Lenard Gabor volt az igazgato; keveset tudok mondani a munkassagarol, de az a keves amit lattam, nem tetszett: felesleges kemenykedes jelentektelen marhasagokon, ahol meg jo lett volna fellepni, erthetetlen passzivitas es felreertett nagyvonalusag.
Akarhogy is, azt gondolom a Trefort ezekben az evekben egy lelki egyensulyat vesztett, romlo, mult statuszaba kapaszkodo, kisse hiszterikus intezmeny volt. Miközben napnal vilagosabb volt, hogy - nyilvan a minöseg egy reszenek megmaradasa mellett - alapvetö gondok vannak, egyszerübb volt egyfajta agressziv hitteritessel tabuizalni barmilyen problemat, mint esetleg szembenezni vele. 4 ev alatt egyetlen mondatot sem hallottunk többször, mint hogy "nem kötelezö idejarni; x-en palyaznak a helyedre".
Igy utolag feltünö, hogy mennyire keves közepes/atlagos tanar/nönk volt; legtöbben vagy kivaloak vagy csapnivaloak voltak.
Elöbbiek között eleg Vörös Laszlora, Geröcsre, Mathe Palra utalni; en Varga Akost es Szilard Gabort is nagyon birtam - utobbi persze kisse nehezen szerethetö, über-zarkozott szemelyiseg volt, viszont nagyon fontos dolgokra tanitott meg.
A masik oldalon sajnos egy sor fazon, akiket kilometernel közelebb nem lett volna szabad engedni semmilyen gyerekhez: közepszerü szadista (Marton J.); alkoholista (mindenki tudja ki); brutalis perverz allat, aki csaladi segitseg nelkül reg repült volna (illetve be se került volna; mindenki tudja ki); gyakorlo elmebeteg (mar nem is tudom a nevet, kemiat "tanitott" es a Jozsef Attilabol jött at; nekem Stodulka se tünt szazasnak, no meg persze Piroska neni...) - ezen tul a siman csak bünrossz tanarok, akik nem is szakmailag voltak rosszak, hanem pusztan azzal hogy annyi erzelmi intelligenciajuk volt mint egy korhadt fadarabnak, es brutal csontszaraz orakat nyomtak le eveken keresztül, itt mindenekelött Csobod Eva es Tasnadine emelendö ki; igaz utobbi szeretett kinezni maganak erzelmileg kevesbe stabil gyerekeket es eveken at kökemenyen szivatni öket.
Az a benyomasom igy utolag, hogy ez a Trefort eleteben egy atmeneti idöszak volt, es aki ezekben az evekben jart oda, összessegeben kevesbe meleg szivvel emlekezik vissza, mint akik akar elöttünk, akar utanunk jartak.
Hajni nénitől mi is rettegtünk, amíg csak a folyosóról ismertük. De én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy engem tanított is. Először nagyon meg volt rémülve az egész osztály... de hatalmasat csalódtunk, kellemesen. Jó tanár volt: szigorú, de nagyon emberséges, sőt humora is volt! Szerintem megérdemli, hogy így írjuk a nevét: STÉGER HAJNAL, csupa nagybetűvel.
Az az állítólag "agyonrúzsozott, pletykás" Lídia néni a legkedvesebb tanárom volt a Markó utcai Kossuth Zsuzsanna Gimnáziumban. Oroszt és franciát tanított, ő vezette a színjátszó színpadot. Rajongtak érte a diákjai. Kérdezzétek Venczel Verát.
A Sipos-ügyről az az elsődleges benyomásom, hogy bár még nincs augusztusi uborkaszezon, a netes médiagenya-réteg alaposan beindult, hogy 25 évvel ezelőtti állítólagos pedofiltörténetekkel szaporítsa a kattintásszámát.
Sipos maga nekem nem volt se szimpatikus, se ellenszenves - távolról ismertem. Azt láttam, hogy nagyon "ügyes", mindig a dolgok sűrűjében és az élen, van, könnyen elfoglalja a vezető pozíciókat. Az ilyen típusú emberek ösztönösen gyanakvást keltenek bennem.
