Csak kommentárokkal engedélyezhető a 'Nácik' kiállítás ...
2000. november 22. 19:30
[MTI] Csak megfelelő kommentárokkal ellátva engedélyezhető a Nácik című fotókiállítás újbóli megnyitása a Zacheta kiállítócsarnokban - rendelkezett Kazimierz Ujazdowski lengyel kulturális miniszter. A miniszter közölte, hogy a bemutatóhoz olyan magyarázatot kell mellékelni, amely világossá teszi a kiállítás kritikus viszonyát a nácizmushoz. Hangsúlyozta: vissza kell vonni a tárlatról azoknak a művészeknek a fotóit, akik nem járulnak ehhez hozzá. A miniszter szerint egy nemzeti kulturális intézmény nem adhat helyet olyan kiállításnak, amelyet a nácizmus dicsőítéseként lehet értelmezni. Daniel Olbrychski lengyel színész múlt pénteken a tárlat néhány képét tiltakozásul karddal összehasogatta, azóta a kiállítás zárva tart. A Nácik gyűjteménye 1998-ban állt össze, világszerte több helyen bemutatták, köztük az Egyesült Államokban, Londonban és Berlinben, sőt anyaga könyv alakban is megjelent. Olbrychski akciója az első tiltakozás volt a bemutató ellen.
Lovas István
Főpolgármesterek:
Giuliani nem Demszky
Elefántfekália Szűz Mária arcképén New Yorkban –
vagy mégsem?
„Ez Amerikában is így van”, veti be sokszor végső érvét
Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. Az állandó
példa felmutatásával legalább két okból van baj. Az egyik az,
hogy közigazgatási modellként Budapestnek az európai
mintához kell közelítenie. A másik baj az, hogy Demszky
példáival tudatosan félrevezet. Mint legutóbb, amikor a
TV3-ban hivatalának a kerületekkel szembeni centralizmusát
igyekezett amerikai példával fedezni. Csakhogy az új
kontinensen, éppen ellenkezőleg azzal, mint amit Demszky
állít, a legtöbb esetben összemérhetetlenül nagyobb a
városrészek önállósága, mint a budapesti kerületeké. Netán
abszolút: Los Angelesen belül Beverly Hills, Santa Monica,
Burbank, Pasadena, Long Beach, sőt Universal City is teljes
mértékben önálló, saját főpolgármesterrel irányított, a
cégbíróságon bejegyzett városok. Arról már nem is szólva,
hogy ha netán egy fideszes főpolgármester igyekezne
megvédeni egy Demszky-féle centralizációt, a balliberális
sajtó és az SZDSZ azonnal az „Aczél– Kádár-korszak”
visszatértétől lenne hangos. De vannak olyan esetek, amikor
valóban megéri lehívni az Amerika- vagy New
York-pókerlapot, és megvizsgálni, hátha blöffről szól. Amire
egy néhány nap múlva, október 2-ra tervezett brooklyni
kiállítás az ordító áthallások miatt szinte felkínálja magát.
De először a háttér. A világ liberálisainak Mekkájában, New
Yorkban immár hatodik éve tart a keménykezű,
köztársaságpárti Rudolph W. Giuliani polgármestersége, az
előbbiek nem kevés fájdalmára. Giuliani, aki szakítva liberális,
demokratapárti elődjeivel, szokatlan rendet teremtett a
jórészt koszos és jórészt veszélyes városban. Lemosatta a
graffitit a földalatti kocsijairól, üldözi – oly üde ellentétben az
itteni rendőrséggel – a legkisebb bűnt is („nincs betört ablak
büntetlenül”) és félmillió New York-inak szüntette meg
ingyenapanázsát: ha valaki nem akar dolgozni, nem eszik.
Ezzel egy időben drasztikusan csökkentette az adókat –
pontosan 2,3 milliárd dollár értékben. A nagybani
élelmiszerpiacokról kiszorította a bűnbandákat (elsőként a
szervezett bűnözés melegágyáról, a Fulton Fish Marketről, a
New York-i Bosnyák térről), és ugyanezt tette a
szemétszállítással (az emberi szemetet kirostálta a kevésbé
rothadt és ártalmas dologi szemétből), valamint több mint 345
000 munkahelyet teremtett. A liberálisok idején csődről
csődre bukdácsoló város új erőre kapott, a megriadt turisták
visszatértek, és megtelt a korábban nem csak üresen kongó,
de adóssághegyek alatt nyögő városi kincstár.
