Kedves többkell! Ismerek olyanokat, akik nem hisznek, nincs kapcsolatuk az egyházzal, mégis valamiképpen ünnepelnek. Igaz, valami gyökér, ősi tapasztalat ott van mögötte, mert a család korábbi időszakából hozzák, így valóban van hitbeli gyökere.
Éppen ezért igaz a megjegyzésed. Ugyanakkor azt láttam fontosnak, hogy Jézusról és születéséről beszéljek. Üdv! satya
Nem kell mindenáron menteni a menthetetlent! Egy ilyen riporteri kérdés esetén,kell venni egy nagy levegőt és meg kell mondani,hogy aki nem hisz,az semmit nem tud kezdeni a karácsonnyal.Egyáltalán semmilyen ünneppel sem tud mit kezdeni,mert az ünnep eredendően a szent fogalmával függ össze.Az a lényege,hogy kiemelkedik a profán világból;transzcendens. Pilinszkyvel értek egyet,aki azt mondta; az ünnepet nem lehet megrendezni.Várni lehet rá,aztán vagy létrejön,vagy nem.Mennél jobban erőlködünk,annál inkább profanizáljuk. Többnyire ez történik karácsony táján még a templomokban is.
Érdekes beszélgetésben volt részem tegnap. (tán van, aki hallotta) a rádió caféból hívtak, karácson kapcsán kérdezgettek. Azt feszegették, mit kezdhet a karácsonnyal az, aki nem hisz Istenben. Azt gondolom, fontos megtanulni ünnepelni, tartalmat adni az ünnepnek. Az ünnep arra hív, hogy a másikra figyeljek. Karácsonyra készülve próbáljuk meg a belső felkészülést is végezni, keresni a kapcsolatot a másikkal, a körülöttem élővel.
Az egyik templom előtt két kedves lány invitált egy sátorba, ahol kiállítást nézhettem meg, képek, fotók voltak a természetről, annak kapcsán, hogy Isten megteremtette a Földet, gyönyörű természeti képek voltak a tengerről, szivárványról, éjszakáról, hegyekről, erdőkről, és aztán egy kis fülkébe kellett bemenjek, de a fülke eléez volt ráírva a függönyre: Isten megteremtette a földet. Tudod hogy mi Isten legféltettebb kincse? Menj be. Bemntem, és egy nagy állótükör volt, fából volt a tükör széle, és önmagamat láttam a tükörben. Én vagyok Isten legféltetettebb kincse. Ettől a kedvem is jobb lett utána. :)
Egy kis előzetes a jövő év mozgó ünnepeiből: A húsvét ünnepe jövőre március 23-án lesz. Ennek megfelelően Hamvazószerda, a nagyböjt kezdete február 6. Pünkösd május 11-én lesz. Vagyis a farsangi mulattságokat úgy kell tervezni, hogy a farsang ideje (vízkereszttől hamvazószerdáig) január 6-tól február 5-éig tart.
2007.08.19. 15:11 IGe Nem csak Gyurcsány öszödi beszéde óta tudjuk, hogy az állam hazudik. Ünnepek és történelmi tények tekintetében különösképpen nagyokat. Egy országot megvezetni, mindig is megérte.
Az ünnep sokféle lehet. Lehet egy közösségnek ünnepe. Holnap nálunk templombúcsú lesz, vagyis a templomunk védőszentkének ünnepe. este összejön, aki csak tud, Szentmisén ünneplünk, mjad pedig a plébánia kertjében lesz baráti együttlét. Az ünnepben mindig van találkozás. Jó találkozni ismerősökkel, barátokkal, kevésbé ismerősökkel.