De a jelenleg feszegetett ügyek miatt nem fogok nem semlegesen gondolni rá. Név nélkül ömlengő valakik, sokszorosan leszerepelt internetes "oknyomozó újságírók" bombasztikus szövegei.
Ries jó fej volt - ha megszoktuk a hülyeségei irányát, akkor teljesen jól ki lehetett jönni vele.
Elrakott egy-két dolgot a szekrényekből? Én azt sajnálom, hogy még nem abban az időben volt, amikor okostelefonokkal meg tabletekkel jártak be órákra a gyerekek......
Hát a Kulcsár valóban figura volt, de nem mindig jó értelemben.
Kompenzált erősen, hogy mit, nem tudom. A poénjaival igyekezett megszégyeníteni, akit éppen cikizni akart. De azért népszerű volt nagyon, hiszen ha félévente megszégyenített 3-4 embert, akkor a többi harminc tapsolt neki, már csak azért is, mert nem akartak bekerülni azok közé.
Az "És ti miért nem mondtátok el?" cikk kapcsán szeretném felhívni a figyelmet, arra hogy Győrben a Petz kórházban az ápolóknál ugyanez zajlik jelenleg is! Az abuzáló maximális védelmet élvez áldozataival szemben!
Feltéve, hogy nem változtatta meg a szerző a kezdőbetűket, ki lehet P, D, M, Sz, F és Z? Kissé zavaros a cikk, nem lehet enne követni, mikor meliy betű nyilatozik.
Jó ez a jellemzés, Columbo-szerű, igen. Kockafejűeknek hívta a mérnököket, nagyon szerettük, annak ellenére, hogy igencsak kapaszkodnia kellett annak, aki nem felvételizett fizikából, és ezt is nagyon szerettem: mindenből megkövetelték a teljesítményt, és meg is tudtuk ugrani. Olyan furcsa, amiket az utánunk végzettek írnak, ami ennek élesen ellentmond, de az már a Honti és utódai érája volt. Szomorú.
Látod, ma is tudod, hogy van spín és kovalens kötés, te nem fogsz beugrani egy pí-vizes szélhámosnak, az biztos. És lehet, hogy az ember nem tudja pontosan megmondani, mire jó ez, de nagyon lényeges paramérete a személyiségének a sokoldalúság és a nyitottság.
Ő Kulcsár András, aki barlangászkodott is vagy ő más Kulcsár? (azt hiszem, András volt, de most már átolvasva, nem esküdnék meg rá)
Mert nekünk is volt egy Kulcsár nevű fizika tanárunk, aki csak egy rövid időre ugrott be, amikor a másik szülni ment (vm. Éva... talán Csobod???), de bennem ő úgy él, hogy előtte nem volt ott, meg elég hamar el is ment, és Honyek váltotta. Viszont míg ott volt, elvitte az osztályt barlangászni egy olyan barlangba, ami nem volt látogatható, meg olyan szépen kiépített, mint azok, és mivel kis sűrű pasi volt, minden szűk járatnál meg kürtőnél vártuk, hogy hátha beszorul, de persze nem ;-)
Honyekkel viszont megszűnt a fizika oktatásunk: ő az első két sorba ültette azokat, akiknek kellett a felvételihez a fizika, és amíg mi csendben-rendben voltunk hátrébb, addig azt csináltunk, amit akartunk. Arra már nem is emlékszem, hogy minket így hogy osztályzott, de tuti volt valami alku erre is, mert mi, antifizikusok egy dolgozatot nem írtunk soha nála. Legszebb álmaimat teljesítette :-D (pedig a többi reál tárggyal soha semmi bajom nem volt, szigorlatoztam utána az egyetemen ötösre is, ugyanakkor a fizika...... brrr.... írtam karót úgy is, hogy minden képletem meg volt puskán, használni is tudtam volna, csak nem tudtam, mit kell a képletbe helyettesíteni :-DDD