Giuliani, Demszkyhez hasonlóan, jogvégzett ember. De itt a
párhuzam máris véget ér. A katolikus, Olaszországból
bevándorolt munkás nagyszülők 1944-ben született egyik
unokája, Rudolph, ügyész lett. 29 éves korára már a
kábítószeregység vezetője lett. 1981-re az amerikai
igazságügyi minisztérium harmadik legmagasabb posztjára
került helyettes főügyészként. Később a
kábítószer-kereskedőket, a szervezett bűnözőket, a
kormányzati korrupciót és a fehérgalléros bűnelkövetőket
üldözte. Nagy sikerrel – New York polgármestereként is.
Mióta átvette a mamutváros vezetését, a bűnözés a felére
esett, a gyilkosságok 70 (nem elírás, hetven) százalékkal
csökkentek, és a „nagy alma”, rácáfolva korábbi rémhírére,
Amerika egyik legbiztonságosabb városa lett.
Giuliani nem igazán kedvence a liberális sajtónak – a rend, a
tisztaság, a törvények kíméletlen betartatása nem tartoznak a
liberálisok különösen kedvelt témái közé –, és amilyen harci
kürtöt most fújt meg, az iránta lappangó ellenszenvet
vélhetően jelentősen növeli majd. Ugyanis New York –
némileg Nitsch hazája, Ausztria és szeretett Budapestje
mögött kullogva – most készül megvívni nagy „kiscelli”
csatáját.
A Brooklyn Művészeti Múzeum – New York második
legnagyobb múzeuma – október 2-ra kívánja megnyitni azt a
kiállítását, amely kísértetiesen hasonlít a főváros kezelésében
álló Kiscelli Múzeumban erős érzelmeket és indulatokat
kiváltott Nitsch-tárlathoz. Fiatal brit művészek ott szintén egy
vallás kegytárgyait profanizálják. A „bátor” művészek
természetesen ezúttal is egy olyan vallás jelképeinek kívánnak
nekimenni, amelyik a legtoleránsabb és amelyik biztosan nem
üt vissza (például nem rendez gazdasági bojkottot London
ellen, nem garantál életre szóló elszigetelést a művészeknek).
Mondanunk sem kell, a katolikus vallásról van szó. Valóban
kísérteties a hasonlóság Nitschcsel: Brooklynban még a
széthasított disznó is megjelenik – igaz, ott formaldehidben.
Mindez, mint a múzeum már most elkészült figyelmeztető
szórólapjain olvasható: „döbbenetet, hányingert, hányást,
zavart, pánikot, eufóriát és szorongást kelthet.” (Mint
emlékezetes, Kiscell kurátorai nem tartották szükségesnek
akár a kiskorúak figyelmeztetését sem.) A figyelmeztetésbe
csomagolt liberálisan gúnyos óvásról van szó – de legalább
van.
New Yorkban persze szólásszabadság van. Csakhogy – és
itt lép be Giuliani – a brooklyni intézményt a főpolgármesteri
hivatal évi 7,2 millió dollárral támogatja, ami megközelítőleg
1,8 milliárd forint. Ezért közölhette Giuliani a múzeum
igazgatóival, amennyiben „nem térnek észhez”, ugrik a
támogatás.
„Az, hogy valaki a művészet nevében a város által támogatott
épületben úgynevezett műalkotásokat állít ki, amelynek során
emberek elefánttrágyát dobálnak a Szűz Mária festményére -
nos, ez beteges és felháborító.”
Giuliani az adófizetők pénzét védi, szemben a hívő katolikus
adófizetőket is megkérdezésük nélkül a kasszához
kényszerített Demszkyvel. A Demszkyvel szemben sem távoli
földrészekre, sem közeli fővárosokba nem utazgató, minden
áldott nap sajtókonferenciát tartó Giuliani szeptember 23-án,
múlt hét csütörtökén közölte a megjelent újságírókkal,
felháborítónak tartja a múzeumigazgatók viselkedését, és
elmondta a művészetről vallott saját felfogását: „Amire én is
képes vagyok, az nem művészet.” Az elefántürülék
hajigálására gondolt.
