Igazából a COVID-időszak óta én nem voltam, csak rendeltem / átvettem tőlük, amikor akkortájt lehetett ilyet.
Kellemesen felmentek az árai, ezt már láttam előzetesen is. De mivel anyámat hívtam meg a születésnapjára, így ezzel az aspektussal nem foglalkoztam,
sőt, mondtam neki, hogy ne fogja vissza magát. Hát nem fogta, én meg alkalmazkodtam. :) De abszolút megértem őt, alapból madárétkű, de az idősek
otthonában csak és kizárólag hetvenes évekbeli magyar konyha van, úgyhogy kiütést kap már tőle. Ő, aki már évtizedekkel ezelőtt is úgy jött meg minden
utazásából, hogy nem azt mesélte, hogy miket látott, hanem hogy miket evett. :)
A hely továbbra is nagyon hangulatos és kellemes, bár elég meleg volt, de fogjuk rá, hogy azért, mert nyitásra mentünk, bár amikor eljöttünk, se volt éppen hűvös.
Mondjuk ugye ott az első részben eleve nyitva van egy nagy ajtó, mert ki-be rohangálnak a pincérek a kintülős részre.
Már nyitáskor is voltak páran, de mire eljöttünk, az elülső és a kinti rész jó 4/5-ig telített volt, sok volt a külföldi is. A hátulsó meg az emelvényes részek viszont üresek
voltak.
Pincérből sok van, és udvariasak. Nem tetszikezték a 82éves anyámat se. :)
Az italokat csak úgy kértük, nem néztünk itallapot, a neten eleve nincs is fent, csak borlap üveges árakkal. Úgyhogy el is hoztam a nyugtát, mert kíváncsi voltam.
Anyámnak fájt a hasa, úgyhogy egy gyomorkeserűt kért, én egy Prosecco-t. Emellé még egy buborékos és mentes vizet. Aztán anyám kért még egy deci fehérbort,
beleegyezett, hogy jó neki a Sauvignon, én meg még egy Prosecco-t. Végülis anyám bora volt az egyetlen meglepő ár 3.790-ért. Veniva mele Sauvignon a nyugta szerint.
Először ettünk két Vitello Tonnato-t (vékony borjúhússzeletek tonhalszósszal), nagyon jó volt, én ettem hozzá egy darab grissinit.
Aztán anyám egy valamilyen kucsmagombás és libamájas tésztát, nagyon ízlett neki, én meg egy parajos-ricottás töltetű talán raviolit "D.O.P. San Marzano" paradicsomszósszal.
Na ez a szósz az olasz főszakács meg az étel neve ellenére olyan volt, mintha egy magyar kicsi paradicsomsűrítménybe kevertek volna sok fűszert meg sok cukrot. Abszolút nem volt
olaszos íze, túl sűrű volt és túl tömény, na meg magyarosan cukros, nem igazán értékeltem. Azért legyűrtem.
Végül anyám egy panna cottával, én meg egy trópusi gyümölcsös zabaionevel (borhab) fejeztem be, ezek nagyon jók voltak, bár a zabaione mellé adatt sorbetben nem voltam oda a
jégdarabokért, de az íze annak is jó volt.
Két kávét is ittunk még, ami objektíven nézve jónak tűnt, híg se volt, csak nem jött be, de lehet, hogy egyszerűen csak sok volt benne nekem a robusta, az olaszok hajlamosak erre. :)
Számla a 15% szervizdíjjal: 46.500 (adtam rá 48.000 Ft-ot)
Szóval továbbra is szeretem, mert ugyan tetszenek a rideg - minimalista - látványkonyhás helyek, de kell ilyen barátságosabb is. Az ételek minőségét tekintve szerintem túláraznak, ennyiért
jobb konyhájú helyen is lehet enni. De simán lehet itt ennél jóval jobb áron is fogyasztani, csak mondom, azt akartam, hogyanyám dőzsöljön, én meg betársultam. (Még most se érzem magam
túl jól a három fogástól, nem szoktam ilyet elkövetni.) És hát a konyha azért jó, ha nem is kimagasló.
De legközelebb mondjuk a Stand25-be viszem anyámat. :)
Az a bevásárló központ elég holt hely volt. Mikor nyílt még ott laktam a közelben. A másikban a Gábor Áron tetején se tolongtak akkoriban a népek, pedig a nyitáskor Kaisernek nevezett élelmiszer üzlet akkor jó volt, de nem tartott sokáig az örömöm. Volt viszont egy fantasztikus zöldséges, igazi nyugati szinvonalú és áru. Az is hamar eltünt onnan, akár csak én.
Eredetileg nem oda akartam menni, hanem a kereszteződés túlsó oldalán nyílt Hello Buda nevű örömtanyára (ez egyfajta gasztropark, sok étteremmel, közte pizza és Bíró Lajos), de ott 8-kor nagyjából minden konyha bezárt, csak bbq-s hamburgereket árultak még az egyiknél.
