűen jó emberek.
Érdekes, hogy Jásdinak nem ez jött le a Tóth Sándorral.
Valahogy úgy a 2003-2006-os dűlősekből vettem egyszer több palackkal. Mind kipukkant volt már pár éves korában, úgyhogy Jásdi írása ebben korrekt.
Ami viszont nagyon zavart, hogy az első Vince borkostolón, vagy micsodán, valami Balatoni összefogás, vagy csda tudja mi alatt kóstoltattak 2 aktuális Jásdi dűlőset (meg másokét). A két Jásdi az bizony pocsék volt. Még az este során találkoztam olyan ismerőssel, aki ugyanzt mesélte, szólt a kóstoltatónak, hogy ez a bor hibás, mire azt a választ kapta, szerinte meg nem. Valószinűleg nem is a Jásdi pincétől volt az illető.
Mindenesetre ezek a korai élmények azóta valahogy távol tartottak a Jásdi borok élvezetétől.
Nagyon sok eshetőség van, de konkrétan gőzöm sincsen. Normális helyen, normális pincér ilyenkor beleszagol, belekóstol a borba, visszatolja a dugót, félreteszi és bont egy másikat. A hikomat palackot pedig visszajuttatja a kereskedőn keresztül nekünk, mi pedig belaboroztatjuk. Egyszer egy kereskedő megtette ezt a 2009-es Tramininkkal és kiderült, hogy repedt volt vagy 90 dugó és így elment a kén a borból ami meg szépen megfolyt. De ehhez az kellett, hogy belaboroztassam a bort és lássam, hogy a 40-es szabadkénnel letöltött borban 0 szabad kén maradt és lássam, hogy a felszeletelt dugókban ott van a repedés. Szóval dugóhiba vagy palackhiba a legesélyesebb.
[Én is nehezen viselem, ha valaki leszarozza a szerszámaimat... tegnap például vevőszolgálatilag nem cseréltem ki egy fűrészt, amiről valami idióta letört több fogat... forduljon a hágai bírósághoz, ha akar...]
Egyébként mitől lehet taszítóan termálvizes bukéjú és üres ízű egy nemrég palackozott bor, és hogyan tűnik el belőle ez a karakter pár hónappal később?
Vagy hibás palack lehetett? (ilyen borhibát viszont nem ismerek)
Vissza kéne keresni azt a diskurzust, de konkrétan lusta vagyok hozzá :)
A lényeg az, hogy tényleg frankó lenne ha minden palack borunk mindig a legjobb formájában jutna a kedves fogyasztó elé. Sajnos ennek a realitása egyelőre ezer meg egy okból csekély. A valószínűségét tudjuk apránként növelni annak, hogy egyre kevesebb olyan probléma fordul elő amibe te is belefutottál.
Néha amúgy jobban veszem az ilyent, néha pedig szarabbul. Biztos tudnék jásdizni, hogy régen mekkora pöcs voltam, de bezzeg mostanra már Gandhiként állom a kritikát. De sajnos ez nem igaz, pont ugyanakkora pöcs vagyok mint régen, csak manapság esetleg jobban el tudom ezt fogadni :)
Egyébként volt már rá példa, hogy egy nagyon jól sikerült Juhfark tételünkből egy menő étterem menő szomeliéje egymás után négy palackot bontott ki is tolt a lefolyóba mert szerinte hibás volt... na akkor szarul éreztem magam. Miközben ugyanazt a bort poharaztatták egy belga háromcsillagos helyen.
Á, nem a termékek/technológiák között akartam elsősorban párhuzamot vonni, hanem a "vevőszolgálati" hozzáállások között. Ráadásul amikor aludtál egyet a válaszod (irritáló f*szság) után, nagyon normálisan megírtad, hogy az a juhfark elgyötört állapotban lehetett még a palackozás után nem sokkal.
Amikor kb. 2 hónappal később kóstoltam ugyanazt az évjáratot (tán 2015) máshol, már teljesen rendben volt, a taszító keménységnek, ízhiánynak és a túlklórozott/termálvizes uszodákra hajazó aromavilágnak nyoma se volt.
Amennyire én tudom, disznót vágni és kolbászt készíteni az év során többször is lehet. Az őszi hidegektől a tavaszi hűvös reggelekig akár folyamatosan, még háztáji kubatúrával is. Bort ugyanakkor egy évben egyszer csinálunk.
Amúgy nem tudom, hogy egy kolbászt mennyi ideig tart alaposan kiszárítani (emlékeim szerint hetekről de max 1-2 hónapról van szó) de mondom, nekünk a teljes évjárat juhfarkját plusz egy évig fektetni az egy cirka 6 millió forintos befektetést jelentene. Két évig pedig 12 millió. Ha hozzácsapom a furmintot is akkor plusz két évig mindkét fajtát fektetni az úgy 20-25 millió forintos befektetést igényelne.... pedig mi nyunyi kis pöcsnyi mikroborászat van. Aki nem 3 hektáron bohóckodik hanem mondjuk 10-15 hektáron annak ugyanezek a számok 80-100 milliós összeget jelentenek.