Giuliani jogi furfanggal próbálja most megakadályozni a
kiállítás megnyitását azon az alapon, hogy a múzeum a
tervezett tárlatra csak akkor enged be gyerekeket, ha azok
felmutatják szüleik hozzájárulását (Budapesten a Fővárosi
Képtár részéről a Nitsch-kiállításért felelős Fitz Péter úr, mint
emlékezetes, nem állított akadályt akár a legkisebbek
belépése elé sem). Márpedig ez jogellenes megkülönböztetés,
ami ellenkezik a múzeum bérleti szerződésével, érvel New
York főpolgármestere, Demszky állítólagos eszményképe.
A Brooklyn Múzeum szóvivőnője, Sally Williams közölte:
nem engednek a zsarolásnak. Ami pedig a szüzet illeti, a
fekete Chris Ofili 1996-os festményéről van szó, amely egy
nigériai Szűz Máriát ábrázol, és, mint Williams asszony
magyarázta, Nigériában a vallási tárgyak elkészítéséhez
„valóban felhasználnak fekáliát”. Fekete arcon fekália, mint
liberális magyarázat konzervatív vádra: ennek iróniáját a
magyar konzervatívok talán különösen értékelik.
A kibontakozó csata nyilván feltép régi sebeket, melyek
közül a legutolsó, mint arra Macskássy Izolda festőművész
július 1-jén e lap hasábjain a Nitsch-kiállítás kapcsán adott
interjújában emlékeztetett, az a közbotrány, amely akkor
robbant ki, amikor Robert Mapplethorpe homoszexuális
jeleneteket is bemutatott egy olyan fotókiállításon, amelyet a
Jankovics-féle Nemzeti Kulturális Alap (mely a
Nitsch-kiállítást is finanszírozta) amerikai megfelelője pénzzel
támogatott. (Az NKA és a washingtoni művészeti alap
közötti párhuzam itt véget ér: a művészeti alap oly súlyos
büntetést kapott, hogy közpénzből azóta sem jut eszébe
közfelháborodást finanszírozni.) Még nem tudni, hogy most
szombaton megnyílik-e a botránykiállítás New Yorkban. Egy
dolog azonban biztos. Ellentétben a budapesti tárlat
következménynélküliségével, ha a Brooklyn Múzeum nem
kapitulál, igen nagy árat fizet majd a közpénzen fenntartott
épületben megrendezett blaszfémiáért. Mert Amerikában –
ellentétben azzal, amit Demszky és pártja menetrendszerű
gyakorisággal igyekezik elhitetni részben informálatlan
közönségével – ez is másként van.
A szerző közíró
A csatározás tárgya egy fiatal angol "művész"-csoport kiállítása New Yorkban.
A fő botrányokozó az elefánttrágyával bekent Szűz Mária kép.
Van még a művész saját alvadt véréből készült 3D fej.
Van még angol gyerekgyilkos képe gyerekek kézlenyomataiból alkotva.
Vannak még formaldehidben preparált állathullák, stb.
Giuliani, New York főpolgármestere visszavon 7 millió dollárt, amit a Brooklyn múzeum kapott volna.
Hillary Clinton (Giuliani leendő ellenfele a szenátori székért) nem helyesli a támogatás megvonását, bár "ő sem menne el megnézni ezt a kiállítást".
A művészek a szólásszabadság korlátozásáról beszélnek, pedig csak pénzt nem kapnak.
És a cikk végén egy Legfelsőbb Bírósági döntés, hogy a művészetet támogató állami alapnak joga van megvonni a támogatást azoktól az alkotásoktól, amiket illetlennek tart.
Persze ez nem a bozótból szalajtott magyarok botránya, akik érzéketlenek a kifinomult művészetre, hanem az "emberiség élén álló", fejlett Amerikáé.
Ott értik és értkelik a "művészetet".
:)))
Kedves Patmore!
Köszönjük, hogy hozzáférhetővé tetted ezt a szöveget. Engem különösen ez a rejtett kis félmondat ütött szíven: " ... Aki pedig csak úgy keresztény (magyarán: nem kommunista), ..." Hát ezen rágódni fogok egy drabig.