A magam részéről minden ünnepet fölösleges formalitásnak tartok. Egyáltalán soha semmit nem ünneplek. De az állami és a vallási ünnepeket különösen utálom. Természetesen a legnagyobb ellenszenvet a karácsony váltja ki belőlem. Az a sok ostoba misztikus történet, amit ilyenkor összehordanak, kimondottan zavaró. Az ember sajnos el sem tudja magát szigetelni a karácsonytól, mert az utca is tele van vele. Ezt maximum azzal tudom ellensúlyozni, hogy karácsony közeledtével egyre többet és egyre szaftosabban káromkodok. Lehetőleg úgy, hogy sokan hallják.
Szent Karácsony ünnepe immár eljött Prelúdium: Ritkán adatik meg, hogy a vasárnap békéjével, csendességével, örömével léphetünk karácsony ünnepébe. Alkalmunk van az elcsendesedésre, hogy így érkezzünk meg az ünnepre. Az evangéliumban olvasható csendes találkozás is készít minket, hogy felismerjük azt, aki érkezik hozzánk.
Az esemény: Ujjongó angyalok hangja hallatszik ezen az éjszakán. A pásztorok, akiknek szíve nyitva az újra, a különlegesre, meghallják az angyali szózatot. Meghallják és elindulnak, hogy lássák is, amiről hírt kaptak. Ezen az éjszakán, ezen az ünnepen nekem is el kell indulnom! Elindulni valaki felé, elindulni a másik ember felé, elindulni az Isten felé.
Karácsony a mai világban: A ma embere sokkal nehezebben hallja meg az angyali üzenetet. A sok „zaj”, a sok látvány leköti figyelmét, betölti szívét, ahol már nem marad hely a Gyermek számára, nem marad hely a másik ember számára. Nekem ebben a világban kell megmutatnom, ki is a megszületett Gyermek, ki az Érkező. Akkor tudom ezt megtenni, ha szívembe tudom őt fogadni, ha engedem, hogy átformáljon. Mert akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Mert az Ige testté lett, és közöttünk lakott, mi pedig láttuk az Ő dicsőségét.
Találkozásaink: Karácsony ünnepe alkalom a sokakkal való találkozásra. Találkozni valakivel, aki maga az Élet. És találkozni rokonokkal, barátokkal. Ezekben a napokban jut idő a másikra. Jut idő arra, hogy meghallgassam a másik embert. Kell, hogy idő jusson Istenre és emberre. Ettől válik igazi ünnepé karácsony ünnepe. Ki kell lépnem a napi hajszából, időt kell tudnom adni Istennek és felebarátomnak!
Ünnepeink az ünnepi időben: Három ünnep áll előttünk karácsony közvetlen közelében. Az első vértanú, a szeretett tanítvány, és az áldozatok ünnepe. István, aki hirdette Krisztust, és elszenvedte a vértanúhalált, János, aki hirdette Krisztust szavával és írásaival, és az aprószentek, akik bár öntudatlanul, de Krisztusért, Krisztus helyett haltak meg.
Karácsony a család ünnepe. Ezért áll előttünk a Szent Család. Segít példájával, kiemeli a család szentségét, kiemeli a család otthont teremtő melegét, békéjét.
Karácsony ünnepe Mária ünnepe is. Istenanyai méltóságát Krisztus adja meg. Ezért ünnepeljük őt Karácsony nyolcadán.
KÖNYÖRGÉS Kérünk, Istenünk, a szent böjt elkezdése adjon erôt nekünk keresztény életünk minden küzdelmére, hogy a bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás legyen biztos erôforrásunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Homília után a pap összetett kézzel mondja:
Kedves Testvéreim! Alázattal könyörögjünk Istenünkhöz, mennyei Atyánkhoz, hogy árassza jóságosan bôséges kegyelmét erre a hamura, amelyet a bűnbánat jeléül fejünkre hintünk.
Rövid, csendes imádság után folytatja:
Istenünk, téged az alázatosság könyörületre indít, a bűnbánat pedig megengesztel. Hallgass kegyesen könyörgésünkre, és amikor híveid fejére hamut hintünk, áraszd rájuk szent † áldásodat, hogy buzgón gyakorolva a nagyböjt bűnbánati cselekedeteit, szent Fiad húsvéti feltámadását megtisztult lélekkel ünnepeljék.
