Keresés

Részletes keresés

alfalfa58 Creative Commons License 1999.07.15 0 0 14
Kedves tata!

"Ágh Attila speciel FIDESZ szimpatizáns politológusnak volt mondható még alig egy évvel ezelőtt is..."

:-DDD!

És megerősítésképpen:

:-DDD!

Előzmény: tata (12)
MGperY Creative Commons License 1999.07.15 0 0 13
azé', mer' az már régen kipukkant.
Előzmény: Kekec (4)
tata Creative Commons License 1999.07.15 0 0 12
Bocs, ez a Netscape bosszúja, hogy mégegyszer megjelent. Vegyétek megerősítésnek.
Előzmény: tata (11)
tata Creative Commons License 1999.07.15 0 0 11
Ágh Attila speciel FIDESZ szimpatizáns politológusnak volt mondható még alig egy évvel ezelőtt is...
Előzmény: alfalfa58 (5)
alfalfa58 Creative Commons License 1999.07.15 0 0 10
Kedves tata!

"Ágh Attila speciel FIDESZ szimpatizáns politológusnak volt mondható még alig egy évvel ezelőtt is..."

:-DDD!

Előzmény: tata (6)
Kagakusha Creative Commons License 1999.07.15 0 0 9
Legalább vannak még, akik a kaptafánál maradtak.
Más suszterek sajnos "kancelláriaminiszternek" álltak.
Avar Creative Commons License 1999.07.15 0 0 8
Ajvé!

Egy ágatillás példa a Fidesz pártiságra, tavaly júniusból:

"Lehetne persze bölcselkedni azon, hogy nem lett volna-e helyesebb a Tölgyessy által javasolt stratégia, amely 2002-re tervezte a Fidesz választási győzelmét és az egyszínű kormány megalakítását. Most már a felemás helyzet adott, s ha a koalíciós megállapodás nem nagyon előnytelen a gazdasági fejlődés és a kormányzati szakszerűség szempontjából, akkor az országnak feltétlenül az az érdeke, hogy a sok bizonytalanság ellenére egy újabb ciklusra megmaradjon a kormányzati stabilitás.
Sajnos azonban megtörténhet az is, hogy megbomlik ez a stabilitás. és rosszabbul alakulnak a körülmények. Lehetséges, hogy megismétlődik az MDF esete az első koalíció idejéből. A Fidesz és a kisgazdák válópere a koalíció felbomlására vezethet; vagy a régi módon szétszakad az FKGP, hiszen a Fidesznek mintegy húsz kisgazdaképviselő is elég a kormányzáshoz, de az MDF is széthullhat. Egyes képviselői csatlakozhatnak a Fideszhez, mert ez biztosabb politikai karriert ígér, mint a fantompárthoz tartozás. A tovább morzsolódó MDF képviselői szembe is fordulhatnak a koalícióval, vagy éppen szélsőséges esetben továbbsodródhatnak a MIÉP felé.
De nem vehető biztosra a ma még igen heterogén Fidesz-Magyar Polgári Párt egyben maradása sem. Az eredeti Fidesz-vezetőknek most kettős a feladatuk, s mindkettő igen nagy: egyszerre a sikeres kormányzás és az új pártalapítás. Ha bomlik vagy erodálódik a párt, akkor gyengül vagy bukik a kormány is, de az is igaz, hogy a hatalom mint nyers érdek nagyon összetart, s ezért valószínűleg elkerülhető a hajdanvolt MDF sorsa.
A legrosszabb eset a korai - sőt közeli - választás, de ez sem kizárható, s mind gyakrabban emlegetik a lehetőséget a Fideszhez közel álló politikai elemzők is. A korai, megismételt választásnak igen negatív lenne mind a hazai, mind pedig a nemzetközi hatása. A választópolgárok föltehetően még kevesebben vennének részt a megismételt választásokon, a politika még jobban leértékelődnék az állampolgárok szemében, s már aligha hinnének bármilyen ügyesen eladott ígéretnek. Nemzetközileg is nagyon rontaná az ország hitelét, megrongálná a magyar politikai stabilitás presztízsét, és ezzel lassítaná a tőkebeáramlást. Mégis előfordulhat, hogy rákényszerül az ország, ha a Fidesz végül is nem tud stabil kormányt alakítani. Ekkor már kevés az értelmük a nagykoalíciós kísérleteknek, mert nincs meg hozzájuk a kölcsönös bizalom, ezért az erőviszonyok újabb felmérésére lenne szükség."

Előzmény: tata (6)
Patmore Creative Commons License 1999.07.15 0 0 7
A Fidesz meg majd csak kiheveri valahogy a veszteséget.
Előzmény: tata (6)
tata Creative Commons License 1999.07.15 0 0 6
Ágh Attila speciel FIDESZ szimpatizáns politológusnak volt mondható még alig egy évvel ezelőtt is...
Előzmény: alfalfa58 (5)
alfalfa58 Creative Commons License 1999.07.15 0 0 5
Elolvastam Ágh úr dolgozatát. Néha láttam őt választási műsorokban "szakérteni", ám egyetlen korábbi munkáját sem ismerem. Mindenesetre, ha azok színvonala is olyan, mint a topicindítóban olvashatóé - akkor nem veszítettem semmit.