Kedves alfalfa, Lángom fogytán pislákolok itt, picinyke tuz a nagy magyar éjszakában. Talán azt sem tudom, ki volt Heidegger. L.f.sz az ilyennek, nem Európa.. :)
Nitsch forever. . .Lehet, hogy csak a tomboló uborkaszezon jele, de az ÉS újabban két cikket is közölt a témáról. Gellért Kis Gábor (MSzP), aki Horn alatt az országgyűlés emberjogi bizottságának elnöke volt, azzal érvel, hogy Semjén Zsolt "durván" megsértette az alkotmányt (ÉS, aug. 6, 9. old). Megjegyzem, jogászok szerint szándékkal nem lehet alkotmányt sérteni, ráadásul Semjén esetében még a szándék is kétséges, hiszen kiállátások nyitása vagy zárása soha sem tartozott hatáskörébe. Gellért érvelésének többi része sem épületes:
"A magyar jogrend szerint ugyanis a művészet kérdéseiben az államnak coki, és mégegyszer coki. Mondhatni, kuss! " - írja magyar parlament e választékos képviselője. Stílusa méltó jogászi teljesítményéhez.
Marschall Milóst Seres László interjúvolta meg (ÉS, aug. 13, 5. Old.). Indításként Seres Marschall szájába igyekszik adni az MSzP-től már sokat hallott érvelést: A Nitsch affér csak kitervelt ürügy volt a Nemzeti Kultúrális Alapprogram kormányzati ellenőrzés alá vonására. Ezt a propagandisztikus képzettársítást Marschall látszólag nem osztja, bár az összevonást nem helyesli. Azzal érvel, hogy az NKA nem állami költségvetésből, hanem külön adóból létesült, és egyik célja a "fő csatornákon" át nem támogatott művészet támogatása. Példának Maplethorpe homoerotikus fotográfiáit hozza fel, melyek kiállítását az USA-ban épp ilyen módon egy külön alap támogatta, bár a konzervatívok tiltakoztak. (Nem tudom mennyire ismertek nálunk Maplethorpe fotói - művészeti szempontból szvsz nem voltak forradalmiak, de lehetett rajtuk premier planban termetes péniszeket, végbélbe dugott öklöt, korbácsnyelet stb. látni). Marschall elsiklik fölötte, hogy Maplethorpe nem sértette szándékosan egyetlen vallási közösség jelképeit sem. Egyébként pedig a művészeti különadó - akárcsak mondjuk az útadó - nem egy szűk elitcsoport hitbizománya, hanem az adófizetők pénze, akiknek igenis lehet különvéleményük az elköltés módjáról.
Megjegyzem, a faluban, ahol élek (szabadságomat töltöm :), egy lélek sem tudja, ki is az a Nitsch.
OFF
Várszegi Asztrik nekem is sokkal szimpatikusabb mint Gyulay Endre, de hát én ateista vagyok, csak reménykedem, hogy a magukat hivönek tartók is igy érznek.
(Azt viszont világosan látom, hogy a jobboldalnak miért nem kell az elöbbi, és miért ajnározza az utobbit. )
Erröl viszon kényszeresen jut eszembe a következö vicc:
Meghal a moszkvai förabbi. Brezsnyevnek három jelölet terjeszenek elö, mert mindeggyikkel baj van:
1. Az elsö ugyan vegzett rabbiképzöt, de pártföiskolát nem.
2. A második pont forditva.
3. A harmadik mind a kettöt elvégezte, de zsidó.
OFF
Mennyivel rokonszenvesebb volna a katolikus egyház a világias gondolkodásúaknak is, ha nem Gyulay E. bornírtságait olvahatnánk minden nap /ma pl. arról, hogy meddig helyénvaló a gyerek verése, s hogy függ ez össze a vallásos emberek nagyobb felelősségérzetével.../. Nem beszélhetne többet mondjuk Várszegi Asztrik?
Bár az egyházak is szervezetek; olyanok, mint a többiek - a becsületes és értelmes emberek kevésbé tudják befolyásolni... :(
OFF
Mennyivel rokonszenvesebb volna a katolikus egyház a világias gondolkodásúaknak is, ha nem Gyulay E. bornírtságait olvahatnánk minden nap /ma pl. arról, hogy meddig helyénvaló a gyerek verése, s hogy függ ez össze a vallásos emberek nagyobb felelősségérzetével.../. Nem beszélhetne többet mondjuk Várszegi Asztrik?
Bár az egyházak is szervezetek; olyanok, mint a többiek - a becsületes és értelmes emberek kevésbé tudják befolyásolni... :(
"-Ha a kiállitás megfelelt-é a kormányzat kulturpolitikájának akkor a kuratorium jól döntött és passz."
Kedves pindiy!
