Sajnos a Rosensteinnél nem jó a sólet. Ki érti miért, de ez van. Egyszer egy külföldi zsidó barátom, aki a nagymamája sóletjéről álmodott, oda vittük és én égtem a minőség miatt. Nagyon szeretem a soletet, de iylen melegben biztos nem jutna eszembe soletet enni.
Tegnap a zuram elment a Rosensteinbe sóletet venni 1 ismi kérésére. Annyi jót hallottam itt, mondom hozz nekünk is. 17eft-ot fizetett 3 adagért. Olyan sz@raz volt a bab, meg íze sem sok, h. csuda. Bocsi ennél a lidis sült babból pari szósszal némi hagymával szalonna alapon 20 perc alatt finomabbat csinálok. Ja a marhanyelvnek nyersen 2,9eft kilója, abból volt 1 vékony szelet, + tán libamell, meg marha volt még rajta. A mit főztök holnapba üzenem, csülkös pacalt körömmel. Szem veri fentit ezerrel. :)
A Jardinette-t egyszer próbáltuk egy szilveszteri buli kapcsán, sok évvel ezelőtt. Nekem nem jött be, néhány ételnek valami fura mellékíze volt. A társaságunk többi tagja elégedett volt a minőséggel. Biztosan bennem van a hiba ...
A grillezett bőrös pisztrángfiléről is írt, csak a képét nem sikerült oda beszerkeszteni az írásműbe, ahol szó esik róla.
"Amolyan köztesnek megkívántam a grillezett bőrös pisztrángfilét korianderes sült csicsókával. Ehhez, ha akartam volna, választhattam volna a pár felsorolt köret közül, de nem tettem. Vékonyka filé, éppen nem készült túl, a bőre majdnem ropogós, húsa egy vonásnyival szárazabb a megengedettnél. Viszont a chilis-szezámolajos, szezámmagos szósz nagyjából helyrepofozza a dolgokat, és a sült csicsóka kifejezetten kreatív ötlet. A szinte nyers lilahagyma-vágat azonban megérdemelt volna egy kis kezelést, mielőtt a tányérra kerül."
A Larus étlapját végignézve az az ételsor, amit Péterünk végigzabált, úgy 25 ezer forint lehet, ha még ivott is egy ásványvizet (futás közben ült be!), meg kifizette a szervízdíjat/borravalót (a szervízdíjról én nem találtam semmit a honlapjukon, bár a helyet elnézve biztosan van, borravalót meg nem tudom szoktak-e adni a gasztrofiúk/lányok), perkálhatott úgy 30 ezer körül.
A másik meg, ha én elmegyek futni, nemhogy közben, de még utána sem tudok enni egy darabig, úgyhogy jó gyomra lehet ennek a Péternek, hogy futás közben is be tud tolni egy ilyen ételsort.
Az számomra nem derül ki egyértelműen a zseniális írásműből (de aztán lehet, hogy csak én olvastam figyelmetlenül), hogy Péterünk tényleg úgy ahogy volt, azaz koszosan, izzadtan, büdösen futott be a Larusba futó tornacipőben és a futómackójában (neki biztosan ezt is lehet, ha én ilyet csinálnék, az asszony minimum leszedné a fejemet, és három hétig hallgathatnám, hogy mekkora egy ...... vagyok, jóhogy nem már alsógatyában és atlétatrikóban mentem egy menő étterembe), vagy ez a kép is csak gasztrofőmegmondónk írói munkásságának része (lsd. még a Baumgartner mangalica halászléről zengett ódák és egyebek).