Ez ugyanis elképesztően zagyva, kijelentő, ám nem indokló, igazi "ráolvasó" publicisztika. Egy szóval: értéktelen.

Hónapokkal ezelőtt szerepelt a T.asztalon egy "Zavaros baloldal" c. topic. Ágh úr alanti műve oda való.

Kekec Creative Commons License 1999.07.15 0 0 4
Úgy tűnik, mostanában minden magára vmicskét is adó közéleti személyiségnek muszáj fikáznia a FIDESZ-t. Az SZDSZ kipukkadásáról miért nem szokás cikkezni ?
Kekec
fixy Creative Commons License 1999.07.15 0 0 3
Képzeljétek el, hogy ÁA írásában kicseréljük a Fidesz-MPP-t MSZP-re.
Így már igaz is amit ír!

ÁA-t olvasva nekem az jutott eszembe, hogy ÁA hasonlatos a Bartus könyvében emlegetett Hit gyülis imakommandóhoz.
ÁA rá akar olvasni olyan dolgokat a Fideszre, amely nem igazán jellemző, de ő jellemzőnek szeretné látni és láttatni. A különbség közte és az imakommandó között legfeljebb annyi, hogy ÁA nem "a Jézus Krisztus nevében" teszi mindezt.

dr. Életkopf Creative Commons License 1999.07.15 0 0 2

Nekem az egésszel az a bajom, hogy nem ismeri fel a szerző, milyen folyamat közepette vagyunk.

Csak felszíni jeleket mutat fel, de a lényeget nem érzékelteti.

Patmore Creative Commons License 1999.07.15 0 0 1
Eggyel több vagy kevesebb, olyan mindegy már.
Előzmény: Avar (-)
MacPhisto Creative Commons License 1999.07.15 0 0 0
ÁA a szememben egy nulla.
Előzmény: Avar (-)
Avar Creative Commons License 1999.07.15 0 0 topiknyitó
felzárkozott a politológusi fikázáshoz.