Felfogásod egyike a lehetségeseknek /természetesen/. Ha minősíteni próbálom, azt mondom, tekintélyelvű, etatista /a liberális "kultúrpolitika" ugyanis "leosztja" a pénzt, leadja a hatáskört az arra illetékes szakmai-társadalmi szervezeteknek/.
Azt azért tudni kell, hogy demokráciákban ez a felfogás ma kevéssé divatos... :))
flyOrDie
1. Az egyházakat is megilleti a szólásszabadság nem vitatható.Nézeteim szerint annyiban kell figyelembe venni egy hivatal részéről amennyi az államérdek számára fontos.
2.A támogatásról
A kormányzatnak van valamennyi pénze és van egy kulturpolitikája.
Arra kapott felhatalmazást, hogy a pénzt elköltse és a kulturpolitikáját megvalósitsa.
Gondolom ez triviális.
A kuratoriumok feladata, hogy ennek megfelelően a pénzt elköltsék.
Még ez is triviális.
Következésképpen a kiállitásról a következő a kérdés:
-Ha a kiállitás megfelelt-é a kormányzat kulturpolitikájának akkor a kuratorium jól döntött és passz.
-Ha a kormányzat kikéri magának akkor a kuratorium rosszul döntött, tehát van felelős.
-Ugyanez elmondható önkormányzati szinten.
Következtetés:
A kormányzat kulturpolitikájának nem felelt meg a kiállitás, az önkormányzaténak igen.
Tehát a vita nem müvészeti, hanem politikai, kulturpolitikai.
Végsősoron értékrendbeli.
Na itt már a szóbanforgó úrnak a dolgok menetében csak annyi a szerepe, hogy ő nyitotta a topicot.
Természetesen a kormányzat azt gondolja, hogy neki van igaza, az önkormányzat pedig azt, hogy neki.
A kérdés most eldönthetetlen, marad a 2002.
Én akkor tudnék döntést hozni a magam részéről, ha ismerném az önkormányzat illetve a kormány kulturpolitikai céljait.
Akkor
1.dönthetnék arról, hogy e kiállitás egyáltalán hozzájárul valamelyik kitüzött cél eléréséhez.(ha egyikhez se járul hozzá akkor a kurratorium és az önkormányzat is rosszul döntött.)
2.Melyik céllal értenék egyet.
A támogatásról ez az összefoglalt véleményem:
Bármely esetben, de különösen egy elkülönített alap esetében, SZVSZ ne szóljon laikus a pénz elköltésébe, hanem az menjen csak az alap célja szerint, kizárólag művészeti szempontok alapján. Az egyetlen speciális szempont, hogy a kiálításnak törvényesnek kel lennie.
Egész pontosan persze bárki azt mond amit akar, csak nekem nem tetszene, ha a szakmai testület azt figyelembe venné. Ha kontraszelektálnak, akkor tényleg azt mondom, felejtsük el az egész támogatási rendszert. Teljesen feleslegesnek tartok egy torz támogatási rendszer amely mondjuk vallási és még ki tudja milyen alapon válogat. Akkor tényleg nem arra kültik a pénzt, amire kell.
Nem is jutnánk túl messzze, ha mindenki sértődését figyelembe vennénk. Például az egyházakat is (pár nagyságrenddel nagyobb) állami pénzzel támogatják, miközben az egyházak az abortuszt gyilkosságnak hirdetik, és ez bizony sok ember számára meglehetősen sértő és megalázó...
Itt bizony a betiltásról is szó van, nemcsak a támogatás visszavonásáról. Semjén Zsolt államtitkárt nem említem, mert azzal azt hiszem kivétel nélkül mindenki egyetértett, hogy hülyeséget beszél. De itt vannak a vallási vezetők is (forrás: Origo):
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és több civil szervezet is a Nitsch-kiállítás bezárását követeli
1999. július 7., szerda, 11.54
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is - több civil szervezet mellett - követeli a Nitsch-kiállítás bezárását. Gyulay Endre Szeged-Csanádi megyés püspök annak ellenére ragaszkodik ehhez, hogy hétfőn egy televíziós vitában a Magyar Püspöki Kar képviselői is azt mondták: nem értenek egyet a kiállítással, de ezért még nem követelhetik annak bezárását.