Krisztus, a mi Urunk által.
A hamu az előző lvben megszentelt barka elégetéséből származik.
A hamvazás a bűnbánat jele. Emlékeztet az elmúlásra, és bűbánatra hív.
A nagyböjt szent időszakát kezdjük ezzel a felhívással, és szeretnénk megerősödni Isten iránti szeretetünkben.
Az ószövetségi törvény szerint az elsőszülöttért fel kellett ajánlani egy áldozatot, mert - emlékezve az egyiptomi kivonulásra - minden elsőszülött az Úr szent tulajdona.
Simeon hálaadása kapcsolódik a mai naphoz:
Bocsásd el most, Uram, szolgádat, *
szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim, *
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra *
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak, *
mint választott néped dicsősége.
Jézus Krisztus a világ világossága, Símeonhoz hasonlóan szeretnénk meglátni benne a világosságot, az Isten szeretetét.
A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ezértszentel a mai napon Gyertyát az Egyház.
Ehhez a naphoz kapcsolódik az Istennek szentelt élet napja.
Azokra tekintünk, akik egész életüket Istenek szentelték szerzetesként.
Tetszik a megfogalmazásod. Igen, az a belső összeérés szükséges.
Egy-egy ünnep talán jobban segíti ezt az összeérést, különösen ha a felkészülést az ünnepre komolyan vesszük.
Valamiképpen ez fogalmazódik meg II. János Pál pápa Dies Domini kezdetű levelében is, (http://www.katolikus.hu/roma/diesdom.html) amikor a vasárnapot a találkozás napjának is nevezi. Alkalmat kell teremteni a találkozásra szeretteinkkel, időt kell adni szeretteinknek, hogy megvalósulhasson az összeérés.
Leginkább arra alkalom hogy az összetartozók összeérjenek.Ebből a belső közösségből alakul ki azután az összes többi tevékenység amit az ünnepeken teszünk. ha nem így történik akkor formális szabadidő eltöltésről beszélhetünk ami természetszerűleg nem nevezhető ünnepnek, még a legnagyobb külsőségek esetén sem. Nem nagyon van "hogyan jó ünnepelni" kérdés, mert "belső összeérés" nélkül nem létezik tiszta értelmében vett ünnep.Tehát ünnepelni csak így lehet, minden más időtöltés, de nem nevezhető érdemben ünnepnek igazán.
A szerencsés ebben az hogy ha ez az "összeérés" megvan és ygakori része az életünknek, akkor a efntiekből adódóan, minden nap ünnepnek nevezhető.
Ez aztán mérhetetlen életöröm tud lenni, akármennyire is gyászosak néha a külsőségek.
Mindenszentek ünnepe va mai nap a KAtolikus naptárban
A mai szentírási olvasmányok:
Jel 7,2-4.9-14
Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: ,,Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!'' Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: ,,Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül [Iz 6,1], és a Báránynak!'' Ekkor az összes angyal körülfogta a trónt, a véneket és a négy élőlényt, és a trón előtt arcra borulva imádta Istent: ,,Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.'' Ekkor a vének közül megszólalt az egyik, és azt kérdezte tőlem: ,,Kik ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek?'' Azt mondtam neki: ,,Uram, te tudod!'' Erre ő azt mondta nekem: ,,Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében [Dán 12,1; Ter 49,11].
Zs 23
Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
1Jn 3,1-3
Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.
Mt 5,1-12a
A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.
Mindenszentek ünnepén megállunk egy kicsit, és előre tekintünk. Olyan ez, mint egy túrán megnézzük, hogy hova is akarunk eljutni. Megerősítjük, hogy van cél, és látjuk azt is, hogy vannak sokan, akik már eljutottak a célba.