Amúgy annak a szent embernek valszeg tényleg megfelelt volna, ha egy kolostorban ugyanazt kapja, amit a szerzetesek esznek egy közönséges pénteken és ugyanazok is főztek volna.
A házi tészta jobban felszívja a mártást/szószt - nekem is sokkal kevésbé tetszett az onnan elvitt gnocchi másnap, mint helyben fogyasztva.
Okultam a dologból, ezentúl akkor megyek oda, ha elég éhes vagyok, hogy benyomjak egy egész adagot, itthon meg eszem aldis gnocchit sparos kisüveges mártással. :)
Azta Pastát rendeltünk ma a Wolt-on át. (Így drágább, de nem kell értemenni, na meg volt wolt :) ajándékkuponom hozzájuk.)
Nekem ez volt a 2. fogyasztásom tőlük, DN-nek az első, mindketten úgy ítéljük meg, hogy jó a konyha, de semmi különleges. Mondjuk lehet, hogy ott helyben frissen fogyasztva más, de nekem pl. mindkét
onnan evett főételem - az első falattól kezdve - nyögvenyelős volt, el tudom képzelni, hogy ezt pont a ragacsos, összeállós, valahogy 'nehéz' frissen gyártott tésztanemű teszi.
De azt abszolút megértem, hogy Hepci meglepődött, mikor beült, mert persze külvárosi gyorsétterem kategóriában messze a mezőny fölött van.
A thai sárgadinnye levest viszont nem ajánlom a thai konyha szerelmeseinek, mert nagyon édes, benne némi thai ízvilággal. Mondjuk mintha egy desszertbe belekevernél némi Tom Yum-pasztát. :) A thai konyhának a lényege az ízek egyensúlya, na az itt teljességgel hiányzott.
A bolognai pappardelle-m a nyögvenyelősségén kívül teljesen rendben volt, hasonlított az íze arra, amit én szoktam csinálni, vagy akár Zsiday-ék. (A Kiflin lehetett régen rendelni.) Hogy vaddisznóból volt marhahús helyett, azt én nem tudtam kiérezni.
Itt jártam nem sokkal a nyitás után, de nekem nem volt ilyen jó benyomásom. (Talán bort kellett volna innom kóla helyett?) Puskázva önmagamtól, mert máshol már értékeltem a helyet: "semmi különös, egy közönséges önkiszolgáló menzán nem kaptam volna fel a fejem erre a raviolira, sem a tiramisura. "
Láttad, lejjebb Csalapet azt írta (kb.), hogy 5000 manapság nem is drága egy szimpla pizzáért - ehhez meg az említett középszar giroszhoz képest nekem jó vétel 4 rugóért egy fantáziadús tészta, nem abszolút értelemben, persze.
Ha átautózom a várost, az AztaPastában egy ezressel olcsóbb a hasonló színvonalú tészta, ha pedig szerencsétlen párom főzőcskézne ebben a melegben az ablaktalan konyhában, akkor max. 3 ezerből kijönne kettőnknek valami hasonló élvezeti értékű cucc.
azert 4-5e egy tesztas kajaert, meg ha emberes is az adag, kisse mar a hatart surolja. akkor mar inkabb videk, mondjuk bankon a tengerszem panzio, vagy kismaroson az oreg morgo.
Tegnap a Folyondár utcai Vasas-pályán jártam, a közelben van a Lashka nevű tésztabár, beültem (pontosabban kiültem a teraszra) vacsorálni.
Sok érdekes tészta van, a specialitások közül kértem a nudlit spenóttal, kolbászmorzsával és marinált paprikával, remek volt, az adag is emberes. Toltam mellé egy deci Balassa-furmintot, 6500 volt a vége szervizdíjjal. A tészták jellemzően 4000-4500 forintba kerülnek - ezt nem érzem túlkapásnak, tekintettel a minőségre és a lokációra.
Egyre nosztalgikusabban gondolok a (politikai) múltra, Torgyánt pl. végtelenül szégyenletes alaknak gondoltam akkor, de hát egy ilyen hollikistván vagy éppen vargajudit-szerű fideszféreghez képest egy végtelenül szellemes és patrióta férfiú volt ő. :)
Hasonló folyamat játszódott le bennem Horn Gyulával kapcsolatban is, pedig ellene még tüntettem is anno.
Vezető kommunista (= hazaáruló) volt és nem tudta szegény kimondani, hogy Európai Unió, mégis nagyságrenddel európaibb volt, mint ma bármelyik vezető narancsbolsevik.
Már akkor is egy arrogáns féreg volt, egy pofátlan tolvaj gazember. Az uralkodása a lopásról szólt. Már a hatalomra kerülése is egy nagy hazugság volt(Torgyánnal soha!!!-oszt mégis). Ki is nyírta Torgyán pubit, mondjuk nem volt nagy kár érte.
