hét végén sikerült megúszunk egy Csali csárdás ebédet és inkább kulturális gyönyörködésre pazaroltuk az időnket, nejem meg rittyentett egy gyors és olcsó és nagyon jól sikerült kis ebédet.
De azért jól elfáradva a Vár béli sétálgatástól, kivételesen ebéd előtt ugrottunk be a Martys-ba egy kávéra és egy éhségcsillapító kis harapnivalóra.
Ezt idáig emliésre sem méltó cselekvés, pláne nem az ilyen profik között, mint itt, de... A sütemények ismét csodálatosan csábítóak, a múltkori zseniális travel cake némileg más ízesítéssel még a nejemet is levette a lábáról, pedig édességgel elég nehéz őt elkápráztatni. A tortáik nagyon csábítóak voltak, de mivel volt otthon ebéd utánra, ezért most nem vittünk, bár nem a legolcsóbbak, úgy az 1300.- táján (Na de a város legdrágább terén, a Vörösmarty téren, szemben a Zserbóval minőséget és igényességet ócccón elég nehéz megoldani...
Az biztos, hogy ezek nem szétdizájnolt íz őrületek á la Mihályi meg társaik, de nem is egyszerű és nem hétköznapi szeletek. Úgy érzem, hogy a cukrászaik nem őszülnek bele az évtizedes dobos torta gyártásba, hanem talán akár hetente is váltogatják a választékot. Semmiből sincs lehengerlően ezer féle, de van bőven miből választani...
Amúgy most szürcsölgetés közben az étlapjukba is belenéztünk és el is döntöttük, hogy héten mindenképpen visszajövünk egy könnyű ebédre is, mert nagyon klassz gyors, egyszerű, de mégsem hétköznapi fogások vannak a meleg konyhán, a helyhez képest nem is elszállt vad árakon.
De ez sem volt említésre méltó, hanem viszont a kávé...
Ennek valami olyan izgatóan különleges mellék zamata volt, amit én még kávéban nem tapasztaltam. Meg is kérdeztem a nagyon kedves szolgálatkész kisasszonyt, hogy honnan ez a varázslat és ez volt az az információ, amiért most ide beírok akár egy rakás újabb mínusz jelecske fejében...
Főleg itthon végigolvasva a konkrét és adott témában fellelt site-okat, beugrott a már majdnem elfelejtett másik nagy gourmand sznobság: a kávé. Noha én is szeretem a fínom, különleges kávékat, azért a rengeteg lehetőségben nem szeretek eltévedni és pénzhajigálási versenyben sem óhajtok ész nélkül részt venni. Csak az a két cikk, amit elolvastam, úgy összekavart, hogy azt se tudom, most már merre hány méter. ÉN mindenesetre meg fogok elégedni a Marty's kávémesterével is, amit a közönség orra elé rakat, azt én a jövőben is el fogom fogadni...
A váci Mihályi Patisserie-be (korábban sok évig: Mihályi Cukrászda, de biztosan így elegánsabb, ha olyan neve van, amit az egyszeri magyar atyafi nem ért*, vagy azt hiszik, így még többet el lehet kérni a süteményeikért) minden évben elmegyünk, két fő egy jobb ebéd áráért már ehet is egy-egy szelet sütit (nem tudom, elegánsan hogyan kell mondani) egy kávéval és üdítővel....
Viszont az kétségtelen, hogy nagyon különleges, legalább egyszer mindenkinek ajánlom kipróbálásra.
*Legutóbbi ottlétünkkor egy helyi atyafi telefonon beszélt és következetesen Paciszéria-ként emlegette a cukrászdát (gondolom ez volt a leginkább érthető szó, amit a Patisserie-vel azonosítani tudott), bár nem tudom mire gondolt, hogy itt szériagyártású lovakat árulnak?:)
Ismét a Széll Tamás és Szulló Szabina által vezetett Stand fine dining étterem kapta a Volkswagen-Dining Guide Év Étterme díjat a hétfőn Budapesten megrendezett gálán.
Az ország legjobb éttermei közé 2019-es teljesítményével a Stand után sorrendben az Onyx, a Babel, a SALT Budapest, a Borkonyha, a Costes, a Pasztell, a Costes Downtown, a St. Andrea Restaurant, a Textúra, a Stand25, és az Arany Kaviár került.
A Stand Év Étterme díját az általad linkelt cikkben is említik, viszont utána jön egy felsorolás (Top 10 +2 étterem), amelyikben már az Arany Kaviár az első, a Stand pedig a legvégén, a 10. helyen van.
Nem szeretném ha félreértenél, senkit se szeretnék semmire rábeszélni. Az én ízlésemnek és igényeimnek tökéletesen megfelelő, de valakinek kevés valaki meg a sznobériát látja benne.
A Ghraoui-ban nyitás után jártam, illetve először be se mertem menni, mert féltem, hogy rövidnadrágban kinéznek. :) Jobban hasonlít kintről egy óra szalonra. Táblás csokiból akkor nem volt nagy választék, ellenben praliné és drazsé szinte végtelenségig.