Mármint arról a Vajként született magyar polítikusról beszélsz, aki az ország lakosságának jelentős részének a legyilkolásával ránerőltetett egy idegen hitrendszert? Legyilkoltatta rokonai nagy részét is, akik jogos várományosai lettek volna az ország irányításának. Arról, aki megdöntötte a fejedelemség államformát egy katonai puccsal?
Igy nez ki egy pogany unnep:
2001 jan. 1.
Az orszag masnapos, de mi a kedvesemmel ugy dontunk, hogy mivel a szilvesztert nem tartottuk meg, megunnepeljuk az ujevet.
Elmegyunk hat a hegyekbe, egy kis erdot jarni. Keson jut eszunkbe, talan Isteni sugallatra, ugyhogy delutan erunk csak oda. Az erdo csodalatos, amilyen csak egy teli erdo lehet. Elindulunk benne, es gyonyorkodunk a fak agaira tapadt zuzmaraban.
Amint egyre feljebb erunk, az ido is telik, a nap sugarai mar egesz laposan sutnek, atvilagitjak az agakat, es olyan, mintha a fak vilagitananak, az osszes aga, mintha narancssarga uvegbol lennenek... Mintha mindegyiknek a lelke sugarozna rank, mintha pont nekunk keszitette volna valaki a legszebb ajandekot, amit valaha kaptam.
A vasaárnapi evangéium a római Egyházban a mennyegzős példézat (Mt 22, 1-10)
Ennek kapcsán érdemes arról beszélni, hogyan is ünneplünk. És most nem feltételnül a nagy ünnepekre gondolok. Egyegyszerű családi ünneplés hogyan zajliknálatok?
Az Új Ember legutóbbi számában egy érdekes cikket olvashatunk az ünneplésről:
Mersich Iván
Ünnep és ünneplés
Nemrégiben egy nagyon épületes ünnepségen vehettem részt. Közismert személyiségektől komoly, tartalmas beszédeket hallhattunk. Jó volt az apropó, a szervezés, sőt az állófogadás étel- és italkínálata is. Kedves ismerősökkel találkoztam, öröm volt velük beszélgetni. Meghánytuk-vetettük a világ folyását, meg a mi apróbb ügyeinket. Az egyik résztvevő - nem nevezném kedves ismerősömnek - a beszélgetés közben kiváló marketingakcióként értékelte az eseményt.
Nem lennék őszinte, ha ünnepségek ilyetén való értékelését először hallottam volna, és meglepetésként éltem volna meg ezt a hozzáállást.
A közelmúlt millenniumi ünnepségei során szívderítő volt látni az egyetértő és érdeklődő résztvevőket, érezni a közösséget formáló hatást. Újraéledtek már elhaltnak vélt érzések, az emberek megerősödtek korábban legyengített önbecsülésükben. Mégis gyakran hangzott el a minősítés, hogy ez csak propagandafogás.
Mit mondjak, ez se lepett meg.
Közeleg Jézus születésének ünnepe, a szeretet ünnepe. Már előre hallom a média kimerítő jelentéseit a sikeres vagy sikertelen ezüst- és aranyvasárnapi üzletmenetről, a vásárlók tömegéről. A panaszokat a riportalanyoktól, hogy erre meg arra se jut, és milyen rettenetes, hogy nem tud "méltó" (értsd: drága) ajándékot adni környezetének. Ismét lehetőségünk lesz "élvezni" a segítőkész üzletemberek, a reklámok ajándékozási ötleteit, a bevásárlóközpontok, a piacok nyitvatartási rendjét, a "biznisz" híreit.
Valahogy ez van a levegőben. És terjed, mint cseppfertőzéssel az influenza.
Az ünnepek, az ünneplések rendje évezredek terméke. Sok-sok generáció alakította, őrizte, fejlesztette és tette közösséget alakító eseménnyé. A kapcsolatteremtés és -fenntartás új technológiái, a több szabadidő, az emberek vágya az értelmes együttlétre mind-mind termékenyítőleg hathatna, és új, esetleg jobb szokásokat alakíthatna ki. Mégis az az érzésem, hogy az utóbbi évtizedek során a fejlődés téves irányt vett, nem a jobbítás, hanem a lényeg kiüresítése felé halad.