hát, nem tudom, bár ma már nagyon tisztelem a természettudományokat (s művelőit is többre tartom, mint átlag bölcsésztársaimat), akkoriban a ságvári nem győzött meg, de lehet, hogy csak halványabb tanárokat fogtam ki, mint magyarból, történelemből. Kulcsár épp a kivétel volt, ő tényleg élményszerűvé tudta tenni a fizikát, kicsit Columbo-jellegű figuraként él az emlékeimben, sajnos csak általánosban tanított, aztán jött egy nő gimiben, akinek már a nevére se emlékszem. Csobodné és Schrott se hatott rám kémiából, életidegenúl, kisérleteket nagy ívben kerülve nyomták le az előírt tananyagot, aminek semmi hasznát nem vettem, azóta se hallottam az életben sehol a spínekről, de még a kovalens kötésekről se nagyon, pedig igazán nyitott vagyok én mindenre:-)
Szerintem az a kulcs, amit írtál: teljesen más világ volt. És ha abból indulsz ki, hogy a zaklatások áldozatait ma is inkább elítélni szokás, mint sajnálni (vö. a megerőszakolt nők esete, akikről nagy százalékban azt feltételezik, hogy kihívó magatartásukkal ők maguk az okai a saját megerőszakolásuknak), szülőként semmiképpen nem lehet az érdeked a bilit borítani. A gyereket kell segíteni, és a dolgot annyira diszkréten intézni, amennyire csak lehet. A suli ebben mindenképpen partner volt, mert a többi botrányt is így szokta intézni.
Érdekes különben, hogy Ries a mi időnkben még nem ténykedett, 8 évig jártam oda, semmi komolyabb lopásra nem emlékszem.
Nekünk is volt első gimiben egy magyartanárunk, akit az osztálytársaim nagy része istenített, én kifejezetten utáltam. Egy év után el is ment, talán valami filmes (?) lett belőle. Anyáskodó vagy haverkodó tanárra én sem emlékszem, de visszagondolva azért elég jól látszik, hogy milyen emberfeletti munkát tettek belénk, és mennyire rajtunk hagyták a lenyomatukat. Én szerettem oda járni, és akárhány trefortossal hoz össze a sors, olyanokkal, akik akár évtizedekkel korábban/később jártak oda, mindig kiderül, hogy mi más nyelven beszélünk, mint a többség. Van egy nagyon szilárd, természettudományos alapú világszemléletünk, ami egységes, értem ezalatt azt, hogy attól még, hogy valaki bölcsész lett, nem utálta a természettudományokat és fordítva.
Visszaolvasgattam egy kicsit, nosztalgiából is, és meglepődve látom, hogy senki nem emlegette Kulcsár tanár urat, aki fizikát nyomott, és van tőle legalább egy füzetnyi aranyköpésem. Márton és Máthé, akiket emlegettél, engem nem tanított.
Már, mint hogy volt egy lebukás azelőtt a lebulás előtt is, ami hatására kirúgták?
Ez egyrészt megnyugtatna, hogy nem vagyok teljesen szenilis ;-) ugyanakkor azért nem semmi, ha az első lebukás gyakorlatilag nem csak következmények nélküli volt, de ha követhette a második lebukás, akkor Ries folytatta, ahol abba se hagyta?
Pont, mint a Sipos eset, csak ott legalább (már, ha ez értelmezhető) egy új közegben történt az egész.
Egyébként nem tudom, gondolkodtatok-e azon, hogy szülőként mit tettetek volna Sipossal szemben? A mai eszemmel azt mondom, semmiképp nem tusoltam volna el a dolgot, de a fene se tudja.... akkoriban még nem volt ennyire előtérben sem a pedofília, sem a szexuális zaklatás, sem a tanúvédelem, és pláne nem voltunk ennyire tisztában a jogainkkal, lehetőségeinkkel, szvsz sokkal kevésbé lehetett volna abban is bízni, hogy a végén ne a gyerek járjon rosszul az egész eljárásban.... szóval, nem tudom.