Ágh Attila: A Fidesz-MPP korai szenilitása

A Fidesz-vezetés nagy lendülettel, repülőstarttal kezdett
kormányozni, de már az első év végén a lassulás, a korai szenilitás
súlyos jeleit mutatja. Nemcsak a "mezei hadak", a koalíciós
partnerek és azok széles holdudvara esetében, ahol "genetikailag"
kódolva volt ez a társadalmilag-történelmileg átöröklött szenilitás,
hanem a főseregeknél is. Az új nemzedék és a radikális
generációváltás ígérete helyett manapság a legfiatalabb
öregembereket látjuk a politikában, akik víziójukat és illúzióikat
vesztve egyszerű hatalmi politikát folytatnak a zajos, ámde szürke
hétköznapokon. Ráadásul a magyar politikában a Fidesz
szenilizációjával a kör be is zárult, azaz eltűnt a generációváltás és
az újrakezdés reménye, hiszen már nincs "szűz" párt és politikai
elit, amelyet kipróbálhatnánk.
Ne feledjük, a Fidesz éppen az MSZP fokozódó elöregedésével
szemben győzött azzal, hogy merész víziót és újrakezdést ígért, de
egy év után már biztos, hogy ezt nem tudta beváltani. Sőt jövőkép
és társadalmi dinamizmus tekintetében most feltétlenül hátrébb
vagyunk, mint a saját korlátait legalább sejtő korábbi kormány
szégyenlős pragmatizmusa idején. Eltöprenghetünk azon, hogy
honnan is jön a Fidesznél ez a korai szenilitás. Egyfelől
mindenképpen nagy szerepet játszanak benne a történelmi minták,
a politikai kultúra rejtetten átöröklődő modelljei, amelyek az
"Isten, haza, család" szent együgyűségei, azaz a kisgazdásodás, és
nem a modern konzervativizmus irányába viszik nálunk a nemzeti
konzervatív kormányokat. Másfelől ugyanerre taszítják őket a
hatalomőrzés, a klientúra összetartásának mechanikus törvényei is.
A sok rossz kis kompromiszszumnak - nem beszélve a nagy, a
koalíciót összetartó kompromisszumról - az a logikája, hogy
mindig a mában és csakis a mában szabad gondolkodni.
Ennek a korai szenilitásnak volt ékes példája a minap a
miniszterelnök édeskés tévéinterjúja az első évről, az antalli
tradíciók szerint "mikrofonállvánnyal", azaz kizárva a valódi
kérdéseket és a kritikával való mindenféle szembesülést. Az
öndicséret ilyenfajta politikai marketingjében végképp eltűnik a
jövő perspektívája, s a Fidesz korábban olyan jellegzetes
dinamizmusa és önkritikai érzéke. A politika természete ugyanis a
Fidesz hatalomra kerülésével és a kétpólusú pártrendszer
kialakulásával alapvetően megváltozott Magyarországon. A két
nagy párt mint két szumóbirkózó áll szemben egymással, s a
Fideszt most már csak az érdekli nap nap után, hogyan löki ki a
másikat a hatalmi körből. Megváltoztak a közélet és a politizálás
alapszabályai, pontosabban nincsenek szabályok, mindent szabad,
ami az ellenfélnek árthat. A Fidesznél a távlatokban való
versengés, a "polgári Magyarország" kihívása helyett a napi
botrányokozás, a "botránnyal való politizálás" vált alapvető
eszközzé.
A távlatvesztő botránypolitizálás következményeként - a hosszú és
fáradságos demokratizálási folyamat nagyobb dicsőségére - a
politika becsülete, társadalmi presztízse lejjebb süllyedt a
közvéleményben, mint az elmúlt tíz évben bármikor. A
botránypolitika intézményesítésével a kormányzó politikai elit élen
járt abban, hogy az agresszivitás a magyar társadalom
alapvonásává vált, és maga a Fidesz is ezzel emelkedett ki
leginkább a politikai mezőnyből. Közben pedig a jogállamiság
erősen sérült, és a "polgárok" jogérzéke drasztikusan csökkent,
hiszen az állami szervek, mint az adóhatóság és a rendőrség,
alkalmilag politikai ellenfeleket, illetve független, kritikai
sajtóorgánumokat molesztáltak.
A távlatos gondolkodás csak egy tekintetben mutatkozik meg
markánsan: az állam újra gazdasági szerepre tör, nemcsak a
"Fidesz-közeli cégeken" keresztül a magánhaszonért, hanem -
minden céget Fidesz-közelinek tekintve - hatalmának hosszú távú
gazdasági-társadalmi beágyazásáért. A Fidesz-vezetés, miközben
a régimódi, erős és beavatkozó állam ábrándját kergeti, ahol kell,
ott viszont késlekedik a közbeavatkozással, főleg a
makrogazdaságban. A kormány a szükséges financiális korrekciók
helyett páni félelmet mutat a csomag szótól, amivel valósággal
kihívja önmaga végzetét, a válságkezelési csomag
elkerülhetetlenségét, hiszen azt már az előző kormánynál láttuk,
hogy a késlekedés árát kétszeresen kell megfizetni.
A Fidesz vezetése a radikális változást hangsúlyozó politikai
önreklámja ellenére valójában jobban belesüppedt a posztkádári
világba és a korábbi rendes magyar hagyományokba, mint elődei.
A hatalom megtartásának és kiterjesztésének görcsös
igyekezetében lelassult és elvesztette a jövőkép, a távlatos vízió
minden jelét. Reméltük, hogy több jön ki az alternatív, váltó
politikai elitből, de legfeljebb csak régimódi "váltóoligarchiának"
bizonyult. Az első évet persze felfoghatjuk politikai
keszonbetegségnek is, amelyben a fideszes fiatal öregek a gyors
emelkedés közben, az újonnan szerzett hatalom mámorában
elvesztették önkontrolljukat. Ez már mindjobban látszik a
médiában is; először a frissen szerzett hatalom élvezetében
mániákus cselekvés, aztán pedig a gyors öregedés következtében
depressziós tehetetlenkedés. Elvileg a Fidesz-kormánynak még
van három éve. Sokat változhat, hiszen az ellenzékiség nyolc
keserű esztendeje után most már megszokhatta a hatalmi mámort,
s egyszer talán túllesznek a vele járó keszonbetegségen is.
Az elmúlt évben a magyar demokrácia épülete még nem sérült,
igaz, már az összes ablak bezúzódott. A stílusjegyektől eltekintve
fennmaradt a konszenzus a külpolitikában (itt nincs is sok
választási lehetőség), bár néhol megegyezés született az ellenzékkel
a belpolitikában is, például az alkotmánybírákat és a bűnözés elleni
törvénycsomagot illetően. De ezzel együtt a politikai elit belső
kohéziója rendkívül meggyengült, és a kormánynak a bizalmat
nagyon nehéz lesz helyreállítania. Ha egyáltalán ezt akarják, mivel
a kormány "az a jogos, ami nekem használ" eddigi gyakorlata
alapján ez nem valószínű. Pedig a demokrácia "üzemszerű"
működéséhez a kormány és az ellenzék közötti kölcsönös bizalom,
valamint alternatívákat formáló szakszerűség kell, azaz két
független szakértői csapat, eltérő politikai és szakpolitikai
alternatívákkal. Ennek a kettős elvnek az alapján működik minden
demokrácia, s az első évben mindkettőtől messzire eltávolodtunk.
Még nincs nagy baj, de nem a helyes irányba megyünk - ez a
végső tanulsága a Fidesz már az első kormányzati évben
markánsan jelentkező korai szenilitásának.

A szerző politológus

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!