"Kérjük és követeljük az "Orgia-misztérium-színház" című kiállítás azonnali bezárását, a katolikus egyház és más vallásos csoportok törvény adta joga védelmében" - tartalmazza az a Gyulay Endre Szeged-Csanádi megyés püspök által aláírt közlemény, amelyet kedden késő este adtak ki.
flyOrDie
Sajnálom az alaptételt te irtad, amikor a modern müvész és a pszcihipata összefüggéseit vizsgáltad.Én csak kibontottam a mondanivalót.
Különben az illető müvész úr azt állit ki amit akar a saját szervezésében egy olyan teremben amit számára bérbe ad valaki.
A szólásszabadság nem jelenti azt, hogy ehhez anyagi támogatás is jár.
És itt arról van szó, hogy az úr mellé egy hivatal állt.Pénzzel és teremmel.
Ezt nem kellett volna és ezért nem a müvésznek, de a hivatalnak kell megmagyarázni, hogy miért tette.
Az úr ott állít ki aki akar és ez legyen a magánügye.Amikor egy művész mellé áll a hivatal, azt ugy mondják, hogy kulturpolitika.
Ez van itten reklamálva, hogy miért ilyen a szóbanforgó kulturpolitika.
Egy tisztességes müvész, melynek az utókor szokott méltán hódólni saját korában régi szokás szerint illik éhenhallni, mert nem vagyon megértve.
Aki ennek ellenére saját korában még ebből meg tud élni több mint gyanus.
Véleményem.
Minden ember még ha müvész is élhet a szólászsbadsággal, de ugyan úgy mint bárki más hivatal nélkül.
Nem kéretik összemosni a kulturpolitikát a szólásszabadsággal.
A három T-ből egy maradt:támogatás, de azért felelni kell, hogy miért éppen azt.
Nem az illető úr müvészetéről lenne itten szó, hanem a hivatal dolgairól, mert a dolog első feléhez, a müvész és a befogadó viszonyához semmi közöm nincs, hiszen az az ő ügyük, de a hivatal dolgai az enyémek is.
Kedves flyOrDie,
a bombával fenyegetozokkel, festékszórókkal, dávidcsillagot mázolókkal természetesen nem lehet egyetérteni - ezek ízléstelen, sot a törvényesség határait os átlépo dolgok, azonkívül egy mualkotásnak szánt dolgot akkor sem szabad tönkretenni, ha provokációnak gondolod.
Ezek a szélsoséges reakciók azonban még nem változtatnak a lényegen, mégpedig azon, hogy ezek a mualkotások a hely kiválasztásával egy csomó ember legszebb érzéseit sértették, és meg sem próbáltál elkerülni a provokáció látszatát.
Én nem mondom, hogy Nitsch sátánista - bár lehet, hogy az -, de állati vérrel kent össze kereszteket, fejjel lefelé feszített keresztre állatot, és állati vérrel borított emberi testek fotóit papi ruhákkal állította ki. A kiállítása által keltett gondolatok megcsúfolják a keresztény egyház egy jónéhány tanítását.
Mág az is lehet, hogy ezeket az alkotásokat lehet másképpen is értelmezni. Vagy ha nem, akkoris, Nitschnek szabadságában áll csúfolkodni az egyházzal, lelke rajta.
Az viszont egyértelmu provokáció volt, hogy mindezt egy volt templom épületében helyezte el. Tudod, hogy az egyszer megszentelt épület mindig megszentelt marad?
Egyáltalán nem csodálkozom az egyházak felháborodásán. De csodálkozom a muvész eljárásán. Ha nem ezt a felháborodást akarta kiprovokálni, miért nem helyezte a kiállítását semleges helyszínre?
Valójában Nitschnek ez üzlet. Így megismerik a nevét. De biztos, hogy nem ez a helyes út.
Annyit tennék még hozzá, és remélem senki nem érti félre, hogy aki az egyházak vaskalaposságáról beszél ebben az ügyben, képzelje el, ni történne, ha valaki egy volt zsinagógában Szálasi-emlékkiállítást tartana. Jézus a keresztény egyház nagy vértanuja, akit tízezrek követtek a halálba. Követoinek az érzéseit illik tiszteletben tartani.
Annál jobb buli meg, hogy „begyepesedett” alakokat felháborítsunk, cikizzünk, bosszantsunk és kihozzunk a sodrukból, jobb szórakozás nem akad az újabb nemzedék egyes rétegei számára!
Élvezkedj nyugodtan. Csak azután meg ne idd a levét.
