Üdv!! Van egy eladó Depresszió-Vízválasztó-s L-es méretű egyszer használt rövid ujjú pólóm. (Újonnan 3000 Ft-ért vettem, 2200 Ft-ért adnám) És van egy Tankcsapda-Mi a f*sz van?-os rövid ujjú pólóm is, de az S-es méretben. Ő is csak egyszer volt rajtam mivel nekem kicsi.. Őt 2000 Ft-ért adnám! Vagy talán 1500 Ft-ért.
Nem tudom ismeri-e közületek valaki az Éberálom zenekart. Ha még nem ismernétek nézzetek szét a weboldalunkon, és hallgassátok meg az első albumunkat! Ha tetszene, akkor lájkoljatok facebookon:)
Ha már a beatnél tartunk...
A hétvégén a MAMF-on a Flug csinált egy qrvajó kis koncertet. Szerintem napjainkban ők a honi ősbeat egyik örökösei. Kicsit bedúsítják a hangzást egy-két torzítással, hogy naprakész legyen a dolog. Nincs is panasz.
Valoban, az allando kapkodasban ismet atolvasas nelkul kuldtem el postat, az egy nagy baki, en se ugy gondoltam, olyasmit szerettem volna mondani, hogy inkabb o volt a meghatarozo a kozosen kialakitott stilusban. Bar lehet, hogy ez se igaz, olyan fene regen volt... Nem emlekszem pontosan, de azt hiszem, a Levi Utazas nevu gyereke volt az atmenet az Illesbol a Fonografba, de az ezutani resz, nekem ugy tunik sokkal inkabb Tolcsvay altal volt meghatarozo. Lehet, hogy ez nem igy van, en csak igy lattam. Meg a Levi mar akkor is egy jol kialakult pozőr volt, pedig meg fel sem huzta a szittya-jelmezt a kokardaval. Sajnos, nem o az egyetlen a muveszeti eletben, akit kiforditott magabol ez a fene nagy hazafisag, a baj ott van, hogy ott is az agressziv dominal.
szia,
mud
A Republic szerintem érdekes képződmény. Van bennük valami a beatkorszak elejének teljesen nyers és populáris stílusából - amit ők nyíltan vállalnak is. Úgy érzem, a Republicban visszaköszön az Illés "csasztuskás" jellege. (Újra itt van, Ta-taradadam stb.) Csak hát amíg az Illésnél ezek mellett a felejthető számok mellett korszakos dolgok születtek, addig a Republic megrekedt ezen az eleve adott szinten, és tíz éve egy helyben jár. Ezért, ugyebár, joggal nevezhetnénk siralmasnak. A bökkenő csak az, hogy elég végigsétálni egy szombat este valamelyik balatonparti üdülőhelyen, hogy az ember felismerje: a nagy tömegben ömlesztett rémisztő ütemzenék közé becsempészett egy-két Republic szám kész felüdülés. Ők a legszebb lányok a halpiacon...
Egyébként óvatosan, én nem mondtam, hogy a Fonográf Tolcsvay miatt volt jó! Szerintem az összes tag alkotói csúcskorszaka a zenekar működésének időszakára tehető... Csak azért emeltem ki Lacikát, mert ő az, aki a mai napig továbbviszi azt, amit akkor alkottak.
Szörényi pedig megérne egy saját topicot, de azt nem merem megnyitni, mert kapnék a pofámra. Én speciel spontán lehidalok tőle mind a mai napig - akár írt a Magyar Fúrómba, akár nem. Rendkívüli kvalitású zeneszerzőnek és előadónak tartom. Tragédia, hogy a politika optikáján keresztül eltorzítja a saját életművét is.
Szia, Peppers!
Be kell latnom, valoban feluletes vagyok a Zorannal szemben. A Metro nagy nepszerusege az elejen a jo idozitesnek volt koszonheto, meg kezdetben ok egyedul jatszottak gatlastalanul majdnem teljesen angolszasz masolatokat, amivel az adott evekben hoditani lehetett, bar elegge esetlenul, csakugy mint a kezdeti Beatles, sokkal alacsonyabb szinvonalon persze. Aztan jottek a sajat szamok.... es az altalad emlitett szerencsetlen tancdalfesztival a Feher Sziklakkal, ami mar az addigi edzettebb Zoran rajongokat is megremegtette. Az akkori bukasa tokeletesen megerdemelt volt. Hat igen, en 1976-ban elutaztam innet es a nyolcvanas evek vegen jottem csak ujra vissza. Meglepett a korulotte levo pozitiv zsibongas (sok mas is meglepett, de mi mar akkoriban se nagyon merultunk bele az un. magyar tanczenebe - nem az en megjelolesem, igy hivtak), meg is hallgattam egy szamat, ami nagyon nem tetszett, ezert fogalmam sincs rola, melyik volt az. Bevallom, azota egyaltalan nem foglalkoztam vele. Restellem, mert nem szep dolog igy palcat torni valaki felett, dehat csinaltam en mar sokkal cikisebb dolgokat is. Igerem, bepotolom. A Szorenyitol a rendszervaltas ota sugarban hanyok. A Fonograf valoban egyertelmuen Tolcsvay volt, bar az ex-Illes garda mindent megtett, hogy ne igy hasson. Van egynehany fiatal zenekar, akikben van fantazia, de semmi atuto. Az ilyenek, mint Sziami, Hobo(!) tul vannak ertekelve, a Mullerrel is sokkal kellemesebb italozni, mint a zenejet hallgatni. Egy csapatrol pedig, ami olyan slagereket ad a nepnek, mint a "Szallj el, kismadar" jobb a zene kapcsan nem is beszelni.