Az ünnep célja és lényege az a perc, amikor megállunk, megnyugszunk és "körbetekintünk". Felmérjük a múlt és a jelen eseményeinek tükrében életünket, kapcsolatainkat, környezetünket. Emlékezünk és emlékeztetünk. Megértjük és megéljük közösségünk összetartozását, velük és általuk ismét békét találunk, megerősödünk meggyőződésünkben, és ezáltal teljesebb életet tudunk élni, jobbak és boldogabbak leszünk.
Ehhez azonban képesnek kell lennünk a befogadásra, és meg kell teremtenünk lelkünk harmóniáját, a valódi, az ünnepben is egymásra találó közösséget.
Úgy tűnik számomra, mintha pont e dolgoknak lennénk sokan a híján.
Mennyivel egyszerűbb felületesen marketingakciónak, propagandafogásnak nevezni egy ünnepet, mint elmélyedni annak mondandójában, és hagyni, hogy átjárja lelkünket az ünnep sugallata. Megteremteni a feltételeket önmagunkban a belső hallásra. Felkészülni és felkészíteni környezetünket az ünnep tartalmi és formai befogadására.
Igen, a forma befogadására is, amely segít a lényeg kibontásában, de el is takarhatja azt.
Gyerekkorom emlékezetes ünnepeinek elmaradhatatlan, egyszerű családi szabályai voltak, az étkezés módja, az asztali áldás, a húsleves illata, apróságok, de ettől lett teljes az élmény. Vagy pont fordítva, ugyanebből az időszakból, amikor az állami ünnepeken (nem nemzeti!) a kötelező énekek, szófordulatok és a valóság ellentmondása abszurd helyzetet teremtett, és pontosan ellenkező hatást váltott ki.
Valóban egyszerűbbnek tűnik megvásárolni felületesen szeretett szeretteink pillanatnyi, esetleg nem is látszólagos örömét egy "értékes" ajándékkal. Ez kevésbé strapás, mint önmagunkból egy darabot, vagy netán időnkből egy kicsit átadni. Megérteni őket, mindennapos apróbb-nagyobb ügyeiket, és együtt érezni velük.
Egyszerűbb formálisan szobrot avatni, melynek mondandója is bizonytalan, mint fontos igazságokat kimondani, és azokat a mindennapi életben megvalósítani.
Valóban egyszerűbb elmenni a sátoros ünnepeken a templomba, mint lelkünk mélyébe nézni, és kitakarítani azt.
A kérdés persze az, hogy így van-e értelme az ünneplésnek, egyáltalán ünneplés-e ez?
A videoklipek ideges vágásaihoz hasonlóan zaklatott az életünk. Ügyes kezek mindent oly gyorsan rángatnak körülöttünk, hogy nincs időnk megnyugodni, és lelkünk harmóniáját megteremteni, egymásra érzékeny közösséget létrehozni, hogy eluralkodjék bennünk és általunk a lelki béke.
Minek ünnepelni, még netán kiderül, hogy vannak fontosabb dolgok, mint a "biznisz". Esetleg rájövünk, hogy az ünnep és ünneplés nem azért van, hogy manipuláljanak bennünket; hogy nem a külsődleges dolgok, hanem a tartalom a lényeg. Netán megértjük, hogy a család, a nemzet, az Isten az igazán fontos!
Ha Ön is úgy érzi, hogy nincs e téren minden rendben, akkor keressük az ünneplés régi/új módját. Tegyünk kísérletet az eredeti cél, a hozzá vezető út megtalálására. Hiszen nekünk van erre szükségünk. A mi lelkünket gazdagítja, a mi életünket teszi teljesebbé.
(A szerző a földrajztudomány kandidátusa, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke)