A kolbásznak a nedvességtartalma egy alapvető minőségi paraméter. A bor érleltsége viszont nem. Értem én, hogy van áthallás a két dolog között, de mégsem azonosak.
Amikor egy kereskedő és egy étterem bevásárol egy másfél - két éves somlói juhfarkból akkor tudja, hogy a fiatal somlói borok minden erényét és minden gyengeségét egy csomagban fogja megkapni. Vannak akik szeretik a frissebb borokat s vannak akiknek az érett somlóira hegyeződik a cerka.
Egy két év alatti somlói juhfarknak felróni, hogy fiatal pont annyira mókás mint egy 12 éves olaszrizlingnek felróni, hogy hát bizony érezni rajta a kort. Rá van írva a címkére az évjárat :)
Messze nem ok nélkül van az, hogy a mi címkéinken a borvidék - fajta - évjárat - termelő fontossági sorrendben vannak ezek az információk kiemelve.
A 2017-es borokat mi most 2019-ben hoztuk forgalomba. Ez egy évvel kevesebb az általad írt ideálisnál. Értem én, hogy ez is a bortermelés költsége, csak minden más költséghez képest aránytalanul nagy.
Amúgy nem fekete/fehér ez a történet sem. Ugyanis bár most 2019 májusában hozzuk a borainkat forgalomba, de messze nem isszák meg mindet még ebben az évben. Időbe kerül míg a legtöbb bor eljut a fogyasztóhoz.
Az ideális fogyasztási állapotról már korábban is sokat beszélgettünk. Nekem az elmúlt 15-20 év során ebben a kérdésben nem változott az ízlésem és a véleményem.
Szerintem minden fehérbor az első fejtéskor a legfinomabb. Ilyenkor van a legtöbb íze és legizgalmasabb illata a borainknak. De ez egy pillanatkép amit nem tudunk tartósítani. Én ezt az állapotot hívom natúr bornak. Szerintem az ideális palackozási kora egy fehérbornak 1 év. Ez után fél évig szerintem zárkózottak a borok. Nekem személy szerint a kedvencem a 1.5 - 3 éves kor. Én a saját palackozott borainkat is ebben az időszakban szeretem a legjobban. Elsősorban ezért is hozom forgalomba ilyenkor a borainkat. Visszakereshetsz a topikban, mindig is azt mondtam, hogy szerintem 2-3 éves kor áll a legjobban a legtöbb fehérbornak. Esetünkben a 10-24 hónap között megy a szkander. Régebben (2007-2010) egy 10-12 hónaposan hoztam forgalomba a borainkat, amit akkor is korainkat tartottam. Erről írtam a művalkeszes borásznaplóban is. Mostanra 18 - 20 hónapra tudtam ez elhúzni ami már közelebb van az ideálishoz. Furmint és Juhfark esetén ez 24 hónap lehet, de a tramini, hárs, olasz esetében 18 hónap bőségesen elegendő.
Tudom, hogy sokan vannak akik szerint ennél több az ideális de én sosem hittem és ma sem hiszem abban, hogy egy három éves bor fejlődne a palackban. Szerintem egy jó fehérbor ideális körülmények között 8-10 éves koráig megőrzi az erényeit. Kivételes esetekben, kivételes borvidékeken és nagyon tapasztalt borászatoknál ez akár több is lehet, de szerintem és a tapasztalatom szerint ez a jó boroknak is csak pár százaléka.
Vannak olyan barátaim, fogyasztóink akik kimondottan az érettebb Somlói borokra gerjednek. Érdekes, hogy inkább a skandináv, északibb borfogyasztók igénylik az érettebb borokat. A megoldás erre az, hogy nekik igény szerint elteszek párszáz palackot. Volt már rá példa, hogy 2012-es és 2013-as tételekből párszáz palackot el tudtam dugni és 2017-ben meg 2018-ban nagy lelkesedéssel vette meg 1-1 kisebb partnerem őket. Ezek párszázezres befektetsek voltak, ennyit nyilván kibírok. De, hogy a komplett termelést visszatartsam akár egy évig az nálam tízmilliós nagyságrendű befektetést igényelne. Ez pedig egyszerűen nem életszerű és nem reális. Ez olyan lenne mint egy Skoda Octaviát kirakatani Swarovskival. Biztos szép lenne, de abszurd módon drága a teljes csomaghoz képest.
De a lényeg az az, hogy az optimális fogyasztási állapot a bor esetélben egy egyénenként eltérő dolog.