Tudom, ezert meglincselnek ezen a topikon, de akkor inkabb Offspring.
Hallottam egyik nap egy kellemes dalt, az egyuttes-biztosan nem pontos, ahogy irom, valami ilyesmi Nád for szél, vagy Nád for sale?
Kik Ők, mit tudtok róla, van lemezük?
köszi!
fark@ska
A többetek által felsorolt jelenleg futó szerzők és előadók a maguk nemében biztos jók, de engem (egy-két kivételtől eltekintve) nem hatottak meg. Igazából furcsállom a tíz-húsz zenekar nevéből álló "kedvenclistákat" is. Ez valahogy ellentmond annak az elmélyedésnek, amit a jó zene megkíván.
Én az utóbbi tíz évben nem hallottam elementáris erejű produkciót, olyat, ami túllépett volna a konvencionális kereteken. A kicsit "szerényebb" alkotások pedig már köznapi kategóriákkal is mérhetők. Így azt mondanám, hogy ami nekem tetszik, az az
1. elgondolkodtató
2. érzelemgazdag
3. helyenként humoros, ironikus
4. eredeti (legalábbis elemeiben), van benne "spiritusz"
zene, szöveg és előadásmód.
Szóval, ez afféle minimálprogram, de sajnos még ezen is megbukik a kortárs zene (értsd: pop- és komolyzene) legeslegnagyobb része. (Már amit ismerek belőle.) Néhányan azok közül, akik nálam fennmaradak a szűrőn:
1. KFT - számomra az utolsó (bocsánat, legutóbbi) igazán izgalmas magyar zenekar volt. Praktizálásáuk felfüggesztése (1991.) óta nem hallottam hozzájuk mérhetőt. Bár most újra készülődnek, már láttam-hallottam is őket új felállásban, kiváncsi vagyok...
2. Zorán - nagy-nagy tévedés lesajnálni vagy leírni. Tényleg propagálták a hatvanas években, és akkortájt alkotott tándalfesztiválos borzalmakat is. De annak meg is lett a böjtje, a hetvenes évek közepén kevesen buktak akkorát, mint ő. Egyéni előadói korszakában pedig, (ami a hetvenes évek vége óta tart) alapvetően visszafogott, érett, hiteles, mindenfajta "kostólópróbát" kiálló a produkciója. Az összes kritériumnak megfelel, amit korábban felsoroltam. Tessék végighallgatni egy-egy lemezét, vagy elmenni egy koncertjére! (Jobb híján az éves BS is megteszi.)
3. Tolcsvay Laci - 1973 és 1984 között Magyarország leghíresebb elfelejtett együttesében játszott, amit Fonográfnak hívtak. A Fonográf életművét most nem ecsetelem, szinte biztos vagyok benne, hogy Fórum-körökben is teljes a félreértés körülötte, de benézhettek a http://ludens.elte.hu/~porosz/fonografia/
címre, ahol oszlani fog a homály.
Tolcsvay azóta készített két szólólemezt, és útban van a harmadik is. A "Kapcsolj át" c. 1993-as albumnál (amit Sziámival közösen hoztak össze) szerintem nem alkottak "progresszívebb" zenét Magyarországon a kilencvenes években - ez a lemez MP3-ban egy az egyben letölthető Tolcsvay hivatalos honlapjáról.
http://www.tvnet.hu/tolcsvay/
Az 1997-es "Fehér zaj" c. lemezén pedig van egy dal (a címadó), ami miatt egymagában érdemes volt zenei szempontból végigvárni a kilencvenes évtizedet...
Részemről.
Üdvözlettel,
Peppers
u.i. És persze várom az javaslatokat: mit ajánlotok, mit jót hallgassak, ami megfelel a "kritériumlistának"? Vagy újra volna olyasmi, ami olyan elementárisan szólal meg, hogy szétfeszíti az idióta pontjaimat?