Félreértesz, nekem ma már tök mindegy, hogy a praliné magyar, osztrák vagy belga... A lényeget: a kakaóbabot senki nem a kert aljában termeszti hozzá titkosrecept alapján, legfeljebb a felhasznált tej meg víz alapzamata adhat valami eltérőt...
És a porhintés már éppen itt: a kakaóbabnál kezdődik, hogy ki mivel, milyen egzotikusnál is extrább beszerzési forrással bolondítja a népet... Nálam éppen Brüsszelben kezdett lohadni a praliné "hobbim", mert ott egyértelműen világossá vált, hogy ez is egy rettenetesen sznob dolog és az ilyen pénzhajigáló
vetélkedésektől egyre jobban irtózom...
Amúgy igen, persze, hogy tudom, hol van a Rózsavölgyi, sokat sétálunk arrafelé. Zuglói agrárproletárként ott szoktunk leszállni a buszról a Ferenciek terén és onnan aztán tényleg 2 lépés... Sőt, elárulom, egyszer már voltam is ajtón belül... De akkora "mázlim" volt, mint anno a Biró Lajos Disznójánál a Hold utcában, mert amikor ugye végre felkaptattam a lifttel a galériára, akkor éppen olajcsere miatt állt az üzemelés... Itt meg egy kisebb külföldi társaság csöcsörészett annyit a válogatással, hogy mivel már régen nem volt égetően fontos, inkább sarkon fordultam...
De teszek egy gáláns ajánlatot: annyit áradoztál már róla, hogy legközelebb csakazértis bemegyünk és veszünk egy kis kóstolót...
De ha már, akkor inkább a Ghraoui-ba mennék az Andrássy úton. Ha már luxus, akkor dübörögjön rendesen, ne csak úgy ímmel-ámmal mint a Rózsavölgyinél. És itt azért izgalmasabb kompozíciók kaphatók szerintem, - már csak a származásuknál fogva is - mint bárhol máshol Budapesten, vagy Bécsben..
Nyilván ezeket nehéz összehasonlítani a belga vagy svájci édességekkel, ott ennek már tradíciói vannak. Én gyerekkoromban még a szerencsinek is örültem. :) Talán felnőttként ettem életem első igazi bonbonját. A Stühmerrel nekem sincs bajom, de a felsoroltakhoz képest én túl édesnek tartom.
A Rózsavölgyi nagyon jó helyen van, egy belvárosi sétával összekötve én csak ajánlani tudom.
Hát szánom bánom, de szinte egyiket se igazán ismerem. Az a helyzet, hogy azt vettem észre magamon, hogy manapság nem hoz már lázba se acsoki, se a praliné...Ahogy más hobbijaimat is meg tudom egyik percről a másikra unni, ez a csokiláz is alább hagyott...
A pralinékkal az volt a helyzet, hogy a belga Leonidas volt a kedvencem. Sokáig a külkeres, viszonylag többet utazó szüleim hozták, aztán mi is. Ahogy Bécsben kezdtek szaporodni a pralinés boltok, meg itthon is jöttek egymás után, kezdte elveszíteni a varázsát. És közben rájöttem, hogy a Leonidast azért szerettük annyira, mert az nagyobb darab volt, mondjuk a korabeli mignon és a mai "korszerű" pralinék között méretezve.... Igaz, hogy ha súlyra adják, akkor tök mindegy, hogy egy szem mekkora, de jure nem leszek megkárosítva egy dózis vásárlásánál, de akkor is, én egy íz-kompozícióból egy hangyafingnál többet szerettem mindig elszopogatni és utána váltani a másik fazonra-ízre...
Azt mindig tudtam, hogy a Leonidas "csak" egy bő kézépkategória, képzelheted, hogy Brüsszelben miképpen tántorogtam egyik csoda praliné szalonból a másikba. De ennél tovább nem is akrtam lépni... Jó ideig próbálták itt PEsten is arusítani, aztán néhányszor még vettünk Bécsben, de ma már nem izgat...
Viszont a Stühmert illető "itéleteddel" nem nagyon értek egyet. Itt már jeleztem, hogy talán tavaly nagyon belebolondultunk a szaloncukraikba. Amik nem mások, mint karácsonyira csomagolt pralinék és ezek nagyon finomak voltak. Nem hinném, hogy vadászatra indulnék még finomabb (és még drágább) pralinék után a városban... Nekem manapság nagyobb örömet okoz, ha a LIDL vagy ALDI polcain számunkra tök noname csokik között az élmenőkkel vetekedő finomságokat találok...:) :) :) :)
Boszi drága, tudom, hogy Tőletek jó messze van, de kérdem, hogy a CSokoládé outlet-ben jártál-e már a Bródy Sándor utca meg Szentkirályi utca sarkán????
Igaz, én már pár éve nem, de amit akkoriban ott láttunk, azért kissé szíven ütött... És a Pauler utcában, Buda belső szélén az Alagútnál?
Megyünk majd a New York Salonba. Fene tudja, hogy írok-e róla - nem túlzottan érdekel már a fine dining, pontosabban az árak ebben a szegmensben elérték azt a szintet, amit nem érzek értelmes befektetésnek elkölteni.