Igen, én is leírtam, csak aztán visszatöröltem, hogy sokakkal ellentétben engem nem is ért meglepetésként az egyetemi szenv-és személytelen légkör ;-)
Szóval, lehet, hogy direkt volt ilyen, de szülőként is azt mondom, hogy nem biztos, hogy ez így jó. Mert vannak gyerekek, akiknek ez jó, de sok olyan is (pláne, ha akkor is voltak a mi időnkben szokatlan "kis" gimnáziumi osztályai, ahová 10 éves gyerekek is jártak), akinek meg nem ártott volna valami fészekmeleg*. Nekem mondjuk mindegy volt, a dolog kimerül abban, hogy nem szerettem suliba járni, ugyanakkor szerintem annak a ténynek, hogy a suli ennyire hideg-rideg volt, igen is volt szerepe abban, hogy a Sipos által nyújtani tudott más bánásmódra nagy igény mutatkozott, és annyian igyekeztek a közelébe kerülni, hogy akik oda kerültek, mindent elviseltek tőle, azt is, amiről talán maguk is sejtették, hogy nem egészen korrekt.
*annyiban pontosítanék, hogy aki valamiben nagyon jó volt, OKTV helyezett, meg ilyesmi az talán, végül is valamilyen formában megkapta ezt a plusz figyelmet, igazán bajban azok voltak, akik "csak" normálisok voltak, négyes, ötös akár, de semmi rendkívüli tehetség. Mert hogy azon gondolkodtam, hogy szidom itt a személytelenséget, de én tkp. Mártontól és Máthétól pont nem ilyen bánásmódot kaptam (sőt, Pali bácsi egy olyan atyai tanáccsal bocsátott utamra a suliból, amiből teljesen kiderült, hogy többet tudott rólam, mint én magam ;-), de szvsz ezt azért, mert a tárgyaikból jó voltam, és nem tudom, hogy vajon azok is így istenítik-e őket, akik nem (mondjuk az az osztáyltársnőm, aki majdnem megbukott a magyar érettségin, ő is ilyen szeretettel emlékszik-e vissza Mártonra, mint én?)
Vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem volt olyan a szellem, mint amilyennek te érzékelted. Felnőtt fejjel én az iskola egyik nagy erényének tartom a generációkon és történelmi korokon átíveló szellemiséget. Amikor én jártam oda, az még vastagon Kádár-kor volt, de megtanítottak a sorok közt olvasni, pedig a felszín annyira de annyira vonalas volt. És nem tutujgattak az órán kívül, mert az órákban benne volt minden. Aztán mikor egyetemre kerültem, csak néztem, hogy az évfolyamtársaim nem tudnak jegyzetelni, mi meg már általánosban is tudtunk.
Mondom ezt annak ellenére, hogy voltak tanárok, akiket kifejezetten utáltam, de nem tagadhatom, mennyit kaptam tőlük.
Két embertől is olvastam kommentben, hogy ők irigykedve nézték, ahogy szünetben egy csomó diák veszi körbe, és hogy ők úgy, de úgy szerettek volna ODA tartozni. Ami azért fura, mert egyikőjüket sem tanította, és legalább az egyikőjükről biztosra tudom, hogy a táborában sem volt.
Lehet, hogy az a figyelem vonzotta őket, ami a Trefortban (hozzá teszem, hogy az én időmben, mert a többit nem tudom) semmiképp nem volt sem jellemző, sem divat?
Tényleg egyre kevésbé értem, ahogy így jönnek elő a régi emlékek, hogy vajon hogy fért bele Sipos abba az apácazárdai trefortos szellembe? Hogy hogy nem utálták ki maguk közül a tanárok vagy legalább is hangadóik, akiktől hideg-rideg volt az egész? Nem hiszem, hogy ennyire liberális lett volna a szisztéma, mert lehet, hogy nagyon fent már erőtlen volt a rendszer, de lent azért még attól mindig inkább a hasonszőrűeket tűrték meg, nem volt szerencsés kilógni... mert hogy ez nem rendszerfüggő, hanem emberi dolog.
Azt hiszem, a "sikeréhez" egyébként ez a nagyon más látásmód is kellett, mást tanított-mondott és máshogy, magyarán tudatosan vagy sem (szvsz inkább nem tudatosan), apránként épült a hatalma a diákok felett, alapként használva azt a képességét, hogy sokkal jobban értett a diákok nyelvén, mint a tanárok 99,5%-a és csak fokozatosan döbbent rá, hogy mit tud ezáltal tenni velük.
